Keresés ebben a blogban

2011. szeptember 5., hétfő

Szeretnék egy kemencét


Már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni, milyen is az igazi kemencében sült kenyér. Akkor, ha én süthetem.
Most végre sikerült letesztelni, és már az első próba sikerült.
Leginkább arra voltam kíváncsi, hogy az a bizonyos titkos kenyértészta hogy viselkedik a kemencében, mennyire lesz más, ha a tészta egyik felét jénai tálban sütjük, a másikat meg csupaszon.
A tesztsütéshez társult még Lia is két kenyérrel, ő kovásszal kelesztette, és az egyik cipóját fetával és aszalt paradicsommal töltötte.
A kemencét a Vonyarcvashegy határában levő Szent Mihály piacon fűtötték fel a hétvégén, és két langalló között belapátoltuk a mi tésztáinkat is.
A biztonság kedvéért Lia egy vízbe áztatott téglát is tolt a kemencébe, hogy ne száradjanak ki a kiscipók.
A tűzrakásban és előmelegítésben ugyan nem voltunk profik, de kb egy óra alatt elkészültek a művek.
Persze folyamatosan figyeltük, forgattuk őket, köszönjük Szalagyi Roland közreműködését.
A végeredmény? Csodaszép, finom kenyérkék lettek, amiket a kemencéből kivéve hideg vízzel kentünk át.
A kovászos cipók nem keltek túl, megőrizték a formájukat, a töltött kenyér pedig pillanatok alatt mindenki kedvence lett.
Az én kísérletem? Egész más íz és állag. Ugyanabból a tésztából. A jénai tálas változat semmiben sem különbözött az otthoni sütőben sült változattól, csak lassabban készült el. Viszont jénai nélkül is tökéletes lett a másik fele. Kicsit feketébb, de ropogós héjjal, és az íze is rusztikusabb lett, hiszen átjárta a kemence levegője, a friss parázs illata. Kissé nagyobbra is nőtt sütés közben, és a közepe szépen levegős lett, lazább szeleteket kaptunk belőle.

Elmondhatom, hogy teljesen felesleges a kemencébe jénai tálban sütni a kenyeret, csak a macera van vele…Ez a módszer az otthoni sütőkhöz lett kitalálva.
Négy kiscipó, négy különböző kenyér, mindegyik tökéletes. Sajnos/szerencsére azt ismét nem tudom tesztelni, hogy hány napig tartható el, mert elfogytak.
A kemence hője, illata, hangulata utánozhatatlan, még mindig szeretnék egy sajátot, és tesztelném benne a sült húsokat, leveseket, réteseket.

Szeretnék egy kemencét. Most már még jobban.

2011. szeptember 2., péntek

Szigligeti patkó


Szigligetet évek óta nagyon szeretem, az idei nyáron több időt is töltöttem itt, minden alkalommal úgy éreztem, mintha egy távoli nyaraláson lennék. Annyira meseszerű ez az apró falu a Balaton mellett a vár alatt kanyargó utcáival, a hatalmas gesztenye, mandula és diófákkal, a nádtetős házakkal, a domboldalba kapaszkodó szőlőkkel, az ember azt érzi, itt megáll az idő, minden tökéletes.
Lovaskocsival vagy gyalog, naplementében vagy cikázó villámok fényében, a vízparton vagy a vár tövében, minden szeglete felfedezésre vár.

Az óváros peremén, a városközpontban található az egész évben nyitva tartó Aranypatkó Vendéglő, melynek teraszán még ezekben a napokban is kellemes üldögélni és falatozni.
Jó pont, hogy a borlap a helyi termelők boraival indít, majd a többi borrégió választékát is felvonultatja. Kevésbé jó pont, hogy a borlapot csak megkapjuk, de ajánlatot nem kapunk a választott ételekhez. Na, nem baj, úgyis vezettem.
Igazából a pincérünk akkor kezd el kicsit figyelmesebb lenni, amikor az ételeket fotózva elmesélem neki, hogy valószínűleg megírom az élményeimet. Ezt, mármint, hogy megírom az élményeket, csak az ételek felszolgálása után árulom el, ha elmondom egyáltalán a helyszíneken.
Mert nem akarok különlegesebb bánásmódot és ételt.
Az aranypatkós étlap külleme és terjedelme nagyon tetszett, sajnos a választék nem szezonális, hanem közkedvelt ételekre fókuszált, de szerepeltek balatoni halak, nem csak rántva, ami bíztató. Nem a teljesen hagyományos csárda vonalat követik, sem az ételek elnevezésében, sem az étlap összetételében, persze bécsi szelet, marhapörkölt, túrós csusza itt is van.
Előételnek a konfitált kacsamájat választottam, levendulás hagymalekvárral és házi kaláccsal.
A kalács szerintem bolti volt, de a hagymalekvár annyira lenyűgözött, hogy nem mérgelődtem, csak falatoztam. És külön jó pont a szalvétából hajtogatott tavirózsának, amiben a kacsamájas tál érkezett.
A választott főételünk ropogós kacsacomb volt hagymás tört burgonyával és lilakáposztával. Nekem ez inkább téli étel, de finoman elkészítették.
Díszítésnél meg nem kell mindenre paradicsom és petrezselyem levélke…
Desszertként a szigligeti borban párolt körte diókrémmel és csokiöntettel nem szögezett úgy a székhez, igazából én egész másképp készíteném ezekből az alapanyagokból. Éppencsak nem volt gejl, a körte túl puhára főtt, és a mellé nyomott tejszínhabot meg sem kóstoltam.
A hely varázsa az árnyas teraszban, a nyugalomban, a környezetben rejlik.
Az ételek ár-érték aránya a balatoni elrugaszkodott árakhoz képest rendben van.
Én merészebben kísérleteznék az alapanyagokkal, követném az előételeknél és a halaknál már felvillantott irányzatot, és merészebben ajánlanám a borokat az ételek mellé. Vagy legalább megpróbálnám ajánlani.
Összességében egy kellemes, romantikus hely. Néha nekem vannak elrugaszkodott vágyaim.

Paradicsom, pikáns


Az édes paradicsomlekvár mellé szerettünk volna valami kissé pikáns, fűszeres, de nem csípős változatot is készíteni, ami ízében egy jó ketchup, viszont állagában inkább zselés, mint folyós, hogy sült húsok mellé kínálhassuk.
Kísérletezésünk első eredménye egy adag paradicsomszósz lett, ami tésztákra, mártásokra jó lesz, de másodszorra sikerült megalkotni a pikáns paradicsomzselét. Ehhez némi zselésítő anyagot is be kellett vetni, de ha a bodzalekvárnál bevált, akkor a paradicsomot sem fogja elrontani.
Hozzávalók:
2 l paradicsomlé/ friss, napon érett datolyaparadicsomból főztük, sokkal húsosabb, ezáltal sűrűbb
4 db vöröshagyma
4 db tv paprika, lehet már narancsba átmenő színű is, szintén feltétel, hogy nap érlelje, és ne a hűtőkamrák
Egy kevés olaj
2 db babérlevél
1 kávéskanál gyömbér (őrölt, frissből kevesebb kell)
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál reszelt szerecsendió
1 kávéskanál szegfűszeg
5 evőkanál cukor
1 evőkanál só
1 nagy tasak zselatin
1 tasak 2:1 tartósító

Elkészítés:
A feldarabolt, kicsumázott paradicsomot feltesszük főni, és kb. fél órán keresztül forraljuk.
Közben egy másik lábosban a felaprított hagymát és paprikát is megfonnyasztjuk egy kevés olajon, majd felöntjük a paradicsom lével, és puhára pároljuk.
Mindkét masszát áttekerjük a passzírozón, majd összekeverjük, ízesítjük a fűszerekkel, és még 10 percig lassú tűzön rotyogtatjuk.
Folyamatosan keverjük, egyrészt, hogy ne égjen le, másrészt mert nem tudunk betelni az illatával.
Forrón üvegekbe töltjük, és száraz dunsztban kihűtjük.
Minden cseppje egy falat nyár.

2011. augusztus 31., szerda

Paradicsomláva


Érik a paradicsom. Nagyon. Szép, mosolygós lédús, kerek, hosszúkás, koktél és körte.
Az egyikből lekvár, a másikból szósz vagy épp savanyúság készül.
Amikor szedjük, akkor zöld lesz a kezünk a szárától, piros a lábunk a kiloccsanó létől, vagy épp összekarcolom magam a karókkal.
De jó. És összehasonlíthatatlan íze van. Nyersen vajas kenyérrel, bazsalikkommal, mozarellával, vagy befőzve.
Finom. Nyárízű.
A befőzéshez sokat szedünk, sokat főzünk, a mennyiséget pedig nem a nyers paradicsom adja a receptekhez, hanem a lé.
Az hogy hány kilo paradicsom kell egy liter léhez, függ a paradicsom fajtától, és attól, meddig főzöd.
Az ízesítésnél, főzési időnél is minden családnak megvannak a saját bevált trükkjei, nálunk a rövidebb főzési idő is évekig elálló paradicsomlét eredményez.

Hozzávalók az alap paradicsomléhez:
1 l paradicsomlé
1 kávéskanál só
1 evőkanál cukor
Egy kevés natrium-benzonát

Elkészítési mód:
A frissen szedett, megmosott paradicsomokból eltávolítjuk a nem piros részeket: a zöld tetejét, ahol a szárba csimpaszkodott, az esetleges fekete pöttyöket, sérüléseket, és kettévágva feltesszük főni. A legnagyobb lábosban persze, paradicsomfőzésnek nem egy kiló nyers paradicsommal kezdünk neki.
Forrástól számítva még fél órát rotyogtatjuk, aztán vagy paradicsom darálón vagy passzírozón áttekerjük. Így a héja és a magok nem kerülnek bele a lébe.
Ezután kimérjük, hány literünk van, és a fenti arányok alapján ízesítjük, majd újra tűzre tesszük. Ekkor újraforrástól kezdve még 10 percig főzzük, forrón üvegekbe töltjük, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Az üvegek tetejére szórunk egy kis tartósítót, amit majd felhasználáskor leszedünk róla.
Ez az alap paradicsomlé aztán télen kaphat majd egyéb fűszerezést, attól függően, mi készül belőle.

