Kagylókaland Sylten

Úgy gondoltuk, ha a sirályok alig várják, hogy apálykor lakomázzanak a friss kagylókból, akkor nekünk is itt az ideje kipróbálni ezt a csemegét.

Ennél frissebb kagylót sehol nem találunk, ennél gyorsabban sehol nem kerül a tengerből a tányérunkra ez a finomság.

Tehát ha már szigetlakók vagyunk, akkor irány a víz, és gyűjtögetünk.

Gumicsizma, esőkabát, gyűjtőzacskó, és jó nagy elszántság, mert még mindig csak 6 fok van, ez a tengernél még kevesebb, és a szél is fúj.

Ma kora délelőtt volt apály, így volt időnk lemenni a hullámtörő szirtek kagylótelepeihez.

Apálykor a tengerpart terített asztal a madaraknak, a kövér sirályok nagyjából hatóránként könnyen hozzájutnak a szárazra kerülő tengeri finomságokhoz.

A gyűjtés alapszabálya, hogy nem taposunk össze feleslegesen egy kagylót sem, mégiscsak természetvédelmi területen vagyunk, csak a teljesen ép, bezárt darabokat szedjük össze, ezek közül is a nagyobbakat.

Húsz perc alatt ketten valamivel több, mint két kilót gyűjtöttünk, de ez volt a munka egyszerűbb része.

Otthon a vízcsapban le kellett súrolni a kagylóhéjra rakódott homokot, apró csigákat, korallokat.

Hát, ez a művelet két embernek vagy fél órás munka volt, el is határoztam, hogy én biztos nem lennék kagylópucoló sehol. Monoton, aprólékos munka, na és vizes. És persze kagylószagú.

A nagyobb rárakódásokat késsel kell leszedegetni, majd szivaccsal jól átdörzsöltünk minden egyes darabot.

A végeredmény mínusz 30 dkg lett, így álltunk neki a 2 kg kagyló megfőzésének.

Forró, sós vízben addig kell főzni a kagylókat, míg ki nem nyílnak. Ha marad a főzés után zárt kagyló, azt ki kell dobni.

Én itt kicsit már türelmetlen voltam, mert vagy öt körben fértek el a kuktában a kagylók, figyelni kellett, nehogy rosszak is maradjanak köztük.

A szétnyílt héjú kagylókat aztán lehűtöttük, és a kagylóhúst kiszedegettük a héjából.

Ez már könnyen ment, kézzel egyszerűen ki lehetett szedni a megfőtt kagylóhúst.

És hogy 2 kg kagylóból mennyi húsi lett? 20 dkg. Épp egy vacsorára való.

Most már értem, miért olyan drága a kagylóhús, elég sok macera, míg a tengerből a serpenyőbe kerül.

Aztán persze megint gyerekjáték, recept a következő alkalommal.

Te szereted a kagylót?

Artúr király vára

Tintagel
http://www.tintagelcastle.co.uk/index.html
Képek, videók és történetek Artúr király kastélyáról, illetve a romokról.
Igazából nem is a megmaradt falak vonzottak bennünket, még csak nem is a nagy történelmi legenda, a kerekasztal lovagjai, hiszen a családból csak Lala megszállottja ezeknek a filmeknek.
A táj, a sziklák, a tenger, ami innét meseszép.
Egész napos megerőltető túra, gyalogoltunk, lépcsőztünk, sokat. Akkora mélységek tátongtak előttünk, annyira gyönyörű volt a kék szín kavalkádja, hogy nem lehetett betelni vele. Minden szögből, minden kisszikláról fotózni kellett.
Bemásztunk egy barlangba is, ami apály idején nagyjából száraz volt. Persze, én megtaláltam a kövek között a vizet…
Apu volt a vezér, mindenhova felmászott, lemászott, mint agy kisgyerek. De megérte követni. Én hősként cipeltem magammal a szendvicseket és a vizet mindenhova, de nem a táska volt a fő oka a bénázásomnak. De nem adtam fel, és én is előbb-utóbb beértem a többieket.
Készítettünk videofelvételeket is, de meg kell hagyni, egyikünk sem született operatőr.
A kisváros tele van kirándulókkal, angolok, franciák, japánok.
A parkolóban megkérdeztük egy pacáktól, merre van a bejárat, mire ő csak annyit mondott, az a pár fal nem ér meg 10 fontot. Ő mit nézett? Nem látta a tengert, az eget, a barlangokat, a sziklákat, a lépcsőket, az ösvényeket? Ő tényleg csak a falak miatt jött volna? Sajnáltuk, nagyon.
Ahogy sajnálom azokat az embereket, akik nem tudják észrevenni a szépséget, a csodát, ami körülvesz bennünket. Most is, mai is. Mindenhol.