Keresés ebben a blogban

2012. január 14., szombat

Speck und Suppe

Már írtam arról, mennyire jól esik a hideg hóból a hüttébe betérve egy tál forró levest megenni. Ugyanolyan gyorsan felmelegít, mint a forralt bor, de néha enni is kell, hogy legyen erő síelni vagy túrázni. Egy tál leves egy tartalmas levesbetéttel átjárja a tested, jó megfázás ellen, és akár másnaposságra is.

A választékban mindenhol szerepelnek a hagyományos tiroli gombócos levesek, amik marhahús alaplében tálalt zsemlealapú gombócok: hagymával, szalonnával vagy májjal ízesítve.

A Speckknödelsuppe, a szalonnagombócos leves az egyik kedvencem, de ha a levesekről írok, meg kell említeni a palacsintatésztás húslevest is.

Ezt még tízévesként kóstoltam először, amikor a Wörthi-tónál táboroztunk, és a játszótérről beláttunk a konyhába, ahol a konyhásnénik palacsintát sütöttek. Annyira örültünk, hogy ebédre palacsintát fogunk majd enni, hogy szinte sokkolt bennünket, amikor a húslevesben láttuk a felcsíkozott tésztát. Semmi kakaós vagy túrós desszert nem lett, ment minden a levesbe. Amit akkor majdnem sírva ettünk meg, hiszen ki látott már palacsintás húslevest?

Azóta kicsit szélesedett a gasztronómiai világképem, és szívesen eszem a palacsintát akár levesben is.

A szalonnát meg ugye bárhol és bármikor, levesgombócban is.

Te milyen gombócos levest eszel szívesen?

És ki emlékszik a Wörthi táboros mókusunkra? Nem, nem ettük meg a palacsinta helyett…

A képet a Koch Rezept oldalról szedtem, mert a legutóbbi gombócos levesnél úgy át voltunk fagyva, hogy még fotózni is elfelejtettem.

2012. január 12., csütörtök

A legendás Rózsakő

Ma ismét kicsit hazagondolós, nosztalgiázós estém van, és rátaláltam erre az írásra, amit még ősszel ígértem, a Varga Pincészetnél tett látogatásom után, csak ugye közbejött ez a világgá menés, és elfelejtettem.
Most egy kis Balaton-idézés, irány Badacsony, és a Rózsakő.

A régiek szerint ezen a badacsonyi bazaltkövön üldögélt szívesen Kisfaludy Sándor feleségével, Szegedi Rózával, és gyönyörködtek a Balaton szépségében.

A helyiek úgy tartják, hogy a Rózsakőnek varázsereje van.

Ha egy fiú és egy lány együtt, egymás kezét fogva ráül a kőre, a Balatonnak hátat fordítva, akkor még abban az évben egymáséi lesznek, összeházasodnak. A legenda szerint az is elég, ha csak a fiatal lány üldögél a kövön, és sóhajtozik vágyott szerelme után, mert a fiú egy éven belül feleségül veszi.

Én jobban hiszek az első változatban, amikor ketten mennek fel a kőhöz, kézen fogva, és ha visznek magukkal egy üveg Rózsakő bort is, talán a romantikus lánykérés is megtörténhet.

A Rózsakő bort az 1950-es években találták ki, nem borok házasításáról van szó, hanem önálló szőlőfajtát hoztak létre a növénynemesítők a badacsonyi kéknyelű és a budai zöld fajták keresztezésével.

Ez a még kevésbé ismert bor a Varga Pincészet Aranymetszés családjának is az egyik kiemelkedő tagja, a fajta és a terroir nagy találkozása.

Sárgarózsára emlékeztető illata, mélysárga színe talán első benyomásra egy édes ízélményt kívánna, meglepő azonban a vulkanikus, ásványi ízjegyek dominanciája a szánkban, ami a mézes jelleg után egy sós lecsengést eredményez.

Érdemes kortyonként kóstolgatni, hosszú beszélgetésekhez iszogatni, mert az érdekes ízvilág így tud kiteljesedni.

Határozottan kellemes, különleges élményű bor, mely akár a Rózsakövön üldögélve is elfogyasztható.

Ha teljes pikniket tervezünk, a bor mellé vigyünk magunkkal egy házi kenyérrel készített gyömbéres-mézes sertéssültes szendvicset.

És amíg elfogy a bor, meg lehet ejteni a lánykérést is.

Hogy beteljesedjen a legenda.

Esetleg, ha valaki jár erre a Tiroli hegyek felé, hozhatna pár palackkal nekünk.

