Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rétes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rétes. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 20., kedd

Kőtt rétes


Na, most már tudom, miért gyúrnak olyan ritkán kelt rétest mostanában.
A 15 percig dagaszd csak, míg össze nem áll felszólítás az elején viccesnek tűnt, hogy ha-ha, majd tényleg gyúrom negyed órát. Pikk-pakk összeáll a tészta.
Vagy nem? Nem. És ha hagyományos receptet tesztelünk, akkor nem dagasztunk géppel, a dédik is bírták, akkor én is. Én is? Húúúú.

Hogy milyen, amikor a fánknál gyengébb? Én voltam a gyengébb, majdnem feladtam. Na, de hogy fog ez nyúlni? Hisz ragacs. Dagaszd még, jó lesz az. Aha, pont jóóóó.
Még szerencse, hogy aztán fél órákat kellett pihentetni a tésztát. Is. Meg engem.
És tudod, hogy hívják Viszákon? Tudom. Kőtt rétesnek.
És tudod, mit gyúrok legközelebb? Na, az még titok. Kicsit pihenek, aztán jön egy újabb teszt.
Nézzük akkor a kőtt rétest, mi kell hozzá.
1,20 kg liszt- Tüskeszentpéteri, az jó
1 evőkanál só
2+2+1 tojás
3 evőkanál étolaj
2 csomag élesztő
9 dl langyos tej
2 kocka+ 1 evőkanál cukor
Fél dl olaj a kenéshez
7 dl tejföl
4 reszelt alma
1 evőkanál fahéj
4 marék cukros mák
2 marék búzadara
20 dkg túró

Elkészítés:
Gyúrj a fánknál lágyabb tésztát. Hogy is?
Az élesztőket a cukorral és 3 dl tejjel futtasd fel. A lisztbe keverd bele a sót, 2 tojást, 3 evőkanál olajat, majd add hozzá az élesztős tejet. Kezdd el gyúrni, és apránként add hozzá a többi tejet. Tényleg dagaszd 15 percig, és légyszi, te se géppel. A felénél még ragacsos, cuppanós massza, de szépen összeáll, levegős lesz, és elválik az edény szélétől, meg a kezedtől.
És itt is van az ideje egy fél órás pihenésnek.
Közben összekeverheted a mákot a cukorral, egy másik edényben pedig a tejfölt a másik két tojással, a túrót pedig egy tojással és egy kanál cukorral.
Ha megkelt a tészta, átgyúrjuk egyet, majd 3 cipóba szedjük szét. Újra pihentetjük 30 percet.
Most már reszelheted az almákat, szórd meg fahéjjal, és készítsd elő az asztalt a nyújtáshoz.
Egy nagy terítőt lisztezz meg, erre fogod rátenni a rétest, és ezzel göngyölöd fel.
A pihenő után a megkelt cipókat egyenként ki kell nyújtani.
Ehhez először a tetejét meg kell kenni olajjal, ezt nem tudom, miért, de a recept így írta. Aztán óvatosan, ha lehet, két ember fogja meg, és nyújtsa, nyújtsa, óvatosan, el ne szakadjon. Hártyás, hólyagos, nagyon vékony tésztát kapunk, a szélét, ami nem nyúlt ki, leszedjük. Meglocsoljuk olajjal, a tejfölös szósszal, és vagy mákot, vagy darát szórunk rá. A végén pedig almát. A túrósra nem teszünk az almából.
A terítőt mindkét oldalon megemelve felgöngyöljük két irányból.
Ezután tepsibe tesszük, ott megint megkenjük olajjal és a tejfölös tojással, és újabb fél órát pihennek.
180 fokos sütőben kb. 35 perc alatt sült pirosra a tetejük, szépen kiemelkedtek, megnőttek a rudak.
Porcukorral hintve tálaljuk.
Az igazi, hagyományos alapváltozatot csak a tejfölös szósszal töltötték, nyílván, ezt ízlés szerint lehet turbózni.
Nagyon finom, de nagyon munka és időigényes étel. És persze kétszemélyes feladat. Én anyukámmal nyújtottam, a töltelékeket is ő szórta, míg én pihentem.

2011. február 28., hétfő

Nyújtó gyakorlat



Rétest nyújtottunk, anyuval.
Nagy kaland, már értem, miért használnak az emberek bolti tésztát hozzá.

Melós dolog, nem kicsit, és rizikós is, hogy szakad-e vagy könnyen nyúlik.
Mert múlik a liszten, a hőmérsékleten, a kitartáson, és azon, beleakad-e a körmöd a közepébe, amikor nyújtod az asztal felett.
Már az összegyúrása is leizzasztott, aztán a nyújtás körüli izgalmak. Húúú. Lehet, hogy kellett volna hozzá egy kis bor? Mindenesetre sikerült, és finom lett.

Felidézve gyerekkorom réteseit, amikor búcsúra, lakodalomra, keresztelőre mentünk a rokonokhoz, nagymamához, akik minden ilyen sátoros ünnepre maguk gyúrták a tésztát, és nyújtották vékonyra, lebegősre a kiskonyhákban. És sütötték ropogósra. Ritkán mérgelődtek csak, hogy jaj, ez rongyos rétes lesz.
Mi ennél többet aggódtunk ma, nyilván a rutin, illetve annak hiánya, de most azért már büszkék vagyunk magunkra.

Tehát a ma esti rétesünk hozzávalói, nagy családra számolva.
1 kg liszt
20 dkg rétesliszt
1 tojás
1 kiskanál só
6 dl víz

Túrós töltelék:
75 dkg túró
3 tojás
4 evőkanál cukor
2 csomag vaníliás cukor
1 kis kanál só

Mákos töltelék:
10 dkg mák
20 dkg porcukor
2 dl cukrozott meggy

Cseresznyés töltelék:
Fél kg kimagozott cseresznye
1 evőkanál cukor
1 teáskanál fahéj
Búzadara, a tészta megszórására, hogy ne ázzon el

A tészta kenéséhez:
2 dl tejföl
1 tojás
Olaj

Elkészítés:
A tészta hozzávalóit 25 percig kell gyúrni. Anyu szerint addig, amíg nem csöpög a plafon.
Hát, minden csöpögött, mire végeztem…
Aztán 4 kis cipót formáltunk, és 1 órán keresztül pihentettük konyharuhára téve és letakarva.
Addig a túrót összekevertük az enyhén felvert tojással és cukorral, nem szabad krémesre, inkább darabos legyen.
A tejfölhöz hozzákutyultuk a tojást, a mákot összekevertük a porcukorral, a cseresznyét pedig a cukorral és a fahéjjal.

Az igazi munka a dagasztáson kívül a nyújtás.
Egy nagy asztalra terítettünk abroszt, azt megszórtuk liszttel és ezen, efölött kellett a tésztát kézzel nyújtani, úgy, hogy ne szakadjon el, ne legyen lyukas. Minél nagyobbra, vékonyabbra, még vékonyabbra, sokkal vékonyabbra.
Aztán meglocsoltuk olajjal, tejföllel, és mehetett rá a töltelék.
Ezután az asztalterítő segítségével két irányból felgöngyöltük a tésztát, olajjal kikent tepsibe tettük, a tetejét még jól megtejfölöztük, és 175 fokon 20 perc alatt elkészült.
Négy tepsire elegendő a fenti mennyiség.
A legutolsó vekni már egész könnyen ment, még 100-200 adag, és igazán elmondhatom magamról, hogy tudok rétest készíteni.
Csak kicsit pihenek addig.