Keresés ebben a blogban

2011. szeptember 10., szombat

Aszalódunk

Az utolsó napsugarakat még kihasználhatjuk nem csak napozásra, de aszalásra is.
Még mindig sok a kertben a paradicsom, már van belőle minden formában téliesítve, de aszalni még nem próbáltuk.
Erre persze van speciális, aszalni való fajta is, kemény húsú, hosszúkás alakú. De a koktél paradicsom is finom lesz, kissé savanykásabb, és magos, de jó.
Hogyan készül az aszalt paradicsom?
Hozzávalók:
Paradicsom
Napsütés
Szél
Só
Olívaolaj
Fokhagyma
Bazsalikom

Elkészítési mód:
A koktélparadicsomokat félbevágjuk, a hosszúkás változatot negyedeljük, és kiszedjük a magos-leves belsejét, hogy csak a húsos rész maradjon.
Alaposan megsózzuk, és kitesszük a napra száradni. A só elriassza a bogarakat, darazsakat. Esténként be kell hozni, hogy a reggeli pára ne nedvesítse újra, és pár napig ki-be hordozzuk a lakásból a kertbe, teraszra, napközben pedig pakoljuk a legnaposabb helyekre.
Ha megszáradt, fokhagymagerezdekkel és bazsalikom levéllel együtt üvegekbe tesszük, és felöntjük olívaolajjal.

Ha nincs türelmünk ehhez, akkor tegyük sütőbe, és alacsony hőfokon (40-50 fok) szárítsuk ki.
Vagy aszalógéppel készítsük. De az az igazi, ha a napon szárad.

Télen pedig olasz ételekhez, tésztákhoz megesszük.

2011. szeptember 9., péntek

Krémes, de paprika

Ha érik a kertben a paradicsom, akkor érik mellette a paprika is. Ilyenkor ipari mennyiségben készülnek a lecsók, minden családnál más és más változat, és frissen vacsorára, reggelire, aztán télire fagyasztóba vagy üvegekbe töltjük.

És még mindig van paprika, egy része be is pirosodott már, ebből lehet készíteni paprika krémet, ami majd jó lesz télen pörköltbe, gulyásba. Nem kell majd a vízízű bolti paprikát, vagy műanyag gulyáskrémet használni.


Hozzávalók:
1 kg piros színű paprika
1 evőkanál só

Elkészítés:
A kimagozott, felszeletelt paprikát puhára pároljuk, majd átpasszírozzuk.
Ezután a paprikaszószt sózzuk, ez lesz a tartósítónk, és újraforraljuk. Egy-két perc után forrón üvegekbe töltjük, és száraz dunsztba tesszük.

2011. szeptember 7., szerda

Zöld paradicsom, liliom helyett rozmaringgal


Már nyár elején kitaláltam, hogy idén zöld paradicsomból is főzök valamilyen lekvárt. A netes szakirodalmat és blogokat böngészve a legtöbben fahéjjal, szegfűszeggel ízesítik, és 3-4 órán keresztül főzik. Na, ezt én nem akartam, szerencsére gabojszakonyhája oldalán megtaláltam a nekem is szimpatikus változatot, amin egy kicsit módosítottam.
Zöld alma helyett piros alma került bele, mert most az érik a kertben. És ha a fákon van mosolygó alma, akkor nem veszünk a boltban.


Hozzávalók a rozmaringos zöld paradicsom lekvárhoz:
1 kg zöld paradicsom
Fél kg alma
40 dkg cukor
1 tasak 2:1 zselésítő
2 citrom leve
3 ág rozmaring

Elkészítési mód:
A zöld paradicsomok csumáját kivágjuk, majd felszeleteljük. Az almákat kimagozzuk, és héjastól feldaraboljuk.
Kb. fél órát főzzük, ezalatt megpuhulnak, és át tudjuk nyomni valami passzírozón, hogy a héjuk és a paradicsom magok fennakadjanak.
A sűrű lébe belekeverjük a cukrot, zselésítőt és a citromok levét, majd feltesszük, lassú tűzön újraforraljuk. Beleszórjuk az apróra vágott rozmaringot, és folyamatosan 5 percig forraljuk, közben kavargatjuk.

Nagyon kellemes, rozmaring illatű, zöld színű lekvárt kapunk, amit hidegen sajtokhoz, sült húsokhoz adhatunk. Én simán, pirítósra, kalácsra is fogom kenni.
Nagyon finom lett.
És zöld paradicsom októberig lesz a kertekben, azt hiszem, kísérletezek még pár fűszerrel.


