Toszkána, ezerszer

Ha Velencéről azt írtam, visszavágyok, akkor Toszkánáról azt kell írnom, hogy bár csak átutaztam és belepillantottam, de egy életre beleszerettem.
Azt hiszem, tudnék ott élni.
Akár egy omladozó udvarházban, a kertben kemencével, bazsalikommal, olajfával, szőlővel. Bár az álom, a Chateau Szilva inkább provance-i név, meglehetne a toszkán megfelelője is. Végülis a Castello Szilva sem rossz. Vagy valami magyar.
Alkalmas kastélytulajdonost keresek!

Toszkána mostanában sok divatos gasztoregény és film főszereplője, nem véletlenül.
Az ízek, az illatok, a színek egyenként is elragadóak.
Marlena de Blasi Ezer nap Toszkánában című regényében Velencéből egy kétszáz lelkes faluba költözik újdonsült férjével, és ismeri meg, mutatja be nekünk a hamisítatlan toszkán életet.
Ebben a könyvben jóval többet főznek és esznek, mint a velencei változatban, nekem ez sokkal jobban tetszik.
Hamisítatlan vacsorák az osteriában, oldalakon keresztül tartó receptek, egy év története az étkezések köré fonva.
Azóta szeretnék kerti kemencében sütni, mióta olvastam a vaddisznós ragut ebben a könyvben.
Már a fejezetcímektől összefut a nyál a szánkban:
A csirkét paszternákkal, krumplival, vöröshagymával, póréval és sárgarépával szépen kibélelt tepsibe tesszük…

És sütnek kenyeret, lepényt, főznek ragukat, rántanak ki cukkíni virágot, esznek bruscettát, és isszák a finom borokat, grappákat hozzá.

És egy főzés nélküli recept, vacsora záráshoz:
Pecorino sajt gesztenyemézzel
Hozzávalók
Személyenként 8-10 dkg pecorino sajt-juhsajt
Egy kosár vékonyra szelt házikenyér
Lanygosra melegített sötét színű méz: gesztenye vagy hajdina
Egy palack jégbe hűtött vino santo

Na, igen, az igazi olasz receptekből nem hiányozhat a bor.
Elkészítési mód?
Csepegtessünk mézet a kenyérre, és falatozzunk hozzá pecorino sajtot. Ez lehet a keményebb fajta, de a lágyabb változat is, ízlés szerint.
És öblítsük le jéghideg borral.
Persze, ez lehet akár egy kellemes nyári csajos beszélgetős este főfogása is, hogy maradjon hely a tiramisunak!

Pastaaaaa

Ha beülsz egy olasz(nak mondott) étterembe, kérdezd meg, hogy a carbonara tésztát tejszínnel készítik-e. Ha igen, akkor udvariasan távozhatsz is, ha tudni akarják, hogy mi a problémád, akkor pedig meséld el nekik, hogyan készül az eredeti carbonara.

Gasztrowerkes élménytúránk tészta estjén Gianni elkészítette és megtanította nekünk a tökéletes olasz szószokat, ízeket, és persze tésztát is gyúrtunk, nyújtottunk.

Kezdetnek akkor a bevezetőben említett carbonara, ahogy eredetileg készült:
A pofaszalonna bőrös részét levágták, kiolvasztották belőle a zsírt, majd a nagyobb kockákra szelt szalonnát ebben a zsírban megsütötték. A nyers tojást egy külön tálban keverték ki a pecorino sajttal.
Egy személyre 1 egész tojást+1 tojás sárgáját kell 2 és fél marék pecorino sajttal eldolgozni. A tésztát kifőzték (100g tésztára 2,5 l vizet számolva), majd a kifőtt tésztát rádobták a zsírra, jól összekeverték, aztán a tűzről levéve nagyon gyors mozdulatokkal hozzáadták a sajtos szószt.
Folyamatosan, lendületesen kell keverni, hogy ne rántotta legyen belőle. Ha mégis kezdene beállni, akkor a tészta főzővizével lehet hígítani, javítani.
Tálalásnál borsozzuk! Só nem kell, mert a pecorino sajt önmagában is elég sós.

Tehát a carbonara szósz nem a tejszíntől lesz selymes, hanem a tojásos, sajtos masszától!

Ha a carbonara szósznál is egyszerűbb, gyors tésztavacsorát szeretnél, akkor pedig a vajas parmezános szószt készítsd el! Már csak két szép tányér, egy üveg száraz fehér bor, és garantált a sikered!
Főzz ki két adag tésztát-nyugodtan használhatsz boltit, de hamarosan megtanulhatod tőlem a házi tésztát is…
Egy serpenyőben olvassz fel vajat (nem, nem olívaolajat és nem is zsírt), zuttyints bele a tészta főzőlevéből (láthatod, ezt se borítsd egyből a lefolyóba), aztán dobj bele egy marék parmezánt, már a tűzről levéve, és keverd krémesre. Hopp, bele a tészta, forgasd össze, mehet a tányérra, tegyél a tetejére zsályát, és jó étvágyat, a tésztához. Is.