Keresés ebben a blogban

2011. október 2., vasárnap

Szőlő és mandula


Első körben a mellékelt fotót magyarázom.
Az a csillogó égboltnak tűnő valami a Balaton. Csak tükröződik a napsugaraktól, nagyon, és szórja a fényt mindenfelé. Ettől béna a fénykép, viszont finomak a balatoni szőlők. És jó esetben a borok.
Amikor a gazdák nem rontanak a tőkéről leszedett szemeken, és hagyják érvényesülni a fajtajelleget, amikor nem keverik össze traubival vagy cukorral és még ki tudja mivel a mustot, és családi fogyasztásra is iható, finom borokat készítenek.
Ma egy nagyon jó kis szüreten voltam, ahonnét a kilátás pazar, ahol finom a tavalyi bor, és annyit-de annyit ettünk, hogy abban is elfáradtunk.
Reggelivel kezdődött a szüret, illetve pálinkával. Aztán jött a reggeli csülök tormával, frissen szedett paradicsommal, kenyérrel, pogácsával. Lágyan sütött a délelőtti nap, jó volt ülni, és bámulni a vizet, na meg a szőlőt, ami arra várt, hogy leszedjük, ledarálják és lepréseljék.
Kicsit meredek sorokon haladtunk, párosával, föl-le, közben megmentettünk néhány fejet a borrá válástól, hogy lekvárt főzzünk belőlük.
És készült az ebéd is, halászlé, bográcsban. Mi más, egy balatoni szüreten. Kicsit csípős, nagyon finom, sűrű lé, halszeletekkel. Igen, hamar eljött az ebéd ideje is.
Közben néhány pohár bor, anekdoták az előző szüretekről, és már az asztalon volt a pörkölt, kovászos uborkával, krumplival, kenyérrel. És pogácsa.
Amikor már mozdulni sem bírtunk, egy kis desszerttel készítettük elő magunkat a délutáni mandulaszedésre. Almás-túrós és almás-mákos rétessel.
A nap pedig sütött, mint nyáron, és büszke voltam magamra, hogy reggel gondoltam a hosszú ujjú felsőre is, hátha hideg lesz. Nem volt. Pólóra sültünk.
A víz? Óráról órára másképp hullámzott, más színű kékjét mutatta, tükrözte vissza a fonyódi és a badacsonyi fákat.
Tudtátok, hogy Balatongyörök egy félkör alakú félsziget? És hogy a Keszthelyi-öbölben akkor is lehet tükörsima a víz, amikor a szigligeti részen szinte repülnek a vitorlások?
És szedtetek már mandulát? Fáról bottal leverős, földről egyenként összeszedős módszerrel? Van fogalmatok arról, hogy a kemény csonthéjat még ki kell bontani a zöld kis védőburokból (ennek a nevét nem tudom), aztán, ha megszáradt, meg kell törni, és a végén a két nagy vödör termésből, amit órákig gyűjtögettünk, csak egy-két kilót tudunk majd megenni?
És tudtátok, hogy a görög istenek mandulafává változtatták Phyllist, aki éveken át hiába várta szerelmét az oltárnál? Na, de miért nem a pasit varázsolták át valamivé?
....
Lekvárt főztetek már szőlőből?

2011. október 1., szombat

Gyors almás süti

A bögrés sütik egyik előnye, hogy nem kell a méricskéléssel bajlódni, az arányokra kell odafigyelni, és már lehet is keverni, sütni a tésztát.
Almaszezon elején a fáról lepottyant darabok ebbe a bögrés almás sütibe is nagyon jók, ha épp nem almáspitét sütnénk.
Szombat délutáni kényeztetés vagy vasárnapi ebéd utáni finomság még nálatok is lehet! Csak pár dolog kell hozzá, és gyors, marad idő egy őszi sétára is.

Hozzávalók:
3 tojás
1 csésze cukor
¾ csésze olaj
1,5 csésze liszt
4 alma
Fél csomag sütőpor
Egy citrom reszelt héja
Egy teáskanál fahéj
Egy marék dió

Elkészítés:
A tojásokat habosra keverjük a cukorral, fahéjjal, citromhéjjal. Hozzáadjuk az olajat, folytatjuk a keverést géppel még pár percig. A sütőport és a lisztet már fakanállal keverjük hozzá, a végén pedig a meghámozott, karikára szelt almát forgatjuk a masszába.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, a tetejét megszórjuk az apróra vágott dióval és 180 fokon kb. fél óra alatt megsütjük.
Mogyorókrémet, vaníliafagyit vagy egy kis almakompótot kínálhatunk mellé, ha turbózni akarjuk, de önmagában is nagyon finom.
És annyira gyorsan elkészül, hogy mire felértem a konyhába anyunak segíteni, már össze is keverte a tésztát.

2011. szeptember 27., kedd

Felvétel


Nem is tudom, hol kezdjem, hogy is kerültem a Laptopkonyha tévéstúdiójába, ahol Buza Sanyival főztem paradicsom lekvárt. Mint az igazi tévés gasztrobloggerek.
Még azelőtt kell kezdenem, hogy állok a ruhásszekrény előtt, hogy mi is az, ami rámjön a nyári kelt tésztás és lekváros dőzsölés után, amiben nem vett malacnak nézek ki…
Szóval. A Laptopkonyha oldalára lehet recepteket felölteni, bárkinek. Neked is. Havonta a szerkesztőség kiválaszt hármat, amit aztán a stúdiójukban kamerák előtt meg lehet főzni. Hogy mások is lássák, tényleg elkészíthető, amit beküldtünk.
Az augusztusi receptek között az én paradicsom lekváromat is elég érdekesnek gondolták a szerkesztők ahhoz, hogy megmutassuk a világnak.
Nem kicsit izgultam, hogyan is főz az ember lekvárt, és tölti ki a műsoridőt, anélkül, hogy nagyokat bénázna. Mert azért egész más kint a kertben paradicsomot aprítani, majd este megfőzni, mint egy stúdióban.
Ahol minden mozdulatot rögzítenek.
A laptopkonyha adásának a lényege, hogy a folyamatokat egy-az egyben végigvisszük, nem trükköznek félkész, előre lesütött kellék hozzávalókkal, hanem minden ott készül, ennek köszönhetően a végén minden ehető is lesz, a stáb örömére. Nem a megstylistolt ételelemeket mutatja a kamera, hanem a valóban elkészített ételeket.
A stúdió előtt Juli fogadott, akivel már leleveleztük a lényegi tudnivalókat. Látom, hogy már valaki főz, mint a profik, úgy pörög a kamerák előtt.
Kicsit meghűl bennem a vér, tuti én leszek az első, aki egy mukkot sem tud kinyögni.
Már nagyon régen volt, amikor a városi tévé kamerái előtt magabiztosan készítettem a riportokat, vagy mondtam a híreket….
De nincs időm gondolkodni, vége az előző felvételnek, gyors bemutatkozás a stábtagoknak, jön Buza Sanyi egy harsány Szia Szilva köszönéssel, mintha ezer éve ismernénk egymást, és már ülök is a sminkes előtt, hogy kameraképes arcot varázsoljon rám.
És a hangulat tényleg olyan, mintha ezer éve jó ismerősök lennénk, szinte észre sem veszem a 3 kamerát konyha körül és a vágóasztalt a sarokban.
Persze, rámkerül a mikroport, látom az operatőröket, a szerkesztőket, és meglátom a pár perc alatt elkészült sminkemet is. Húúú, nagyon szép lett.
Kezdhetünk? Kezdünk.
Igazából nem is tudom visszaidézni a részleteket, a beszélgetést, de egy másodperc alatt sikerült elfelejtenem a forgó kamerákat, azt, hogy ebből most műsor lesz.
Buza Sanyi viccelődött, sztorizott, és én azt hiszem mindenre válaszoltam, miközben paradicsomot szeltem, vaníliát pucoltam, és kavargattam a paradicsomlét.
Fogalmam sincs, hány perig tartott, nem tudom, mennyire lett jó vagy rossz a műsor, én nagyon jól éreztem magam közben.
A végén feltálaltuk az általam vitt lekvárt is, igazi gasztrofotók készültek róla, profi beállítással, és hogy igazán belelessek a kulisszák mögé, maradhattam a következő étel forgatásán is.
Mindenkiből profi főzőműsor szereplő lesz-e ebben a stúdióban, azt nem tudom, de az engem követő Anita úgy mozgott a kamerák előtt, mintha mindig ezt csinálná. Én már a keverőgép mellett állva láttam aztán, hogyan dolgoznak az operatőrök, milyen utasításokat kapnak a fülesükbe, és hogyan vágják össze a legjobb képeket a keverőpulton, hogy folyamatosan a legfontosabb mozzanatokat mutassák. Hol az alapanyagok, hol egy-egy mozdulat-gesztus kerül előtérbe, miközben a hangmérnök figyeli a hangszíneket, a sminkes pedig ügyel az arcokra, hajakra.
A felvétel akkor áll meg, ha akkumulátort, vagy memoriaegységet kell cserélni a kamerákban, ilyenkor a félbehagyott sztorit vagy mozdulatot folytatjuk.
Amíg egy-egy étel sül, addig felveszik a következő étel bevezetőjét, az alapanyag ismertetését, előkészítést.
Mivel a Saint Honoré torta nem az én művem, nem lövöm el a sztorit, hogy hány órán keresztül készül, mi minden kell hozzá, de azért örülök, hogy nekem nem a rétesemet kellett kinyújtanom a kamerák előtt. Vagy a levestésztát…
Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, remélem, ez majd a műsorban sem tűnik bénázásnak. Nem utolsó sorban pedig a lekvár is mindenkinek ízlett, aki megkóstolta. Tehát tessék paradicsomlekvárt főzni.
Majd linkelem az adást, ha felkerül a laptopkonyha.hu oldalára.

