Keresés ebben a blogban

2012. július 13., péntek

Cukkinis süti fahéjas szilvalekvárral

A nyár nagy slágere a cukkini, amit elsősorban sósan, zöldfűszerekkel fogyasztunk-rántva, grillezve, húsokhoz, salátákhoz szeletelve. 
De amint látjátok, egy édes süteménynek is nagyon jót tesz.
Ha valaki nem szereti, ebben a sütiben észre sem fogja venni, mert annyira átveszi a kakaó és a fahéj ízét.
Ha meg akarod lepni a vendégeidet, akkor sima kakaós szeletként harangozd be nekik, majd miután jóízűen megették, áruld el a titkot, hogy cukkiniből van.

Hozzávalók a cukkinis sütihez:
3 bögre liszt
3 bögre cukkini almareszelőn reszelve
Fél bögre kakaópor
3 teáskanál sütőpor
1,5 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál só
3 teáskanál fahéj
Fél bögre puha vaj 
2 bögre cukor
3 db tojás
2 citrom reszelt héja
Fél bögre tej
1 bögre dió

Elkészítés:
A cukkinit meghámozom, kimagozom, és almareszelőn lereszelem. A száraz hozzávalókat külön tálban keverem össze. A tojásokhoz a cukrot, citromhéjat, később a puha vajat és a tejet keverem hozzá. A habos masszába adagolom a lisztes keveréket, majd a végén lazítom fel a reszelt cukkinivel.
Ez ilyenkor nem néz ki túl jól, de amikor megsül, már igazán sütemény formája lesz.


Kivajazott, lisztezett tepsiben 40 percig kell sütni kb. 180 fokon.
Fahéjas szilvalekvárral tálaltam.

2012. június 22., péntek

Tökéletes vacsora az Öreg Harangban

Hetek óta terveztük az Öreg Harangos vacsorát, de megérte várni rá, mert végre tökéletes vendéglátásban volt részünk. Sajnos, ez az elmúlt időszak éttermi ebédeire, vacsoráira nem volt jellemző, ezért nem is írtam mostanában. 
De az egregyi szőlőhegyen újra kiderült: ha a szakmai elhivatottság minőségi alapanyagokkal párosul, akkor csak jó történhet. Persze, ehhez kell egy jó adag bátorság, mert a kecske, bivaly és szamár hús nem mindenki számára akkora vonzerő, hogy kiautózzon a hévízi pincékhez, de nekik van szarvas, harcsa, mangalica, és ha még ezek is túl különlegesek, akkor átlagos disznó és tanyasi csirke is.
És talán ennyi, ami átlagos náluk, legalábbis, ami a nagy környéket jelenti. Az étlap, nos, az az általam nagyon kedvelt fekete tábla, amin az aznapi ajánlatok vannak, díszes rajzokkal.
Mi egy grillestre estünk be, ahol az előétel egy tökéletes szarvasgulyás volt, kemencében sült házi kenyérrel.

Bográcsból meríthetünk, ki-ki a saját ízlése szerint válogathatja a husikat, répát, krumplit, csipetkét a tányérjába, és talán jól is laktunk már ezzel a bőséges levessel, Lia fel is adja, na, de vár ránk a kecskeszűz és a bivalybélszín. Még soha nem kóstoltuk ezeket a húsokat, de az első falatnál tudom, kecskefüggő lettem.

Annyira puha, annyira jellegzetesen aromás, hogy nem is cserélünk félúton tányért Hédivel. Mert ő meg ragaszkodik a vízi bivaly szeletéhez, ami szintén mennyei. Egy-két kóstolófalattal nyugtatjuk a lelkiismeretünket, hogy nem vagyunk önzők, és nem lapátoljuk be egymagunk a választott húsokat.

Ami mellé jól csúszik a házi barack vagy bodzaszörp szódával, meg a fehér bor.
És jól esik a kiszolgálás is, ami közvetlen, laza, maga a tulajdonos  is körbejár az asztaloknál, mindenhol elidőzik, ha kell akkor angolul, oroszul, németül, olaszul kommunikál a vendégeivel, kergeti a macskáját, terelgeti a kutyát a lugas alatt, igazából ha bizonytalan valaki, hogy mit válasszon, akkor ránézésre dönti el, hogy akkor neked jó lesz a szarvas, te egyél mangalicát. Hozza a szúnyogriasztó lámpást, aztán amikor az kevésnek bizonyul, akkor a szúnyogriasztó sprét, hogy vacsora után még nyugodtan üldögélhessünk a diófák alatt.
Viccesen jegyzi meg, hogy ez vagy az  drága lesz, és még viccesebb, ahogy a végszámlát adja át, hogy hú, ez tényleg drága lett. Persze, kapunk egy-egy kupica szilvapálinkát, hogy elviselhetőbb legyen a látvány, de azt gondolom, ár-érték arányban még mindig nagyon jót kaptunk. Inkább ritkábban menjen az ember étterembe, de akkor egyen ott is tökéleteset, legyen igazi élményben része.
Desszertre még visszatérünk, mert az már tényleg nem fért belénk.
Aki pedig a Balaton környékén jár, kötelező programnak vegye fel ezt a hévízi éttermet a listájára. Nem fog csalódni.
Útravalónak pedig egy kis idézetet kap minden vendég. Az enyém ez lett:
"Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük."-Gyökös Endre
Igyekszem észben tartani....


