Keresés ebben a blogban

2011. május 29., vasárnap

Bodza


Nagyon szeretem a bodzaszörpöt, persze, nem a boltit, hanem azt, amit otthon készítünk illatos, hófehér bodzavirágból.
Ehhez először bodzát kell szedni, ami külön program, mert nem mindegy, honnét és hogyan szeded le.
Mert autóút mellől nem érdemes begyűjteni, hisz tele van méreganyaggal, olyan helyről sem, ahol permeteznek, de azok sem jó virágok, amiken a bio mivoltuk miatt bogarak tanyáznak. Figyelni kell az apró fekete kis tetvekre, mert ha egy ilyen virág belekerül a kosárba, oda az egész gyűjtés!
És nem ész nélkül tépjük a bokrokról a hatalmas fehér virágokat, hanem éles ollóval vágjuk, úgy, hogy egy év múlva is mehessünk gyűjteni.
Van egy-két bevált helyünk a Balaton parton, ahol minden feltétel adott, hogy a friss virágokat begyűjtsük, óvatosan hazaszállítsuk, hogy pár nap után a kiázott virágból frissítő szörpünk legyen.

A bodzaszörpöt az én anyukám így készíti:
Hozzávalók:
10 tenyérnyi bodzavirág
Fél kg cukor
1 l víz
3 db felkarikázott citrom
1 kis kanál citromsav

Elkészítés:
A hideg vizet alaposan keverd össze a hozzávalókkal, majd tedd bele a leöblített bodzavirágokat.
3 napig áztasd, néha keverd át az egyveleget.
Mielőtt leszűrnéd, a citromkarikákat jól facsard ki. Ha frissen iszod, akkor tedd hűtőbe az üvegeket, és majd mentalevéllel fogyaszd.
Ha télire akarod tartósítani, akkor az üvegek tetejére egy kis natrium-benzonátot tegyél, ha biztosra akarsz menni, akkor keveset bele is keverhetsz a tartósítóból.

A bodzának nem csak a virágát, hanem egyéb részeit is felhasználták, felhasználják a világban, nézzünk egy kis áttekintést.
Európa néhány országában a palacsintatésztába mártott és forró olajban kirántott bodzavirágzat a különleges csemegék közé tartozik.
A bodzateát szárított bodzavirágból meghűléses megbetegedések, hurut esetén, izzasztószerként és immunrendszeri serkentőként használják.
A bogyókból készített savanyú lekvár kiváló hashajtó, vizelethajtó, de használják még vértisztításra, köhögéscsillapításra. A bogyói augusztus végére érnek be, és a gyógyszergyárak kedvelt alapanyaga.
A bodza hatását a népi gyógyászat is régóta ismeri. Tartalmaz A-, B-, és C-vitamint — C-vitamin tartalma duplája a citrusfélékének! De tartalmaz még folsavat, pantoténsavat, ásványi anyagokat és mikroelemeket.
A leveléből készült tea pedig reumás bántalmakra nagyszerű gyógyír, de lázcsillapításra is ajánlják.

Sokfelé úgy vélik, hogy a bodzabokor alatt nem jó elaludni, mert elvarázsolja az embert…
A középkori német néphit szerint a bodzában lakott a parasztudvar jó szelleme, amely megóvta a családot a tűztől és más bajoktól. Míg egyes helyeken boszorkányos tulajdonságai miatt félték, másutt a rontó erőket távol tartó növényként tisztelték.
Göcsejben azt tartják, hogy a disznókat elkerüli a vész, ha az óljukba bodzaágat szórnak. Az alsó Őrségben viszont azt gondolják, hogy a bodzát nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám. Ott a bodza az ördög, a gonosz lelkek fája.
Régen a legkiválóbb, szilárd és tartós, kellemes tapintású ásó- és lapátnyeleket a több éves, egyenes bodzahajtásokból készítették. Hasonló okokból nagyon régóta fúvós hangszereket: furulyát, tilinkót, kavalt is készítenek a bodza ágaiból. A régi kovácsműhelyekben a bélszövetétől megszabadított bodzahajtást használták fújtató készítéséhez (a kivett bél pedig kiváló gyújtós volt). A halászok általában bodzából készítették a hálóvarró tűt.

Ti készítsetek belőle szörpöt, vagy tegyétek lekvárba!

2011. május 27., péntek

Bazsalikomos epercsoda


A bazsalikom és eper találkozását először Segal Viktor szakácskönyvében láttam, aki frissítő, hűs nyári levest készített belőlük.
A párosítást azóta salátaként is próbáltam, a két íz és szín annyira eszméletlen együtt, hogy elvonási tüneteket okoz.
Így ki kellett próbálnom, milyen, ha üvegbe zárom, és majd hideg téli estéken kóstolom újra.
Egy dologtól félek, hogy nem tudom eléggé eldugni az üvegeket, és elfogy addig.
Így erre a tételre önző módon most sem licitet, sem kóstolót nem hirdetek.
A lakásban most olyan illat van, hogy nem is próbálom körbeírni.
A friss bazsalikom levelek önmagukban is csodás ízt és illatot adnak, de az eperszemek vérvörös bódulattal erősítik fel az aromákat.
Aki szeretné megkóstolni, így készítsen bazsalikomos epercsodát.
Hozzávalók:
1 kg eper
1 csokor friss bazsalikom levél-szárított őrölt változattal ne is próbálkozz!
40 dkg cukor
1 tasak 2:1 zselésítő

Elkészítés:
A megmosott, lecsumázott epret szeleteld fel, add hozzá a rusztikusra aprított bazsalikomot, majd a cukrot és zselésítőt.
Jól keverd össze, majd pihentesd fél órát, hogy kicsit összerogyjon és levet engedjen.
Ezután tedd fel nagy lángra főni, és forrástól kezdve még 3-4 percig kavargasd. Gyorsan, határozottan és folyamatosan, hogy ne égjen le.
Zubog-bugyog a forró lé, mindent elborít az illat, és az apró gejzírekből az epercseppek között bazsalikomdarabkák bukkannak elő. Legközelebb kisvideot is kell készítenem arról, hogyan forr a lekvár, mert tényleg szép.
Forrón üvegekbe töltöd, dunsztolod, majd mehet a kamrába!

Igen, kezd mániává válni nálam ez a lekvárosdi, pedig még el sem kezdődött a gyümölcsszezon. Azt hiszem, lesz még pár receptem a számotokra.

Egy nagyon fontos kiegészítő a lekvárkészítéshez!
Soha ne használj hozzá selejt, rohadó gyümölcsöt, egyrészt, mert magadnak csak nem főzöl szemetet, másrészt az erjedt gyümölcstől megromlik a lekvár. Ha olcsóbban akarod kihozni, és nem a kertedből van a gyümölcs, akkor inkább az apróbb szemű fajtákat válaszd, amivel kicsit több a macera, amikor átmosod, de ízre majd ugyanazt kapod.
És persze megbízható, magyar termelőktől vásárolj, legjobb, ha piacra mész. Felejtsd el a spanyol, fóliás „izéket” és a hiperek hűtőkamráiban „érlelt” valamiket.

2011. május 26., csütörtök

Spárga és sonka


Majdnem elfelejtettem a spárgaszezont megörökíteni, pedig az elmúlt években mindem tavasszal hetekig spárgázok.
Igazából nem tudom, miért a sárga spárga mellett döntöttem, de a zöldet nem nagyon veszem le a polcról mostanában.
Még tudtok spárgát venni, és már az ára sem horror, tehát lehet vele kísérletezni bátran. Egy fura bibi van vele, hogy büdöset pisilsz tőle. Ez a méregtelenítő hatása miatt van, tehát a fogyókúraszezonnak is kedvelt alapanyaga lehet. Na, nem a lisztes, tejszínes mártásban ázó, és a mellékelt sonkás is inkább finom, mint diétás.
A spárga a reneszánsz korban igazi ínyencségnek, luxuseledelnek számított, de manapság is sokan tartják különleges fogásnak, és nem merik kipróbálni, pedig tényleg nem kell konyhatündérnek lenni, hogy elkészítsd.

Persze, figyelni kell arra, hogy a szárak fás részét levágjuk, és hogy meghámozzuk a külső szálaitól, mert különben tényleg élvezhetetlen íze lesz, és nagyon kellemetlen, amikor a spárga külső rostszálait nem tudod elrágni, és diszkréten húzod ki szádból, mert lefelé nem megy...
Az hogy puha vagy roppanós legyen a tányéron, szintén egyéni ízlés dolga.
Ennek a változatnak az első verzióját Hédivel alkottuk, de akkor elfelejtettem ecetet tenni a vízbe....

Spárga és sonka egyben
Hozzávalók:
50 dkg fehér spárga
10 dkg füstölt sonka
10 dkg reszelt sajt/ementáli
Vaj
Víz
2 evőkanál ecet
1 evőkanál só
2 evőkanál cukor

Elkészítés:
Keress egy edényt, amiben nem törnek el a spárgák! A spárgákat pucold meg, vágd le az alsó részeket!
Én roppanósan, frissen szeretem, ezért nem főzöm puhára. Igazából ecetes, sós, cukros vízben 3-4 percig forralom, aztán jéghideg vízzel leöblítem, és mehet bele a vajdarabokkal terített tepsibe. Izlés szerint vagy csomagocskákat tekerek sonkába, vagy beborítom a szárakat, és bedugom a 180 fokos sütőbe 2-3 percre. Mielőtt sonkachipset kapnánk, gyors rászórjuk a reszelt sajtot, és még 1-2 percig pirítjuk.
És nem baj, ha pár falat sonka végül teljesen megpirul.
Tökéletes köret egy alap zöldfűszeres grillezett csirkéhez, vagy egy adag marokkói csirkéhez is.
Mivel a spárga édeskés íze passzol a marokkói fűszerkeverék fahéjához és füstölt sonkához is, elkészítési módja végtelen.
Aki tejszínesen szereti, annak az én változatom talán nyersnek, száraznak tűnik így elsőre, de érdemes kipróbálni.
Jó étvágyat!

