Keresés ebben a blogban

2011. június 29., szerda

Levendula illat és íz



Hogy mi a nehéz a levendulás sütikben?

Szépen lefotózni a levendulavirágokat.


Elsőre persze furcsa volt, hogy a sütőmből fürdőgolyó illat áradt kifelé, sőt, ha ráharapsz a csokis sütire, az illata akkor is megelőzi az ízélményt, de nem vészes párosítás.

Hétvégén már muffinnal teszteltem, a szokásos alap csokis recept kapott egy marék levendula virágot, most pedig kenyérsütőben készül a
lusták csokis sütije, levendula illattal és ízzel.

Hozzávalók:
50 g olvasztott vaj
180 ml tej
2 tojás, enyhén felverve
280 g liszt
50 g kakaópor
1 evőkanál sütőpor
1 kis kanál só
110 g cukor
2 evőkanál levendula virág/friss, de szárított is lehet
1 evőkanál vanília paszta
2 evőkanál szilvalekvár

Elkészítés:
A kenyérsütőbe belepakolom először a nedves, majd a száraz részeket, a sütemény program pedig összekeveri és megsüti.
5 percig kavarja, majd elkezdi melegíteni a formát, és 1 óra 15 perc alatt készre süti.
Közben érezni a levendula illatát, és akár egy levendulás fürdő is vehető.
Most, hogy elkezdődött a levendulaszezon a kertemben, minden napra jut belőle. Reggel és este is kellemes illat fogad kint, így eső után pedig mesés.
És a levendula nem csak molyok ellen vagy álommanó serkentőként használatos, hanem ehető, iható is.
Persze, most is nagyon fontos, hogy megbízható helyről kapjuk, szedjük, ne legyen permetes, bogaras…
Nekem még van, ha érdekel.
Van még pár ötletem is, amit idén nyáron letesztelek!

2011. június 26., vasárnap

Majdnem Gyula...


Majdnem voltunk Gyulán, a Pálinka Manufaktúrában.
A miért nemről hallgatok, és csak egy szó jut eszembe: jellemző.
Oké, kicsivel bővebben: nem árt, ha a sorok között tudunk olvasni, de elsőre elég lenne megpróbálkozni egy szimpla szövegértéssel. Nekem. Meg a hirdetést feladó szervezőnek pontosabban fogalmazni. Hogy akkor most Gyula vagy Budapest? És hogy-hogy nem egyértelmű?!
Hát, így marad a nosztalgia az őszi gasztrowerkes óráról, ahol már betekintést nyertünk a gyulai pálinka ízekbe.
Tehát jegyzetek elő, és irány a pálinka.
Kezdjük az alapokkal: a pálinka gyümölcsből van. Ráadásul a Kárpát-medencében termett gyümölcsből. Minden más párlat. Ha a mennyiségeket nézzük, könnyű belátni, hogy egy jó pálinkával nem lehet betörni a világpiacra, mert nem terem annyi gyümölcs, hogy mindenkinek jusson. Lassan kezdik beismerni, hogy a pálinkánál is fontos a terroir és az évjárat is. Ha valaki blendeket készít, ott nem annyira, persze.
100 kg gabonából 30 l vodka lesz.
100 kg gyümölcsből pedig 7 l pálinka, ha ez málna vagy csipkebogyó akkor csak 2 l.

