Keresés ebben a blogban

2013. december 4., szerda

Gasztroarcok a Sonkaarcokban

A három évvel ezelőtti hedonista kalandozásaimat itt a blogon is olvashatjátok. Ebben az időben heti legalább két alkalommal a Gasztrowerk keretein belül és kívül fedeztük fel Magyarország akkori legtrendibb éttermeit, borászatait, főztünk a legjobb séfekkel, és tanultunk a legjobb szakemberektől.
Megismertük az ország gasztro-lehetőségeit, és már nem csak a személyes igény, hanem a tudatosan felismert minőség után is sóvárgunk. A bejegyzéseim 2010 szeptemberétől 2011 nyaráig szólnak a gasztrowerkes élményekről.
Tudjuk, hova érdemes beülni, és mit kerüljünk el nagy ívben.
A Gasztrowerk idén a hatodik csoportjával járja a magyar gasztro-berkeket, nekünk pedig eszünkbe jutott a sok finom falat, és osztálytalálkoztunk, hedonista módra.
Az elmúlt három év mintha el sem múlt volna, az asztaltársaság ugyanazzal a lelkesedéssel, nyitottsággal ülte körbe, most épp a Sonkaarcok asztalát.
Papas, a Sonkaarcok arca maga is gasztrowerkes hallgató volt, bár nem velünk élte át a kalandokat, azonnal egy irányba járt az agyunk. Papas nem mellesleg hosszú évek óta a budapesti vendéglátás egyik kulcsfigurája, nem alkuszik sem a beszállítókkal sem a munkatársaival, az elvárt minőség kötelező minőség, minden nap.
Ő álmodta meg és hozta létre ezt a belvárosi bisztrot, ahol végigkóstolhattuk a spanyol tapas bár különlegességeit.
A sonkatál háromféle sonkája közül a Serrano a turisták részére készült változat, ez a hagyományos, takarmánnyal etetett fehér sertésből készült, szárított sózott sonka.
Ennél magasabb kategória a félig makkon félig takarmányon tartott Iberico sertés sonkája, a csúcsminőséget pedig a csak makkon tartott állatból kapjuk, ez a Bellota sonka.


Ezek a sonkák olyan disznókból készültek, akik folyamatosan vannak mozgatva, na, nem a levágás után, hanem előtte is, kondások terelgetik őket, hogy aztán 180 kg-s kifejlett állatként kerüljenek a vágóhídra. A sonkakészítés több száz éves hagyománya az állandó minőséget garantálja.
A kóstolótálakon szereplő spanyol szalámik között fügés, borsos, sajtos, diós változatok kellették magukat, a kenyérre kenhető kencék közül nekem a Papas mézes körözöttje tetszett leginkább, bár ez erősen megosztó íz volt, valaki vagy nagyon szerette vagy nagyon nem.


A hajszálvékony sonkaszeletekhez tökéletes, ropogós héjú de lágy tésztájú bagettet ettünk, faltunk, habzsoltunk szokás szerint.
A sonkák mellett a szarvasbélszín, a tojáskrém és a manchego sajt volt még nyerő falat.


A Sonkaarcok borválasztékát találtuk kicsit kevésnek, de ez a hedonista kalandok függvényében várható volt.

Sonkát enni jó, közösen enni még jobb. Közösen enni és borozni pedig tökéletes.