Keresés ebben a blogban

2012. január 24., kedd

Aszalt paradicsomos cipó

Bár a minap határoztuk el egy halom sütemény és habos kávé fölött egy innsbrucki cukrászdában, hogy kevesebb szénhidrátot fogunk enni, ma mégis sütöttem egy kenyeret.

Van benne paradicsom, így nagyon egészséges.

A kenyérhez pedig jól passzol a hagymás szalonnás rántotta, így ezt vacsiztuk.

Hozzávalók az aszalt paradicsomos cipóhoz:

500 g liszt

3 dl langyos víz

1 tasak porélesztő

1 evőkanál Bad Ischler-i kristálysó

1 kávéskanál szárított petrezselyem

2 kávéskanál szárított majoránna

2 evőkanál apróra vágott aszalt paradicsom

1 evőkanál fokhagymás rozmaringos olivaolaj

Libazsír a jénai tál kikenéséhez

Elkészítés:

Mivel az osztrák lisztek kevesebb folyadékot vesznek fel, a szokásos kenyértésztám receptjét fél dl vízzel csökkentettem.

A lisztet összekevertem a szárított fűszerekkel, élesztővel és a sóval, majd fokozatosan beledolgoztam a vizet és az olajat. A végén pedig az apróra vágott paradicsomdarabkákat is.

Az olívaolaj a paradicsomokat fedte eddig, mondanom se kell, hogy ez saját készítésű, igazi napon érett paradicsom volt. Nyári sztori a linken.

A tésztát 4 órán keresztül kelesztettem, majd libazsírral kikent jénai tálban 220 fokon 45 percig fedő alatt, majd 5 percig tető nélkül sütöttem.

Itt ismét jelzem, hogy az itteni sütő hőfokával vannak problémák, otthon ez 35+5 perc lett volna.



2012. január 23., hétfő

Kétszáz éves cukrászda

Tirolban szeretik a hagyományokat, nem csoda, hogy az egyik legkedveltebb Innsbrucki cukrászda, a Munding már 1803 óta szolgálja ki a vendégeit az óvárosban, nem messze a nevezetes Arany tetőtől.
A Munding Tirol legrégebbi kávézójaként hirdeti magát, de haladnak a korral, az elvárásokkal. Évente háromszor váltják a süteményes étlapot, mindig a szezonnak megfelelő alapanyagok felhasználásával készítik a süteményeiket.
A tél egyik kedvence a mascarponés sült almatorta mandulaforgácsokkal.

Saját Munding bonbonokat, pralinékat is vásárolhatunk, amik Valhrona csokoládéból készítenek, természetesen a forró csokijuknak is ez az alapja.

Több mint 60 féle kávéspecialitást kínálnak, a ház kávéja 1907 óta 7 különböző arabica kávéból áll, az alábbi termőterületekről válogatva: Guatemala Antigua Pastores, Jamaika Blue Mountain, Kenya AA és Kona Hawaii.

A hatvanas évektől ugyanazzal a kávégéppel főzik a kávékat folyamatosan magas minőséget garantálva, ez a Faema E61, nem véletlen, hogy ők is megkapták az Arany Kávébabszemet 2007-ben.

Híresek még a cukrászat lekvárjai és gyümölcslevei is, ezeket még nem kóstoltam, de nagyon ígéretesek az elnevezések is: ananász tahiti vaníliával, karamellizált sárgabarack, vagy erdei gyümölcsök vaníliával.

Visszatérve az Aranytetőre.

Ez Innsbruck egyik jelképe, az Altstadt szívében található, gótikus erkély, melyet az 1500-as években illesztett hercegi rezidenciájához I. Miksa császár.

2657 tűzzománcozott rézlemez borítja az oszlopos erkély tetejét, aranyos csillogással ragyogva a nézelődőkre.

2012. január 20., péntek

Hópehely muffin vörösborban puhult almagerezdekkel

Első körben almás pitét ígértem a lányoknak. Aztán arra gondoltam, sokkal egyszerűbb lesz, ha megsütöm az expressz almás sütit, amiről már itt is írtam. Menet közben pedig ezt a receptet kicsit átvariáltam, a végén pedig muffinformában sütöttem meg. A maradék almából kompótot is főztem hozzá.
Hozzávalók a sütihez:
3 tojás
1 csésze cukor
1 csomag vaníliás cukor
3/4 csésze olaj
1,5 csésze liszt
5 nagy alma
fél csomag sütőpor
1 citrom héja és leve
5 dkg birsalma sajt
2 kávéskanál fahéj
2 marék dió

Elkészítés:
Mivel a konyha nem teljesen felszerelt, így a tojásokat a cukorral, citromlével és az olajjal kézi habverővel kevertem habosra. Ebbe szeleteltem a birsalma sajtot, és a citromhéjat. Késsel, vékonyan lecsíkozva a citromról, és rusztikusan apróra vágva. Mert reszelő sincs.
A sütőporos, fahéjas lisztet fakanállal kevertem a masszához. Aztán jöttek az almák, meghámozva, negyedelve és csíkokra szelve. És a dió, amit Melinda pucolt késsel, én meg daraboltam, nyomkodtam kanállal, kézzel, hogy apróbb legyen. Igazán rusztikus lett.
Belekanalaztam a muffinformákba, és elvileg 180 fokon 30 percig sütöttem. Azért elvileg a hőfok, mert szerintem ez az új sütő itt nem melegszik túl jól. Szóval, a sütési időre mindenki figyeljen.
24 kapszliba lett elég ez a massza.

És a maradék almából gyorsan készítettem egy kis kompótot.
Hozzávalók:
10 alma, de lehet, hogy csak 8 volt....
2 evőkanál cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom leve és héja
2 dl Glühwein
7 db szegfűszeg
2 kávéskanál fahéj

Elkészítés:
A hozzávalókból látszik, hogy ez nem egy hosszú lére eresztett kompót, igazából csak megpároltam egy kicsit a felcsíkozott almaszeleteket a Glühweinos lében.
A még nyers almaszeletekre rászórtam a cukrot és a fűszereket, meglocsoltam a citrom levével, ráöntöttem a bort, összekevertem, és pár percig pároltam. Fedő alatt hűlt ki, így még puhult egy kicsit.

És miért lett hópehely muffin? Mert megint esik a hó, és az alapanyag beszerzés közben megvolt az első hóláncos élményem is. Erről majd a másik blogban.

2012. január 17., kedd

Forralt bor

A forralt bor egyes források szerint a Római Birodalom fűszer borából alakult ki.

Abban az időben a bort különböző fűszerekkel tartósították, hogy megelőzzék a romláskor előforduló kellemetlen ízeket.

Így került a borba méz, fahéj, ánizs, szegfűszeg, koriander, gyömbér, kakukkfű, bors, babérlevél, néha narancsvirág és rózsavíz.

Hogy a fűszerek egyszerre lettek volna a borban vagy ezeket variálták, arról nem szól a legenda. Mindenesetre ezt a fűszeres bort még hidegen itták, csak később jöttek rá arra, hogy a hideg télben mennyire jólesik ennek a meleg változatát elkortyolni.

Az igazán titkos és utánozhatatlan miklóscsabi forralt bor után idén az osztrák Glühweint iszogatom.

Az élelmiszerboltokban már készen bekevert, ízesített változatokat vehetünk, csak csészébe kell tölteni, mikróba tenni és megmelegíteni. Persze, ez nem ugyanaz az ízélmény, mint egy minőségi, palackos borból saját fűszerekkel és gyümölcsökkel feldobott meleg ital, de nagyon gyors és népszerű errefelé.

A hüttékben több fogy szerintem a Glühweinból, mint a forró levesekből.

Hippokratész szerint is nagyon jó orvosság, segíti az emésztést, és diétákhoz is alkalmazható. Szerintem megfázás ellen is hatásosabb, mint a mézes tea.

2012. január 14., szombat

Speck und Suppe

Már írtam arról, mennyire jól esik a hideg hóból a hüttébe betérve egy tál forró levest megenni. Ugyanolyan gyorsan felmelegít, mint a forralt bor, de néha enni is kell, hogy legyen erő síelni vagy túrázni. Egy tál leves egy tartalmas levesbetéttel átjárja a tested, jó megfázás ellen, és akár másnaposságra is.

A választékban mindenhol szerepelnek a hagyományos tiroli gombócos levesek, amik marhahús alaplében tálalt zsemlealapú gombócok: hagymával, szalonnával vagy májjal ízesítve.

A Speckknödelsuppe, a szalonnagombócos leves az egyik kedvencem, de ha a levesekről írok, meg kell említeni a palacsintatésztás húslevest is.

Ezt még tízévesként kóstoltam először, amikor a Wörthi-tónál táboroztunk, és a játszótérről beláttunk a konyhába, ahol a konyhásnénik palacsintát sütöttek. Annyira örültünk, hogy ebédre palacsintát fogunk majd enni, hogy szinte sokkolt bennünket, amikor a húslevesben láttuk a felcsíkozott tésztát. Semmi kakaós vagy túrós desszert nem lett, ment minden a levesbe. Amit akkor majdnem sírva ettünk meg, hiszen ki látott már palacsintás húslevest?

Azóta kicsit szélesedett a gasztronómiai világképem, és szívesen eszem a palacsintát akár levesben is.

A szalonnát meg ugye bárhol és bármikor, levesgombócban is.

Te milyen gombócos levest eszel szívesen?

És ki emlékszik a Wörthi táboros mókusunkra? Nem, nem ettük meg a palacsinta helyett…

A képet a Koch Rezept oldalról szedtem, mert a legutóbbi gombócos levesnél úgy át voltunk fagyva, hogy még fotózni is elfelejtettem.

2012. január 12., csütörtök

A legendás Rózsakő

Ma ismét kicsit hazagondolós, nosztalgiázós estém van, és rátaláltam erre az írásra, amit még ősszel ígértem, a Varga Pincészetnél tett látogatásom után, csak ugye közbejött ez a világgá menés, és elfelejtettem.
Most egy kis Balaton-idézés, irány Badacsony, és a Rózsakő.

A régiek szerint ezen a badacsonyi bazaltkövön üldögélt szívesen Kisfaludy Sándor feleségével, Szegedi Rózával, és gyönyörködtek a Balaton szépségében.

A helyiek úgy tartják, hogy a Rózsakőnek varázsereje van.

Ha egy fiú és egy lány együtt, egymás kezét fogva ráül a kőre, a Balatonnak hátat fordítva, akkor még abban az évben egymáséi lesznek, összeházasodnak. A legenda szerint az is elég, ha csak a fiatal lány üldögél a kövön, és sóhajtozik vágyott szerelme után, mert a fiú egy éven belül feleségül veszi.

Én jobban hiszek az első változatban, amikor ketten mennek fel a kőhöz, kézen fogva, és ha visznek magukkal egy üveg Rózsakő bort is, talán a romantikus lánykérés is megtörténhet.

A Rózsakő bort az 1950-es években találták ki, nem borok házasításáról van szó, hanem önálló szőlőfajtát hoztak létre a növénynemesítők a badacsonyi kéknyelű és a budai zöld fajták keresztezésével.

Ez a még kevésbé ismert bor a Varga Pincészet Aranymetszés családjának is az egyik kiemelkedő tagja, a fajta és a terroir nagy találkozása.

Sárgarózsára emlékeztető illata, mélysárga színe talán első benyomásra egy édes ízélményt kívánna, meglepő azonban a vulkanikus, ásványi ízjegyek dominanciája a szánkban, ami a mézes jelleg után egy sós lecsengést eredményez.

Érdemes kortyonként kóstolgatni, hosszú beszélgetésekhez iszogatni, mert az érdekes ízvilág így tud kiteljesedni.

Határozottan kellemes, különleges élményű bor, mely akár a Rózsakövön üldögélve is elfogyasztható.

Ha teljes pikniket tervezünk, a bor mellé vigyünk magunkkal egy házi kenyérrel készített gyömbéres-mézes sertéssültes szendvicset.

És amíg elfogy a bor, meg lehet ejteni a lánykérést is.

Hogy beteljesedjen a legenda.

Esetleg, ha valaki jár erre a Tiroli hegyek felé, hozhatna pár palackkal nekünk.

2012. január 11., szerda

Tojáshabos máglya

A máglyarakás az a desszert, amit otthon a maradék kalácsból, vagy szikkadt kifliből sütünk.

Nem tudom, a cukrászdai változatba mit tesznek, de az alaptészta biztosan tejben ázott, voltak benne almaszeletek, és mesésen omlott a pirított tojáshab az egész tetejére.

Kellenek ezek a kényeztetős délutánok, amikor egy kávézóban elsütizgetünk, várjuk, hogy újra kinyissanak az osztrák hivatalok, mert itt déltől fél háromig sziesztát tart a posta, a gyógyszertár, és néhány bank is.

A máglyarakás laktató, ebéd helyett bőven ellát a szükséges kalóriákkal, és ha áltatom magam, akkor talán a vitaminokkal is. Elvégre, alma is van benne, meg lekvár.

A már korábban említett Kostner cukrászdában Mayrhofenben érdemes ebbe is belekóstolni. Ha erre jártok.

A sütis pultban csak úgy kelleti magát a fehér habos csoda a sok rétes és Sacher-torta mellett.

Scheiterhaufenként keresd, ha német nyelvterületen akarod kipróbálni. Ők is számtalan változatát ismerik, a lekvár fajtájától az alma rétegezési módján át sok apróságot változtatnak benne.

Te hogy szereted?

2012. január 10., kedd

Krapfen, avagy a farsangi fánk

A farsangi időszak hagyományos desszertje a fánk. Január 6-tól a negyvennapos böjt kezdetéig ezt az édességet Európa-szerte készítik a pékségek, cukrászdák, na és persze az ügyes házitündérek.

Anyu receptje az alábbi linken található, de nézzük, miből is lett ez a finomság.

Az osztrákok szerint, akik Krapfennek hívják, a fánk egy Krapfen nevű bécsi pék özvegyétől származik, aki a férje halála után egyedül nem győzte kiszolgálni a vendégeit kenyérrel, és egy gyenge pillanatában valakit fejbe akart dobni egy darab tésztával. Ez a tésztadarab szerencsére célt tévesztett, és forró zsírba esett, ahol pár perc alatt aranysárgára sült.

Persze, a franciák a saját legendájukban hisznek, ami alapján Marie Antoinette királnynő fedezte fel egy utcai árusnál ezt a tésztát. Egy farsangi bál alatt ugyanis megszökött a Tuileriákban rendezett álarcosbálról, jelmezben elvegyült a párizsi tömegben, és amikor megéhezett, egy mézeskalács árustól vásárolt egy fánkot. Annyira ízlett neki, hogy a mézeskalács mestert másnap behívatta a palotába, ahol az ő udvari cukrászának el kellett árulni a tészta receptjét. Persze, ő még finomított rajta egy kicsit, és így alkották meg a mai fánkot.

Akármi is az eredete, nagyon finom. Az osztrákoknál nagy sláger a különféle töltelékkel készített változat, ez lehet vaníliakrém, csokoládé, nekem a tojáslikőrös a nagy kedvencem.

A fotón az igazi hazai változat látható, saját készítésű lekvárokkal.


2012. január 5., csütörtök

Gőzgombóc

Ezt a gőzgombócot, Germknödelt 2160 m magasan, a Hintertuxi gleccseren ettük.
A fotó kicsit béna lett, mert megolvadt a fahéjas porcukor, mire ebédidőben olyan helyet találtunk, ahonnét jól rálátunk a hegyekre, de talán sikerül visszaadni azt az élményt, amit átéltünk.
A Hintertuxi gleccseren ebédelni, majd uzsonnázni egészen különleges dolog, főleg, ha mindezt a testvéremmel tehetem, akit két hónapja nem láttam.
Egy hüttében biztosan eszik az ember császármorzsát, erről már írtam, gőzgombócot, és forralt borral vagy jageteevel öblíti le ezeket. A nagy hidegben gyorsan lebomlik a szénhidrát és az alkohol is, akkor is, ha nem síelsz.
A gőzgombóc egy szilvalekvárral töltött, vaníliasodóval leöntött, és mákkal vagy fahéjjal megszórt kelt tészta, melegen tálalva.

Ha az otthoni, mirelit változatot kóstoljátok, amit mikróban kell felmelegíteni, biztos nem fog ízleni, de frissen, egy hegytetőn nagyon finom. Interneten több recept is található, de majd tesztelés után teszem közzé, melyik vált be nekem.
Addig is szorgalmasan kóstolgatom a környékbeli finomságokat: