Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bodzabogyó lekvár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bodzabogyó lekvár. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 22., péntek

Majorannás sült kacsa vajas krumplipürével, körtekompóttal, bodzabogyó lekvárral


A hangzatos cím hozzávalóinak egy részét otthonról hoztam Syltre, így igazi, anyuféle körtekompót, és Lia-féle bodzabogyó lekvár színesíthette a kacsafalatokat.
A majoranna is anyukám kertjében nőtt, ő szárította.
Sajnos az idei befőzésről, gyűjtögetésről lemaradtam, de néhány üveg hazai íz felidézte a nyári illatokat, köszönet érte.
A kacsasütés legbonyolultabb része a kacsa felaprítása. Amikor a vágódeszkámat bőven túllógó, csúszós kacsával küzdöttem, néha arra gondoltam, mégis jobb lenne pizzát rendelni vacsorára.


Pedig a kacsa megkopasztása nem is az én dolgom volt…
A német kacsák jóval kisebbek, mint a megszokott magyar darabok, se a májuk, se a hájuk nem nőtt nagyra, így a kacsazsíros kenyér másnap reggel sajnos nem jöhetett szóba, szinte az összes zsírját elsülte szegény jószág.
A máját is csak levesben főztem meg, a nyakával, zúzájával, szívével, szárnyával és a mell, valamint hátcsontokkal együtt.
Sütésre csak a nagyobb, húsos darabok kerültek.


A megsózott, majd majoránnával megszórt kacsadarabokat bőrükkel felfelé ültettem a tepsibe, majd vizet öntöttem alájuk, és betoltam őket a 170 fokos sütőbe.
Itt vagy két és fél órán keresztül sültek, az első egy órában fólia alatt, és egyszer a vége felé kaptak még egy kis vizet. A légkeverés nem igazán pirította meg a kacsabőrt, így még kaptak 10 perc grillezést a legvégén.


Közben elkészült a hagyományos krumplipüré: főtt krumplikockák összetörve, sóval, vajjal, kevés tejjel kikeverve.
Én nem szoktam teljesen híg pürét készíteni, jobban szeretem a kicsit darabos változatot, amihez csak krumplitörőt használunk.
A tálalásnál pedig került a tányérra egy pár szelet körte és egy kis bodzalekvár is.
Te hogyan sütöd a kacsát?

2011. augusztus 13., szombat

Lila kezű lányok bodzabogyó lekvárja



A bodzabogyó lekvár elkészítéséhez az alap hozzávalókon túl egy nagy adag türelem is kell.
Kezdjük azzal, hogy az érett bodzabogyókért meg kell küzdeni, ha nem időben mész szüretelni, akkor csak a megtépázott bokrokat találod. Ahogy mi is…
Mivel a bodza termése gyógyszeralapanyag, ezért a könnyen elérhető helyekről pikk-pakk leszedik, és maradnak az aszott szemű bogyók vagy az éretlenek.
De ha erős az elhatározás és a kitartás benned, akkor egy metszőollóval és egy ládával indulj neki a környéknek, és szüreteld le a maradékot. Két kiló szedése nekünk most elég sokáig tartott, de jó kis kirándulás volt.
Lia receptje alapján kezdtünk a munkához.
Mi is kell a bodzalekvárhoz?
1 kg bodzabogyó
1 kg alma
1 kg cukor
1 zselésítő

Elkészítés:
Ha megvannak a tenyérnyi bodzabogyós ágacskák, akkor elkezdődhet a lemagozás. Ezt vagy óvatosan kézzel vagy villával tudod végezni, ígyis-úgyis lila lesz a kezed, hacsak nem gumikesztyűben szemezgetsz. Elég aprólékos, pepecselős munka.
És a neheze csak ezután jön. Ki kell préselni a bogyók levét. Ez sima paradicsom darálóval nem ment nekünk, még jó, hogy van halászléhez használható szerkenytű, mert azzal szét tudtuk választani a héjat, magot a létől. Nagyon kellemes, fanyar illata van, néha talán a szőlőpréselés illatát idézte.
Legjobb az egészet az udvaron csinálni, mert minden csupa lila lesz. Nagyon lila. Tekertünk, préseltünk, közben meghámoztuk, kimagoztuk és felkockáztuk az almát, nyakon öntöttük a mélykék lével, hozzáadtuk a cukrot, és egy fél napig pihentettük. Ezalatt lesikáltuk a kerti bútorokat, beáztattuk a tálakat, darálókat, edényeket. Minden gyorsan visszakapta az eredeti színét, kivéve a kezünket.
A lila szépen átváltott kékre, és úgy tűnik, jobban ragaszkodik a bőrhöz, mint egy tetoválás.
A cukros bodzás almát feltettük főni, persze elsőre kicsi lett a fazék a turmixoláshoz, úgyhogy öntöttük át egy nagyobba. Kb fél órát rotyogott, eközben elég bizar illata, szaga volt, de szerencsére az összeturmixolással eltűnt ez a furaság.
Hozzákevertük a zselésítőt, forraltuk még 10 percig, ezalatt besűrűsödött, és üvegekbe öntöttük, most pedig egy napig száraz dunsztban pihennek a lekvárok.
Téli megfázások idején nem csak finom, hanem a betegségeket is legyőzi. És nem kell a hidegben elmenni a gyógyszertárig, elég csak a spájzból behozni.