Ha pálinkát iszunk, két fontos szabályt tartsunk be! Soha ne tegyük hűtőbe, és lehetőleg tulipán alakú pohárból igyuk! Így az intenzív illatanyagok a pohár peremén koncentrálódnak, ez az illatélmény nagyon fontos a pálinka esetében. A gyümölcsben levő illóolajok olyan desztillációs folyamaton mennek át, mint a parfümgyártásnál a virágszirmok.
És most nem a mennyiségi pálinkaivásról van szó, hanem a minőségiről. Amivel kapcsolatban van még néhány tévhit.
Mézes pálinka akkor készül, ha rossz a gyümölcs évjárata, és el kell fedni az alapízeket.
Pálinkafőzéskor a gyümölcs lelke 70 fokos alkoholban bújik elő, ezt vízzel hígítják a különböző piaci igények szerint.
Erdélyben azt mondják, hogy az 50 fok alatti már víz, de a sztenderd kereskedelmi pálinka 41,7 fokos.
A kisüsti pálinka 50-60 fokos, tompább az illata, de komplex, hosszú lecsengésű ízélményt ad.
A mézes pálinkák általában 38 fokra vannak lebutítva, itt a méz édes íze dominál, nem a gyümölcsé.
Az ópálinkát 6 hónapig érlelik hordóban, az ágyas pálinkát pedig legalább 3 hónapig a saját gyümölcsén tárolják, hogy még illatosabb, még intenzívebb legyen az íze.
Hogy tudod megkülönböztetni, ha egy szórakozóhelyen nem pálinkát, hanem szeszes italt kapsz?
A pálinka gyümölcsillatát még az üres pohárból is ki lehet érezni.
És ahogy a boroknál, úgy a pálinkánál is megvan a kóstolási sorrend:
Alma-bogyós-csonthéjas-törköly
És ha nem töményen innád, akkor 100%-os almalébe löttyints barack pálinkát, vagy gyömbérsörbe egy kis almapálinkát.
Nekem az órán a Gyulai birs pálinka volt az, ami mind illatában, mind ízében tetszett.
Bár, a pálinkához szerintem még fejlődnöm kell.

2011. június 23., csütörtök

Tenyérnyi tarja a gyors hetes tövében


Mangalica karaj, tarja, comb, lapocka, oldalas, kolbászok, szalámik, sonkák.
Nyálcsorgató környezet.
A Bartók Béla úti Mangalica Húspatikában nem csak elvitelre tudsz a finomságokból válogatni, hanem a helyszínen el is készítik neked, amit választasz.
A választás nem könnyű, nyári koraeste már a leülés sem egyszerű. Vagy csak nekünk nem. A benti galéria kicsit sem javasolt, mert megreked a grillezőből felszálló füst és illatkavalkád, ami egy kerti partin kellemes fuvallat, de itt könnyfakasztó.
Marad tehát a járda, ahol jönnek-mennek a gyalogosok, és karnyújtásnyira tőlünk tép el a 7-es busz. Vagy 173-as. Mindegy. Még nem ettem aszfalt közelségben, de jó kaland.
Rálátunk a boltra, az ajtóálló két, kitömött mangalicára, és látjuk a jövés-menést, ki-be.
A pénztáros néni hozza a bodza és málnaszörpöket, meg a limonádét, és azt is megfejti, mit esznek az egyik benti asztalnál, mert valami hasonlót szeretnénk.
Cézár saláta és tenyérnyi tarja let végül. Két tenyérnyi, mármint a tarjám. És finom. Szaftos, omlós, a krumpli is, a salátához frissek a zöldségek, és kézműves a sajt. Sajtízű, nagyon. Heni szerint elefántszagú.
Szokatlan, hogy sajtból van a sajt. Meg a hold. És nekem fura, hogy a szomszéd gyrososhoz is leülnek, mikor egy ablakkal erréb vannak az igazi finomságok. Szendvicsek, saláták, grillhusik és húspogácsák. Mangalicahúsból. És nem gyrosnyársról.
Ár-érték arányban nagyon eltalált, a nyitvatartással pedig az éjszakai megéhezőkre is gondolnak, mert éjfélkor még tudsz rendelni egy grillezett tarját, vagy vehetsz a kolbászból otthonra.
Jó ötlet a hely, finom és gyors evési lehetőség, és néhány különleges csemege a szörpök, lekvárok, szószok és mézek, kézműves sajtok között.

2011. június 21., kedd

Fáról a polcra


Amikor érik a cseresznye, akkor nagyon érik. Egyszerre, sok. Ilyenkor minden nap kompót, lekvár készül belőle otthon. A hagyományos mellé minden évben kísérletezünk egy-egy új ízzel, aztán a beváltak beállnak a hagyományos sorba, és jönnek az újabb kalandok. Cseresznyével, persze.
A cseresznye és meggylekvár egyik nagy előnye, hogy felesleges körmöt lakkoznod, mert napokig maszatos marad a kezed. Felejts el minden jó tanácsot, praktikát, nem használ. Gumikesztyűben meg nem nyúlunk ételhez. És a meggymagozó gépeknél is beletúrsz a gyümölcshúsba, hogy leellenőrizd, biztos kilőtte-e a magot.
Jobb ezt hagyományosan, kézzel, maszatosan.
Anyu magozott többnyire idén is, jóval többet nálam, én csak egy kísérleti kis adagnál tartok még. És persze apu mászik a fára, egyensúlyozik a létra tetején, és csak szedi-szedi tele a vödröket.


Étcsokival bolondított cserkószemek
Hozzávalók:
1 kg magozott cseresznye
200 g étcsoki
Fél kg cukor
1 tasak 2:1 dzsemfix
Elkészítés:
A cseresznyét tovább kell főzni, ha nem akarod összeturmixolni-még egy maszatolás-így először a sima, kimagozott gyümölcsöt teszed fel főni, és forralod össze úgy 7-8 percig. Ezután keverjük hozzá a cukrot és a tartósítót, majd az újabb rottyanás után szórjuk bele a feldarabolt csokoládét.
Nagyon finom illata van, ahogy a csokidarabok elolvadnak a cseresznyelében, már forrón megkóstolná mindenki. Pár percig forraljuk, aztán még forrón üvegekbe töltjük, felcímkézzük, dunsztoljuk.

Mentás fuvallat cseresznyével
Hozzávalók:
1,2 kg kimagozott cseresznye
Fél kg cukor
1 marék friss mentalevél
Fél dl citromlikőr
1 tasak 2:1 dzsemfix
Elkészítés:
Sok varázslat nincs benne az előzőhöz képest. Cseresznye kimagoz, feltesz főni, mentalevél összeszel, cukor, tartósító, menta zutty, aztán a likőrrel megbolondítod, és pár percig forralod. Forrón üvegekbe tölt, dunsztol, kész. Eldug, hogy maradjon télre.
A menta íze felfrissíti, körülöleli a cseresznyedarabokat, az első hallásra talán fura ízpárosítás nagyon jól sikerült. És még jól is néz ki, ahogy a zöld levéldarabkák fel-felbukkannak az üvegekben.

Narancsos fahéj illatú cseresznye és meggykavalkád
Hozzávalók:
80 dkg cseresznye
20 dkg meggy
2 dl narancslé
2 kávéskanál őrölt fahéj
Fél kg cukor
1 tasak 2:1 dzsemfix
Elkészítés:
Na, ezt én magoztam és főztem. Mit mondjak? Tökéletes lett. Az illata? Meseszerű. Gondolkodtam azon, hogy narancslikőrrel bolondítom, de a sima narancslével is tökéletes lett.
Nem kell mindig mindenbe alkohol. Jó az a likőr eliszogatva.
A cseresznyét most is előfőzöd, összekevered, és kész.
Ennyire egyszerű.

2011. június 19., vasárnap

Szépkilátó


Másodszor rendezték meg Balatongyörökön a Római-kori vígasságokhoz kötött Nyitott pincék napját.
A borkóstoló túra lovaskocsikkal és gyalogosan a római borút mentén volt teljesíthető a györöki pincesoron. A kóstolópohárral idén 7 családi pincészet várta a látogatókat.
Nem csodálkozok azon, hogy ezen a vidéken már a római korban megtelepedtek, és szőlőt, bort termeltek. Aki már járt a györöki Szépkilátónál és környékén, annak nem kell bemutatni a helyet, aki pedig nem, annak a képek próbálják visszaadni az élményt.
Alattunk a Balaton ezerszínű kékkel, zölddel, néha szürkével, körülötte a Tanuhegyek, gyerekkorunkban hetente soroltuk, hogy az ott akkor Szigliget, Gulács, Csobánc, Badacsony, a Szent György hegy.


Nem is sejtettük, hogy ami nekünk mindennapi/hétvégi látvány, azért mások órákat autóznak, hogy lefotózzák. Persze, ahogy nőttünk, úgy változott a Szépkilátóhoz való kirándulások célja. Már nem labdázni és rohangálni jártunk a szülőkkel, hanem randevúkra a gimis szerelmekkel, aztán piknikezni és borozni az újabb öröknek hitt pasikkal.
Hát, a hegyek, azok tudnának mesélni. De szó nélkül körülölelik a vizet, és táplálják nem csak a szőlőket, de a lelkünket is. És üzenik, jó helyen vagyunk.
A lovaskocsis bortúra pedig elvezetett bennünket a hegyekben megbújó apró kis családi pincékhez, ahol hol többet, hol kevesebbet beszéltek nekünk egy-egy borról, ahol hol jobb, hol kicsit rosszabb rizlingek kerültek a poharakba.

A rizling az a szőlőfajta, amiből a száraztól az édes desszertborig és jégborig szinte bármilyen bor készíthető, terroirtól és termelőtől függően.
Eke Ferenc pincéjében az évjárat időjárási viszonyainak függvényében jégbor is készül rizlingből, amit mínusz 7 fokon kell szüretelni és préselni is. A decemberi szüret reggel hattól kilencig tart, amikor még hideg van, és a pálinka meg a forralt bor keringeti a vért a szüretelők ereiben. Jégbort készíteni nem csak a hideg miatt nehéz és drága, hanem a mennyiség miatt is. Az arányokat nézve 100 liter helyett a már megfagyott szőlőszemek csak 9 litert adnak.
A Szita Pince 2009-es cuveéje zöld velteliniből, szürkebarátból és olaszrizlingből készült, bár a vendéglátásuk több pontot kap a boruknál.
Volt olyan túra társunk, aki a János pince félszáraz rizlingje miatt mászta meg a hegyet, nekem onnét a kilátás tetszett igazán.
Tudom, válogatós vagyok, a borban is, igazából nem is a csúcsborok, hanem a kirándulás kedvéért indultunk neki a délutánnak.
Így aztán kellemes meglepetés volt az utolsó állomásként beiktatott Möcsényi Mihály kertje, ahol a tájkertész professzor fantasztikus panorámájú kertkomplexumában egy igazán kellemes, gyümölcsös, friss irsai olivért iszogattunk.

A bortúra során apró, családi pincéket látogattunk körbe, ahol többnyire folyóbort kínálnak, értékesítenek a vendégeknek. Lassan haladunk a professzionális borkóstolás felé, de kezdetnek azt gondolom, nem rossz ez a balatongyöröki dolog.
Persze, szervezésben, lovaskocsi hajtó udvariasságban még van hova fejlődni, és talán néhány újító, friss ötlet sem ártana a borkészítőknek, alapvetően a célcsoport kiszolgálása tökéletes volt, ár-érték arányban pedig még többet is kaptunk az elvártnál.
És amíg egy hirtelen ötlettől vezérelve ilyen kirándulásokon tudok részt venni, egy rossz szavam sem lehet.

"Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna,
Lelkemet ihlet, gyönyör ragadta el.
Soha nem láttam még ehhez hasonló gyönyörű tüneményt"
Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül

2011. június 16., csütörtök

Egymillió korty


Kezdjük egy vallomással, hedonista barátaimmal megrögzött miklóscsabi bor rajongók vagyunk, és lassan DiVino függők is. Tegnap este sikerült ismét egy igazi hedonista vacsin részt venni, ahol a bor volt a közös nevező.
Csabi boraihoz Makai Zsolt séf álmodta meg a menüsort, látni fogjátok, tökéletes párosítás.
Egy Demi Mór üdvözléssel kezdődött az este, királyleányka, igazi csókai csillag.
Aztán jöttek kecskesajtos falatkák, vaníliás mézzel vagy borssal és birsalmával. A borsos falatkához tökéletesen passzolt Blanc, aki most egy önálló pinot blanc, nem lett belőle Haramia.
Nem maradhatott ki Blanné sem a piros cipellőivel, sauvignon blanc Márkus-hegyről, ropogós, friss, zöld ízével.
Csabi 2010-es borainak új nevük van, teljesen új brandeket vezetett be a piacra.
13 parcellán 13 különböző bort termel, elnevezései évjárat függőek, de mindig különlegesek, egyediek, ahogy a címkék grafikái is messziről kitűnnek.
A friss, fűszeres fehérborait idén csavarzárral palackozta, ezt jobban szereti a piac a szilikon dugónál. Parafából csak extra minőséget használ a testesebb borokhoz.
Miközben tölt, mesél, és megtudjuk, hogy volt alkalmi dinnyeárus a nagyapjával, megrögzötten szeretett kispolskit vezetni, és ezt a tudását Amerikában parkolófiúként kamatoztatta. Azért közben szőlészetet is tanult Kaliforniában, ahol eldöntötte, mit nem akar majd itthon csinálni. És így jött létre a 3.5 hektáros miklóscsabi pincészet, amit tűzoltó édesapjával működtet.
Csabi feladata ott kezdődik, amikor a szőlőtőkéről lekerül a gyümölcs.
Egy mondatban összefoglalta: Apám melózik, én nagyképűsködök.
Roger Mór ezerjóhoz lilaburgonyás borjúpástétomot és olivabogyóval töltött marinált halat ettünk, nagyon összeértek az ízek.
Az ötödik bor egy rajnai rizling volt, Csóka családnak, Csókahegyről, Mór legjobb dűlőjéről. Minerális, köves íz, csicseriborsós pitát kínáltak hozzá.
A Grund Selection chardonnay virágos, akácos. Bármikor, bárhol, tényleg.
A nagy kedvencem, a Csakazízéér ezerjó annyira zamatos illat és ízvilág, annyira passzol a tüzes, vörös címkéhez gitárral, tánctanítással, hogy csak forgattam a poharat, és varázsoltam az illatfelhőben.
Ó, varázslat. Közben holdfogyatkozás és telihold is volt, tehát a varázslatos borok és ételek mellett egy kis mágiát is bevetettem a Bazilika előtt, ezt persze csak titokban.
És pukkant a Parádé is, szintén nagy kedvencünk.
Olívabogyós pestos pirítóssal melegítettünk a szarvasgombás spárgasalátára, majd megkóstoltuk a Tom Yum lazacot narancsos zöldbabbal, és a konfitált kacsacombot tejben áztatott kacsamellel, lilahagyma lekvárral és reteksalátával.
És ha a Mámor cuvée-t desszertnek vehetjük, akkor nincs is hiányérzetem. Bár legközelebb egy levendulás epres falatka jöhetne még a végén.
Éjfélre a DiVino is megtelt, sőt a kinti placc is, igazi, nyüzsgő színfoltja és új találkozási pontja lett a belvárosi éjszakának.

2011. június 13., hétfő

Szzzzörpppp


Eper vagy szamóca?
Az elnevezés a köznyelv szerint eper, a kertészek szerint szamóca. Nekem, ami otthon, a kertben terem, és amit a piacon kapni, az eper, a szamóca pedig az őrségi erdőkben vadon termő, apró szemű csoda, gyerekkorom nagy élménye, kisrákosi búcsúk gyümölcstortájának alapanyaga. De jó is volt gyűjteni, majszolni, és tortába tenni.
De kár, hogy nem lestünk el minden titkot akkor…A szamócáról, a rétesekről, a húslevesről, a kakasokról, a tehenekről, a mezőről.
Most már jobban figyelek, csak kevesebben vannak, akiktől tanulhatok.

Az eper már az ókori Rómában is kedvelt volt, annyira, hogy nem csak lakomákon, de a szépségmaszkokban is felbukkant. A reneszánsz idején már nagyon népszerű desszert volt, hölgyeknek tejszínnel, az uraknak borral tálalták. Én biztos borral kértem volna….
Ha azt olvassuk, hogy az eper C-vitamin tartalma miatt dobogós a gyümölcsök között (100g-ban 60 mg C-vitamin van), akkor csak részigazságot olvasunk.
Mert az eper nem hagyományos gyümölcs. Vagy nem egészen. Mert amit eszünk, az nem a termése, hanem csak az elhúsosodott vacok.
De igazából mindegy, hogy minek nevezzük, a lényeg az íz, ami fenséges, az illat, ami rabul ejt, és amit próbálunk megőrizni, bezárni a hideg napokra is.
Írtam már a különféle ízesített eperlekvárokról, természetesen önmagában is a legfinomabb lekvár, de szörpként is tökéletes.

Anyu házi eper szörpje:
Hozzávalók:
1 kg eper
40 dkg cukor
¼ kis kanál citromsav
Elkészítés:
A megmosott, lecsumázott feldarabolt epret kicsit villával még szétnyomkodjuk, megszórjuk a cukorral és a citromsavval, jól összekeverjük, és egy napra a spájzba tesszük. Néha keverünk rajta egyet.
Másnap szűrőn átszűrjük, üvegekbe töltjük. Ha télire készül, a tetejére teszünk egy kis tartósítót (szalicilt), ha pedig frissen isszuk, akkor hűtőben hetekig eláll. Csak elfogy, mert annyira finom.
A szűrőben maradt gyümölcsöt sem dobjuk ki, összeforraljuk, és kész a friss lekvár.
A szörpöt szódával, vízzel hígítjuk, mentalevéllel, citrom karikával turbósíthatjuk. Szinte harapnád, olyan az íze.
Lehet, hogy kipróbálok egy adagot bazsalikomlevéllel összeturmixolva….