Köszönöm a Laptopkonyha csapatának, hogy kipróbálhattam magam nálatok!

2011. szeptember 25., vasárnap

Gulyáskrém


Az alap paprika krémről már írtam nektek, meg arról is, hogy ami van a kertben, azt eltesszük télire.
És még mindig van paprika és paradicsom, tehát jöjjön egy újabb paprika krémrecept. Ebből a krémből minden magyaros ételbe tehetsz, és nem kell aggódnod amiatt, hogy milyen ízfokozókkal bombázod magad. Minden gulyáskrémet és ízfokozó kockaízesítőt elfelejthetsz.


Hozzávalók:
2 kg paprika
6 nagy fej vöröshagyma
Kevés olaj
1 kis kanál + 2 evőkanál só
Fél l sűrű paradicsomlé-recept, ha kattintasz

Elkészítés:
A felszeletelt hagymát párold kevés olajon, majd add hozzá a kicsumázott, felaprított paprikát és egy kis kanál sót. Ha megpuhult, ez kb. 40 perc, akkor passzírozd át, hogy sűrű masszát kapjál. Ezt öntsd fel fél liter sűrűre főzött paradicsomlével, ízesítsd 2 kanál sóval, és 10 percig forrald. Nagyon kellemes illata és finom íze van.
Forrón töltsd üvegekbe, és száraz dunsztban hagyd kihűlni.

A száraz dunszt lényege, hogy az üvegekbe mert forró lekvárt, befőttet, krémeket nagyon lassan hűtjük ki. Ezért a jól lezárt forró üvegeket minél jobban be kell takargatni-pléddel, terítővel, konyharuhával. És így egy éjszaka vagy egy nap alatt lesznek szobahőmérsékletűek.
Ezután lehet felcímkézni és a spájzba tenni a finomságokat!

2011. szeptember 23., péntek

Madzag vagy cérna?


A levestésztával általában mindenki úgy van, hogy leveszi a boltban a polcról, néha visszasírja a nagymama aranyló húslevesében úszó tésztacsodát, de gyúrni, nyújtani, cérnavékonyra szelni ritkán állunk neki. Még akkor sem, ha ma már elég jó nyújtó, szeletelő gépeket lehet kapni. Cérnametéltet alkotni macerás.
Madzagmetéltet kicsit egyszerűbb, de a kezem a gyúrástól és a sodrától még most is sajog.
Azt ugye már nem is kell mondanom/írnom, hogy nem géppel gyúrtuk meg a tésztát. És nem is azzal nyújtottuk. Igazi sodrófás hadművelet volt. A tésztaszelő gépünk neve Áldás, 180 Ft-os darab, nagymama korabeli. Valamiért nem működött rendesen. Így lett a cérna mellett madzag, metélt, tarhonya és sodort tésztánk is.
A levestészta hozzávalói a visszaemlékezések és a netes irodalom szerint liszt és tojás.
Van, aki sót és vizet is tesz bele, mi nem tettünk. Viszont a lisztet egy kis rétesliszttel vegyítettük.
Hozzávalók:
1 kg liszt 60/40 arányban sima és rétesliszt
10 tojás

Elkészítés:
A lisztet a tojásokkal összegyúrjuk, míg szép, puha, sárga cipót nem kapunk. Ez elég sokáig tart, az egy kilo lisztből 4 cipót készítettünk. Gyúrni-gyúrni, míg a tenyéren apró kis hajszálérrepedések nem lesznek. Majd a sodrás eltünteti. Gyenge csuklókkal nem ajánlom, még gépelni is nehezen tudok így fél nappal később.
A cipókat 20 percig pihentetjük, és kezdődhet a nyújtás. Sokkal vékonyabbra is lehet, mint azt gondolnánk. Amikor azt hiszed, hogy nincs vékonyabb tészta annál, amit csináltál, akkor tartasz a fele vastagságnál. Az igazi cérnametélt annyira vékony, hogy szinte átlátszó a tészta sodrás után.
Mivel nem jöttünk rá, hogy a tésztaszelő géppel vagy a tésztánkkal volt a hiba, az eredetileg tervezett cérnametélt mellé igazi rusztikus széles metélt, tarhonya és sodort tészta is készült.
A fenti hozzávalók minden házi tésztához jó alapok, csak a formájuk, vastagságuk más.
A tarhonyát például belisztezett almareszelőn reszeltük át. Ez a legegyszerűbb, mert itt nem kell sodorni, csak a cipót kell meggyúrni.
Az ujjal nyújtott, visszasodort változathoz sem kell a sodrófa, de a metéltekhez igen.
Na, a sodrástól aztán a csuklóm mellett a tenyerem is kikészült, lehet, hogy vízhólyagok is nőnek rá reggelig….
Viszont a napra kitett tésztáink annyira szépen megszáradtak, és annyira jók lettek, hogy egy új szelőgép beszerzése után ismét gyúrunk.
És persze már kóstoltuk is. Lia speciális Jamie Oliver-féle pikáns paradicsom szószával öntöttünk nyakon egy adag széles metéltet.
A megszárított tésztát pedig dobozban tároljuk.

2011. szeptember 20., kedd

Kőtt rétes


Na, most már tudom, miért gyúrnak olyan ritkán kelt rétest mostanában.
A 15 percig dagaszd csak, míg össze nem áll felszólítás az elején viccesnek tűnt, hogy ha-ha, majd tényleg gyúrom negyed órát. Pikk-pakk összeáll a tészta.
Vagy nem? Nem. És ha hagyományos receptet tesztelünk, akkor nem dagasztunk géppel, a dédik is bírták, akkor én is. Én is? Húúúú.

Hogy milyen, amikor a fánknál gyengébb? Én voltam a gyengébb, majdnem feladtam. Na, de hogy fog ez nyúlni? Hisz ragacs. Dagaszd még, jó lesz az. Aha, pont jóóóó.
Még szerencse, hogy aztán fél órákat kellett pihentetni a tésztát. Is. Meg engem.
És tudod, hogy hívják Viszákon? Tudom. Kőtt rétesnek.
És tudod, mit gyúrok legközelebb? Na, az még titok. Kicsit pihenek, aztán jön egy újabb teszt.
Nézzük akkor a kőtt rétest, mi kell hozzá.
1,20 kg liszt- Tüskeszentpéteri, az jó
1 evőkanál só
2+2+1 tojás
3 evőkanál étolaj
2 csomag élesztő
9 dl langyos tej
2 kocka+ 1 evőkanál cukor
Fél dl olaj a kenéshez
7 dl tejföl
4 reszelt alma
1 evőkanál fahéj
4 marék cukros mák
2 marék búzadara
20 dkg túró