2012. január 11., szerda

Tojáshabos máglya

A máglyarakás az a desszert, amit otthon a maradék kalácsból, vagy szikkadt kifliből sütünk.

Nem tudom, a cukrászdai változatba mit tesznek, de az alaptészta biztosan tejben ázott, voltak benne almaszeletek, és mesésen omlott a pirított tojáshab az egész tetejére.

Kellenek ezek a kényeztetős délutánok, amikor egy kávézóban elsütizgetünk, várjuk, hogy újra kinyissanak az osztrák hivatalok, mert itt déltől fél háromig sziesztát tart a posta, a gyógyszertár, és néhány bank is.

A máglyarakás laktató, ebéd helyett bőven ellát a szükséges kalóriákkal, és ha áltatom magam, akkor talán a vitaminokkal is. Elvégre, alma is van benne, meg lekvár.

A már korábban említett Kostner cukrászdában Mayrhofenben érdemes ebbe is belekóstolni. Ha erre jártok.

A sütis pultban csak úgy kelleti magát a fehér habos csoda a sok rétes és Sacher-torta mellett.

Scheiterhaufenként keresd, ha német nyelvterületen akarod kipróbálni. Ők is számtalan változatát ismerik, a lekvár fajtájától az alma rétegezési módján át sok apróságot változtatnak benne.

Te hogy szereted?

2012. január 10., kedd

Krapfen, avagy a farsangi fánk

A farsangi időszak hagyományos desszertje a fánk. Január 6-tól a negyvennapos böjt kezdetéig ezt az édességet Európa-szerte készítik a pékségek, cukrászdák, na és persze az ügyes házitündérek.

Anyu receptje az alábbi linken található, de nézzük, miből is lett ez a finomság.

Az osztrákok szerint, akik Krapfennek hívják, a fánk egy Krapfen nevű bécsi pék özvegyétől származik, aki a férje halála után egyedül nem győzte kiszolgálni a vendégeit kenyérrel, és egy gyenge pillanatában valakit fejbe akart dobni egy darab tésztával. Ez a tésztadarab szerencsére célt tévesztett, és forró zsírba esett, ahol pár perc alatt aranysárgára sült.

Persze, a franciák a saját legendájukban hisznek, ami alapján Marie Antoinette királnynő fedezte fel egy utcai árusnál ezt a tésztát. Egy farsangi bál alatt ugyanis megszökött a Tuileriákban rendezett álarcosbálról, jelmezben elvegyült a párizsi tömegben, és amikor megéhezett, egy mézeskalács árustól vásárolt egy fánkot. Annyira ízlett neki, hogy a mézeskalács mestert másnap behívatta a palotába, ahol az ő udvari cukrászának el kellett árulni a tészta receptjét. Persze, ő még finomított rajta egy kicsit, és így alkották meg a mai fánkot.

Akármi is az eredete, nagyon finom. Az osztrákoknál nagy sláger a különféle töltelékkel készített változat, ez lehet vaníliakrém, csokoládé, nekem a tojáslikőrös a nagy kedvencem.

A fotón az igazi hazai változat látható, saját készítésű lekvárokkal.


2012. január 5., csütörtök

Gőzgombóc

Ezt a gőzgombócot, Germknödelt 2160 m magasan, a Hintertuxi gleccseren ettük.
A fotó kicsit béna lett, mert megolvadt a fahéjas porcukor, mire ebédidőben olyan helyet találtunk, ahonnét jól rálátunk a hegyekre, de talán sikerül visszaadni azt az élményt, amit átéltünk.
A Hintertuxi gleccseren ebédelni, majd uzsonnázni egészen különleges dolog, főleg, ha mindezt a testvéremmel tehetem, akit két hónapja nem láttam.
Egy hüttében biztosan eszik az ember császármorzsát, erről már írtam, gőzgombócot, és forralt borral vagy jageteevel öblíti le ezeket. A nagy hidegben gyorsan lebomlik a szénhidrát és az alkohol is, akkor is, ha nem síelsz.
A gőzgombóc egy szilvalekvárral töltött, vaníliasodóval leöntött, és mákkal vagy fahéjjal megszórt kelt tészta, melegen tálalva.

Ha az otthoni, mirelit változatot kóstoljátok, amit mikróban kell felmelegíteni, biztos nem fog ízleni, de frissen, egy hegytetőn nagyon finom. Interneten több recept is található, de majd tesztelés után teszem közzé, melyik vált be nekem.
Addig is szorgalmasan kóstolgatom a környékbeli finomságokat:

2011. december 31., szombat

Aperol Spritz

Ha valaki azt gondolja, hogy az aperol spritz csak a nyári nagy melegben esik jól, az próbálja ki ma este, amikor már unja a sima pezsgőt, habzóbort.

