Császármorzsa

A Kaiserschmarrn vagyis a császármorzsa az egyik legismertebb gyorsan megsüthető osztrák desszert. A hagyomány szerint Sissi hercegnő számára készítette az udvari szakács könnyű édességnek, de az evészavarairól is ismert Sissinek nem nyerte el tetszését, és duzzogva tolta a férje elé, aki viszont jóízűen megette.
Egy másik legenda szerint maga Ferenc József készítette először, amikor orvosai diétára fogták, és ö édességre vágyott. Saját maga próbált palacsintát sütni az ej leple alatt, de nem sikerült neki, így lett a próbálkozásából császármorzsa. Az igazság annyi lehet, hogy egy habos palacsintaszerű tésztát kell felaprítani és porcukorral megszórni ahhoz, hogy eredeti osztrák császármorzsát együnk. Én meg nem készítettem, de a szállodában sokszor kapunk ebedre vagy vacsorára, sőt, az igazi tiroli receptet sikerült egy ajándékboltban kapható konyhai kesztyűről leírnom.

A finkenbergi császármorzsa így készül:

1/4 liter tejet csomómentesre keverünk 4 tojás sárgájával, egy csipetnyi sóval és 150 g liszttel. Egy másik edényben a 4 tojás fehérjét habbá verjük 30 g cukorral, majd óvatosan belekeverjük a masszába. Hozzáadunk 60 g mazsolát (én beáztatnám rumba egy kicsit), majd forró serpenyőben vajon (nem étolajon!) megsütjük a tésztát. A kb. egy ujjnyi vastag massza mindkét oldalát 2-3 percig süssük, míg aranybarna nem lesz, majd fakanállal szabdaljuk kisebb darabokra. Szerintem ebből az adagból többször kell a serpenyőt újratölteni, mindig tegyünk bele vajat, és mindig a serpenyőben daraboljuk a tésztát, hogy a szélei is arany színűek legyenek.

Porcukorral meghintve tálalják, de baracklekvárral és almaszósszal is ettem már.

Nálunk otthon tojásgánicának hívjuk, és sokkal kisebb darabokra cincáljuk a tésztát.

És ha így folytatom, a következő beszámolóban a császármorzsa túladagolás hatásairól fogok írni.