Milchbar

Zillertal szívében, 1200 méteres magasságban található Gerlos, ahol a Milchbar nevű hely üzemel.

Tejbár. Mi is ez? Mit lehet itt enni és inni?

A tejen kívül sok mást is, de az alapötlet, hogy a zillertali tejet és annak közvetlenül feldolgozott változatait-shakek, joghurtok, koktélok-egy trendi helyen kínálják a turistáknak, nagyon tetszik.

Annyira, hogy akár otthon egy hasonló bár üzemeltetésébe is belefognék, ha lenne olyan tejtermelő gazda, aki folyamatos, állandó minőséget tudna szállítani nekem egy nagyvárosba.

Mert az igazi tehéntej-erről itt írtam-íze össze sem hasonlítható a nálunk kapható fehér lével. Ne is hívjuk azt tejnek.

Ebben a Milchbarban egy jó gyümölcsös joghurt-koktéllal, vagy mangós shake-kel, reggel vagy uzsonnára elég erőt tudsz meríteni, hogy elindulj síelni vagy túrázni. A süteményes pult is roskadásig, de ha ebédelni vagy vacsorázni szeretnél, akkor is jó helyen jársz. A konyhájuk a hagyományos osztrák ételek mellett argentín marha steakeket is kínál.

A bárban pedig nem csak tejalapú koktélok, hanem trendi italok és borok is vannak.

Mondanom se kell, hogy kb. 30 éve működik családi vállalkozásként, ma már szállást és szabadidős programokat is kínálnak a vendégeknek.

Hagyomány, család, minőség. Ennyi a titok.

Gumicukor paradicsom

Inssbruckban a Murder cukrászdával szemben található a Barenland, tele mindenféle gumicukorral. Még csak nézegettük a választékot, mert sütizés után az ember nem tud letuszkolni még egy adag gumimacit, de a bolt nagyon tetszik, ötletes, hangulatos.

Gyerekkorunkban, ha valamelyik ismerősünk külföldre ment, akkor biztosan kértünk tőle gumicukrot. Kincsnek számított a kis mackó, később pedig a colás üveg forma.

Igazi ínyencek a macikat is színek szerint válogatják, hisz minden szín más ízt rejt.

Hogy mennyire egészséges, illetve nem az ez a desszert, azt tudjuk. De finom, és szerintem titokban mindenki szereti, és nem csak a gyerekek képesek hasfájásig tömni magukba a különböző formákat. A békás is nagy találmány, tényleg.

Na, de nézzük, mit is rejt az innsbrucki gumicukor magában. Ahogy a prospektusukat olvasom, talán még egészséges is. Nincsenek mesterséges színezékeik, csak gyümölcslé koncentrátumot és növényi kivonatokat használnak.

A gumicukor disznóból készül. Ezt jó tudni, ugye? A zselatin részleteibe nem mennék bele, szerintem jobban jártok.

De gondoltak a vegetáriánusokra is, számukra burgonya és tápiókakivonatból zselésítenek édességet.

A különböző formájú gyümölcsgumikat még folyós, forró masszaként gipszformákba öntik, minden típus különböző íz, és színező anyagot kap, majd egy napig pihennek. Később hűtőkamrába kerülnek, majd hirtelen 180 fokra melegítik, és bevonják a felületüket növényi olajokkal és méhviasszal.

Milyen ízekben választhatunk a gumicukor paradicsomban?

A szokásos gumicukor ízek mellett többek között gyömbéres, chilis, mézes, ananászos, forralt boros, proseccos, kókuszos változat is van.

Ha pedig valaki nem ömlesztve szeretné haza vagy ajándékba vinni, akkor virágcsokor, torta vagy akár pizzaformára is elkészítik neki.

Te szereted a gumicukrot?

Csipkebogyós muffin mangó szeletekkel

Ha szabadnap, és szakad a hó, meg mínusz 12 fok van kint, akkor sütünk. Abból, ami van itthon, mert ugye a boltba se fogunk felmászni a hegy tetejére.

A szekrények kipakolása és a szomszédok körbejárása után az alapanyagokat szortírozva ezt a kicsit pikáns ízű süteményt dobtam össze, és muffinformába kanalaztam, hogy a végén szépen ki tudjuk dekorálni. Aztán nem is nagyon dekoráltuk, csak pudingot, nutellát és lekvárt ettünk hozzá....

Hozzávalók:

15 dkg liszt
Fél csomag sütőpor
1 evőkanál őrölt fahéj
3 tojás
5 dkg vaj
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom leve
5 evőkanál csipkebogyó lekvár
Fél mangó
2 alma

Elkészítés:

A tojásokat habosra keverem a cukrokkal, majd hozzáöntöm a megolvasztott vajat. Belefacsarom a citrom levét, és belekanalazom a csipkebogyó lekvárt. Ettől érdekes halványpiros színű lesz. A lisztet összekeverem a sütőporral és a fahéjjal, majd a tojásos masszához öntöm. A végén pedig az apróra vágott gyümölcsöket forgatom a tésztába.

Muffinformába kanalazom, 180 fokon kb. 25 perc alatt sülnek meg.
Persze, figyelni kell, mert ha közben csetelsz és blogot írsz, akkor megpirul a széle.

Raclette

A raclette nemes egyszerűséggel sült krumplira olvasztott sajt.

Hogy mitől különleges mégis?

Hát, a sajttól, ami igazi tehéntejből készül. Az alpesi országokban ebből pedig van elég, így ez az egyszerű étel is fenséges ízt kap.

A raclette svájci eredetű étel, állítólag egy wallisi szüret idején készült először, amikor egy szőlős pincében a szüretelők a késhegyükre szúrt sajtfalatkákat megolvasztották a szőlővesszők parazsán.

Van egy másik elmélet, eszerint egy hegyi pásztornak a tél vége felé a tábortűznél megolvadt a kezében a száraz sajtja, és hogy ne vesszen kárba, rákente a parázsban sült krumplijára.

Ma egy félbevágott kocsikerék-szerű eszköz segítségével készül a raclette az Alpok hüttéiben. Egy kerek hegyi sajtot, hat kg-os, félbevágnak, ezt helyezik az izzószállal ellátott kar alá. Mikor a sajt felső, vágott rétege olvadni kezd, egy raclette késsel lekaparják a folyós masszát a félbevágott sült krumplira.

És kész. Még sózzák, borsozzák, egy kis snidling, és fokhagymás tejföl kerül mellé, és kész a laktató ebéd. Vagy vacsora.

A kép egy finkenbergi hüttében készült, és ez a raclette nagyon finom volt. Síelőknek és jagetee- kirándulóknak kifejezetten ajánlott.

Bombardino

Szögezzük le, a tojáslikőr nem csak a nagymamák kedvenc itala.

Ha Olaszországban, vagy Tirolban síeltél vagy dolgozol, akkor a hüttékben biztos találkoztál már a Bombardinoval.

Ez egy tojáslikőr alapú meleg koktél. Igen, forró. Talán a meleg levest is helyettesíti, hiszen felforrósít, és energiával tölt fel. Nem is kevéssel, hiszen egy jó adag tejszínhabbal kínálják. Na, meg rummal vagy whiskyvel. A tetejére pedig vagy fahéjat vagy kakaóport szórnak. Ezután jöhet akár a fekete pálya is.

Azt mondják, hogy egy mottolinoi menedékház vezetését egy fiatal genovaira bízták, aki az érkező vendégeknek a fellelt alapanyagokból (tej, tojáslikőr, whisky) készített egy meleg italt, amire az egyik vendég Bomba felkiáltással reagált. A báros pedig ezután Bombardinoként kínálta ezt az italt.

Mint minden koktélnak, ennek is vannak változatai, a lényeg, hogy tojáslikőr, tejszínhab és valami tömény ital kell hozzá. Néhány helyen kávét is kevernek bele, a lényeg, hogy nagyon forró legyen. Így biztosan azonnal átmelegít a 2 ezer méteres havas hegyeken.

