Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: piac. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: piac. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 13., szerda

BAB-piacon


Piacra járni jó. Akkor, ha van szép piac, ahol friss, hazai zöldséget-gyümölcsöt és kézműves lekvárt, sajtot, szalámit lehet kapni.
Pár éve még nem volt igazi kereslet az ilyen piacokra, a Balaton-partján leginkább a német és osztrák turisták részére szerveztek szombat délelőtti piac napokat, ahol a mézet, savanyúságot arany árban mérték, és ha nem németül kértél, esélyed sem volt, hogy kiszolgáljanak. A cél a gyors haszon volt, a minőséget meg senki nem reklamálta több száz kilométer távolságból egy-egy nyaralás után.
Aztán szépen kezdett ennek is kultúrája lenni, a magyar turista eljutott olasz és horvát piacokra, látta, hogy a gazdák reggelente kipakolnak, friss és finom a termékük, és meg is lehet fizetni.
Igazi francia piacot sikerült pár éve varázsolni a Káptalantótiba a Liliomkert Piac tulajdonosának, még a fővárosból is leautóznak az emberek egy-egy vasárnap délelőtt, hogy finomakat egyenek-igyanak és vigyenek haza egy darab valóságot.
Egyre több városlakóban merül fel az igény, hogy a génkezelt, hajón, kamionban érlelt alapanyagok helyett valami igazán ehetőt vigyen a konyhájába, és hát egy szupermarketes vásárlás soha nem olyan szórakoztató, mint egy piacon sétálgatni.
Gyenesdiáson a nagy strand közelében nyitották meg a BAB-ot, a Balatoni Autentikus Bio és Látványpiacot, ahol nem mellesleg balatoni halakat is árulnak.
A piac minden nap reggel és este is nyitva van, így strand előtt és után is be lehet vásárolni, lehet falatozni.
Az állandó faházas árusok közül egyediségével tűnik ki a Halbolt és halsütő, ahol a jégbe hűtött balatoni halakat kérésre helyben meg is sütik. Végre, talán megtanuljuk, hogy a hekk helyett keszeget, kárászt vagy pontyot együnk a strandokon.
Igazi halászléhez igazi és friss halak, ikra, haltej és halászlé alap is kapható. A pult túloldalán szívesen elmagyarázzák, melyik halat hogyan érdemes elkészíteni otthon, de akinek nincs türelme vagy kedve a nyári melegben sütögetni, annak a helyszínen frissen ki is sütik a választottját.
Ha nem halra vágyunk, hanem igazi húsokra, akkor a Káptalantóti mangalicásokhoz kell benézni. Éhesen érdemes, mert a kóstoló falatok elől senki nem menekülhet. Nem is akar.
Kolbászok, füstölt sonkák, szalonnák, májas van a fatányéron, és nemcsak az étel ízletes, hanem a vendéglátás is tökéletes. Üres kézzel nem távozik senki, mert addig kínálják a finom falatokat, míg megtaláljuk a reggelihez, vacsorához valót. És közben megismerjük a különböző mangalica típusokat is, és a különböző szalonnákat. Nem kifejezetten diétás falatok ezek, csak úgy olvad a szánkban a zsíros szalonna. Viszont könnyítik az emésztést, és jótékony hatással vannak a vérképződésre.
Találunk még füstölt pisztrángot, mézeket, sajtokat, pálinkát, kürtös kalácsot és langallót, de házi savanyúságot, lekvárt és rétest is vehetünk.
A friss zöldségek-gyümölcsök mellett kézműves termékek, ékszerek, faragott fa tárgyak, edények is vannak.
Közel van a Balatoni Bringakörút is, így akár Keszthelyről is gyorsan át lehet tekerni, de a strand parkolójában autóval is meg lehet állni. Persze, aki vezet, az nem kóstolhatja meg a pálinkákat, borokat, viszont neki is jut a házi szörpökből, limonádéból.
Aki erre jár, nézzen be, kóstolja meg a helyi ízeket, és hűtőmágnes helyett vigyen egy igazi falatot magával a Balatontól. Aki pedig a környéken lakik, az a szupermarketek helyett sétáljon el ide, és intézze el itt a hétvégi bevásárlását. A különbséget érezni fogja.

2011. március 17., csütörtök

Prosecco, Velence



Velence szép, Velencét szeretjük.
Én szeretem, az illatát, a hangulatát.
Pedig nem romantikus utazások alatt kedveltem meg, hanem gimnazistaként buszos kirándulással és a családdal hajóval, autóval.
Azóta is visszavágyom, mint oly sok helyre, és szeretem a filmeket, amik erről szólnak. Így néztem meg duplán is a The Tourist-ot (Johnny Depp, Angelina Jolie), ami nem egy filmtörténeti remek, de jól van fényképezve, és a csodaszép ruhák, cipők, ékszerek, yachtok, virágcsokrok és lakosztályok között a szerelem is megbújik valahol.
Persze, Velencét a szerelem városának ismerik, romantikus gondolázás, gyertyafényes vacsorák. Igen, ezzel azt hiszem, engem is el lehetne bűvölni.

Marlena de Blasi amerikai gasztro-újságírőnő is itt találta meg ötven évesen a szerelmet, az új életét. Na, akkor még van remény.
Az ezer nap Velencében egy érdekes szerelem, egymás kultúrájának és az ételek kóstolgatásának története.
Hogyan csiszolódik össze egy amerikai nő az Idegennel? Milyen a mindennapi élet Olasz Feleségként?
Receptek, sztorik, lakásfelújítás és esküvő.

Aki járt már Velencében, könnyen azonosítja be a helyszíneket, nosztalgiázik a vaporettón tett utazásokról, a paloták közötti sikátorokban tett sétákról, érezheti a nyüzsgést, a város lüktetését.
Aki pedig még nem szívta a tüdejébe a tengervíz áztatta velencei illatokat, az kedvet kap az utazásra, meg akar kóstolni mindent, az espressotól a friss paradicsomig, vagy a prosecco-t, ami minden fejezetben felbukkan.
Sőt, prosecco-val egy könnyű frissítőt is ajánl a szerzőnő az olvasóknak:

Sgroppino
Hozzávalók 6 személyre:
6 gombóc citromfagyi
4-6 db jégkocka
1 dl vodka
2,5 dl prosecco vagy pezsgő
1 citrom reszelt héja
Elkészítés:
A hozzávalókat turmixgépbe öntjük, összeturmixoljuk. Boros pohárban tálaljuk, tetejére citromhéjat szórunk.

A könyvben több receptet is találunk, a krumplis kenyértől a szőlővel pácolt borjúszeletig. Aki szeret kísérletezni, az kipróbálhatja ezeket az ízeket, és legközelebb Olaszországban sem az utcai pizzaárusnál fog jóllakni.
Hanem megkeresi a piacot, a péket és a helyi kis éttermeket, megkóstolja a házi tésztákat, a halakat, a bárányt, nyulat, és még talán malacfület is eszik.


És a filmzene.