Igazán kellemes, fanyar ízű koktél, ami itt a tiroli hegyekben egész télen kapható a hüttékben is. Talán azért mert a Hintertux túloldala már Olaszország, ahonnét ered, de az Aperol egyre nagyobb teret hódít Európában. Kétféle ember van, aki szereti, és aki utálja. Gyógyfüves, kesernyés, narancsos beütésű Aperolt habzóborral vagy száraz pezsgővel, egy kis szódával és narancsszeletekkel vegyítünk, és télen-nyáron jó party alap, beszélgetésekhez, de tombolós bulikhoz is ajánlott.

Az Aperolt az 1910-es évek végén Padovában alkották meg a Barbieri testvérek narancs, reberbara, kínafa, jácint, encián és még nagyon sok titkos gyógynövény felhasználásával.

Népszerűsége azóta töretlen, számos koktél hozzávalója, legtöbbször mégis Aperol Spritzként találkozunk vele.

Én először Miklóscsabi Parádéjával próbáltam, szenzációs párosítás. Aztán a DiVinoban, a Bazilika tövében is jólesett a nyári estéken, de nem okoz csalódást itt a tiroli télben sem.

Igaz, hogy most nem Parádéval isszuk, hanem a különböző olasz habzóborokkal teszteljük, azért a hangulatot garantálja nekünk esténként.

Szóval, aperol spritz télen-nyáron!

Boldog új évet mindenkinek!

2011. december 21., szerda

Egy pohár tej

A legelső tiroli bejegyzésemben írtam arról, hogy mindenhol tehénszagot éreztünk, mert november elején hajtották le a hegyi legelőkről a zillertali teheneket. Most istállókban várják a tavaszt, hogy újra a zöldben csatangoljanak és legeljenek. Addig is a nyáron lekaszált szénát eszik. Hogy a lehető legfinomabb tejet adhassák, amiből tökéletes sajtok, vajak, túrók és joghurtok készülnek.

A tiroli gazdák nagyon ügyelnek a jóhírükre, nem etetik silóval, és génkezelt tápokkal az állatokat, csakis a hegyi legelőkön található füveket adják nekik. Mert azt vallják, hogy ami évszázadok óta garantálja a magas minőségű tejet, az nem más, mint a friss hegyi levegő, és a mezőkön található növények.

Nem csak a tejes dobozokon, de külön tájékoztatókban is leírják, mennyire fontos a tejtermékek minőségénél, mit is eszik az állat, legyen az tehén, kecske, birka.

Nyáron több mint 50 féle friss fűből, virágból, gyógynövényből álló terített asztal, vagyis maga a hegyoldal biztosítja ezt a takarmányt, télen pedig ennek a lekaszált, szárított változata.

Nincs szükség kukoricára, silóra, hiszen minden ásványi anyag megtalálható a szénában.

Minél aromásabb füvet legel a tehén, annál zamatosabb lesz a teje is. Ezek a zillertali tehenek sokkal magasabb tápértékű tejet adnak, mint az istállókban tápokkal etetett társaik, ezek a tejek értékesebb zsírokat tartalmaznak, melyek segítenek az izomzatunk felépítésében vagy a szívünk működésében.

A zillertali a gazdák már évszázadok óta az idilli hegyi legelőkön, festői környezetben gondozzák az állatokat családi gazdaságokban. Ezeket a legelő teheneket látjuk az autópályákról, sőt, meg a reklámokban is.

A környezetvédelem az állattartásban is nagyon fontos az osztrákoknál, a hegyi legelőket nem permetezik, és nem használnak semmiféle műtrágyát sem. Persze, a kiránduló utakon néha kerülgetni kell az óriási adag tehénlepényeket, de ez biztosítja a legelők tápanyag utánpótlását. Úgy, mint mindig. A természet körforgására és megóvására nagyon ügyelnek, hiszen az ükunokáinknak is szüksége lesz friss hegyi tejre.

A prospektusok szerint ez a többezer hegyi tehén sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb a bezárt társaiknál, ez is érződik a tej ízén.

Minden ősszel tartanak fesztivált a teheneknek, ilyenkor fejdíszekkel dekorálják őket, és versenyt is rendeznek. A kolomp díjakat pedig nagy becsben tartják, vitrinbe teszik és büszkélkednek vele a vendégeknek. Mert nagyon sokszor vendéglőt, panziót is üzemeltetnek a gazdák, ahol a saját tejből, vajból készítik a tejtermékeiket reggelire, ebédre, vacsorára.

Ja, és nem lilák. Mármint a tehenek.