Szőlő és mandula

Első körben a mellékelt fotót magyarázom.

Az a csillogó égboltnak tűnő valami a Balaton. Csak tükröződik a napsugaraktól, nagyon, és szórja a fényt mindenfelé. Ettől béna a fénykép, viszont finomak a balatoni szőlők. És jó esetben a borok.

Amikor a gazdák nem rontanak a tőkéről leszedett szemeken, és hagyják érvényesülni a fajtajelleget, amikor nem keverik össze traubival vagy cukorral és még ki tudja mivel a mustot, és családi fogyasztásra is iható, finom borokat készítenek.

Ma egy nagyon jó kis szüreten voltam, ahonnét a kilátás pazar, ahol finom a tavalyi bor, és annyit-de annyit ettünk, hogy abban is elfáradtunk.

Reggelivel kezdődött a szüret, illetve pálinkával. Aztán jött a reggeli csülök tormával, frissen szedett paradicsommal, kenyérrel, pogácsával. Lágyan sütött a délelőtti nap, jó volt ülni, és bámulni a vizet, na meg a szőlőt, ami arra várt, hogy leszedjük, ledarálják és lepréseljék.

Kicsit meredek sorokon haladtunk, párosával, föl-le, közben megmentettünk néhány fejet a borrá válástól, hogy lekvárt főzzünk belőlük.

És készült az ebéd is, halászlé, bográcsban. Mi más, egy balatoni szüreten. Kicsit csípős, nagyon finom, sűrű lé, halszeletekkel. Igen, hamar eljött az ebéd ideje is.

Közben néhány pohár bor, anekdoták az előző szüretekről, és már az asztalon volt a pörkölt, kovászos uborkával, krumplival, kenyérrel. És pogácsa.

Amikor már mozdulni sem bírtunk, egy kis desszerttel készítettük elő magunkat a délutáni mandulaszedésre. Almás-túrós és almás-mákos rétessel.

A nap pedig sütött, mint nyáron, és büszke voltam magamra, hogy reggel gondoltam a hosszú ujjú felsőre is, hátha hideg lesz. Nem volt. Pólóra sültünk.

A víz? Óráról órára másképp hullámzott, más színű kékjét mutatta, tükrözte vissza a fonyódi és a badacsonyi fákat.

Tudtátok, hogy Balatongyörök egy félkör alakú félsziget? És hogy a Keszthelyi-öbölben akkor is lehet tükörsima a víz, amikor a szigligeti részen szinte repülnek a vitorlások?

És szedtetek már mandulát? Fáról bottal leverős, földről egyenként összeszedős módszerrel? Van fogalmatok arról, hogy a kemény csonthéjat még ki kell bontani a zöld kis védőburokból (ennek a nevét nem tudom), aztán, ha megszáradt, meg kell törni, és a végén a két nagy vödör termésből, amit órákig gyűjtögettünk, csak egy-két kilót tudunk majd megenni?

És tudtátok, hogy a görög istenek mandulafává változtatták Phyllist, aki éveken át hiába várta szerelmét az oltárnál? Na, de miért nem a pasit varázsolták át valamivé?

....

Lekvárt főztetek már szőlőből?

Szépkilátó

Másodszor rendezték meg Balatongyörökön a Római-kori vígasságokhoz kötött Nyitott pincék napját.
A borkóstoló túra lovaskocsikkal és gyalogosan a római borút mentén volt teljesíthető a györöki pincesoron. A kóstolópohárral idén 7 családi pincészet várta a látogatókat.
Nem csodálkozok azon, hogy ezen a vidéken már a római korban megtelepedtek, és szőlőt, bort termeltek. Aki már járt a györöki Szépkilátónál és környékén, annak nem kell bemutatni a helyet, aki pedig nem, annak a képek próbálják visszaadni az élményt.
Alattunk a Balaton ezerszínű kékkel, zölddel, néha szürkével, körülötte a Tanuhegyek, gyerekkorunkban hetente soroltuk, hogy az ott akkor Szigliget, Gulács, Csobánc, Badacsony, a Szent György hegy.

Nem is sejtettük, hogy ami nekünk mindennapi/hétvégi látvány, azért mások órákat autóznak, hogy lefotózzák. Persze, ahogy nőttünk, úgy változott a Szépkilátóhoz való kirándulások célja. Már nem labdázni és rohangálni jártunk a szülőkkel, hanem randevúkra a gimis szerelmekkel, aztán piknikezni és borozni az újabb öröknek hitt pasikkal.
Hát, a hegyek, azok tudnának mesélni. De szó nélkül körülölelik a vizet, és táplálják nem csak a szőlőket, de a lelkünket is. És üzenik, jó helyen vagyunk.
A lovaskocsis bortúra pedig elvezetett bennünket a hegyekben megbújó apró kis családi pincékhez, ahol hol többet, hol kevesebbet beszéltek nekünk egy-egy borról, ahol hol jobb, hol kicsit rosszabb rizlingek kerültek a poharakba.

A rizling az a szőlőfajta, amiből a száraztól az édes desszertborig és jégborig szinte bármilyen bor készíthető, terroirtól és termelőtől függően.
Eke Ferenc pincéjében az évjárat időjárási viszonyainak függvényében jégbor is készül rizlingből, amit mínusz 7 fokon kell szüretelni és préselni is. A decemberi szüret reggel hattól kilencig tart, amikor még hideg van, és a pálinka meg a forralt bor keringeti a vért a szüretelők ereiben. Jégbort készíteni nem csak a hideg miatt nehéz és drága, hanem a mennyiség miatt is. Az arányokat nézve 100 liter helyett a már megfagyott szőlőszemek csak 9 litert adnak.
A Szita Pince 2009-es cuveéje zöld velteliniből, szürkebarátból és olaszrizlingből készült, bár a vendéglátásuk több pontot kap a boruknál.
Volt olyan túra társunk, aki a János pince félszáraz rizlingje miatt mászta meg a hegyet, nekem onnét a kilátás tetszett igazán.
Tudom, válogatós vagyok, a borban is, igazából nem is a csúcsborok, hanem a kirándulás kedvéért indultunk neki a délutánnak.
Így aztán kellemes meglepetés volt az utolsó állomásként beiktatott Möcsényi Mihály kertje, ahol a tájkertész professzor fantasztikus panorámájú kertkomplexumában egy igazán kellemes, gyümölcsös, friss irsai olivért iszogattunk.

A bortúra során apró, családi pincéket látogattunk körbe, ahol többnyire folyóbort kínálnak, értékesítenek a vendégeknek. Lassan haladunk a professzionális borkóstolás felé, de kezdetnek azt gondolom, nem rossz ez a balatongyöröki dolog.
Persze, szervezésben, lovaskocsi hajtó udvariasságban még van hova fejlődni, és talán néhány újító, friss ötlet sem ártana a borkészítőknek, alapvetően a célcsoport kiszolgálása tökéletes volt, ár-érték arányban pedig még többet is kaptunk az elvártnál.
És amíg egy hirtelen ötlettől vezérelve ilyen kirándulásokon tudok részt venni, egy rossz szavam sem lehet.

"Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna,
Lelkemet ihlet, gyönyör ragadta el.
Soha nem láttam még ehhez hasonló gyönyörű tüneményt"
Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül