Barbár nép-e a magyar, vagy mit keres a kukorica a falon?

Külföldön élve többször szembesültem már azzal, hogy sokan nem nagyon tudják beazonosítani, hol is van Magyarország.

Bukarest vagy Budapest szinte teljesen mindegy, nagy általánosságban annyit tud rólunk egy átlagos német vagy osztrák, hogy egy volt kommunista ország, ahol valószínűleg barbárok laknak.

Hogy a mi konyhánk erre ráerősít-e, azt döntse el mindenki maga, de még a lengyel szomszéd lány is megdöbben néhány számunkra nagyon fontos ételtől, amit nálunk látott.

Nem fotóztam le mindent, Dagmara nem is nézett bele a hűtőbe, de igazából nem értette, mit keresnek a szárított paprikák a falon, és miért nem veszünk a boltban mikrós kaját, akkor nem kéne füstölt húsokat, kolbászokat hozni otthonról.

Mert nálunk itt Sylten is sok magyar finomság van, ami anyukám kertjéből, konyhájából, vagy a barátok, barátnők udvarából került ilyen messzire.

Még pattogatott kukorica is van a falon, nem messze a levendula koszorútól, mindkettő nagy kedvencem, köszönet érte Liának.

A füstölt húsok már fogytán, de a viszáki vagy a nemesgulácsi kolbász egy igazi magyar pálinkával bizony életmentő tudott lenni a hideg téli estéken, az üres pálinkás üveg pedig nagyon jó sodrófa helyett.

Volt tokaji és móri borunk, az üvegeket gondosan őrizzük, nincs szívünk kidobni.

A szárított paprikán kívül igazi, kerti kakukkfüvet, bazsalikomot, citromfüvet és mentát használunk, a hűtőben pedig házi készítésű petrezselyem, bazsalikom és medvehagyma-pesto sorakozik.

Lekvárt még nem vettünk, mert a birstől a sima almán át a meggyig még tart az otthoni választék, a birsalmasajtért igazi harcot vívtunk, és még házi készítésű pralinénk is volt.

A lengyel lány legnagyobb döbbenete a szárított csipkebogyó volt, ami egyrészt asztali díszként is jól mutat, másrészt minden nap iszunk belőle, mert igazi C-vitamin bomba, és mert jó visszagondolni arra, amikor gyűjtöttem és szárítottam.

Igen, vannak bolti szörpök és gyümölcslevek is a civilizációban, de én valahogy ragaszkodom ezekhez a barbár dolgokhoz.

Gyűjtögetünk, szárítunk, befőzünk, tudom, honnét van a szárított vargánya, és ha gomba ízre vágyunk, nem kell a vízízű champignonnal beérnünk.

Az újévi menünkhöz természetesen malacorr is volt, még egy húsos pultban sem láttam itt ilyet.

Ha pogácsát vagy kakaós csigát ennénk, akkor legyúrom az igazi kelt tésztát, és megsütöm, ma pedig, ha minden jól alakul, fánkot fogok sütni anyukám receptje szerint.

Barbárok lennénk-e ebben a túlfejlett civilizációban?

Nem hiszem. 

Csak lehetőség szerint kíméljük magunkat a bizonytalan eredetű, génkezelt élelmiszerektől.

Köszönök itt is minden alapanyagot, receptet, amit otthonról, tőletek kaptunk.

Rózsabarack levendulával

Újabb különlegesnek számító üvegek kerültek a polcra, levendulával illatosított baracklekvárt főztem.
A rózsabarack héja pirosabb és keményebb is, mint a normál sárgabaracké, ezért a lekvárhoz meg kell hámozni. Kicsit savanykásabb az íze is, de nagyon finom.
A levendulás barack lekvárhoz Limara blogját vettem alapul, legalábbis az arányokat tekintve.
Hozzávalók:
1 kg sárgabarack/rózsabarack-hámozva, magozva mérjük
30 dkg cukor
1 evőkanál levendulavirág-nekem a teáskanál kevésnek tűnt, ezért többet tettem
1 mokkáskanál citromsav
1 tasak 3:1 zselésítő

Elkészítés:
A megmosott rózsabarackot forró vízbe tesszük, csak épp egy percre, hogy könnyen le tudjuk szedni a héját. Eközben ki is magozzuk. Nagyon jó a kéznek ez a barackpakolás, bár a körmöket kicsit sikálni kell a végén.
Az előkészített barackot összekeverjük a cukorral, a citromsavval és a zselésítővel, majd feltesszük főni.
Egy negyed órát forraljuk, kavargatjuk, miközben bugyog a tűzön, aztán összeturmixoljuk. Ezután szórjuk bele az illatos levendulavirágokat, és még így is főzzük öt percig.
Forrón üvegekbe töltjük, majd egy éjszakára dunsztoljuk.
Nagyon kellemes íze van, de ne számítsunk a hagyományos barack lekvár ízre, mert ahhoz nem sok köze van.
Pikáns, illatos, meghökkentő íz, az üvegekben pedig elő-előbukkannak a napsárga barackból a lila levendulavirágok.
Süteménybe, húsok mellé egyaránt adható, és gasztro ajándéknak is jó ötlet.
Persze, csak annak, akinek a levenduláról nem a molyirtó jut eszébe.

