Oszi bácsi keszegsütője

Évek óta terveztem, hogy Szigligeten kipróbálom Oszi bácsi keszegsütőjét. Már annyi helyen írtak róla, olyan sokan dicsérték. 

Nagyon kíváncsi voltam, de Szigligeten vagy szezonon kívül, vagy süllőfesztiválon vagy vármászáson, vagy épp célirányosan másik éttermet tesztelve voltunk. 

Az Aranypatkó és Bakos Attila kisvendéglője után végre sor került a keszegezésre.

A mostani kirándulásunk egyik fő célpontja tudatosan a keszegsütő volt. 

Keszthelyről áthajóztunk Szigligetre, gyalog felmásztunk a várig, a vár tövében kipróbáltuk az új kézműves alapanyagokat felhasználó fagyizót is. A narancsos étcsokijuk állítólag 10 pontos volt, nekem sikerült beválasztanom a levendulás fehércsokit, amiben szerintem nem volt levendula. Vagy csak nagyon kevés, hogy ne is zavarja az ízlelőbimbókat. Viszont finom volt a tölcsér.

Oszi bácsi Keszegsütője a strandon van, ezzel annyi probléma van csak, hogy strandbelépő váltása után lehet nála falatozni. Ha amúgy is strandimádó valaki, akkor ez nem gond.

És milyenek a keszegei? Finomak, frissek.
Egyszerűen keszegek, sűrűn beirdalva, paprikás lisztbe forgatva. Semmi faxni, csak a hal. Meg kenyér és kovászos uborka.

Ha hekkimádó vagy, akkor nem fog ízleni, sokkal küzdelmesebb keszeget eszegetni, de megéri. A gerincén kívül minden kis szálkája ropogósra sül, finom, fehér húsú balatoni hal. Ha túl egyszerűnek találod, ehetsz pisztrángot vagy Szigliget jelképét, süllőt is. Más nincs. Nem is kell.

A hűtőpultból kiválaszthatod, melyik halat szeretnéd, még kacsint rád a szemével, és már forgatják is a paprikás lisztbe, majd megy a forró olajba. Néhány perc lubickolás után frissen, forrón kerül a tálcádra, és kezdődhet a falatozás. Rutinosabb keszegevők alapból két-három darabot kérnek, jól csúszik rá a fröccs és az ásványvíz is. Nyakig maszatos leszel, a szálkák megszúrhatják a szájpadlásodat, de alapvetően igazi balatoni élmény keszeget enni.

Szigligetet érdemes felvenni a balatoni listára, akár bortúrára, akár várnéző kirándulásra vagy hajózásra. Meseszép, nyugodt kis település, azonnal szerelembe esik bárki a macskaköves utaktól, nádtetős házaktól és pazar kilátástól.

A kikötőben még színes balatoni naphalak is úszkálnak.

Süllő

A szigligeti Süllőfesztivál sikeresen kinőtte magát az utóbbi években, és idén végre jó idő is van a strandon megrendezett kipakoláshoz, falatozáshoz.

Kellemes meglepetés, hogy sem parkoló díjat, sem belépőt nem szednek, pedig akkora a tömeg, hogy máshol ezt nem hagyják ki a szervezők. A parkolóban irányítgató polgárőr bácsi udvarias, a halsütőkben dolgozók mosolygósak, kedvesek.

Szép az idő, sok a bámészkodó a kirakodóvásáron is, van sajt, méz, cserepek, szalmafonatok, lekvárok és kakasos nyalókák, aki akar, sétahajózhat is az őszi Balatonon.

A halsütők közelében pont elegendő pad és asztal van, a tömeg ellenére nem kell sokat sorban állni a frissen sütött süllőkért, halászléért, van, ahol töltött káposztát és hurkát is kóstolhatunk.

Nagyjából egységáron mérik az ételeket, szigligeti és környékbeli éttermek és büfések pakoltak ki, a hal mellé rétest, kürtöskalácsot, pogácsát is ehetünk. Majd a bor és pálinkasoron leöblíthetjük a torkunkat.

Itt kicsit már zajosabb, éneklősebb a társaság, bele-belevegyül a színpad sátorból szóló dalokba a borozók nótája.

És hogy milyen ízű a süllő? Nagyon finom, fehér húsú hal, paprikás, sós zsemlemorzsában vagy lisztben hirtelen kisütve könnyen ehető, kevés szálkájú hal.

Napsütés, Balaton, sült süllő, borok. Kell ennél több? Holnap még te is megnézheted, ha eljössz Szigligetre.

Ha elég bevállalós vagy, még a várba is felgyalogolsz. Vagy felviteted magad lovaskocsival.

Részletes program a rendezvény weboldalán.

Szigligetről részletesebben itt írtam már.

Szigligeti patkó

Szigligetet évek óta nagyon szeretem, az idei nyáron több időt is töltöttem itt, minden alkalommal úgy éreztem, mintha egy távoli nyaraláson lennék. Annyira meseszerű ez az apró falu a Balaton mellett a vár alatt kanyargó utcáival, a hatalmas gesztenye, mandula és diófákkal, a nádtetős házakkal, a domboldalba kapaszkodó szőlőkkel, az ember azt érzi, itt megáll az idő, minden tökéletes.
Lovaskocsival vagy gyalog, naplementében vagy cikázó villámok fényében, a vízparton vagy a vár tövében, minden szeglete felfedezésre vár.

Az óváros peremén, a városközpontban található az egész évben nyitva tartó Aranypatkó Vendéglő, melynek teraszán még ezekben a napokban is kellemes üldögélni és falatozni.
Jó pont, hogy a borlap a helyi termelők boraival indít, majd a többi borrégió választékát is felvonultatja. Kevésbé jó pont, hogy a borlapot csak megkapjuk, de ajánlatot nem kapunk a választott ételekhez. Na, nem baj, úgyis vezettem.

Igazából a pincérünk akkor kezd el kicsit figyelmesebb lenni, amikor az ételeket fotózva elmesélem neki, hogy valószínűleg megírom az élményeimet. Ezt, mármint, hogy megírom az élményeket, csak az ételek felszolgálása után árulom el, ha elmondom egyáltalán a helyszíneken.
Mert nem akarok különlegesebb bánásmódot és ételt.

Az aranypatkós étlap külleme és terjedelme nagyon tetszett, sajnos a választék nem szezonális, hanem közkedvelt ételekre fókuszált, de szerepeltek balatoni halak, nem csak rántva, ami bíztató. Nem a teljesen hagyományos csárda vonalat követik, sem az ételek elnevezésében, sem az étlap összetételében, persze bécsi szelet, marhapörkölt, túrós csusza itt is van.
Előételnek a konfitált kacsamájat választottam, levendulás hagymalekvárral és házi kaláccsal.
A kalács szerintem bolti volt, de a hagymalekvár annyira lenyűgözött, hogy nem mérgelődtem, csak falatoztam. És külön jó pont a szalvétából hajtogatott tavirózsának, amiben a kacsamájas tál érkezett.
A választott főételünk ropogós kacsacomb volt hagymás tört burgonyával és lilakáposztával. Nekem ez inkább téli étel, de finoman elkészítették.
Díszítésnél meg nem kell mindenre paradicsom és petrezselyem levélke…
Desszertként a szigligeti borban párolt körte diókrémmel és csokiöntettel nem szögezett úgy a székhez, igazából én egész másképp készíteném ezekből az alapanyagokból. Éppencsak nem volt gejl, a körte túl puhára főtt, és a mellé nyomott tejszínhabot meg sem kóstoltam.

A hely varázsa az árnyas teraszban, a nyugalomban, a környezetben rejlik.
Az ételek ár-érték aránya a balatoni elrugaszkodott árakhoz képest rendben van.
Én merészebben kísérleteznék az alapanyagokkal, követném az előételeknél és a halaknál már felvillantott irányzatot, és merészebben ajánlanám a borokat az ételek mellé. Vagy legalább megpróbálnám ajánlani.

Összességében egy kellemes, romantikus hely. Néha nekem vannak elrugaszkodott vágyaim.