Keresés ebben a blogban

2011. november 27., vasárnap

Puszedli, szeretetböl

Bär azt hittem, az idei evben kimaradnak az adventi aprosütemenyek, anyukämnak sikerült meglepni, es küldött nekem egy dobozzal az ö varäzslatos puszedlijeböl.

Ennek a receptjet mär egy koräbbi bejegyzesben leirtam, kattintasatok ide, es probäljätok ki, akär az adventi värakozäs idejen, akär a karäcsonyi asztalra.

Nekem most minden napra jut egy falat szeretet, hol dioval, hol csokimäzzal, hol tojäshabbal diszitve.

Es ezt önzö modon egyedül majszolgatom, hogy erezzem az otthon izet, es az illatät.

Es bär simän be tudnäm falni az összeset, lassan eszem, hogy toväbb tartson.

Nem is gondoltam, hogy a sütögetes is ennyire fog hiänyozni, meg a közös keszülödes.

Az idei evben fejben sütök majd karäcsonyra, talältam nehany oszträk receptet is, ezeket most majd teszteles nelkül osztom meg veletek.

Hu, es ahogy elnezem, megusszätok meg a husveti sütiket is, amiket ajändekba vinnek nektek!

2011. november 24., csütörtök

Arany käve


Igazi hedonista kalandban volt ma reszem Mayrhofenben. Mär hetek ota nezegettem annak a kävezo-cukräszda-peksegnek a kirakatät, ami eddig mindig zärva volt, amikor arra järtam, mert olyan perecek, kaläcsok es kenyerek voltak dekoräcionak kiteve, hogy csak csorgattam a nyälam.

Ma vegre sikerült beülni, es beleszippantani a mennyei sütemenyek illatäba, belekortyolni a käveba.

A falon a kävezo szlogenje: ....mmmhm!

Es ahogy este a weboldalukat nezegettem, kiderült, hogy bizony egy Gault & Millau ältal Arany Kävebab kitüntetessel rendelkezö cukräszdära bukkantunk.

A Kostner egy harmadik generäcios csalädi kävezo-cukräszda-pekseg a festöi kisvärosban, Mayrhofenben, ahol a tiroli hagyomänyos peksütemenyek es a becsi kävezok hangulatät idezö torta es kävecsodäk is megtalälhatok. Az almäs es turos retesek, perecek, kiflik mellett sajät keszitesü trüffelek, csokolädek, bio termekek is sorakoznak a polcokon, apro ajändekbolt sarkokkal tüzdelve, ahol teäk, teäscseszek, es manolänyok is gazdära värnak.

Jo volt beülni, belekostolni a tejhabos käveba, es elvezni a tiroli szabadnapot.

Akit erdekel a kävefajtakrol szolo bejegyzesem, az kattintson ide, aki pedig meg ennel is több kävera vägyik, az ide kattanjon.

2011. november 19., szombat

Császármorzsa

A Kaiserschmarrn vagyis a császármorzsa az egyik legismertebb gyorsan megsüthető osztrák desszert. A hagyomány szerint Sissi hercegnő számára készítette az udvari szakács könnyű édességnek, de az evészavarairól is ismert Sissinek nem nyerte el tetszését, és duzzogva tolta a férje elé, aki viszont jóízűen megette.
Egy másik legenda szerint maga Ferenc József készítette először, amikor orvosai diétára fogták, és ö édességre vágyott. Saját maga próbált palacsintát sütni az ej leple alatt, de nem sikerült neki, így lett a próbálkozásából császármorzsa. Az igazság annyi lehet, hogy egy habos palacsintaszerű tésztát kell felaprítani és porcukorral megszórni ahhoz, hogy eredeti osztrák császármorzsát együnk. Én meg nem készítettem, de a szállodában sokszor kapunk ebedre vagy vacsorára, sőt, az igazi tiroli receptet sikerült egy ajándékboltban kapható konyhai kesztyűről leírnom.

A finkenbergi császármorzsa így készül:

1/4 liter tejet csomómentesre keverünk 4 tojás sárgájával, egy csipetnyi sóval és 150 g liszttel. Egy másik edényben a 4 tojás fehérjét habbá verjük 30 g cukorral, majd óvatosan belekeverjük a masszába. Hozzáadunk 60 g mazsolát (én beáztatnám rumba egy kicsit), majd forró serpenyőben vajon (nem étolajon!) megsütjük a tésztát. A kb. egy ujjnyi vastag massza mindkét oldalát 2-3 percig süssük, míg aranybarna nem lesz, majd fakanállal szabdaljuk kisebb darabokra. Szerintem ebből az adagból többször kell a serpenyőt újratölteni, mindig tegyünk bele vajat, és mindig a serpenyőben daraboljuk a tésztát, hogy a szélei is arany színűek legyenek.

Porcukorral meghintve tálalják, de baracklekvárral és almaszósszal is ettem már.

Nálunk otthon tojásgánicának hívjuk, és sokkal kisebb darabokra cincáljuk a tésztát.

És ha így folytatom, a következő beszámolóban a császármorzsa túladagolás hatásairól fogok írni.

2011. november 16., szerda

Cool-Egymillió korty

Az ősz elején hirdette meg a borászportál oldal a Bor-Cool túra cikkíró versenyt. Sokáig tanakodtam, melyik boros élményemmel nevezzek, végül a DiVinos miklóscsabi est nyert.
Illetve a harmadik lett.
Ez köszönhető egyrészt a finom boroknak, másrészt a finom vacsorának, aztán Nórinak és Tibinek, akikkel végig ettük-ittuk az estét. Na és persze Miklós Csabinak, aki annyit, de annyit mesélt. Szóval, jó volt az alapanyag, és még írni is nagyon jó volt erről az estéről.
Most pedig annyira jó visszaolvasni, és felidézni ezt a nyári emléket.
Az eredményhirdetésről itt olvashattok. És a cikket is erről a linkről tudjátok megnyitni.
Kattintsatok, és igyatok finom magyar borokat.
És tartalékoljatok áprilisig nekem is.

2011. november 12., szombat

Sacher-sicher

Amikor a szállodai séfnek jó napja van, akkor tudunk tőle sütiket kunyerálni.

Legutóbb épp Sacher-tortákat készített, amikor arra jártunk, és a nyálcsorgatós sóhajtozásunkat látva kaptunk tőle kóstolót.

A Sacher torta 1832-ben készült először, Metternich hercegnek sütötte az akkor mindössze 16 éves Franz Sacher, aki épp a beteg főszakácsot helyettesítette.

Ha egy mondatban akarjuk jellemezni a Sacher tortát, akkor ez egy csokitorta sárgabarack lekvárral és csokibevonattal.

Az eredeti titkos recept a becsi Hotel Sacher tulajdona- amit a titkos tortareceptnek köszönhetően építettek- de minden város és szálloda elkészíti Ausztriában a saját változatát. Van, hogy a lekvárt a kettévágott tészta köze kenik, mint az eredeti receptben, van, hogy a csokibevonat alá, mint a Demel cukrászat. A graziak már marcipánnal és ribizlilekvárral is turbósították.

Itt Finkenbergben sárgabarack lekváros változatot ettem, és a torta tésztája azért nem volt száraz, mert a csokimáz felkenése előtt titkos lével locsolgatta a séf.

Itt is, mint minden süteménynél, fontos az alapanyagok minősége, a bevonóhoz min. 65%-os étcsokit használnak, nem Katica tortabevonót, és a lekvár sem a nagyüzemi változat.

Becsben a Sacher Hotelben cukor nélküli tejszínhabbal tálalják.

A Sacher torta Becs és Ausztria egyik legjelentősebb kulináris jelkepe, ha itt jártok, kóstoljátok meg. Wiener Melange-ot ajánlanak hozzá.

Ha pedig szeretned otthon megkóstolni az eredeti változatot, itt tudod megrendelni.

2011. november 8., kedd

Zillertali sonka




Ma egy szuper kirändulos napon zillertali sonkäs szendvicset falatoztam ebedre.

A mayrhofeni Gasser csaläd hentesboltja nem csak sonkät, kolbäszt, hanem szendvicseket, sult kolbaszokat, sajtokat, mezet is kinal. Mindent ök keszitenek, teljesen hagyomanyos modon. A teheneik a nyäri honapokban 2100 meteres magassagban legelik a leirhatatlan zold fuvet, amitol utänozhatatlan ize lesz a hegyi sajtoknak is.

A sonkäkat regi csalädi recept alapjan keszitik, bükkfäval füstölik, es ha jol ertettem, különbözö gyogynövenyek is kerülnek a specialis füszerkeverekbe. Mindenfele ipari gyorsito eljäräs nelkül szärazon sozzäk, majd füstölik a husokat. Hitvalläsuk szerint a friss hegyi levegö is hozzäjärul a tökeletes izhatäshoz.

Nagyon ötletes ajändek kosarak is rendelhetöek tölük.

A friss hegyi levegöben a sonkas szendvics is jol esett, a Hintertux gleccserröl legyalogolva-ez egy 2 oräs seta volt- egy perc alatt tüntettem el az utolso morzsäkat is. Fent mär sieltek, miközben a völgyben meg 16 fok volt.

Hedonista szemmel nezve a zillertali sonka tökeletes, ezt a nemzetközi versenyeken kapott arany minösitesek is alätämasztjäk.

2011. november 5., szombat

Felfedezes

Tegnap este Mayrhofenben setaltam, es bar zarva voltak mar az uzletek, tudom, hogy jovo heten miket fogok megkostolni.



Az ekezet nelkuli betukert bocsanat, nemet billentyum van most.

Minden nemetul zajlik, munka kozben a magyar kollegakkal is nemetul kell(ene) mindig kommunikalni.

Na, a felfedezesre varo gasztrohelyek: egy igazi Zillertali sonkabolt, ahonnet ugy mosolyogtak ram meg sotetben is a fellogatott sonkak, hogy igazan ehes lettem, vagy a Bäckerei-ok, ahol kenyerek, kalacsok, zsemlek keszulnek. Biztos van piac is, meg fogom keresni.


Itt, a zillertali hegyekben annyi a tehen es annyi a sajt, meg a vaj, hogy csak na. Meg a szalloda ablakat kinyitva is erezni a tehenszagot, tenyleg, igazi istalloszag van a kornyeken. Most hozzäk le a magasabb legelorol az ällatokat, ezert van tele a kornyek velük. A szälloda persze olyan illatositokat hasznal, hogy a szobakban ezt nem erzik.



Szoval, jovo heten gasztroturära megyek, es bar nekem tokeletes a negy es fel csillagos ebed es vacsora, amit itt kapok, jo lesz belekostolni az itteni videki izekbe.


Ma ebedre rantott sütotok volt. Sok mas mellett, persze, de nekem ez izlett, na, meg a csaszarmorzsa.

2011. november 4., péntek

Szilva világgá ment

Az, hogy miért mentem világgá, és mit is keresek egy osztrák szállodában, a másik blogomon olvasható.

Itt továbbra is a gasztro körül forog minden, csak egy kicsit lehet, hogy lassabban.

De tervbe van véve nagyon sok étel, sajttermelő üzem, kávézó, étterem, amit le fogok tesztelni, és ugye hamarosan nyitnak a Hütték a szokásos gőzgombóc, forralt bor kínálattal.

A szállodai személyzeti kosztról első blikkre annyit tudok, hogy azt kapjuk ebédre, és vacsorára, ami az előző főétkezésnél a vendégek asztalára került. A különbség annyi, hogy nekünk kel a tányérunkra szedni, és az asztalunkhoz vinni.

Még csak messziről nézem a séfeket és az alájuk dolgozó sok szakácsot, kisegítőt, és csodálattal bámulom, ahogy szeletelnek, aprítanak, főznek, tálalnak.

Egy közel öt csillagos szálloda éttermébe úgy mehetnek ki a felszolgálók, hogy a séf az aznapi menüt és annak hozzávalóit, elkészítési módjait kinyomtatja, ezt a vacsora előtt személyesen is ismerteti a csapattal, majd keresztkérdésekkel bombázza őket. Itt nem fordulhat elő, hogy valaki a vállát vonogatja, hogy fogalma sincs, milyen hal is szerepel az aznapi kínálatban. Vagy hogy milyen sajtok vannak a sajttálon.

Na, és reggelihez igazi vajat kapunk. Mert a tehenek itt legelnek, most hajtják le őket a hegyekből. Itt, úgy ezer méteren vagyunk a hegyen, de sok istállót láttam, gondolom itt áttelelnek.

Én is itt telelek, főzni szerintem nem nagyon fogok, de a gasztros kalandokról beszámolok, és van még néhány hazai receptem is, felidézni az otthoni ízeket.