2011. augusztus 28., vasárnap

Fasírozott, cukkíniből


Ezen a héten próbafőztem, aminek a receptjeit most még nem oszthatom meg veletek, vagy egyáltalán nem is főztem, mert meleg volt.
Helyette volt napozás, éjszakai fürdőzés a Balcsiban, és egy őrült forró nap a nagyvárosban, ahonnét annyira, de annyira jó volt visszajönni.
Nem is értem. Álltam az Andrássy úton, a kedvenc helyemen, és nem éreztem a város ritmusát.

Ezt a receptet bárki gyorsan el tudja készíteni, lakjon akár a nyüzsgő, rohanó városban, vagy egy nyugisabb helyen a világban. Nem kell sok idő hozzá, csak a hozzávalók minőségére figyeljetek. Friss, napon érett cukkínire nagyobb esélyetek van vidéken, nekem szerencsém van, a kertben szedtük. És mivel most van a dömping, cukkíni készül cukkínivel, hiszen ez a zöldség ilyenkor a legfinomabb.

Cukkíni fasírozott, ahogy az én anyukám fűszerezi
Hozzávalók:
2 kisebb (kb. 40 dkg-os) cukkíni
3 szikkadt zsemle
2 tojás
3 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
1 kávéskanál őrölt piros paprika
1 fél kávéskanál majoránna
Só
Bors

Elkészítés:
A zsemléket vízbe áztatjuk, majd kinyomkodjuk belőlük a lét. A cukkínit héjastól almareszelőn lereszeljük, a vöröshagymát is, a fokhagymát pedig apróra szeljük. Összekeverjük a zsemlecafatokkal, a tojásokkal és a fűszerekkel, majd 10 percig pihentetjük.
Ekkor összeáll már a massza, és könnyen tudunk belőle kicsi lepényeket formázni a kezünkkel.
Ujjnyi vastag forró olajban lassú tűzön oldalanként 6-7 perci sütjük.
Petrezselymes krumplival, vagy friss zöldségekkel tálaljuk.

2011. augusztus 26., péntek

Köszönöm




Köszönöm nektek a Goldenblog szavazatokat.


A 164 gasztroblog közül a 29. lettem, örülök, hogy olvastok és szavaztatok!
Jövőre tudatosabban készülök majd a versenyre, kicsit több lekvárral, sütivel, kenyérrel próbálok majd szavazatokat kicsikarni tőletek!
Addig is, roskadásig a kert, jönnek az újabb kalandok, receptek és tesztek.
Egy éve még azt írtam itt, hogy nem vagyok igazi gasztroblogger, csak kísérletezek. Ma már azt mondom, igazi gasztroblogger vagyok és kísérletezek.
Az ízekkel, illatokkal, színekkel és élményekkel.
Tartsatok velem, és kóstoljatok bele ti is!

2011. augusztus 22., hétfő

Vörösen izzó csodalekvár



Az elmúlt év egyik kedvence a paradicsomlekvár volt, ígértem, hogy főzök újra, csak meg kellett várni az igazi, napon érett, lédús paradicsomokat hozzá.
A paradicsom érik, folyamatosan főzzük, kavarjuk, és tesszük el üvegekbe: paradicsomlé, ketchup, lekvár formájában.


Vaníliás paradicsomlekvár:
Hozzávalók:
1,3 kg érett, illatos, zamatos lédús paradicsom
1 vaníliarúd
200 ml narancslé (frissen préselt, vagy 100%-os dobozos)
1 tasak citromsav
500 g befőzőcukor 2:1

Elkészítési mód:
A megmosott paradicsomot felkockázzuk, majd a kikapart vaníliamagokkal együtt állandó keverés mellett nagy lángon felforraljuk. Ha felforrt, közepes lángon addig főzzük és kevergetjük, amíg szétfőnek a paradicsom darabok.
Mennyei illata van, ahogy a vanília összeolvad a paradicsommal. Ha megfőtt, szűrőn vagy paradicsom passzírozón kinyerjük a levét, amiből 700 ml kell a lekvárhoz.
Ezt összekeverjük a narancslével, a citromsavval és a befőzőcukorral, majd állandó keverés mellett újra felforraljuk, és 10 percig zubogva forrni hagyjuk.
Vigyázat, keverjük nagyon, nehogy leégjen. Az illatorgia itt már teljes, paradicsom, vanília, narancs. Csodás.
Jól elmosott üvegekbe szedjük, légmentesen lezárjuk, és dunsztban hagyjuk kihűlni.
Hónapokig eláll, ha nem kezded meg. Akkor pedig csak azért nem, mert gyorsan fogy. Süteményre, süteménybe, kenyérre, palacsintára, lángosra. És gofrira.