2011. szeptember 5., hétfő

Szeretnék egy kemencét


Már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni, milyen is az igazi kemencében sült kenyér. Akkor, ha én süthetem.
Most végre sikerült letesztelni, és már az első próba sikerült.
Leginkább arra voltam kíváncsi, hogy az a bizonyos titkos kenyértészta hogy viselkedik a kemencében, mennyire lesz más, ha a tészta egyik felét jénai tálban sütjük, a másikat meg csupaszon.
A tesztsütéshez társult még Lia is két kenyérrel, ő kovásszal kelesztette, és az egyik cipóját fetával és aszalt paradicsommal töltötte.
A kemencét a Vonyarcvashegy határában levő Szent Mihály piacon fűtötték fel a hétvégén, és két langalló között belapátoltuk a mi tésztáinkat is.
A biztonság kedvéért Lia egy vízbe áztatott téglát is tolt a kemencébe, hogy ne száradjanak ki a kiscipók.
A tűzrakásban és előmelegítésben ugyan nem voltunk profik, de kb egy óra alatt elkészültek a művek.
Persze folyamatosan figyeltük, forgattuk őket, köszönjük Szalagyi Roland közreműködését.
A végeredmény? Csodaszép, finom kenyérkék lettek, amiket a kemencéből kivéve hideg vízzel kentünk át.
A kovászos cipók nem keltek túl, megőrizték a formájukat, a töltött kenyér pedig pillanatok alatt mindenki kedvence lett.
Az én kísérletem? Egész más íz és állag. Ugyanabból a tésztából. A jénai tálas változat semmiben sem különbözött az otthoni sütőben sült változattól, csak lassabban készült el. Viszont jénai nélkül is tökéletes lett a másik fele. Kicsit feketébb, de ropogós héjjal, és az íze is rusztikusabb lett, hiszen átjárta a kemence levegője, a friss parázs illata. Kissé nagyobbra is nőtt sütés közben, és a közepe szépen levegős lett, lazább szeleteket kaptunk belőle.

Elmondhatom, hogy teljesen felesleges a kemencébe jénai tálban sütni a kenyeret, csak a macera van vele…Ez a módszer az otthoni sütőkhöz lett kitalálva.
Négy kiscipó, négy különböző kenyér, mindegyik tökéletes. Sajnos/szerencsére azt ismét nem tudom tesztelni, hogy hány napig tartható el, mert elfogytak.
A kemence hője, illata, hangulata utánozhatatlan, még mindig szeretnék egy sajátot, és tesztelném benne a sült húsokat, leveseket, réteseket.

Szeretnék egy kemencét. Most már még jobban.

2011. szeptember 2., péntek

Szigligeti patkó


Szigligetet évek óta nagyon szeretem, az idei nyáron több időt is töltöttem itt, minden alkalommal úgy éreztem, mintha egy távoli nyaraláson lennék. Annyira meseszerű ez az apró falu a Balaton mellett a vár alatt kanyargó utcáival, a hatalmas gesztenye, mandula és diófákkal, a nádtetős házakkal, a domboldalba kapaszkodó szőlőkkel, az ember azt érzi, itt megáll az idő, minden tökéletes.
Lovaskocsival vagy gyalog, naplementében vagy cikázó villámok fényében, a vízparton vagy a vár tövében, minden szeglete felfedezésre vár.

Az óváros peremén, a városközpontban található az egész évben nyitva tartó Aranypatkó Vendéglő, melynek teraszán még ezekben a napokban is kellemes üldögélni és falatozni.
Jó pont, hogy a borlap a helyi termelők boraival indít, majd a többi borrégió választékát is felvonultatja. Kevésbé jó pont, hogy a borlapot csak megkapjuk, de ajánlatot nem kapunk a választott ételekhez. Na, nem baj, úgyis vezettem.
Igazából a pincérünk akkor kezd el kicsit figyelmesebb lenni, amikor az ételeket fotózva elmesélem neki, hogy valószínűleg megírom az élményeimet. Ezt, mármint, hogy megírom az élményeket, csak az ételek felszolgálása után árulom el, ha elmondom egyáltalán a helyszíneken.
Mert nem akarok különlegesebb bánásmódot és ételt.
Az aranypatkós étlap külleme és terjedelme nagyon tetszett, sajnos a választék nem szezonális, hanem közkedvelt ételekre fókuszált, de szerepeltek balatoni halak, nem csak rántva, ami bíztató. Nem a teljesen hagyományos csárda vonalat követik, sem az ételek elnevezésében, sem az étlap összetételében, persze bécsi szelet, marhapörkölt, túrós csusza itt is van.
Előételnek a konfitált kacsamájat választottam, levendulás hagymalekvárral és házi kaláccsal.
A kalács szerintem bolti volt, de a hagymalekvár annyira lenyűgözött, hogy nem mérgelődtem, csak falatoztam. És külön jó pont a szalvétából hajtogatott tavirózsának, amiben a kacsamájas tál érkezett.
A választott főételünk ropogós kacsacomb volt hagymás tört burgonyával és lilakáposztával. Nekem ez inkább téli étel, de finoman elkészítették.
Díszítésnél meg nem kell mindenre paradicsom és petrezselyem levélke…
Desszertként a szigligeti borban párolt körte diókrémmel és csokiöntettel nem szögezett úgy a székhez, igazából én egész másképp készíteném ezekből az alapanyagokból. Éppencsak nem volt gejl, a körte túl puhára főtt, és a mellé nyomott tejszínhabot meg sem kóstoltam.
A hely varázsa az árnyas teraszban, a nyugalomban, a környezetben rejlik.
Az ételek ár-érték aránya a balatoni elrugaszkodott árakhoz képest rendben van.
Én merészebben kísérleteznék az alapanyagokkal, követném az előételeknél és a halaknál már felvillantott irányzatot, és merészebben ajánlanám a borokat az ételek mellé. Vagy legalább megpróbálnám ajánlani.
Összességében egy kellemes, romantikus hely. Néha nekem vannak elrugaszkodott vágyaim.

Paradicsom, pikáns


Az édes paradicsomlekvár mellé szerettünk volna valami kissé pikáns, fűszeres, de nem csípős változatot is készíteni, ami ízében egy jó ketchup, viszont állagában inkább zselés, mint folyós, hogy sült húsok mellé kínálhassuk.
Kísérletezésünk első eredménye egy adag paradicsomszósz lett, ami tésztákra, mártásokra jó lesz, de másodszorra sikerült megalkotni a pikáns paradicsomzselét. Ehhez némi zselésítő anyagot is be kellett vetni, de ha a bodzalekvárnál bevált, akkor a paradicsomot sem fogja elrontani.
Hozzávalók:
2 l paradicsomlé/ friss, napon érett datolyaparadicsomból főztük, sokkal húsosabb, ezáltal sűrűbb
4 db vöröshagyma
4 db tv paprika, lehet már narancsba átmenő színű is, szintén feltétel, hogy nap érlelje, és ne a hűtőkamrák
Egy kevés olaj
2 db babérlevél
1 kávéskanál gyömbér (őrölt, frissből kevesebb kell)
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál reszelt szerecsendió
1 kávéskanál szegfűszeg
5 evőkanál cukor
1 evőkanál só
1 nagy tasak zselatin
1 tasak 2:1 tartósító

Elkészítés:
A feldarabolt, kicsumázott paradicsomot feltesszük főni, és kb. fél órán keresztül forraljuk.
Közben egy másik lábosban a felaprított hagymát és paprikát is megfonnyasztjuk egy kevés olajon, majd felöntjük a paradicsom lével, és puhára pároljuk.
Mindkét masszát áttekerjük a passzírozón, majd összekeverjük, ízesítjük a fűszerekkel, és még 10 percig lassú tűzön rotyogtatjuk.
Folyamatosan keverjük, egyrészt, hogy ne égjen le, másrészt mert nem tudunk betelni az illatával.
Forrón üvegekbe töltjük, és száraz dunsztban kihűtjük.
Minden cseppje egy falat nyár.

2011. augusztus 31., szerda

Paradicsomláva


Érik a paradicsom. Nagyon. Szép, mosolygós lédús, kerek, hosszúkás, koktél és körte.
Az egyikből lekvár, a másikból szósz vagy épp savanyúság készül.
Amikor szedjük, akkor zöld lesz a kezünk a szárától, piros a lábunk a kiloccsanó létől, vagy épp összekarcolom magam a karókkal.
De jó. És összehasonlíthatatlan íze van. Nyersen vajas kenyérrel, bazsalikkommal, mozarellával, vagy befőzve.
Finom. Nyárízű.
A befőzéshez sokat szedünk, sokat főzünk, a mennyiséget pedig nem a nyers paradicsom adja a receptekhez, hanem a lé.
Az hogy hány kilo paradicsom kell egy liter léhez, függ a paradicsom fajtától, és attól, meddig főzöd.
Az ízesítésnél, főzési időnél is minden családnak megvannak a saját bevált trükkjei, nálunk a rövidebb főzési idő is évekig elálló paradicsomlét eredményez.

Hozzávalók az alap paradicsomléhez:
1 l paradicsomlé
1 kávéskanál só
1 evőkanál cukor
Egy kevés natrium-benzonát

Elkészítési mód:
A frissen szedett, megmosott paradicsomokból eltávolítjuk a nem piros részeket: a zöld tetejét, ahol a szárba csimpaszkodott, az esetleges fekete pöttyöket, sérüléseket, és kettévágva feltesszük főni. A legnagyobb lábosban persze, paradicsomfőzésnek nem egy kiló nyers paradicsommal kezdünk neki.
Forrástól számítva még fél órát rotyogtatjuk, aztán vagy paradicsom darálón vagy passzírozón áttekerjük. Így a héja és a magok nem kerülnek bele a lébe.
Ezután kimérjük, hány literünk van, és a fenti arányok alapján ízesítjük, majd újra tűzre tesszük. Ekkor újraforrástól kezdve még 10 percig főzzük, forrón üvegekbe töltjük, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Az üvegek tetejére szórunk egy kis tartósítót, amit majd felhasználáskor leszedünk róla.
Ez az alap paradicsomlé aztán télen kaphat majd egyéb fűszerezést, attól függően, mi készül belőle.