Elkészítés:
Gyúrj a fánknál lágyabb tésztát. Hogy is?
Az élesztőket a cukorral és 3 dl tejjel futtasd fel. A lisztbe keverd bele a sót, 2 tojást, 3 evőkanál olajat, majd add hozzá az élesztős tejet. Kezdd el gyúrni, és apránként add hozzá a többi tejet. Tényleg dagaszd 15 percig, és légyszi, te se géppel. A felénél még ragacsos, cuppanós massza, de szépen összeáll, levegős lesz, és elválik az edény szélétől, meg a kezedtől.
És itt is van az ideje egy fél órás pihenésnek.
Közben összekeverheted a mákot a cukorral, egy másik edényben pedig a tejfölt a másik két tojással, a túrót pedig egy tojással és egy kanál cukorral.
Ha megkelt a tészta, átgyúrjuk egyet, majd 3 cipóba szedjük szét. Újra pihentetjük 30 percet.
Most már reszelheted az almákat, szórd meg fahéjjal, és készítsd elő az asztalt a nyújtáshoz.
Egy nagy terítőt lisztezz meg, erre fogod rátenni a rétest, és ezzel göngyölöd fel.
A pihenő után a megkelt cipókat egyenként ki kell nyújtani.
Ehhez először a tetejét meg kell kenni olajjal, ezt nem tudom, miért, de a recept így írta. Aztán óvatosan, ha lehet, két ember fogja meg, és nyújtsa, nyújtsa, óvatosan, el ne szakadjon. Hártyás, hólyagos, nagyon vékony tésztát kapunk, a szélét, ami nem nyúlt ki, leszedjük. Meglocsoljuk olajjal, a tejfölös szósszal, és vagy mákot, vagy darát szórunk rá. A végén pedig almát. A túrósra nem teszünk az almából.
A terítőt mindkét oldalon megemelve felgöngyöljük két irányból.
Ezután tepsibe tesszük, ott megint megkenjük olajjal és a tejfölös tojással, és újabb fél órát pihennek.
180 fokos sütőben kb. 35 perc alatt sült pirosra a tetejük, szépen kiemelkedtek, megnőttek a rudak.
Porcukorral hintve tálaljuk.
Az igazi, hagyományos alapváltozatot csak a tejfölös szósszal töltötték, nyílván, ezt ízlés szerint lehet turbózni.
Nagyon finom, de nagyon munka és időigényes étel. És persze kétszemélyes feladat. Én anyukámmal nyújtottam, a töltelékeket is ő szórta, míg én pihentem.

2011. szeptember 17., szombat

Bundába bújtatott almakarikák


Azt már korábban is írtam, hogy amikor a kertben érik valami, akkor abból készül minden. Frissen, télire elrakva, de fel lesz dolgozva, nem vész kárba semmi. Egyetlen zöldségféle került a csömör kategóriába, talán erről is írtam, a zöldbab. Na, az évente max kétszer. Soha többet.
Most lassan az alma érik be, sajnos valamiért idén több potyog a fáról még a teljes beérés előtt. Ezeket nem lehet elrakni ládában télire, sőt pár napig fogyaszthatók csak, így most előalma-szezon van. A préselés mellett pite, kompót, gyümölcsleves és bundás alma is készül.
Ez egy sűrű palacsinta tésztában kisütött változat, viszonylag gyorsan megvan, és nagyon finom. Az őszi diétának nem kedvez, talán a tészta és a fahéjas cukor nélkül. Ha csak az almaszeleteket ennénk meg…

Hozzávalók a tésztához:
4 tojás
1 kávéskanál só
1 teáskanál cukor
4 dl tej
Fél kg liszt
1 dl szénsavas víz
És alma, sok-ízlés szerint
Fahéjas porcukor

Elkészítés:
A hozzávalókat csomómentesre keverjük, és egy órát pihentetjük. A palacsintatésztánál sűrűbb lesz.
Közben a meghámozott, kicsumázott almát karikákra szeljük. Sütés előtt belekeverjük a tésztába, és vagy tükörtojás sütő serpenyőben sütjük, vagy a sima palacsintasütőben. Csak akkor nem egy nagy palacsintát kell forgatni, hanem almakarikánként beletenni, kb. 4 elfér egymás mellett, és egyenként mindkét oldalukat megsütjük.
Fahéjas porcukorral tálaljuk.

Korlátlan mennyiség fogy el belőle, pillanatok alatt.
Ha turbózni szeretné valaki, akkor vaníliafagyit tudok mellé még elképzelni.
Persze, csak annak, aki belefér az őszi nadrágjaiba.