2012. május 1., kedd

"Jó utat" csokis-epres muffin


Ha olyan édességet akarsz sütni, ami másnap is finom, akkor ennek a muffinnak bátran nekiállhatsz, de arra vigyázz, ha nem teszed el jól, akkor azonnal elfogy. Amúgy jól zárható fémdobozban egy-két napig semmi baja nem lesz.
Ha utazol, vagy útravalót sütsz, akkor ez a csokis-epres íz jó kísérő lesz.
Hozzávalók:
15 dkg liszt
7,5 dkg kakaópor
5 dkg 70%-os étcsoki
Fél csomag sütőpor
Egy csipet só
2 tojás
10 dkg cukor
15 dkg vaj
3 evőkanál eperlekvár
1 dl eperjoghurt
1 teáskanál vaníliaesszencia

Elkészítés:
A tojásokat a cukorral és vaníliával habosra keverem, hozzáadom a megolvasztott vajat, lekvárt és joghurtot. Egy másik tálban a száraz hozzávalókat keverem össze, a csokit apró darabokra tördelve teszem bele. Aztán a tojásos alaphoz öntöm a lisztes keveréket, és már kész is.
A muffinformába színes kapszlikat teszek, ebbe kanalazom a masszát, és 170 fokon 20 perc alatt készre sülnek a sütik.
Ha kihűltek, jól zárható fémdobozba teszem a muffinokat, „jó utat” üzenetet írok mellé, és várom a telefonhívást, hogy húúú, köszönöm, ez nagyon finom lett.

2012. április 29., vasárnap

Cseréptálban sült currys sertéscomb

Cseréptálban sütni azért jó, mert viszonylag kevés mosogatnivaló edényt hagy maga után az ember, és az előkészítés után az ebédünket rábízhatjuk a sütőre.
Igazán kényelmes megoldás, mégis különleges ízeket tudunk elővarázsolni. A hús egyben megsül a körettel, tényleg nagyon egyszerű.
Többnyire nem egyszemélyes adagok készülnek, a lenti recept is elég emberesre sikeredett, de másnap újramelegítve is nagyon finom volt a curryvel megszórt sertéscomb.
Hozzávalók:
80 dkg sertéscomb
1,5 kg krumpli
1 fej fokhagyma
1 fej vöröshagyma
1 db zöld paprika-ez lehet csípős is
4 db répa
15 dkg füstölt tokaszalonna
só
bors
curry

Elkészítés:
A cseréptálat kb. fél órára hideg vízbe teszem, ezalatt pont elő lehet készíteni a belevalókat.
Ennél az ételnél én csak kuktáskodtam, de minden hozzávalót csíkokra kell szelni, majd a tálba rétegezni és megsütni. Persze, a zöldségeket megmossuk, meghámozzuk, és minden réteget sózunk, borsozunk. A legfelső réteg legyen a szalonna, és erre szórjuk a curryt is, bátran, sokat. Ez adja meg a különleges ízt.
Hideg sütőbe tesszük a cseréptálat, tetővel együtt, és ha 180 fokra melegedett, akkor egy órára el is feledkezhetünk róla. Ezalatt a husi és a zöldségek is puhára sülnek, már csak a tetejére kell egy kicsit rápirítani. Ehhez a tetőt levesszük az ételről, és még vagy 25 percre visszatoljuk a forró sütőbe.
A szalonna ropogósra sül, de az alatta levők puhák és szaftosak maradnak.
Jó étvágyat!

2012. április 24., kedd

A csodás csokiszuflé

Aki fél évig nincs itthon, annak a karácsonyi ajándéka is csak húsvét után kerül elő a fa alól. Nagyon köszönöm Liának a szuflé-formákat, gyorsan le is teszteltem, hogy tudok-e finom szuflét sütni.
Tudok.
Ez lesz az új mániám a gofrik és a muffinok után. Igaz, ez kisebb mennyiségű desszert, de legalább többféle ízzel kísérletezhetek. Egy recept négy kis tálka szuflé hozzávalóit tartalmazza.
A csokis alaprecepttel kezdtem, az arányokat Gabojsza oldaláról néztem. Ő Vomberg Frigyesre hivatkozik, ebből kiindulva sikerülnie kellett.
Én tettem bele egy teáskanál vanília esszenciát is, így az én csodacsokis szuflém hozzávalói a következők lettek:
2 tojás
4 dkg kristálycukor
10 dkg vaj
10 dkg 80%-os étcsoki
2 dkg liszt
egy csipet só
1 teáskanál vanília esszencia

Elkészítés:
A szétválasztott tojások sárgájához hozzáadtam a cukrot, sót, és buborékos krémesre kevertem. A fehérjékből kemény habot vertem, a csokit a vajjal pedig gőz fölött összeolvasztottam, majd belekevertem a vaníliaesszenciát. A sárga tojásos masszához kevertem a csokit, ebbe beleforgattam a lisztet, majd a végén óvatosan a tojáshabot.
Belekanalaztam a kivajazott, kilisztezett porcelán szuflé formákba, és 180 fokon alsó-felső sütéssel 8 percig sütöttem.
Még melegen tálaltam, pont kellően folyós maradt a közepe, megemelkedett a teteje. Szóval, finom lett.


2012. február 29., szerda

Milchbar

Zillertal szívében, 1200 méteres magasságban található Gerlos, ahol a Milchbar nevű hely üzemel.
Tejbár. Mi is ez? Mit lehet itt enni és inni?
A tejen kívül sok mást is, de az alapötlet, hogy a zillertali tejet és annak közvetlenül feldolgozott változatait-shakek, joghurtok, koktélok-egy trendi helyen kínálják a turistáknak, nagyon tetszik.
Annyira, hogy akár otthon egy hasonló bár üzemeltetésébe is belefognék, ha lenne olyan tejtermelő gazda, aki folyamatos, állandó minőséget tudna szállítani nekem egy nagyvárosba.
Mert az igazi tehéntej-erről itt írtam-íze össze sem hasonlítható a nálunk kapható fehér lével. Ne is hívjuk azt tejnek.
Ebben a Milchbarban egy jó gyümölcsös joghurt-koktéllal, vagy mangós shake-kel, reggel vagy uzsonnára elég erőt tudsz meríteni, hogy elindulj síelni vagy túrázni. A süteményes pult is roskadásig, de ha ebédelni vagy vacsorázni szeretnél, akkor is jó helyen jársz. A konyhájuk a hagyományos osztrák ételek mellett argentín marha steakeket is kínál.
A bárban pedig nem csak tejalapú koktélok, hanem trendi italok és borok is vannak.
Mondanom se kell, hogy kb. 30 éve működik családi vállalkozásként, ma már szállást és szabadidős programokat is kínálnak a vendégeknek.
Hagyomány, család, minőség. Ennyi a titok.


2012. február 22., szerda

Gumicukor paradicsom

Inssbruckban a Murder cukrászdával szemben található a Barenland, tele mindenféle gumicukorral. Még csak nézegettük a választékot, mert sütizés után az ember nem tud letuszkolni még egy adag gumimacit, de a bolt nagyon tetszik, ötletes, hangulatos.

Gyerekkorunkban, ha valamelyik ismerősünk külföldre ment, akkor biztosan kértünk tőle gumicukrot. Kincsnek számított a kis mackó, később pedig a colás üveg forma.

Igazi ínyencek a macikat is színek szerint válogatják, hisz minden szín más ízt rejt.

Hogy mennyire egészséges, illetve nem az ez a desszert, azt tudjuk. De finom, és szerintem titokban mindenki szereti, és nem csak a gyerekek képesek hasfájásig tömni magukba a különböző formákat. A békás is nagy találmány, tényleg.

Na, de nézzük, mit is rejt az innsbrucki gumicukor magában. Ahogy a prospektusukat olvasom, talán még egészséges is. Nincsenek mesterséges színezékeik, csak gyümölcslé koncentrátumot és növényi kivonatokat használnak.

A gumicukor disznóból készül. Ezt jó tudni, ugye? A zselatin részleteibe nem mennék bele, szerintem jobban jártok.

De gondoltak a vegetáriánusokra is, számukra burgonya és tápiókakivonatból zselésítenek édességet.

A különböző formájú gyümölcsgumikat még folyós, forró masszaként gipszformákba öntik, minden típus különböző íz, és színező anyagot kap, majd egy napig pihennek. Később hűtőkamrába kerülnek, majd hirtelen 180 fokra melegítik, és bevonják a felületüket növényi olajokkal és méhviasszal.

Milyen ízekben választhatunk a gumicukor paradicsomban?

A szokásos gumicukor ízek mellett többek között gyömbéres, chilis, mézes, ananászos, forralt boros, proseccos, kókuszos változat is van.

Ha pedig valaki nem ömlesztve szeretné haza vagy ajándékba vinni, akkor virágcsokor, torta vagy akár pizzaformára is elkészítik neki.

Te szereted a gumicukrot?