Expressz almás batyu

Már volt gyors almás süti receptem, amit nagyon szerettetek, na, de ez beelőzi azt is.

Nem is kell hozzá sok minden, és bárki össze tudja dobni. Fél óra alatt forró almás batyud van, sokkal finomabb, mint a mekis változat.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta (500g)

Liszt a sodráshoz

4 nagy édes alma

1 kávéskanál őrölt fahéj

1 kávéskanál cukor

1 csomag vaníliás cukor

1 felvert tojás

Elkészítés:

A leveles tésztát 2 részletben kisodorjuk, és 16 négyzetre szeljük. A sodrásban ugye már mindenkinek megvan a kellő gyakorlata, aki kipróbálta a levestésztát vagy a mácsikot.

A négyzetek közepére kupacolunk egy jó halom a cukrokkal és fahéjjal összekevert reszelt almát, amit jól ki is nyomkodunk, hogy ne áztassa el a tésztát. A töltött négyzetekből batyukat készítünk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, megkenjük őket a felvert tojással, és 180-200 fokon 15 perc alatt megsütjük.

Ha nem nyomkodjuk jól össze a batyukat, kinyílhat a tetejük, és kikandikál a töltelék, de így is tökéletes lesz.

Fahéjas porcukorral vagy vanília fagyival tuningolhatod, de amíg te pepecselsz a díszítéssel, a többiek felfalják. Mert az elkészítésénél csak az elfogyasztása gyorsabb.

Jó étvágyat!

Süllő

A szigligeti Süllőfesztivál sikeresen kinőtte magát az utóbbi években, és idén végre jó idő is van a strandon megrendezett kipakoláshoz, falatozáshoz.

Kellemes meglepetés, hogy sem parkoló díjat, sem belépőt nem szednek, pedig akkora a tömeg, hogy máshol ezt nem hagyják ki a szervezők. A parkolóban irányítgató polgárőr bácsi udvarias, a halsütőkben dolgozók mosolygósak, kedvesek.

Szép az idő, sok a bámészkodó a kirakodóvásáron is, van sajt, méz, cserepek, szalmafonatok, lekvárok és kakasos nyalókák, aki akar, sétahajózhat is az őszi Balatonon.

A halsütők közelében pont elegendő pad és asztal van, a tömeg ellenére nem kell sokat sorban állni a frissen sütött süllőkért, halászléért, van, ahol töltött káposztát és hurkát is kóstolhatunk.

Nagyjából egységáron mérik az ételeket, szigligeti és környékbeli éttermek és büfések pakoltak ki, a hal mellé rétest, kürtöskalácsot, pogácsát is ehetünk. Majd a bor és pálinkasoron leöblíthetjük a torkunkat.

Itt kicsit már zajosabb, éneklősebb a társaság, bele-belevegyül a színpad sátorból szóló dalokba a borozók nótája.

És hogy milyen ízű a süllő? Nagyon finom, fehér húsú hal, paprikás, sós zsemlemorzsában vagy lisztben hirtelen kisütve könnyen ehető, kevés szálkájú hal.

Napsütés, Balaton, sült süllő, borok. Kell ennél több? Holnap még te is megnézheted, ha eljössz Szigligetre.

Ha elég bevállalós vagy, még a várba is felgyalogolsz. Vagy felviteted magad lovaskocsival.

Részletes program a rendezvény weboldalán.

Szigligetről részletesebben itt írtam már.

Krémes

A balatonfüredi Bergmann Cukrászdák amolyan békebeli hangulatú, igazi beülős, sokáig maradós helyek. Jó érzés üldögélni, magazinokat lapozgatni, csajos traccspartit folytatni, és nézni, ahogy egy-egy család töménytelen mennyiségű süteményt tud felfalni a szomszéd asztaloknál.

A szájhagyomány szerint a francia krémesük verhetetlen, ezért ezt kóstoljuk. Nagyon finom, simán veri a Bledi-krémest, amiről korábban írtam már.

A Bergmann dinasztia 1939 óta készíti cukrászsüteményeit, volt idő kitapasztalni a legfinomabb recepteket.

A krémes ropogós, vajas, leveles tésztalapok főzött, tojásos vaníliakrémmel és tejszínhabbal töltve, a teteje karamell-fondant-nal áthúzva. „Ahogy a nagy könyvben meg van írva”. A békebeli idők alapanyagainak felhasználásával, a Bergmann család hagyományos receptje szerint készül évtizedek óta.-olvashatjuk a weboldalukon, és valóban, mint ahogy a nagykönyvben megírták.

Nem véletlenül ez a legkedveltebb süteményük, és nem véletlen az sem, hogy ennek a receptjét nem találjuk meg egy kiadványban sem.

A megújult Magyar Konyha a TOP 10 balatoni cukrászda közé sorolja őket, és egy terjedelmes cikkben mesél a hagyományokról, újításokról és néhány titkos sütireceptet is olvashattok tőlük.

Kávéik speciálisan a Bergmann Cukrászdák részére pörkölt, egyedi keverékek, ha tejeskávét kértek, akkor már azzal jól is lakhattok.

Ha Fürden jártok, kóstoljátok bele ti is!

Badacsony, nagyban

Badacsonyörsön autózva gyakran láttam a Varga Pincészet hatalmas, több száz hektós tartályait az útról, de bevallom, a boraikat nem kóstoltam még. Láttam már a boltok polcain, persze, de nem landoltak soha a kosaramban.

A miérteket nem magyaráznám hosszan, aki ismer, tudja, aki pedig nem…az olvassa el az eddigi boros bejegyzéseimet.

Mindig is kíváncsi voltam viszont arra, hogy mi is kerül ezekbe az óriási tartályokba, aztán ebből hogy lesz egy-egy palack bor.

És egyszer csak sikerült be-, illetve lejutnom a hatalmas pincerendszerbe, ahol Giczi Zsolt, a Varga Pincészet szőlészeti vezetője tartott egy közel 4 órás üzembejárást, ahol sok „titkot” sikerült megtudnom, megnéznem.

És már az elején kiderült, hogy van ott 2 ezer hektós tartály is.

Nem untatlak benneteket a száraz tényekkel és számokkal, csak néhány érdekesség.

A pincészet évi átlag 11 millió liter bort készít.

Ezt a mennyiséget nyílván, a tömegízlés szerint készítik, így lesz akár édes a vörösbor, és nagy mennyiségű a trendi, késői szüretelésű fehérbor. És lesz a Varga Pincészet Magyarország kedvenc borászata.

Szerencsére cukros zsákokkal nem találkoztam, mint néhány környékbeli kispincében, de megvan a titok, mitől is lesz édesebb egy-egy bor. Egy speciális mustsűrítő gép 100 liter mustból 25-30 liter, nagyon magas cukortartalmú mustot készít, amit aztán hozzá lehet keverni az alap mustléhez, így elérik a kívánt édességi fokot.

Erre még a szőlő metszéssel is rá tudnak segíteni, speciális DMR-ezéssel. A tervezett szüret előtt néhány héttel az ernyőművelésű szőlőültetvényeken a szálvessző és a kétéves karók eltávolításával késztetik a szőlőbogyókat arra, hogy a cukor, az íz, az aromaanyagok és savak koncentrálódjanak, míg a vizet felélik.

Mivel a bemutatót egy igazi, elhivatott szőlész-borász tartotta, ismét rá kellet jönnöm, hogy ezt a szakmát tényleg csak igazi megszállottak tudják jól végezni. Akik olyan szerelemmel tudnak mesélni a szőlőről, szüretről, időjárásról, mint Giczi Zsolt, vagy a korábban máshol megismert borászok. Akik, ha kell, éjjel egykor még lelkesen kóstoltatják a vendéget, másnap pedig a hegyen találja őket a reggel, mert még egyszer ellenőrzik, mit is szednek le aznap. És a szőlővel együtt érkeznek a telepre, ellenőrzik a darálókat, préseket, a mustot, és egy pillantásból tudják, milyen fázisban van a 800 szálas „spagettis” szűrő berendezésben keringő bor.

Na, még néhány „apróság”:

Egy 300 hektós tartályban kb. 50 hektó must alja keletkezik, amit egy dobszűrős berendezéssel perlit vákuum és víz segítségével tisztítanak kb. 12-16 órán keresztül.

Jártunk a pezsgőtartályoknál, végigbolyongtunk a hatalmas pincelabirintusban, amit még az állami gazdaság alakított ki a 60-as években. Ennek a közepén van egy borbemutatókra kialakított terem; arra azért kíváncsi lennék, hány turista keveredett el itt egy 17-es sor kóstolás után….

Láttam a palackozó- és csomagolóüzemet, minden mozzanatát megnéztük a szőlőnek a megérkezésétől a borospalackok dobozba csomagolásáig.

A 200 hektárnyi saját szőlőterület termése mellé a Varga Pincészet még közel 300 termelőtől vásárol szőlőfajtákat, közülük sokkal együttműködnek már a szőlőművelésnél, metszésnél, permetezésnél.

Szoros együttgondolkodással dolgoznak a badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézettel szőlőfajták, metszésmódók kifejlesztésében.

Az év első bora a Csabagyöngye, ebből már bolti forgalomban van a 2011-es évjárat.

Aki szereti az édes vörösbort, annak ajánlom a Töpszli névre keresztelt borukat. Nekem nem lett a kedvencem, de én ugye a fehérekből is a szárazat szeretem.

Az interneten böngészve kíváncsi voltam a Rózsakő tételükre, ami az Aranymetszés termékcsalád tagja. Kifejezetten kellemes meglepetés, nem is készül túl nagy tételben. A borról és a történetéről részletek egy későbbi bejegyzésben lesznek majd. Még pályázati titkos anyag.

Addig is, bátran ajánlom egy kóstolásra, ahogy a 2009-es Kéknyelűt is.

És köszönöm, nagyon Giczi Zsoltnak a lehetőséget!

A mellékelt fotót a Varga Pincészet készítette, helikopterről.

Mi vagyunk öten vagy ti vagytok négyen?

A májusi havervagyos bazilikás borozás után (klikk, és olvashatod) nem volt kérdés, hogy az őszi rendezvényükre is elmegyünk.

Ennél jobb nyárbúcsúztató esténk nem is lehetett volna, hiszen az utolsó kellemes, holdfényes, teraszos koccintás volt a csütörtöki. És hogy a terasz a Bazilika kupolájában volt, az még emelte a hangulatot. Is.

Ahhoz, hogy az ország több borvidékébe is belekóstoljunk, és haverkodjunk, nem is kellett sokat mászkálni. Csak körbe-körbe.

A vörös és fehérbor kínálat szerencsére túlmutatott a van száraz és édes is vonalon, bátran lehetett kérdezni egy-egy bor részleteiről, de ha csak egy pohár édesebbet kért valaki, akkor sem nyakazták le.

Az alábbi pincészetek haverkodtak velünk, és a teletöltött poharakkal lehetett aztán feljebb menni, nézelődni a kupola teraszáról.

Tokaj Hétszőlő

Malatinszky Kúria-Villány

Hilltop Pincészet-Neszmély

Bujdosó Pincészet-Balatonszemes

Szent Gaál Pincészet-Szekszárd

Gróf Buttler Pincészet-Eger

Central European Wine Institute-Borakadémia

Gedeon Birtok-Izsák

Gere Tamás és Zsolt-Villány

Malatonszky Csaba Serenája volt a belépő italunk, biztosra mentünk a már többször is kóstolt chardonnay, rajnai rizling és muscat ottonel hármasával.

És már át is keveredtünk Tokajba, a Hétszőlő birtokra, ahol én a száraz Furmintot szerettem, míg a többiek a Sárgamuskotály késői szüretet kortyolták szívesen.

Gedeonék Kövidinkája névről nagypapánk borát juttatta eszünkbe, sajnos az ízvilág is, ezek szerint a kövidinkával van a baj.

Zekkel sajnos nem sikerült közös fotót készíteni, mire visszaértünk a bámészkodásból, ő már elvesztette a fejét, ami egy széken pihent. Fotó helyett Zekk egy kicsit veszélyes Heumann Villányi Roséját kóstoltuk meg, friss, gyümölcsös, és Zekk szerint ez 2011 legszexisebb roséja.

Gere Tamás és Zsolt erdei gyümölcsökre emlékeztető Aureusa volt nekem a vörösök közül a kedvenc, de én nem vagyok nagy vörösbor értő.

Persze, a kóstolási sorunk mellőzött minden szakmaiságot, mindenki a saját ízlése és pillanatnyi döntése alapján választotta a tételeket.

A bejegyzés címe a csigalépcsős kacskaringózásban született, mert most kipróbáltuk, milyen, ha nem lifttel jövünk vissza a kupolától a rendezvényterembe. Kár lett volna kihagyni, ahogy borospohárral a kezünkben suhanunk lefelé.

És kár lett volna kihagyni ezt az estét! Én várom a következőt!

Édesköményes mentás zöldségek kolbász chipsszel

Ahogy kész ételt, úgy alapanyagot sem dobunk ki, mindent fel lehet használni, vagy el lehet tenni télire. Ha másképp nem, a fagyasztóba tesszük. De mi van akkor, ha a hűtőből és a fagyasztóból el kell tüntetni látszólag össze nem illő hozzávalókat?

Ilyenkor készülnek a kísérleti vacsorák, amik vagy bekerülnek a családi receptek közé, vagy nem.

A most talált hozzávalók egy része még friss volt, de nem akartam újabb 200 km-t utaztatni a paradicsomot, így találtam ki a következő édesköményes, mentás, paradicsomos vacsorát.

Hozzávalók:

500 g hámozott lucullus paradicsom

Egy kisebb édeskömény gumó

2 kocka cukor

Egy kis kanál só

Bors

1 kis kanál vaj

300 g szeletelt cukkíni-ez most fagyasztott volt, frissből biztos finomabb

Vaj

3 gerezd fokhagyma

só

300 g cukorborsó-szintén a fagyasztóból

Egy evőkanál szárított mentalevél

2 evőkanál vaj

1 kis kanál só

200 g kolbász

Elkészítés:

A nyersen is könnyen hámozható lucullus paradicsomot és az apróra vágott édeskömény gumót feltesszük, és paradicsomlét főzünk belőlük. Sót, borsot és cukrot teszünk hozzá, amikor már forr, és kb. 15 perc alatt megfőzzük. Nem szitáljuk, hanem turmixoljuk, hogy az édeskömény íze még jobban érvényesüljön. Így a magok ugyan benne maradnak, de ez most jól is mutat. A leturmixolt paradicsomlét egy kanál vajjal összeforraljuk, ez kicsit lágyítja az ízét, és sűríti is.

A cukkínit felengedjük, majd vajon átpirítjuk mindkét oldalát, és nyers, apróra vágott fokhagymával és sóval ízesítjük.

A cukorborsót felengedés után forró vajon megforgatjuk, majd kevés vizet öntve hozzá 7-8 percig pároljuk. Közben sózzuk, és belemorzsoljuk a mentaleveleket is.

A kolbászt vékony karikákra szeljük, és a cukkíni visszamaradt vaján megpirítjuk. Így a húsevők sem háborognak most.

A menta és az édeskömény friss íze tökéletes összhangban van a paradicsommal és a cukkínivel valamint a cukorborsóval is.

A szokásos mentás cukkínit most a mentás borsószemek bolondították meg, amihez az édesköményes paradicsompüré jó kísérőnek bizonyult.

Így egyben egy könnyű vacsora, de külön-külön is nagyon jó köretek.

A paradicsomlé pedig nagyon friss, hidegen is fogyasztható ital lett.

Szőlőből, nem bort

Piros szőlő lekvárt főztem.

Nem sokat, de finomat. A hétvégi szüreten megmentettünk néhány fürtöt, amit nem hordóba, hanem befőttes üvegbe zártunk.

Több tippet is olvastam, hallottam, hogyan lehet jó szőlőlekvárt készíteni.

Az almával dúsított változatot első körben most kizártam, nem akartam lágyítani sem a színét, sem az ízét a bogyóknak.

Már főttek a szőlőszemek, amikor anyu kitalálta, hogy talán egyszerűbb lett volna a mustot felfőzni…

De talán így intenzívebb lett az íze, hogy a héjából is kifőtt minden aroma, és nem nyersen lett kinyomva a lé.

Az ízesítési arányokat Limara oldaláról vettem át, a főzési időt kicsit módosítottam.

Hozzávalók:

7 dl piros szőlőlé-ezt kb 1,5 kg szőlőből főztem

12 dkg cukor

1 tasak 3:1 zselésítő

Elkészítési mód:

A megmosott szőlőfürtöket leszemezzük, a szemeket feltesszük a tűzre egy fazékba, én forrás után még 40 percig főztem. Amíg nem engedett levet, addig gyakori kevergetéssel, amikor aztán szétdőltek a szőlőszemek, és a sötét lében bugyogtak, akkor lassú tűzön, fedő alatt főttek.

Néha belekukkantottunk a lábosba, és olyankor, amikor a fedőt levettük, megcsapott a kellemes, szőlőkompót illat.

Ezután a paradicsompasszírozón áttekertem, és kiderült, hogy nem lett 1 l levem, csak 7 dl.

Viszont olyan lelkesen számoltam ki a kevesebb cukrot hozzá, hogy a zselésítőt mind beleborítottam, pedig kicsit kevesebb kellett volna.

A hozzávalóknál az én arányaimat írtam már.

Gyönyörű, szinte sötétlila lekvárom lett. Két üveggel.

Nem ízesítettem sem levendulával, sem borral, most csak natur szőlőlekvár lett.

Reggelre még szebb lett a színe. És finom is. Nagyon.

Szőlő és mandula

Első körben a mellékelt fotót magyarázom.

Az a csillogó égboltnak tűnő valami a Balaton. Csak tükröződik a napsugaraktól, nagyon, és szórja a fényt mindenfelé. Ettől béna a fénykép, viszont finomak a balatoni szőlők. És jó esetben a borok.

Amikor a gazdák nem rontanak a tőkéről leszedett szemeken, és hagyják érvényesülni a fajtajelleget, amikor nem keverik össze traubival vagy cukorral és még ki tudja mivel a mustot, és családi fogyasztásra is iható, finom borokat készítenek.

Ma egy nagyon jó kis szüreten voltam, ahonnét a kilátás pazar, ahol finom a tavalyi bor, és annyit-de annyit ettünk, hogy abban is elfáradtunk.

Reggelivel kezdődött a szüret, illetve pálinkával. Aztán jött a reggeli csülök tormával, frissen szedett paradicsommal, kenyérrel, pogácsával. Lágyan sütött a délelőtti nap, jó volt ülni, és bámulni a vizet, na meg a szőlőt, ami arra várt, hogy leszedjük, ledarálják és lepréseljék.

Kicsit meredek sorokon haladtunk, párosával, föl-le, közben megmentettünk néhány fejet a borrá válástól, hogy lekvárt főzzünk belőlük.

És készült az ebéd is, halászlé, bográcsban. Mi más, egy balatoni szüreten. Kicsit csípős, nagyon finom, sűrű lé, halszeletekkel. Igen, hamar eljött az ebéd ideje is.

Közben néhány pohár bor, anekdoták az előző szüretekről, és már az asztalon volt a pörkölt, kovászos uborkával, krumplival, kenyérrel. És pogácsa.

Amikor már mozdulni sem bírtunk, egy kis desszerttel készítettük elő magunkat a délutáni mandulaszedésre. Almás-túrós és almás-mákos rétessel.

A nap pedig sütött, mint nyáron, és büszke voltam magamra, hogy reggel gondoltam a hosszú ujjú felsőre is, hátha hideg lesz. Nem volt. Pólóra sültünk.

A víz? Óráról órára másképp hullámzott, más színű kékjét mutatta, tükrözte vissza a fonyódi és a badacsonyi fákat.

Tudtátok, hogy Balatongyörök egy félkör alakú félsziget? És hogy a Keszthelyi-öbölben akkor is lehet tükörsima a víz, amikor a szigligeti részen szinte repülnek a vitorlások?

És szedtetek már mandulát? Fáról bottal leverős, földről egyenként összeszedős módszerrel? Van fogalmatok arról, hogy a kemény csonthéjat még ki kell bontani a zöld kis védőburokból (ennek a nevét nem tudom), aztán, ha megszáradt, meg kell törni, és a végén a két nagy vödör termésből, amit órákig gyűjtögettünk, csak egy-két kilót tudunk majd megenni?

És tudtátok, hogy a görög istenek mandulafává változtatták Phyllist, aki éveken át hiába várta szerelmét az oltárnál? Na, de miért nem a pasit varázsolták át valamivé?

....

Lekvárt főztetek már szőlőből?

Gyors almás süti

A bögrés sütik egyik előnye, hogy nem kell a méricskéléssel bajlódni, az arányokra kell odafigyelni, és már lehet is keverni, sütni a tésztát.

Almaszezon elején a fáról lepottyant darabok ebbe a bögrés almás sütibe is nagyon jók, ha épp nem almáspitét sütnénk.

Szombat délutáni kényeztetés vagy vasárnapi ebéd utáni finomság még nálatok is lehet! Csak pár dolog kell hozzá, és gyors, marad idő egy őszi sétára is.

Hozzávalók:

3 tojás

1 csésze cukor

¾ csésze olaj

1,5 csésze liszt

4 alma

Fél csomag sütőpor

Egy citrom reszelt héja

Egy teáskanál fahéj

Egy marék dió

Elkészítés:

A tojásokat habosra keverjük a cukorral, fahéjjal, citromhéjjal. Hozzáadjuk az olajat, folytatjuk a keverést géppel még pár percig. A sütőport és a lisztet már fakanállal keverjük hozzá, a végén pedig a meghámozott, karikára szelt almát forgatjuk a masszába.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, a tetejét megszórjuk az apróra vágott dióval és 180 fokon kb. fél óra alatt megsütjük.

Mogyorókrémet, vaníliafagyit vagy egy kis almakompótot kínálhatunk mellé, ha turbózni akarjuk, de önmagában is nagyon finom.

És annyira gyorsan elkészül, hogy mire felértem a konyhába anyunak segíteni, már össze is keverte a tésztát.