2011. május 22., vasárnap

Eperrebarbarrrrrrra



A rebarbarás libamáj óta fontolgatom, hogy végre én is letesztelem, mit tudok kihozni belőle a konyhámban.
A rebarbarából.
Óvatosan lekvárral kezdem, sok baj nem lehet, az eper mindig mindent visz, és már kóstoltam őket együtt.
A lekvár pedig legfeljebb nem egy hét alatt fog elfogyni.
A szakirodalmat lapozgatva az összetevők közé kerülhetne vanília vagy gyömbér, netán menta is, de elsőre az alapvariációval próbálkozom, és óvatos duhajként nem fele-fele arányban vegyítem a gyümölcsöket, hanem 80-20 százalékban. Így is kap egy pikáns ízt a hagyományos lekvár, aztán ha bejön az ízvilág, akkor a következő adagban növelem a rebarbarát benne.
A gyümölcsnél még elidőzök, hisz a rebarbara tulajdonképpen zöldség, aminek a szárát fogyasztjuk. Igazán különleges növény, a sóskafélék családjába tartozik, szárát mégis úgy pucoljuk, mint a spárgát. Jellegzetes savanykás íze nagyon markáns, ezért kezdem óvatosan a vele való viszonyomat.
Az eperrebarbarrra lekvárom hozzávalói:
20 dkg rebarbara
80 dkg eper
50 dkg cukor
1 tasak dzsemfix 2:1

Elkészítés:
Megmosom, majd leszedem az eper csumáját, és a nagyobb darabokat kettévágom.
A rebarbarát meghámozom, majd fél cm-esre karikázom.
Összekeverem a cukorral és zselésítő anyaggal, majd felteszem főni. Már így is mesés illata van, de a melegtől az egész lakásban érezni lehet a savanykás eper illatát.
Nagy lángon, állandó keverés mellett felforralom, majd még 3 percig főzöm. Közben kavarom-kavarom, hogy le ne égjen! És szippantom az illatokat, amik szállnak fel, és figyelem, ahogy a tűzpiros eberdarabok elvegyülnek a fűzöld reberbarával. A végén viszont a piros győz. Az eper és a rebarbara is megpuhul, tűzvörös levet ereszt.
Ha kész, forrón üvegekbe töltjük. Dunsztoljuk, és várjuk a vendégeket.
Reggelire friss kaláccsal igazi vendégmarasztaló fogás lehet.
És az íze? Tökéletesen harmonizál a savanykás az édessel.

2011. május 19., csütörtök

Dupla szülinap


Az a különleges az én születésnapomon, hogy nálunk általában két torta van. Egy a tesómnak, egy nekem. mert majdnem ikrek vagyunk, csak 9 év választ el ettől bennünket.
De az ikrekről szóló összes hasonlóság nálunk is létezik, úgyhogy biztos szerepe van a mágikus május 19-nek, na és a varázslatos augusztusi éjszakáknak ebben.
A két tojás ugyan nem egyszerre, hanem jó pár év különbséggel fejlődött, de a gyerekkori képeken néha csak az aktuális divat alapján azonosítjuk be, hogy ki is volt a szereplője. Vagy felnőve, amikor a szomszédok épp nem tudják, kivel is beszélnek…
Hédi vagy én. Hédi, aki a világon talán a legfontosabb ember nekem, és aki a világ másik felén ünnepli ma a szülinapját. Idén nem volt dupla torta, ezeket két éve ettük, de legalább idén is volt szülinaphoz közeli koccintás.
Amikor kicsi voltam, fura volt, hogy a szülinapi zsúromon, ahova a felsős barátok jönnek, párhuzamosan egy ovis banda is nyomja, ma pedig mindent megadnék azért, hogy együtt fújjuk a gyertyákat.
A legszebb szülinapok otthon, a kertben voltak, vannak, és ugye, mondanom se kell, hogy anyu süti a tortákat! Ha szerencsénk van, és érik éppen, akkor friss, hazai eperből, ha nem, akkor diótorta, csokitorta, mindig az aktuális kedvencünk kerül az ünnepi asztalra. És mindig kétféle. Idén kétszer tortázunk, egy már megvolt múlt héten, az enyém pedig majd most hétvégén lesz.
A gyertyák száma mindig nő, de a gyertyák száma persze nem arányos a bölcsességünkkel, sőt. Azt hiszem, én az idei évemben übereltem az előző 20 összes hülyeségét.
Nagyon köszönöm ma mindenkinek, aki gondolt Rám, Ránk, aki írt, hívott, üzent, akár része a mindennapjaimnak, akár csak a távolból gondolt Rám.
És itt köszönöm apunak-anyunak, hogy ilyen szuper tesóm lett, meg hogy sütik nekünk a tortákat, akármennyire szétszóródunk, és összekuszáljuk a sorokat.
És persze Tücskének, Levinek, Fecónak, Lalának, hogy vagytok.
És ugye hoztok nekem tortát a hétvégén?

2011. május 18., szerda

Egy este a város tetején


A Bazilika 3. emeletén a kupola alatti lovag teremben az alábbi pincészetek borait kóstoltuk, az élményt a naplemente és az éjszakai fények fokozták a kupola alatti teraszról.

1. Rókusfalvy Pál pincészete
2. Szent Gaál Pincészet Szekszárdról
3. Bujdosó Pincészet Balatonboglárról
4. Tokaj Hétszőlő
5. Malatinszky Kúria Villányból
6. Borkorzó Borkereskedés-- Süli Tamás
7. CEWI (Central Europen Wine Institute) boriskola
8. Sebestyén Pince Szekszárdról
9. Szőlőőr

És hogy kerültünk a Bazilika tetejére, kezünkbe borospohárral? Hogyan lehet egy templom tetején borozgatni? Haverok kellenek hozzá, akik leszervezik. Ennyi a titok.
És ha haver vagy, mehetsz a bulijukra.
Már hallottam hasonló borkóstolóról, irigykedve, és vágyakozva akartam én is kipróbálni, milyen az alattunk fekvő városra koccintani. A Bazilika kupolájában amúgy sem voltam még, így már a kilátás is meglepetés, új extázis volt.
Szerencsére nem csak az én számat hagyták el a tömör, egyszavas kifejezések, amikor a sötét lépcsőházból egyszer csak elénk tárult a város. Naplementés majd teliholdas megvilágítással.
Meseszép volt, lélegzetelállító, és navigációs valamint idegenforgalmi látványosság felismerős. Az utak, amerre naponta járunk, gyalog vagy kocsival, mértani pontossággal megtervezve, a fekete járdákból kinövő zöld fák, dacolva a betonnal és a szmoggal, és a tetők, amiket eddig még nem láttunk.
Antennák, cserepek, tűzfalak és galambok, de pár fokkal odébb már a Parlament kupolája, a Duna felcsillanó vize, és a Budai hegyek. A Vár, a Halászbástya, a Sikló, az Erzsébet-híd pillérei, aztán az Astoria épületei, távolban a Fradi pálya óriás reflektorai, az Aréna Pláza csillogó üvegfelülete, parkok, utak, épületrengeteg, klasszikus és panel, biciklisek, autósok.

Egy nyüzsgő város, körbe-körbe. És egy nyüzsgő este, körbe-körbe a teraszon, körbe-körbe a borászatok között.
Nem jellemzem végig az összes kóstolt tételt, csak kiemelem a kedvenceket.
A Balatoni Bujdosó Pince Rose seccoja, Rókusfalvyék Sauvignon Blanc-ja vagy Sebestyén Csaba Kadarkája emelkedett ki a hozott tételeik közül.
A CEWI olyan fiatal borászokat mutatott be, akik a Zwack házzal összeállva egységes arculattal vonulnak be a piacra Zekk márkanév alatt. Zekk egy nyúlúrfi-szerűség. A boroscímkéket a miklóscsabinak is tervező Ipacs Géza készítette nekik.
A Tokaji Hétszőlőt nem lehetett kihagyni, száraz Furmintjuk tökéletes, Kövérszőlőjük pedig igazi különlegesség.
Nagy kedvencünk Malatinszky Csaba Serenája, ami chardonnay, rajnai rizling és muscat ottonel hármasa.
És bár ennél nagyobb hírverést ér, de a Malatinszky borok képviselték hazánkat a királyi esküvő vacsoráján.
És ha már vacsora, akkor Malatinszky Csaba spárgás rizottója is említést érdemel. Olyan tűzzel és átéléssel mesélte el nekünk, hogyan készíti a Borterasz vendégei részére ezt a tavaszi könnyed fogást, hogy éreztük a szánkban, ahogy roppan a spárga, és elolvadnak az ízei a rizottóval. Szinte hallani lehetett, ahogy koccan a lábos falához a fakanál, miközben spárga alaplével és Serenával gazdagítja a rizotto szemeket. Igazi hedonizmus.
Megvan a következő kirándulásunk, főzés és borozás Villányban.

2011. május 16., hétfő

Liba és kacsa a Tigrisben


Ha a hivatalos bemutatkozó szöveget nézzük, akkor így jellemezhető a Tigris Étterem:
„A Tigris étterem Budapest belvárosában, a Deák tértől és a Roosevelt tértől egyaránt néhány percnyi séta távolságra található. Az étteremnek helyet adó épület valaha luxusszállodaként működött, melyet Hild József tervei alapján építettek, és 1840-ben adtak át.
Az enteriőr a múlt század elejének kedvelt nagypolgári stílusát kínálja a vendégeknek. A bútorok, kiegészítők és a hófehér Zsolnay étkészlet egyaránt az időtálló értékeket jelenítik meg.”

Ha pedig a saját szavaimmal kellene visszaadni, akkor elegánsan tökéletes.
A lehető legjobb választás, ha szülinapi ebédre akarsz menni a majdnem iker húgoddal, aki az angliai ízek után valami igazán magyar ebédre vágyik, és nem töltött káposztát ennétek.
Az pedig külön szerencse, hogy a Tigris Étterem facebook rajongói múlt héten kicsit le voltak lassulva, és én írtam először az üzenőfalukra az aktuális játékuk megfejtését.
Nem volt nehéz, ételfotó felismerés volt, és a rebarbarát kellett kitalálni. Amit meg is nyertem, libamájjal.
Így a rebarbarás libamáj mellé már csak az ebéd többi részét kellett kiválasztani.
Az étlap mellett itt is szerepet kap a napi ajánlat, az aznap fellelhető friss alapanyagokból összeállítva, amit hol máshol, mint a fekete táblán mutatnak meg.
A libamáj rebarbarával és eperrel azokon a napokon, amikor Bécsben van minden alapanyag, akkor itt szerepel, és a desszertként választott epervariációk is innét kerültek kiválasztásra.
Na, és a spárga valamint a halleves is.
Az étlapról pedig a bazsalikomfagylalt passion fruittel és a rózsaszín gyömbéres kacsamell landolt nálunk.
És bár a Gere Pincészet referencia éttermében ebédeltünk, a poharunkba Vylyan és Kardos bor került.
A kiszolgálás, ahogy a konyha is, tökéletes volt, az ételek, a borok bemutatása és ajánlása az ötcsillagon nevelkedett kistesó szerint is perfekt. Bár a tányérok alá tett papírszalvéta kicsit rontott az összképen, de ezen kívül nem tudunk mibe belekötni.

Akkor nézzük az ízek orgiáját sorban.
Az amuse bouche zellerhab alá bújtatott konfitált kacsamell volt, mellé ropogós, friss diós házi kenyér.
A levesek közül a spárga zöld volt, gyönyörű, a meglepetés a fehér halleves volt, ami tejszínes volt, de nem is volt ez meglepetés, hiszen a pincérünk már a rendeléskor elmesélte, hogyan is készül, és milyen rákocskák, hal falatkák kerülnek majd bele.
A tökéletesen grillezett, belül lágy libamáj a rebarbarás-epres körítéssel meseszerű volt, annyira könnyed, friss íz, mindenkinek ajánlani tudom, aki nem retten meg a különleges kompozícióktól.
És a roséra sült kacsamell, bőrével az almaágyon gyömbéres szósszal. Ahhh. Tényleg nem tudom, melyik főétel ízlett jobban. Hozzá a borok kortyolgatva, fenséges.
A desszertek pedig ugye nálam tudják überelni az egész ebédet vagy vacsorát. Itt is sikerült megtartani az addigi szintet. A bazsalikom ízű fagyi sok embernél kiveri a biztosítékot, de tökéletesen passzolt a passion fruit habhoz és a mini macaronhoz.
Az epervariációk pedig eperből voltak, semmi fakszni, eper és kész.
A Tigris Étterem ezentúl nem csak a Michelin Guide ajánlását élvezheti, hanem a miénket is.
Ajánlom nektek születésnapra, üzleti ebédre vagy borvacsorára.

2011. május 15., vasárnap

Akad, aki érti mit jelent



Leszögezhetjük, Ákos az évszázad koncertjét adta az Arénában.
Az hogy állójegyet már egy hónapja nem kaptam, jelzett valamit. És itt bocsi a mögöttünk ülőktől, hogy nem bírtuk ki tombolás nélkül.
És itt sajnálhatja mindenki, aki az utolsó pillanatban mégsem jött el.
Szóval, az arénás koncertélményeimet összevetve Lady Gaga fénytechnikáját az első két percben überelte Ákos, és a siófoki Ikonná avatás meg sem közelítette ezt az őrült tombolást. Hasonló, egybefüggő taps és ugrálás csak a Depeche koncerten volt.
Ákos zenéje sok éve meghatározó része az életemnek, 15 évesen ugyanúgy tomboltam a Szárnyas fejvadászra, mint most.
Egy darabig ülve buliztunk, hiszen a biztonsági őrök nem engedték a széksorok között, mellett az ugrálást, de ők sem bírtak a tömeg erejével, a hipnózissal, ami egyszerre emelte a kezeket a magasba.
A konferálás, a színpadi látvány, a kivetítések annyira profin lettek összerakva, mint ahogy a számok válogatva. Bár lemezbemutató volt, a Katona imája lemez mellett a régi számokat is beleépítette e repertoárba, és bár nem volt Induljon a banzáj, azért a bonanzás hangulatot is sikerült megidézni. A lassú, andalgós számok és az őrjöngések is jó időzítéssel váltották egymást, de a kezünk és a hangunk nekünk is pihenésre szorul.
És nincs Ákos koncert sírás nélkül, legalábbis nekem. Amikor Janicsák Vecával énekelte az Érintőt, könnybe lábadt a szemem. A háttér, a hangulat, a mozdulatai, és Veca hangja annyira passzolt ide, mintha neki írta volna.
A 120 reflektor, a vizuális technika, a hangok, a közönség, jajjj, nagyon tetszett, tényleg sokkot kaptam, és azóta Ákost hallgatok. Régit, újat, youtubra feltöltött próbálkozásokat. Igen, fura volt, hogy sokan végig kamerázták, ahelyett, hogy végig tombolták volna.
De legalább így a hivatalos DVD előtt is vissza tudjuk pörgetni a pillanatokat.
Amikor tavaly nyáron a siófoki homokban ugráltam Ákosnak, nem gondoltam volna, hogy a balatonszagú fíling, és a csillagos éjszaka hangulata még fokozható. De tegnap az Arénába még a vízpartot és a holdat is bevarázsolta nekünk.
A Majom a ketrecben és a Tanulékony szörnyeteg szó szerint odab.szott, már bocs, de ennél egyértelműbben nem tudom visszaadni az élményt. Majd olvasok sokat, hogy finomítsam a szókincsemet.
Szindbád dala, és a Főleg régen piros dzsekiben szintén ott volt. Nem is tudom, mi volt a kedvenc részem!
A legjobb az egészben az volt, hogy végre Hédivel együtt koncerteztünk!
Hivatalos fotók az akos.hu-n lesznek, addig is Ákos facebook oldalán lehet csemegézni a feltöltésekből.

2011. május 14., szombat

A győztes Olimpia



Az Olimpia Éttermet egy halvacsora sorát ki kell próbálni, és kész.
Még most is könnybe lábad a szemem a gyönyörűségtől, ahogy visszaidézem az ízeket. Az étterembe belépve egy hatalmas fekete táblán már láttuk, mi is vár ránk.




Szent Jakab-kagyló borsos eperrel
Osztriga osztrigahabbal, hínárral
Branzino narancsos spárgasalátával
Halleves feketekagylóval
Kagylós ravioli rákszósszal, scampival
Tőkehaltempura szójás gombasalátával
Lazac uborkával, édesköménnyel, sáfrányos vajmártással
Ördöghal rebarbarafőzelékkel
Kalamári ,,brassói"
Desszert


Nem is tudom, igazán melyik volt a legjobb fogás, de hogy aznap, amikor ott jártunk, csak jó fogás volt, az biztos. Hiába, a friss tengeri alapanyagok egész másképp olvadnak a szánkban. És ha minden igaz, akkor ezek a falatkák előző éjszaka még Trieszt környékén úsztak a tengervízben.
Igen, egy igazi tengerparti étterem hangulata beelőzné az Olimpiát, mert a Keleti pályaudvar környékén semmi tengermoraj. De a konyha, tökéleteset alkotott.
Haladó hedonistákat teljesen meggyőző ételsort, borokat, felszolgálást és élményt kaptunk.
Hibátlan este volt hibátlan falatokkal.
Tényleg nem tudtunk betelni az ízek kavalkádjával, minden fogásnál egyre apróbb falatokat tettünk a szánkba, hogy minél tovább élvezzük az ízorgiát.
Nagyjából 3 órán keresztül érkeztek a kisebb nagyobb adagok, időt hagyva az ízeknek, az élménynek és a beszélgetésnek. Észrevétlenül repült az idő, ahogy szinte észrevétlenül, de mindig a kellő időben cserélődtek a tányérok, töltődtek a poharak.
Takács Lajos séf és Csongrádi Csaba nem a dizájnra, hanem a konyhára költött, saját bevallásuk szerint őszinte konyhát visznek táblára írt napi ajánlatokkal, csak a legfrissebb alapanyagokat felhasználva.
„Az ételek készítésénél a modern technológiákat ötvözzük a tradicionális megoldásokkal, a megszokott ízeket az újdonságokkal, fantáziával, élettapasztalattal fűszerezve, beleadva szívünket, hogy a tányéron összegeződve egyénisége legyen az ételnek.”
És egyénisége minden falatnak volt. Nem is tudom, talán a desszert volt a legvagányabb. Ami az utolsó percig titkos volt, és csak reménykedtünk, hogy nem ponty agyvelő lesz tejszínhabbal. Vagy bármi, ami a vízből jön. Pedig a vízből jött, legalábbis a tengeri só, ami a gyönyörűséges csokoládés sütit körbevette, és ami a sós karamellafagyit körülölelte. Méltó befejezése volt a lakomának, azóta erről a karamellről álmodok.
A Konyári és a Malatinszky borok szépen csúsztak kísérőként, ahogy a házi eperszörp és a hagyományos szódavíz is.
Aki egy igazán tartalmas, és élvezetes vacsorára vágyik, foglaljon asztalt, és kóstolja meg az Olimpiát.
Igen, igen, az ára. Nos, hát egy több tagú családot jól tudnának lakatni ebből az összegből, de hosszú idő után az első tökéletes vacsora, ami nekem minden szempontból megérte. És ha abból indulok ki, hogy egy ócska plázás gyrososnál 1500 egy adag, akkor ár-érték arányban is az Olimpia győzött.
A weboldalukon minden fontos infót megtaláltok.

2011. május 12., csütörtök

Dragomir hagymája


Egy igazán szürreális színházi élményben volt részem Budaörsön.
Jó, nem színház, hanem játékszín. Igazi, 80-as évekbeli kultúrház fíling, bepakolt székek, félig üres nézőtér.
Az évad végére akciós jegyekkel és a szünetben, vagy egyfelvonásos darabnál, kezdéskor egy pohár (nem néztem milyen, mert késésben voltunk, talán Törley alap száraz) pezsgővel.
Mégsem mozgat tömegeket, valamit nem jól csinálnak. Mert a belvárosban a legócskább kamarai darabokra is alig lehet jegyet szerezni, itt meg hiába Dobó Kata, ő sem vonzza a nézőket. Bár már nem a kérsz egy Pepsit nézéssel hódít, hanem tényleg játszik, és leköti a figyelmet.
Igen, még mindig szép, és igazából elképzelni sem tudom, mit is keres itt a Los Angeles-i csillogás után. Hobbi, bizonyítási vágy? Pénzszűke? Bár, amit itt fizethetnek neki, abból max. Dragomir hagymáját főzi meg.
Igen, a darab gasztronómiai elemmel is büszkélkedik, bár ez az első sorban inkább a bizarr, mint az élvezhető illatokat jelentette. Recept a legvégén.

Nézzük, mit is néztünk:
Roland Topor: Albérlet az asztal alatt
A szerzőről nem hallottam korábban, ez lehet, hogy csak engem minősít. Most, hogy rákerestem, kiderült, hogy lengyel származású francia művész, aki írt, rendezett, játszott, bábokat tervezett, festett, és a díszletben található fura faliképek is az ő művei.
A sztori röviden:
Florence (Dobó Kata) a jószívű párizsi műfordító lány befogadja a hontalan Dragomirt (Menszátor Héresz Attila), és jobb híján az asztala alá költözteti. Hamarosan megérkezik Dragomir gyerekkori barátja, Gritcka (Bánki Gergely), és kezdetét veszi a keserédes kalamajka.
Hogy egyensúlyba hozható-e az asztal alatti élet az asztal felettivel? Győz-e a szerelem a társadalmi elvárásokkal szemben? Ezt keresik a színpadon, és nagyjából egy óra alatt meg is lett a válasz.
Bár a vége az pikk-pakk volt, nem is értettem, hogy miért jönnek ki meghajolni…
És persze a recept, amivel Dragomir a házi néninek is kedveskedik:
Dragomir hagymája
„Vajon lisztet pirítok, belevetek két szép nagy fej hagymát, cukrot meg egy csomó fűszert hintek rá, és fedő alatt, lassú tűzön párolom. Csuda finom. Néha a legvégén adok hozzá egy csepp konyakot, na, akkor igazán csuda finom. Pirítóssal is szoktam, úgy is finom. És ha van mézem, akkor azt teszek bele, nem cukrot. Bizonyisten nagyon finom.”
Bizonyisten, az illata nem volt finom, egy kicsit hasonlít a hagymalekvárra, de az ugye liszt nélkül készül.
Akit érdekel egy kicsit retro, kicsit szürreális színház, az látogassa meg a Budaörsi Játékszínt. A parkolás ingyenes.

2011. május 7., szombat

Hekkélmény



Az élmény szó és a hal előtag sztoriját néhányan ismeritek. Aki nem, annak legyen elég annyi, hogy már jó tizenévvel ezelőtt az akkori legelső céges vacsorán csak úgy röpködtek a lazacélmények, miközben én csóri, friss diplomás, albérletes balatoni lányként a fogassal, ponttyal, a hekkel és max. a horvát és olasz tenger halaival büszkélkedhettem volna. Na, de nem mertem, csak figyeltem a sztorikat a Bahamákról, ahova ne menjünk, mert sok a cápa, a dániai üzleti utakról, a füstölt lazacról, és a sosem hallott pincészetek borairól.
Gondolom, ismeritek az érzést, amikor belecsöppentek egy sznob világba, és a saját, addig megszokott értékrended és önbecsülésed meginog kissé.
Idővel ugyan rájön az ember, hogy a sznobság csak álca, és igazán 3-4 sztori van, amit éveken keresztül ismételnek, miközben a te élményvilágod egyre szélesebb, miközben tudod, hogy a te életed sokkal értékesebb.
És én nem azt a bort iszom, amit mások mondanak jónak, nem abba az étterembe megyek, ahova az üzleti partnerek járnak, hanem a saját ízlésem, a saját értékrendem szerint élvezem az életemet, a lazacot, a pincéket és néha a hekket.
Meg tudom különböztetni a Michelin csillagot a gumigyártól, ismerem a fúziós konyhát, de néha megkívánok egy mekis hamburgert vagy egy utcai gyrost is. Nincs ebben semmi rossz, tudom, hol mire számíthatok.
És a lazacélmény helyett ilyenkor nyáron néha jobban vágyok egy hekkélményre valamelyik vízparton. A Dunánál, a Balatonnál vagy a Velencei-tónál.
Bár tudom, hogy a hekk nem balatoni hal, és hogy Argentínából importálják, és tudom, hogy az olaj, amiben sütik, talán április elején még friss volt, de augusztusban már az egész nyár íze benne van, mégis fenséges dolog a frissen sült hekk kovászos uborkával és fehér kenyérrel.
Még akkor is, ha az uborkát mi egész másképp készítjük itthon, és ha a kenyér állagát látva sírva fakadnék, hisz ennél ugye a legrosszabb napomon is jobbat sütök.
De hekket enni kell, mert jó. Igazán azért, mert hekkezni nem egyedül, hanem a barátokkal szokás, és amikor a zsírtól és haldaraboktól maszatosan röhögünk egy faasztalnál, na, az az igazi élmény. Ahogy a sörtésztából próbálod kiszedni, szigorúan kézzel a szálkamentes fehér húst, ahogy a kenyérmorzsa ráragad az ujjaidra, és az uborkalé lecsurog az arcodon, ugye ismerős élmény. Hekket enni nem lehet elegánsan, nem is kell. Jól csúszik mellé, utána a roséfröccs vagy a sör, és hiába mosod a kezed, még órák múlva is halszagod van.

Nézzük, a hekket hogy mutatja be nekünk Váncsa István:
A hekk nem más, mint csacsihal. Viszont erről a körülményről még senki nem hallott. Nincs a magyaron kívül egyetlen olyan ismert nyelv, amelyben a csacsihalat hekknek írják, ebből arra kell következtetnünk, hogy a hekk ősmagyar, turáni eredetű szó, a csacsihal pedig szittya totemállat, a turul és a csodaszarvas közeli rokona. Vegyük át még egyszer: hekk nevű állat Magyarország határain túl nem létezik.”

2011. május 2., hétfő

ZÖLD



A gofri az az édesség, amit gyorsan meg tudsz sütni, megkened valami krémmel, lekvárral, és már jól is érzed magad.
Lehet belőle ráérős reggeli, ebéd utáni desszert vagy uzsonna. Bátrabbaknak este tízkor szénhidrátbomba.
Ahogy a palacsintánál, a gofrinál is léteznek sós változatok, az alaptészta sok mindent elbír. Fűszereket szárítva vagy frissen, sonkát, aszalt paradicsomot. Ami a kamrában van, beletehető.
Így nagyjából két egyforma gofri nem is készül nálam, mert vagy a tetejére kenek más kencét, vagy a tésztáját turbózom fel mással.
Medvehagyma szezonban például medvehagymát szeleteltem a sós tésztába, és nagyon finom lett. De kipróbálható a most szedhető zsenge spenóttal, aki a pikánsabb ízeket szereti, annak sóskával is. Bár a sóskalevél hő hatására már nem lesz ragyogó élénk zöld, savanykás íze megbolondítja az érzékszerveket.
Igazából frissen sütve a legjobb, a gofri, nem a sóska, de munkahelyi ebédnek dobozolva is jó, bár a mikrós melegítés azért ront az állagán. Ha reggel kisütöd és bedobozolod, teszel mellé friss salátaleveleket, akkor ebédre egy könnyű fogásod lesz.
A medvehagymás gofri hozzávalói:
8 dkg vaj
20 dkg liszt
3 tojás
3 dl tej
1 csokor aprított medvehagyma
1 evőkanál só
¼ csomag sütőpor
Így készül egy sietős reggelen:
Az olvasztott vajat összekevertem a tejjel, tojással, sóval, beleforgattam a medvehagymát, majd hozzáadtam a sütőporos lisztet. Kevertem-kavartam, majd forró gofri sütőben megsütöttem.
A bekevert tésztát két ütemben sütöttem meg, hűtőben semmi baja nem lett másnapig. Még élek.