Vagy otthon, a kályha mellett.

Próbáljátok ki! Nagyon finom!

A képet ma készítettük itt Finkenberg felett a hegyekben.

Aszalt paradicsomos cipó

Bár a minap határoztuk el egy halom sütemény és habos kávé fölött egy innsbrucki cukrászdában, hogy kevesebb szénhidrátot fogunk enni, ma mégis sütöttem egy kenyeret.

Van benne paradicsom, így nagyon egészséges.

A kenyérhez pedig jól passzol a hagymás szalonnás rántotta, így ezt vacsiztuk.

Hozzávalók az aszalt paradicsomos cipóhoz:

500 g liszt

3 dl langyos víz

1 tasak porélesztő

1 evőkanál Bad Ischler-i kristálysó

1 kávéskanál szárított petrezselyem

2 kávéskanál szárított majoránna

2 evőkanál apróra vágott aszalt paradicsom

1 evőkanál fokhagymás rozmaringos olivaolaj

Libazsír a jénai tál kikenéséhez

Elkészítés:

Mivel az osztrák lisztek kevesebb folyadékot vesznek fel, a szokásos kenyértésztám receptjét fél dl vízzel csökkentettem.

A lisztet összekevertem a szárított fűszerekkel, élesztővel és a sóval, majd fokozatosan beledolgoztam a vizet és az olajat. A végén pedig az apróra vágott paradicsomdarabkákat is.

Az olívaolaj a paradicsomokat fedte eddig, mondanom se kell, hogy ez saját készítésű, igazi napon érett paradicsom volt. Nyári sztori a linken.

A tésztát 4 órán keresztül kelesztettem, majd libazsírral kikent jénai tálban 220 fokon 45 percig fedő alatt, majd 5 percig tető nélkül sütöttem.

Itt ismét jelzem, hogy az itteni sütő hőfokával vannak problémák, otthon ez 35+5 perc lett volna.

Kétszáz éves cukrászda

Tirolban szeretik a hagyományokat, nem csoda, hogy az egyik legkedveltebb Innsbrucki cukrászda, a Munding már 1803 óta szolgálja ki a vendégeit az óvárosban, nem messze a nevezetes Arany tetőtől.

A Munding Tirol legrégebbi kávézójaként hirdeti magát, de haladnak a korral, az elvárásokkal. Évente háromszor váltják a süteményes étlapot, mindig a szezonnak megfelelő alapanyagok felhasználásával készítik a süteményeiket.

A tél egyik kedvence a mascarponés sült almatorta mandulaforgácsokkal.

Saját Munding bonbonokat, pralinékat is vásárolhatunk, amik Valhrona csokoládéból készítenek, természetesen a forró csokijuknak is ez az alapja.

Több mint 60 féle kávéspecialitást kínálnak, a ház kávéja 1907 óta 7 különböző arabica kávéból áll, az alábbi termőterületekről válogatva: Guatemala Antigua Pastores, Jamaika Blue Mountain, Kenya AA és Kona Hawaii.

A hatvanas évektől ugyanazzal a kávégéppel főzik a kávékat folyamatosan magas minőséget garantálva, ez a Faema E61, nem véletlen, hogy ők is megkapták az Arany Kávébabszemet 2007-ben.

Híresek még a cukrászat lekvárjai és gyümölcslevei is, ezeket még nem kóstoltam, de nagyon ígéretesek az elnevezések is: ananász tahiti vaníliával, karamellizált sárgabarack, vagy erdei gyümölcsök vaníliával.

Visszatérve az Aranytetőre.

Ez Innsbruck egyik jelképe, az Altstadt szívében található, gótikus erkély, melyet az 1500-as években illesztett hercegi rezidenciájához I. Miksa császár.

2657 tűzzománcozott rézlemez borítja az oszlopos erkély tetejét, aranyos csillogással ragyogva a nézelődőkre.