Bundáskenyér, avagy a gasztrocica felsülése

Tegnap este bundáskenyeret vacsiztunk.
És erről eszembe jutott egy korábbi bundás kenyér sztori, szerintem elévült már, leírható. Mondhatnám, hogy a szereplők a képzelet szüleményei…
Szóval egy igazi hedonista két fős vacsora volt készülőben, semmi extra, csak egy kis könnyű fogás egy finom bor mellé.
Héjában sült zsályás krumpli, terv szerint ez pikk-pakk elkészül, nem kell hozzá sok minden, tehát nem lesz egy nyomulós vacsi, és jól illik hozzá Miklóscsabi Haramiája, friss szerzemény volt, egyenesen a móri pincéből.
A krumplik megmosva, félbevágva, friss zsályalevelekkel és sóval megszórva, kevés olívaolajjal meglocsolva mentek a sütőbe.
Míg elkészül, addig pont le lehet rohanni a csomagtartóban felejtett borért, és a hótaposó szerkóból vissza lehet vedleni házitündérré.
Na, a bajok itt kezdődtek.
A bor a hidegben túlhűlt, szinte jégkristályosra, míg elkészült a laza smink, a krumpli is túlsült, tehát amikor csengettek, adott volt egy ehetetlenre száradt kormos krumplikupac, és egy üveg jégkása.
És így lett a zsályás krumpli helyett bundáskenyér a vacsora.
Amit persze nem a gasztrotündér, hanem a vendége készített el, mert előbbi romokban hevert, és csak szorongatta a jéghideg boros poharat a kezében, bizonygatva, hogy ez tényleg jó bor, de tényleg.
És mire megsültek a kenyerek, a Haramia is megszelídült, és tökéletesen passzolt a bundás kenyérhez is.
Amihez a hozzávalók:
4-6 szelet kenyér-ha nem friss, úgy jobb
3 tojás
só
Olaj a sütéshez

Elkészítés:
Ha nem kell közben egy hisztis gasztrocicát vigasztalni, akkor a felvert tojásban meghempergetett kenyereket csak egyszerűen ki kell sütni az olajban. De ha közben krumpli halmokat kell eltüntetni a negyedikről, kicsit tovább tarthat.
Mindenesetre, ha vacsoravendéget vársz, akkor legyen otthon tartalék kenyér és tojás, mert ezzel megmentheted a korgó gyomrokat!

Pastaaaaa

Ha beülsz egy olasz(nak mondott) étterembe, kérdezd meg, hogy a carbonara tésztát tejszínnel készítik-e. Ha igen, akkor udvariasan távozhatsz is, ha tudni akarják, hogy mi a problémád, akkor pedig meséld el nekik, hogyan készül az eredeti carbonara.

Gasztrowerkes élménytúránk tészta estjén Gianni elkészítette és megtanította nekünk a tökéletes olasz szószokat, ízeket, és persze tésztát is gyúrtunk, nyújtottunk.

Kezdetnek akkor a bevezetőben említett carbonara, ahogy eredetileg készült:
A pofaszalonna bőrös részét levágták, kiolvasztották belőle a zsírt, majd a nagyobb kockákra szelt szalonnát ebben a zsírban megsütötték. A nyers tojást egy külön tálban keverték ki a pecorino sajttal.
Egy személyre 1 egész tojást+1 tojás sárgáját kell 2 és fél marék pecorino sajttal eldolgozni. A tésztát kifőzték (100g tésztára 2,5 l vizet számolva), majd a kifőtt tésztát rádobták a zsírra, jól összekeverték, aztán a tűzről levéve nagyon gyors mozdulatokkal hozzáadták a sajtos szószt.
Folyamatosan, lendületesen kell keverni, hogy ne rántotta legyen belőle. Ha mégis kezdene beállni, akkor a tészta főzővizével lehet hígítani, javítani.
Tálalásnál borsozzuk! Só nem kell, mert a pecorino sajt önmagában is elég sós.

Tehát a carbonara szósz nem a tejszíntől lesz selymes, hanem a tojásos, sajtos masszától!

Ha a carbonara szósznál is egyszerűbb, gyors tésztavacsorát szeretnél, akkor pedig a vajas parmezános szószt készítsd el! Már csak két szép tányér, egy üveg száraz fehér bor, és garantált a sikered!
Főzz ki két adag tésztát-nyugodtan használhatsz boltit, de hamarosan megtanulhatod tőlem a házi tésztát is…
Egy serpenyőben olvassz fel vajat (nem, nem olívaolajat és nem is zsírt), zuttyints bele a tészta főzőlevéből (láthatod, ezt se borítsd egyből a lefolyóba), aztán dobj bele egy marék parmezánt, már a tűzről levéve, és keverd krémesre. Hopp, bele a tészta, forgasd össze, mehet a tányérra, tegyél a tetejére zsályát, és jó étvágyat, a tésztához. Is.

Varázsgolyók

Ha már az előbb Luca napoztam, akkor jöjjön egy kis Luca napi főzés haladó hedonista módra.
A Casa Kerekes adott helyszínt a Werk Akadémia Luca napi félévzáró partijára készülő falatoknak és a lelkes készítőknek.
Nem kisebb kihívást kellett legyőzni, mint élelemmel ellátni a teljes évfolyamot, és pirítóst mégsem vihettünk magunkkal.

Kicsi, de annál lelkesebb csapatunk gesztenyepucolással kezdett, Nóri körme még most is sajog talán, annyira pucolta. Talán a rozmaring pálinka, talán a bor, vagy a véget nem érő hihizés vonta el a figyelmét.
Tibor persze a zsálya aprítását vállalta, nem véletlenül, persze. Hogy mihez is? Itt a recept, amit köszönünk Rozinának, a haladó hedonisták osztályfőnökének:

Karácsonyi gesztenye labdák bacon kabátban
Kis olívaolajon és vajon 2 vörihagymát dinsztelek, és hozzáadok jó nagy marék apróra vágott zsályát, kakukkfüvet, rozmaringot. Mikor puha, beledobom a főtt-pucolt-tört gesztenyét (150g), sózom-borsozom, nagy lángra kapcsolok, kevergetem és felöntöm egy kis forralt borral! Hagyom elpárologni az alkoholt.
Egy tálban összemixelek 500g darált disznó-marha húst 1 nagy tojással, majd hozzáadok 180g kenyérmorzsát, hogy megkösse. Ezt összekeverem a gangon hülő egyveleggel. Labdákat formázok, körbetekerem baconnel, majd a tetejét megszúrom egy rozmaring szállal, hogy megkössön. 180C-n sütöm 45 percig. Bon Apetito!
Kihívást csak a sütő mérete jelentett, de néhány erőteljes mozdulattal minden golyó a helyére került és megsült.

Amíg pedig a massza a gangon hűlt, készült a tarte tatin, vagyis a borított almatorta.
Tibor gyúrta a tésztát, melynek titka a zsiradék feleként beletett kacsazsír lett. Volt érdekes illat a sütőből….Amikor almatortát tolsz be, és sült kacsa illatot érzel…Persze, volt előtte zsálya és pálinka, de akkor is bizarr orrhatás.

Hát, az almát Zsófival egyenletesen megszórtuk fahéjjal, amit aztán szedhettünk le, mert nem kellett volna olyan sok. Négy tortányi almagerezdet törölgettünk, öblítettünk át, és helyeztük újra szépen egymás mellé a tortaformába…
Még melegen kell kiborítani, megfelelő méretű tányér sokat segít a helyzeten…

Persze sikerünk lett a Werkben, a golyók, a süti mind elfogyott, a bátrak jósoltattak is igazi jósnővel. A gyávák, mint én is, pedig borozgattak addig. Is.