Szilvakék levendula

Nem tudom, mikor alakult ki a levendula mániám. Évek óta tart, és már nagyon sok formában kipróbáltam a levendulát.
Wellnes szállodákban imádom a szaunák melletti levendula illatú pihenőket, vagy a levendulavirággal dúsított fürdőgolyókat. Hvar szigetén beleszerettem a levendula mézbe, de időközben kiderült, nem kell olyan messze menni, hisz Tihany és Pannonhalma is igazi levendulamezők mellett fekszik, és a helyi termelőknek is nagyon finom mézük van.
Illóolaja, szárított virága nem csak aromaterápiás gyógynövény vagy molyűző, hanem kiváló fertőtlenítő és illatosító hatása is van.
Teája nyugtat, ellazít. Amióta pedig saját kertem van, az általam szedett és szárított levendula kis csokorban, organza tasakokban gyakori ajándék tőlem.

Idén aztán gondoltam egy merészet, és elkezdtem süteményekbe, ételekbe is adagolni.
A siker? Vegyes. Aki alapvetően csak a nagyszülők ruhásszekrényére asszociál a levenduláról, vagy nem szereti az illatát, az a levendulával fűszerezett süteményeket, italokat, sülteket sem fogja szeretni. Aki viszont kíváncsi új ízekre, annak nem okoz csalódást.
Már írtam, hogy csokis sütibe telitalálat, teszteltem natúr joghurttal, gofritésztába szórva, és ma készül a levendulaszirupom is.
Ehhez alapos piackutatást végeztem, és a gasztrobloggerek receptjeit végigolvasva Limara levendula szirup receptjét módosítottam kicsit.
Így a Szilvakék levendulalé hozzávalói:
1 l víz
60 dkg cukor
30 g levendulavirág
Elkészítés:
A cukorból, vízből szirupot főzök, ha forr, beleszórom a levendulavirágokat, és öt percig lassan tovább forralom. Ezután 3 órát pihentetem, leszűröm, és újra összeforralom, majd üvegekbe töltöm, és dunszt alatt hűtöm le.
Gondolkodtam azon, hogy citrommal vagy mentával turbósítom, de annyira finom ez az alapíz, hogy most elsőre nem kevertem hozzá semmit. Az alap recept több cukrot ír, én nem akartam annyira sziruposra készíteni.
Hűtőben elvileg 6 hónapig eláll. Ha ajándékba adod, az üveget díszítsd levendulával.
A szirup tejszínhabhoz, vaníliafagyihoz, barack kompóthoz, csokis sütihez, de még bárány sülthöz is felhasználható.
Legegyszerűbb fogyasztási módja pedig forró nyári estéken jéghideg vízzel/szódával hígítva.

Levendula illat és íz

Hogy mi a nehéz a levendulás sütikben?

Szépen lefotózni a levendulavirágokat.


Elsőre persze furcsa volt, hogy a sütőmből fürdőgolyó illat áradt kifelé, sőt, ha ráharapsz a csokis sütire, az illata akkor is megelőzi az ízélményt, de nem vészes párosítás.

Hétvégén már muffinnal teszteltem, a szokásos alap csokis recept kapott egy marék levendula virágot, most pedig kenyérsütőben készül a
lusták csokis sütije, levendula illattal és ízzel.

Hozzávalók:
50 g olvasztott vaj
180 ml tej
2 tojás, enyhén felverve
280 g liszt
50 g kakaópor
1 evőkanál sütőpor
1 kis kanál só
110 g cukor
2 evőkanál levendula virág/friss, de szárított is lehet
1 evőkanál vanília paszta
2 evőkanál szilvalekvár

Elkészítés:
A kenyérsütőbe belepakolom először a nedves, majd a száraz részeket, a sütemény program pedig összekeveri és megsüti.
5 percig kavarja, majd elkezdi melegíteni a formát, és 1 óra 15 perc alatt készre süti.
Közben érezni a levendula illatát, és akár egy levendulás fürdő is vehető.
Most, hogy elkezdődött a levendulaszezon a kertemben, minden napra jut belőle. Reggel és este is kellemes illat fogad kint, így eső után pedig mesés.
És a levendula nem csak molyok ellen vagy álommanó serkentőként használatos, hanem ehető, iható is.
Persze, most is nagyon fontos, hogy megbízható helyről kapjuk, szedjük, ne legyen permetes, bogaras…
Nekem még van, ha érdekel.
Van még pár ötletem is, amit idén nyáron letesztelek!

Provence, könnyedén

Tizenhat évesen voltam Provence-ban, bár akkor a levendulaillat és a kis házikók helyett a napfényes francia riviéra vonzott bennünket, nagyon.
A nizzai strand, a monacói kaszinók, és a Cannes-i Filmfesztivál az akkor aktuális MTV sztárokkal (Ray Cokes) és a vörös szőnyeggel nagyobb vonzerő volt a programban, mint az eldugott, hegyek-völgyek közötti kisvárosok.
Bár a rózsalugasok illatát őrző kis ajándéktárgy és szappanka ma is ugyanolyan bódulattal tölt el, ha leveszem e tetejét, akkori eszemmel más élményeket kerestünk, mint amiért ma mennék oda.

Bár tudtuk, hogy sajtot és vörösbort is kell vennünk a zsebpénzünkből, egyéb kulináris élményekre nem emlékszem. Talán Marseille-ben kipróbáltuk a Mekit. Mert akkor Keszthelyen még nem volt, és izgalmasabbnak tűnt a halpiacnál.
Ma tuti, hogy a piacon bolyonganék, és akár a parton megfőzném, amiket találok.

Vagyis Provence visszavár, addig is könyvekben kalandozok arrafelé.

Igazán jó kalauz Peter Mayle, aki azt hiszem teljesen kimerítette már a környéket. Ettünk, ittunk, vásároltunk már vele egy tucat könyvön keresztül, a Bor, mámor, Provence megfilmesített verziójában pedig Russel Crow is ránk mosolyog.
Bár a könyvben több a bor, a film is visszaad valamit annak, aki lusta olvasni.
Legutóbb a Még mindig Provence akadt a kezembe, ilyen fejezetcímekkel:
A jóképű hentes halála
A tökéletes dugóhúzó nyomában
Zöldfülű kertész és a fekete paradicsom

Persze, hogy letehetetlen, hiszen egyszerre utazok vele, érzem az illatokat és az ízeket, annyira jól mesél. Állítólag főzni is remekül tud.
Mindenesetre írásaiban a francia falusi kocsmák és a többcsillagos éttermek ugyanolyan vonzerővel bírnak, és a kifinomult konyha művészetről ugyanolyan hitelesen mesél, mint egy egyszerű paradicsomról.
Teszi ezt könnyen, hiszen benne él.
Azt hiszem, igazi hedonista, kalandjai az élet örömeiről szólnak, az evés, ivás, jóízű kirándulások, családi és baráti beszélgetések olvasása után, ha szembejönne az utcán, ismerősként üdvözölném, és ha az ő tanácsát kérném ki, milyen sajtot érdemes hazavinni, akkor biztosra mennénk.

Édenkert Angliában

Eden project
A 2001. március 17-i megnyitás óta az Édent a „Világ Nyolcadik Csodája”-vá nyilvánították és több mint nyolcmillió látogatót fogadott. Több mint 5.000 fajt képviselő egymillió növényegyed található itt a föld különféle éghajlati övéből.
Az Éden Projekt Angliában, Cornwall vonzáskörzetében található.

„Az Éden célja az, hogy bemutassa, hogyan és miképpen függünk a növényektől, hogyan tudjuk „menedzselni” és megőrizni őket kölcsönös túlélésünk érdekében. Az Éden a 21. század új tudományos intézménye és fóruma, kommunikációs és oktatási központ, a megőrzés – konzerválás eredményeit és jó példáit bemutató hely, valamint a nemzetközi turizmus célpontja… Mindenki, aki törődik a növényekkel és az emberekkel, találhat valami érdekeset itt” – ezek a gondolatok vezérelték az Éden megálmodóit.

A telepen belül két nagy üvegház (Biome) található, az ún. „Esőerdő Üvegház”-ban trópusi szigetek, Malaysia, Nyugat-Afrika és a trópusi Dél-Amerika növényei találhatók. Ez az üvegház 50 méter magas (a londoni Tower is beleférne), 110 méter széles és 240 méter hosszú.

A „kisebb” „Mediterrán Üvegház” 35 méter magas és 140 méter hosszú, mediterrán növényeket (citrus, olíva, lágyszárú növények és szőlők), valamint a Dél-Afrikai régió sokszínűségét (fenyvesek – protea és aloe-k) mutatja be, California-i egynyári növények sokaságával színesítve.

Nem hivatalos megfogalmazás szerint egy őrületes, hatalmas, csodaszép kirándulóhely.
Órákat autóztunk a kacskaringós angol utakon, majd órákat sétáltunk, és kattogtattuk a fényképezőgépeket.
Izzadt a hátunk a trópusi búrában, beleültünk hangyabolyba, ittunk préselt kókusztejes banánlét, és nem vettünk a méregdrága csokoládékból.
De kiültünk a teraszra napozni és répa meg citromtortát enni, az elmaradhatatlan cream tee-vel.
És számoltuk a levendulákat, a dáliákat, néztük, hogy nálunk mekkorára nő a kukorica, a paradicsom, és bezzeg itt…
www.edenproject.com