Badacsonyörsön autózva gyakran láttam a Varga Pincészet hatalmas, több száz hektós tartályait az útról, de bevallom, a boraikat nem kóstoltam még. Láttam már a boltok polcain, persze, de nem landoltak soha a kosaramban.
A miérteket nem magyaráznám hosszan, aki ismer, tudja, aki pedig nem…az olvassa el az eddigi boros bejegyzéseimet.
Mindig is kíváncsi voltam viszont arra, hogy mi is kerül ezekbe az óriási tartályokba, aztán ebből hogy lesz egy-egy palack bor.
És egyszer csak sikerült be-, illetve lejutnom a hatalmas pincerendszerbe, ahol Giczi Zsolt, a Varga Pincészet szőlészeti vezetője tartott egy közel 4 órás üzembejárást, ahol sok „titkot” sikerült megtudnom, megnéznem.
És már az elején kiderült, hogy van ott 2 ezer hektós tartály is.
Nem untatlak benneteket a száraz tényekkel és számokkal, csak néhány érdekesség.
A pincészet évi átlag 11 millió liter bort készít.
Ezt a mennyiséget nyílván, a tömegízlés szerint készítik, így lesz akár édes a vörösbor, és nagy mennyiségű a trendi, késői szüretelésű fehérbor. És lesz a Varga Pincészet Magyarország kedvenc borászata.
Szerencsére cukros zsákokkal nem találkoztam, mint néhány környékbeli kispincében, de megvan a titok, mitől is lesz édesebb egy-egy bor. Egy speciális mustsűrítő gép 100 liter mustból 25-30 liter, nagyon magas cukortartalmú mustot készít, amit aztán hozzá lehet keverni az alap mustléhez, így elérik a kívánt édességi fokot.
Erre még a szőlő metszéssel is rá tudnak segíteni, speciális DMR-ezéssel. A tervezett szüret előtt néhány héttel az ernyőművelésű szőlőültetvényeken a szálvessző és a kétéves karók eltávolításával késztetik a szőlőbogyókat arra, hogy a cukor, az íz, az aromaanyagok és savak koncentrálódjanak, míg a vizet felélik.
Mivel a bemutatót egy igazi, elhivatott szőlész-borász tartotta, ismét rá kellet jönnöm, hogy ezt a szakmát tényleg csak igazi megszállottak tudják jól végezni. Akik olyan szerelemmel tudnak mesélni a szőlőről, szüretről, időjárásról, mint Giczi Zsolt, vagy a korábban máshol megismert borászok. Akik, ha kell, éjjel egykor még lelkesen kóstoltatják a vendéget, másnap pedig a hegyen találja őket a reggel, mert még egyszer ellenőrzik, mit is szednek le aznap. És a szőlővel együtt érkeznek a telepre, ellenőrzik a darálókat, préseket, a mustot, és egy pillantásból tudják, milyen fázisban van a 800 szálas „spagettis” szűrő berendezésben keringő bor.
Na, még néhány „apróság”:
Egy 300 hektós tartályban kb. 50 hektó must alja keletkezik, amit egy dobszűrős berendezéssel perlit vákuum és víz segítségével tisztítanak kb. 12-16 órán keresztül.
Jártunk a pezsgőtartályoknál, végigbolyongtunk a hatalmas pincelabirintusban, amit még az állami gazdaság alakított ki a 60-as években. Ennek a közepén van egy borbemutatókra kialakított terem; arra azért kíváncsi lennék, hány turista keveredett el itt egy 17-es sor kóstolás után….
Láttam a palackozó- és csomagolóüzemet, minden mozzanatát megnéztük a szőlőnek a megérkezésétől a borospalackok dobozba csomagolásáig.
A 200 hektárnyi saját szőlőterület termése mellé a Varga Pincészet még közel 300 termelőtől vásárol szőlőfajtákat, közülük sokkal együttműködnek már a szőlőművelésnél, metszésnél, permetezésnél.
Szoros együttgondolkodással dolgoznak a badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézettel szőlőfajták, metszésmódók kifejlesztésében.
Az év első bora a Csabagyöngye, ebből már bolti forgalomban van a 2011-es évjárat.
Aki szereti az édes vörösbort, annak ajánlom a Töpszli névre keresztelt borukat. Nekem nem lett a kedvencem, de én ugye a fehérekből is a szárazat szeretem.
Az interneten böngészve kíváncsi voltam a Rózsakő tételükre, ami az Aranymetszés termékcsalád tagja. Kifejezetten kellemes meglepetés, nem is készül túl nagy tételben. A borról és a történetéről részletek egy későbbi bejegyzésben lesznek majd. Még pályázati titkos anyag.
Addig is, bátran ajánlom egy kóstolásra, ahogy a 2009-es Kéknyelűt is.
És köszönöm, nagyon Giczi Zsoltnak a lehetőséget!
A mellékelt fotót a Varga Pincészet készítette, helikopterről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése