Keresés ebben a blogban

2011. december 31., szombat

Aperol Spritz

Ha valaki azt gondolja, hogy az aperol spritz csak a nyári nagy melegben esik jól, az próbálja ki ma este, amikor már unja a sima pezsgőt, habzóbort.

Igazán kellemes, fanyar ízű koktél, ami itt a tiroli hegyekben egész télen kapható a hüttékben is. Talán azért mert a Hintertux túloldala már Olaszország, ahonnét ered, de az Aperol egyre nagyobb teret hódít Európában. Kétféle ember van, aki szereti, és aki utálja. Gyógyfüves, kesernyés, narancsos beütésű Aperolt habzóborral vagy száraz pezsgővel, egy kis szódával és narancsszeletekkel vegyítünk, és télen-nyáron jó party alap, beszélgetésekhez, de tombolós bulikhoz is ajánlott.

Az Aperolt az 1910-es évek végén Padovában alkották meg a Barbieri testvérek narancs, reberbara, kínafa, jácint, encián és még nagyon sok titkos gyógynövény felhasználásával.

Népszerűsége azóta töretlen, számos koktél hozzávalója, legtöbbször mégis Aperol Spritzként találkozunk vele.

Én először Miklóscsabi Parádéjával próbáltam, szenzációs párosítás. Aztán a DiVinoban, a Bazilika tövében is jólesett a nyári estéken, de nem okoz csalódást itt a tiroli télben sem.

Igaz, hogy most nem Parádéval isszuk, hanem a különböző olasz habzóborokkal teszteljük, azért a hangulatot garantálja nekünk esténként.

Szóval, aperol spritz télen-nyáron!

Boldog új évet mindenkinek!

2011. december 21., szerda

Egy pohár tej

A legelső tiroli bejegyzésemben írtam arról, hogy mindenhol tehénszagot éreztünk, mert november elején hajtották le a hegyi legelőkről a zillertali teheneket. Most istállókban várják a tavaszt, hogy újra a zöldben csatangoljanak és legeljenek. Addig is a nyáron lekaszált szénát eszik. Hogy a lehető legfinomabb tejet adhassák, amiből tökéletes sajtok, vajak, túrók és joghurtok készülnek.

A tiroli gazdák nagyon ügyelnek a jóhírükre, nem etetik silóval, és génkezelt tápokkal az állatokat, csakis a hegyi legelőkön található füveket adják nekik. Mert azt vallják, hogy ami évszázadok óta garantálja a magas minőségű tejet, az nem más, mint a friss hegyi levegő, és a mezőkön található növények.

Nem csak a tejes dobozokon, de külön tájékoztatókban is leírják, mennyire fontos a tejtermékek minőségénél, mit is eszik az állat, legyen az tehén, kecske, birka.

Nyáron több mint 50 féle friss fűből, virágból, gyógynövényből álló terített asztal, vagyis maga a hegyoldal biztosítja ezt a takarmányt, télen pedig ennek a lekaszált, szárított változata.

Nincs szükség kukoricára, silóra, hiszen minden ásványi anyag megtalálható a szénában.

Minél aromásabb füvet legel a tehén, annál zamatosabb lesz a teje is. Ezek a zillertali tehenek sokkal magasabb tápértékű tejet adnak, mint az istállókban tápokkal etetett társaik, ezek a tejek értékesebb zsírokat tartalmaznak, melyek segítenek az izomzatunk felépítésében vagy a szívünk működésében.

A zillertali a gazdák már évszázadok óta az idilli hegyi legelőkön, festői környezetben gondozzák az állatokat családi gazdaságokban. Ezeket a legelő teheneket látjuk az autópályákról, sőt, meg a reklámokban is.

A környezetvédelem az állattartásban is nagyon fontos az osztrákoknál, a hegyi legelőket nem permetezik, és nem használnak semmiféle műtrágyát sem. Persze, a kiránduló utakon néha kerülgetni kell az óriási adag tehénlepényeket, de ez biztosítja a legelők tápanyag utánpótlását. Úgy, mint mindig. A természet körforgására és megóvására nagyon ügyelnek, hiszen az ükunokáinknak is szüksége lesz friss hegyi tejre.

A prospektusok szerint ez a többezer hegyi tehén sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb a bezárt társaiknál, ez is érződik a tej ízén.

Minden ősszel tartanak fesztivált a teheneknek, ilyenkor fejdíszekkel dekorálják őket, és versenyt is rendeznek. A kolomp díjakat pedig nagy becsben tartják, vitrinbe teszik és büszkélkednek vele a vendégeknek. Mert nagyon sokszor vendéglőt, panziót is üzemeltetnek a gazdák, ahol a saját tejből, vajból készítik a tejtermékeiket reggelire, ebédre, vacsorára.

Ja, és nem lilák. Mármint a tehenek.

2011. december 17., szombat

Diós csodakifli

Ezt az adventi sütit anyukám egész évben süti, nincs az a mennyiség, amit ne tudnánk megenni belőle. Volt már szülinapos édesség, lakodalmi sütemény, de a karácsonyi időszakban a legfinomabb.

Hozzávalók a tésztához:

25 dkg liszt

10 dkg vaj

Egy csipet só

Fél kis kanál ecet

4 tojás sárgája

Fél doboz tejföl

Olaj és liszt a kenéshez

Töltelék:

4 tojás fehérje

10 dkg darált dió

15 dkg porcukor

Egy kevés citromlé

Elkészítés:

A tészta hozzávalót összegyúrjuk, és 2 cipót formázunk belőle. Mácsik tészta vastagságúra sodorjuk, majd megkenjük olajjal, megszórjuk liszttel, és rudat tekerünk belőlük. Így leveles, réteges lesz a tésztánk. Másfél órát pihentetjük, aztán kisujjnyi vastag szeleteket szelünk a rudakból, és ezeket egyenként kávéscsésze aljnyi méretre sodorjuk.

A töltelékhez a tojásfehérjét cukor nélkül habbá verjük, és ebbe tesszük a darált diós porcukros keveréket a kevés citromlével. A kis sodort karikákat egyenként megkenjük ezzel a masszával, majd újra felcsavarjuk a tésztákat.

Forró sütőben 180 fokon kb. 15 percig sütjük.

Porcukorral, vagy anélkül esszük, akár több ezer kilométert is kibír fémdobozban, finom a tiroli hegyekben és Angliában is. Mivel elég macerás elkészíteni, csakis szeretettel együtt lesz tökéletes.

Ahogy az anyukám süti.

2011. december 14., szerda

Madártej

A néha a völgyre ereszkedő hatalmas fehér felhőkről jutott eszembe ez a kedvenc desszertem, amit lehet nagyon szeretni, de van, aki meg sem kóstolja. Talán a névadás nem volt szerencsés, ez a madártej dolog kissé bizarr. De maga az étel, az valami csoda. Főleg, amikor anyu készíti el.

Mi is kell hozzá? Sok tojás, innét a madár, és persze tej is.

Hozzávalók a habhoz:

6 tojás fehérje

9 evőkanál kristálycukor

Hozzávalók az „alapléhez”:

2 l tej

6 tojás sárgája

1 vanília rúd

6 evőkanál cukor

1 evőkanál liszt

Elkészítés:

Először a tojásfehérjéből és cukorból verünk kemény habot, majd kanállal meleg vízbe szaggatjuk, és oldalanként másfél percig főzzük. Mi nem gőzfürdőben és nem zubogó forró vízben főzzük, hanem csak lassan gyöngyöző meleg vízben. A kész madárhabot abba a tálba tesszük, amiben tálaljuk.

A tejből 1,5 dl-t a tojás sárgával, 6 evőkanál cukorral és a liszttel csomómentesre keverünk, közben a maradék tejet a vaníliarúd kikapart belsejével felforraljuk. Ha forr, hozzáöntjük a tojásos masszát, és sűrűre forraljuk.

Még melegen nyakon öntjük a habokat, és kihűtjük.

Van, aki csak tálaláskor helyezi a habokat a vaníliás lére, és van, aki egy kis karamellával tuningolja a fehér halmokat. Mi otthon szeretjük, ha a fehér habok kicsit még megszívják magukat a vaníliás lével. Általában szombaton este készítjük el, és vasárnap ebéd után a legfinomabb.

2011. december 4., vasárnap

Mi az a Krapfen?

Ezen a heten a tiroli adventi väsärokat neztük es kostoltuk sorra.


Voltunk Innsbruck több väsäräban, es Mayrhofenben.

Hogy mi a különbseg az otthoni Vörösmarty-teri vagy egyeb adventi väsär, es az oszträk kipakoläsok között?

Igazäbol mindenhol a karäcsonyi väsärläsra csäbitanak, helyi kezmüvesek es termelök termekeit vehetjük meg aranyäron, es ihatjuk a forralt bort, puncsot, forro csokit, a kölcsönözhetö vagy megväsärolhato ünnepi bögrekböl. Es amig otthon mergelödünk egy 600 Ft-os forrocsokin vagy 800 Ft-os forralt boron, addig az oszträkok fizetesehez simän belefer a 3 vagy 4 euros meleg ital.

Igazäbol nem is a forint/euro ärfolyam alapjän szämolunk, hanem hogy ez mennyi borravalonk, vagy hänyad resze a fizetesünknek. Es igen, belefer hetente többször, hogy ilyenekre költsünk.

Innsbrukban, ahol kocsival voltam a forro csokit, a hegyi sajtokat, sonkäkat, es igazi Bratwurstot teszteltünk, a pärolt käposztäval megrakott längost nem mertük megkostolni. Az itteni väsärok a becsihez hasonlithatok leginkäbb.



Mayrhofenben, az erdö szelen, ahogy a kepen is latszik, igazi mesehangulatot varäzsoltak a szervezök. Bär ho nincs, a fäklyäkkal, täbortüzekkel megvilägitott tisztäson igazän jol esett forralt bort es puncsot kortyolgatni, sült gesztenyet enni. Es valahogy ebben a gesztenye kupacban nem volt egy kökemeny sem, nem volt kukacos, nem volt ehetetlen.

Es oräkig szemezgettünk az igazi helyi specialitässal, a zillertali Krapfennel, ami egy krumplival, alpesi sajtokkal, turoval es hagymäval töltött fänk, de nem szalagos, kerek, hanem felkör alaku, vekony tesztäju. Elsö ränezesre valamilyen sült halnak gondoltuk, aztän a formäja miatt lekvärt kepzeltünk bele.

De igy sosan is nagyon finom, nagyon jol illik a füszeres forralt borhoz, eteti-itatja magät ez a päros.

2011. november 27., vasárnap

Puszedli, szeretetböl

Bär azt hittem, az idei evben kimaradnak az adventi aprosütemenyek, anyukämnak sikerült meglepni, es küldött nekem egy dobozzal az ö varäzslatos puszedlijeböl.

Ennek a receptjet mär egy koräbbi bejegyzesben leirtam, kattintasatok ide, es probäljätok ki, akär az adventi värakozäs idejen, akär a karäcsonyi asztalra.

Nekem most minden napra jut egy falat szeretet, hol dioval, hol csokimäzzal, hol tojäshabbal diszitve.

Es ezt önzö modon egyedül majszolgatom, hogy erezzem az otthon izet, es az illatät.

Es bär simän be tudnäm falni az összeset, lassan eszem, hogy toväbb tartson.

Nem is gondoltam, hogy a sütögetes is ennyire fog hiänyozni, meg a közös keszülödes.

Az idei evben fejben sütök majd karäcsonyra, talältam nehany oszträk receptet is, ezeket most majd teszteles nelkül osztom meg veletek.

Hu, es ahogy elnezem, megusszätok meg a husveti sütiket is, amiket ajändekba vinnek nektek!

2011. november 24., csütörtök

Arany käve


Igazi hedonista kalandban volt ma reszem Mayrhofenben. Mär hetek ota nezegettem annak a kävezo-cukräszda-peksegnek a kirakatät, ami eddig mindig zärva volt, amikor arra järtam, mert olyan perecek, kaläcsok es kenyerek voltak dekoräcionak kiteve, hogy csak csorgattam a nyälam.

Ma vegre sikerült beülni, es beleszippantani a mennyei sütemenyek illatäba, belekortyolni a käveba.

A falon a kävezo szlogenje: ....mmmhm!

Es ahogy este a weboldalukat nezegettem, kiderült, hogy bizony egy Gault & Millau ältal Arany Kävebab kitüntetessel rendelkezö cukräszdära bukkantunk.

A Kostner egy harmadik generäcios csalädi kävezo-cukräszda-pekseg a festöi kisvärosban, Mayrhofenben, ahol a tiroli hagyomänyos peksütemenyek es a becsi kävezok hangulatät idezö torta es kävecsodäk is megtalälhatok. Az almäs es turos retesek, perecek, kiflik mellett sajät keszitesü trüffelek, csokolädek, bio termekek is sorakoznak a polcokon, apro ajändekbolt sarkokkal tüzdelve, ahol teäk, teäscseszek, es manolänyok is gazdära värnak.

Jo volt beülni, belekostolni a tejhabos käveba, es elvezni a tiroli szabadnapot.

Akit erdekel a kävefajtakrol szolo bejegyzesem, az kattintson ide, aki pedig meg ennel is több kävera vägyik, az ide kattanjon.

2011. november 19., szombat

Császármorzsa

A Kaiserschmarrn vagyis a császármorzsa az egyik legismertebb gyorsan megsüthető osztrák desszert. A hagyomány szerint Sissi hercegnő számára készítette az udvari szakács könnyű édességnek, de az evészavarairól is ismert Sissinek nem nyerte el tetszését, és duzzogva tolta a férje elé, aki viszont jóízűen megette.
Egy másik legenda szerint maga Ferenc József készítette először, amikor orvosai diétára fogták, és ö édességre vágyott. Saját maga próbált palacsintát sütni az ej leple alatt, de nem sikerült neki, így lett a próbálkozásából császármorzsa. Az igazság annyi lehet, hogy egy habos palacsintaszerű tésztát kell felaprítani és porcukorral megszórni ahhoz, hogy eredeti osztrák császármorzsát együnk. Én meg nem készítettem, de a szállodában sokszor kapunk ebedre vagy vacsorára, sőt, az igazi tiroli receptet sikerült egy ajándékboltban kapható konyhai kesztyűről leírnom.

A finkenbergi császármorzsa így készül:

1/4 liter tejet csomómentesre keverünk 4 tojás sárgájával, egy csipetnyi sóval és 150 g liszttel. Egy másik edényben a 4 tojás fehérjét habbá verjük 30 g cukorral, majd óvatosan belekeverjük a masszába. Hozzáadunk 60 g mazsolát (én beáztatnám rumba egy kicsit), majd forró serpenyőben vajon (nem étolajon!) megsütjük a tésztát. A kb. egy ujjnyi vastag massza mindkét oldalát 2-3 percig süssük, míg aranybarna nem lesz, majd fakanállal szabdaljuk kisebb darabokra. Szerintem ebből az adagból többször kell a serpenyőt újratölteni, mindig tegyünk bele vajat, és mindig a serpenyőben daraboljuk a tésztát, hogy a szélei is arany színűek legyenek.

Porcukorral meghintve tálalják, de baracklekvárral és almaszósszal is ettem már.

Nálunk otthon tojásgánicának hívjuk, és sokkal kisebb darabokra cincáljuk a tésztát.

És ha így folytatom, a következő beszámolóban a császármorzsa túladagolás hatásairól fogok írni.

2011. november 16., szerda

Cool-Egymillió korty

Az ősz elején hirdette meg a borászportál oldal a Bor-Cool túra cikkíró versenyt. Sokáig tanakodtam, melyik boros élményemmel nevezzek, végül a DiVinos miklóscsabi est nyert.
Illetve a harmadik lett.
Ez köszönhető egyrészt a finom boroknak, másrészt a finom vacsorának, aztán Nórinak és Tibinek, akikkel végig ettük-ittuk az estét. Na és persze Miklós Csabinak, aki annyit, de annyit mesélt. Szóval, jó volt az alapanyag, és még írni is nagyon jó volt erről az estéről.
Most pedig annyira jó visszaolvasni, és felidézni ezt a nyári emléket.
Az eredményhirdetésről itt olvashattok. És a cikket is erről a linkről tudjátok megnyitni.
Kattintsatok, és igyatok finom magyar borokat.
És tartalékoljatok áprilisig nekem is.

2011. november 12., szombat

Sacher-sicher

Amikor a szállodai séfnek jó napja van, akkor tudunk tőle sütiket kunyerálni.

Legutóbb épp Sacher-tortákat készített, amikor arra jártunk, és a nyálcsorgatós sóhajtozásunkat látva kaptunk tőle kóstolót.

A Sacher torta 1832-ben készült először, Metternich hercegnek sütötte az akkor mindössze 16 éves Franz Sacher, aki épp a beteg főszakácsot helyettesítette.

Ha egy mondatban akarjuk jellemezni a Sacher tortát, akkor ez egy csokitorta sárgabarack lekvárral és csokibevonattal.

Az eredeti titkos recept a becsi Hotel Sacher tulajdona- amit a titkos tortareceptnek köszönhetően építettek- de minden város és szálloda elkészíti Ausztriában a saját változatát. Van, hogy a lekvárt a kettévágott tészta köze kenik, mint az eredeti receptben, van, hogy a csokibevonat alá, mint a Demel cukrászat. A graziak már marcipánnal és ribizlilekvárral is turbósították.

Itt Finkenbergben sárgabarack lekváros változatot ettem, és a torta tésztája azért nem volt száraz, mert a csokimáz felkenése előtt titkos lével locsolgatta a séf.

Itt is, mint minden süteménynél, fontos az alapanyagok minősége, a bevonóhoz min. 65%-os étcsokit használnak, nem Katica tortabevonót, és a lekvár sem a nagyüzemi változat.

Becsben a Sacher Hotelben cukor nélküli tejszínhabbal tálalják.

A Sacher torta Becs és Ausztria egyik legjelentősebb kulináris jelkepe, ha itt jártok, kóstoljátok meg. Wiener Melange-ot ajánlanak hozzá.

Ha pedig szeretned otthon megkóstolni az eredeti változatot, itt tudod megrendelni.

2011. november 8., kedd

Zillertali sonka




Ma egy szuper kirändulos napon zillertali sonkäs szendvicset falatoztam ebedre.

A mayrhofeni Gasser csaläd hentesboltja nem csak sonkät, kolbäszt, hanem szendvicseket, sult kolbaszokat, sajtokat, mezet is kinal. Mindent ök keszitenek, teljesen hagyomanyos modon. A teheneik a nyäri honapokban 2100 meteres magassagban legelik a leirhatatlan zold fuvet, amitol utänozhatatlan ize lesz a hegyi sajtoknak is.

A sonkäkat regi csalädi recept alapjan keszitik, bükkfäval füstölik, es ha jol ertettem, különbözö gyogynövenyek is kerülnek a specialis füszerkeverekbe. Mindenfele ipari gyorsito eljäräs nelkül szärazon sozzäk, majd füstölik a husokat. Hitvalläsuk szerint a friss hegyi levegö is hozzäjärul a tökeletes izhatäshoz.

Nagyon ötletes ajändek kosarak is rendelhetöek tölük.

A friss hegyi levegöben a sonkas szendvics is jol esett, a Hintertux gleccserröl legyalogolva-ez egy 2 oräs seta volt- egy perc alatt tüntettem el az utolso morzsäkat is. Fent mär sieltek, miközben a völgyben meg 16 fok volt.

Hedonista szemmel nezve a zillertali sonka tökeletes, ezt a nemzetközi versenyeken kapott arany minösitesek is alätämasztjäk.

2011. november 5., szombat

Felfedezes

Tegnap este Mayrhofenben setaltam, es bar zarva voltak mar az uzletek, tudom, hogy jovo heten miket fogok megkostolni.



Az ekezet nelkuli betukert bocsanat, nemet billentyum van most.

Minden nemetul zajlik, munka kozben a magyar kollegakkal is nemetul kell(ene) mindig kommunikalni.

Na, a felfedezesre varo gasztrohelyek: egy igazi Zillertali sonkabolt, ahonnet ugy mosolyogtak ram meg sotetben is a fellogatott sonkak, hogy igazan ehes lettem, vagy a Bäckerei-ok, ahol kenyerek, kalacsok, zsemlek keszulnek. Biztos van piac is, meg fogom keresni.


Itt, a zillertali hegyekben annyi a tehen es annyi a sajt, meg a vaj, hogy csak na. Meg a szalloda ablakat kinyitva is erezni a tehenszagot, tenyleg, igazi istalloszag van a kornyeken. Most hozzäk le a magasabb legelorol az ällatokat, ezert van tele a kornyek velük. A szälloda persze olyan illatositokat hasznal, hogy a szobakban ezt nem erzik.



Szoval, jovo heten gasztroturära megyek, es bar nekem tokeletes a negy es fel csillagos ebed es vacsora, amit itt kapok, jo lesz belekostolni az itteni videki izekbe.


Ma ebedre rantott sütotok volt. Sok mas mellett, persze, de nekem ez izlett, na, meg a csaszarmorzsa.

2011. november 4., péntek

Szilva világgá ment

Az, hogy miért mentem világgá, és mit is keresek egy osztrák szállodában, a másik blogomon olvasható.

Itt továbbra is a gasztro körül forog minden, csak egy kicsit lehet, hogy lassabban.

De tervbe van véve nagyon sok étel, sajttermelő üzem, kávézó, étterem, amit le fogok tesztelni, és ugye hamarosan nyitnak a Hütték a szokásos gőzgombóc, forralt bor kínálattal.

A szállodai személyzeti kosztról első blikkre annyit tudok, hogy azt kapjuk ebédre, és vacsorára, ami az előző főétkezésnél a vendégek asztalára került. A különbség annyi, hogy nekünk kel a tányérunkra szedni, és az asztalunkhoz vinni.

Még csak messziről nézem a séfeket és az alájuk dolgozó sok szakácsot, kisegítőt, és csodálattal bámulom, ahogy szeletelnek, aprítanak, főznek, tálalnak.

Egy közel öt csillagos szálloda éttermébe úgy mehetnek ki a felszolgálók, hogy a séf az aznapi menüt és annak hozzávalóit, elkészítési módjait kinyomtatja, ezt a vacsora előtt személyesen is ismerteti a csapattal, majd keresztkérdésekkel bombázza őket. Itt nem fordulhat elő, hogy valaki a vállát vonogatja, hogy fogalma sincs, milyen hal is szerepel az aznapi kínálatban. Vagy hogy milyen sajtok vannak a sajttálon.

Na, és reggelihez igazi vajat kapunk. Mert a tehenek itt legelnek, most hajtják le őket a hegyekből. Itt, úgy ezer méteren vagyunk a hegyen, de sok istállót láttam, gondolom itt áttelelnek.

Én is itt telelek, főzni szerintem nem nagyon fogok, de a gasztros kalandokról beszámolok, és van még néhány hazai receptem is, felidézni az otthoni ízeket.

2011. október 25., kedd

Expressz almás batyu

Már volt gyors almás süti receptem, amit nagyon szerettetek, na, de ez beelőzi azt is.
Nem is kell hozzá sok minden, és bárki össze tudja dobni. Fél óra alatt forró almás batyud van, sokkal finomabb, mint a mekis változat.

Hozzávalók:
1 csomag leveles tészta (500g)
Liszt a sodráshoz
4 nagy édes alma
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 felvert tojás

Elkészítés:
A leveles tésztát 2 részletben kisodorjuk, és 16 négyzetre szeljük. A sodrásban ugye már mindenkinek megvan a kellő gyakorlata, aki kipróbálta a levestésztát vagy a mácsikot.
A négyzetek közepére kupacolunk egy jó halom a cukrokkal és fahéjjal összekevert reszelt almát, amit jól ki is nyomkodunk, hogy ne áztassa el a tésztát. A töltött négyzetekből batyukat készítünk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, megkenjük őket a felvert tojással, és 180-200 fokon 15 perc alatt megsütjük.
Ha nem nyomkodjuk jól össze a batyukat, kinyílhat a tetejük, és kikandikál a töltelék, de így is tökéletes lesz.
Fahéjas porcukorral vagy vanília fagyival tuningolhatod, de amíg te pepecselsz a díszítéssel, a többiek felfalják. Mert az elkészítésénél csak az elfogyasztása gyorsabb.
Jó étvágyat!

2011. október 22., szombat

Süllő

A szigligeti Süllőfesztivál sikeresen kinőtte magát az utóbbi években, és idén végre jó idő is van a strandon megrendezett kipakoláshoz, falatozáshoz.
Kellemes meglepetés, hogy sem parkoló díjat, sem belépőt nem szednek, pedig akkora a tömeg, hogy máshol ezt nem hagyják ki a szervezők. A parkolóban irányítgató polgárőr bácsi udvarias, a halsütőkben dolgozók mosolygósak, kedvesek.
Szép az idő, sok a bámészkodó a kirakodóvásáron is, van sajt, méz, cserepek, szalmafonatok, lekvárok és kakasos nyalókák, aki akar, sétahajózhat is az őszi Balatonon.

A halsütők közelében pont elegendő pad és asztal van, a tömeg ellenére nem kell sokat sorban állni a frissen sütött süllőkért, halászléért, van, ahol töltött káposztát és hurkát is kóstolhatunk.
Nagyjából egységáron mérik az ételeket, szigligeti és környékbeli éttermek és büfések pakoltak ki, a hal mellé rétest, kürtöskalácsot, pogácsát is ehetünk. Majd a bor és pálinkasoron leöblíthetjük a torkunkat.
Itt kicsit már zajosabb, éneklősebb a társaság, bele-belevegyül a színpad sátorból szóló dalokba a borozók nótája.
És hogy milyen ízű a süllő? Nagyon finom, fehér húsú hal, paprikás, sós zsemlemorzsában vagy lisztben hirtelen kisütve könnyen ehető, kevés szálkájú hal.
Napsütés, Balaton, sült süllő, borok. Kell ennél több? Holnap még te is megnézheted, ha eljössz Szigligetre.
Ha elég bevállalós vagy, még a várba is felgyalogolsz. Vagy felviteted magad lovaskocsival.
Részletes program a rendezvény weboldalán.
Szigligetről részletesebben itt írtam már.

2011. október 17., hétfő

Krémes


A balatonfüredi Bergmann Cukrászdák amolyan békebeli hangulatú, igazi beülős, sokáig maradós helyek. Jó érzés üldögélni, magazinokat lapozgatni, csajos traccspartit folytatni, és nézni, ahogy egy-egy család töménytelen mennyiségű süteményt tud felfalni a szomszéd asztaloknál.

A szájhagyomány szerint a francia krémesük verhetetlen, ezért ezt kóstoljuk. Nagyon finom, simán veri a Bledi-krémest, amiről korábban írtam már.

A Bergmann dinasztia 1939 óta készíti cukrászsüteményeit, volt idő kitapasztalni a legfinomabb recepteket.
A krémes ropogós, vajas, leveles tésztalapok főzött, tojásos vaníliakrémmel és tejszínhabbal töltve, a teteje karamell-fondant-nal áthúzva. „Ahogy a nagy könyvben meg van írva”. A békebeli idők alapanyagainak felhasználásával, a Bergmann család hagyományos receptje szerint készül évtizedek óta.-olvashatjuk a weboldalukon, és valóban, mint ahogy a nagykönyvben megírták.
Nem véletlenül ez a legkedveltebb süteményük, és nem véletlen az sem, hogy ennek a receptjét nem találjuk meg egy kiadványban sem.
A megújult Magyar Konyha a TOP 10 balatoni cukrászda közé sorolja őket, és egy terjedelmes cikkben mesél a hagyományokról, újításokról és néhány titkos sütireceptet is olvashattok tőlük.
Kávéik speciálisan a Bergmann Cukrászdák részére pörkölt, egyedi keverékek, ha tejeskávét kértek, akkor már azzal jól is lakhattok.
Ha Fürden jártok, kóstoljátok bele ti is!

2011. október 13., csütörtök

Badacsony, nagyban

Badacsonyörsön autózva gyakran láttam a Varga Pincészet hatalmas, több száz hektós tartályait az útról, de bevallom, a boraikat nem kóstoltam még. Láttam már a boltok polcain, persze, de nem landoltak soha a kosaramban.
A miérteket nem magyaráznám hosszan, aki ismer, tudja, aki pedig nem…az olvassa el az eddigi boros bejegyzéseimet.
Mindig is kíváncsi voltam viszont arra, hogy mi is kerül ezekbe az óriási tartályokba, aztán ebből hogy lesz egy-egy palack bor.
És egyszer csak sikerült be-, illetve lejutnom a hatalmas pincerendszerbe, ahol Giczi Zsolt, a Varga Pincészet szőlészeti vezetője tartott egy közel 4 órás üzembejárást, ahol sok „titkot” sikerült megtudnom, megnéznem.
És már az elején kiderült, hogy van ott 2 ezer hektós tartály is.
Nem untatlak benneteket a száraz tényekkel és számokkal, csak néhány érdekesség.
A pincészet évi átlag 11 millió liter bort készít.
Ezt a mennyiséget nyílván, a tömegízlés szerint készítik, így lesz akár édes a vörösbor, és nagy mennyiségű a trendi, késői szüretelésű fehérbor. És lesz a Varga Pincészet Magyarország kedvenc borászata.
Szerencsére cukros zsákokkal nem találkoztam, mint néhány környékbeli kispincében, de megvan a titok, mitől is lesz édesebb egy-egy bor. Egy speciális mustsűrítő gép 100 liter mustból 25-30 liter, nagyon magas cukortartalmú mustot készít, amit aztán hozzá lehet keverni az alap mustléhez, így elérik a kívánt édességi fokot.
Erre még a szőlő metszéssel is rá tudnak segíteni, speciális DMR-ezéssel. A tervezett szüret előtt néhány héttel az ernyőművelésű szőlőültetvényeken a szálvessző és a kétéves karók eltávolításával késztetik a szőlőbogyókat arra, hogy a cukor, az íz, az aromaanyagok és savak koncentrálódjanak, míg a vizet felélik.

Mivel a bemutatót egy igazi, elhivatott szőlész-borász tartotta, ismét rá kellet jönnöm, hogy ezt a szakmát tényleg csak igazi megszállottak tudják jól végezni. Akik olyan szerelemmel tudnak mesélni a szőlőről, szüretről, időjárásról, mint Giczi Zsolt, vagy a korábban máshol megismert borászok. Akik, ha kell, éjjel egykor még lelkesen kóstoltatják a vendéget, másnap pedig a hegyen találja őket a reggel, mert még egyszer ellenőrzik, mit is szednek le aznap. És a szőlővel együtt érkeznek a telepre, ellenőrzik a darálókat, préseket, a mustot, és egy pillantásból tudják, milyen fázisban van a 800 szálas „spagettis” szűrő berendezésben keringő bor.
Na, még néhány „apróság”:
Egy 300 hektós tartályban kb. 50 hektó must alja keletkezik, amit egy dobszűrős berendezéssel perlit vákuum és víz segítségével tisztítanak kb. 12-16 órán keresztül.
Jártunk a pezsgőtartályoknál, végigbolyongtunk a hatalmas pincelabirintusban, amit még az állami gazdaság alakított ki a 60-as években. Ennek a közepén van egy borbemutatókra kialakított terem; arra azért kíváncsi lennék, hány turista keveredett el itt egy 17-es sor kóstolás után….
Láttam a palackozó- és csomagolóüzemet, minden mozzanatát megnéztük a szőlőnek a megérkezésétől a borospalackok dobozba csomagolásáig.
A 200 hektárnyi saját szőlőterület termése mellé a Varga Pincészet még közel 300 termelőtől vásárol szőlőfajtákat, közülük sokkal együttműködnek már a szőlőművelésnél, metszésnél, permetezésnél.
Szoros együttgondolkodással dolgoznak a badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézettel szőlőfajták, metszésmódók kifejlesztésében.

Az év első bora a Csabagyöngye, ebből már bolti forgalomban van a 2011-es évjárat.
Aki szereti az édes vörösbort, annak ajánlom a Töpszli névre keresztelt borukat. Nekem nem lett a kedvencem, de én ugye a fehérekből is a szárazat szeretem.
Az interneten böngészve kíváncsi voltam a Rózsakő tételükre, ami az Aranymetszés termékcsalád tagja. Kifejezetten kellemes meglepetés, nem is készül túl nagy tételben. A borról és a történetéről részletek egy későbbi bejegyzésben lesznek majd. Még pályázati titkos anyag.
Addig is, bátran ajánlom egy kóstolásra, ahogy a 2009-es Kéknyelűt is.
És köszönöm, nagyon Giczi Zsoltnak a lehetőséget!
A mellékelt fotót a Varga Pincészet készítette, helikopterről.

2011. október 9., vasárnap

Mi vagyunk öten vagy ti vagytok négyen?

A májusi havervagyos bazilikás borozás után (klikk, és olvashatod) nem volt kérdés, hogy az őszi rendezvényükre is elmegyünk.
Ennél jobb nyárbúcsúztató esténk nem is lehetett volna, hiszen az utolsó kellemes, holdfényes, teraszos koccintás volt a csütörtöki. És hogy a terasz a Bazilika kupolájában volt, az még emelte a hangulatot. Is.
Ahhoz, hogy az ország több borvidékébe is belekóstoljunk, és haverkodjunk, nem is kellett sokat mászkálni. Csak körbe-körbe.
A vörös és fehérbor kínálat szerencsére túlmutatott a van száraz és édes is vonalon, bátran lehetett kérdezni egy-egy bor részleteiről, de ha csak egy pohár édesebbet kért valaki, akkor sem nyakazták le.
Az alábbi pincészetek haverkodtak velünk, és a teletöltött poharakkal lehetett aztán feljebb menni, nézelődni a kupola teraszáról.

Tokaj Hétszőlő
Malatinszky Kúria-Villány
Hilltop Pincészet-Neszmély
Bujdosó Pincészet-Balatonszemes
Szent Gaál Pincészet-Szekszárd
Gróf Buttler Pincészet-Eger
Central European Wine Institute-Borakadémia
Gedeon Birtok-Izsák
Gere Tamás és Zsolt-Villány

Malatonszky Csaba Serenája volt a belépő italunk, biztosra mentünk a már többször is kóstolt chardonnay, rajnai rizling és muscat ottonel hármasával.
És már át is keveredtünk Tokajba, a Hétszőlő birtokra, ahol én a száraz Furmintot szerettem, míg a többiek a Sárgamuskotály késői szüretet kortyolták szívesen.
Gedeonék Kövidinkája névről nagypapánk borát juttatta eszünkbe, sajnos az ízvilág is, ezek szerint a kövidinkával van a baj.
Zekkel sajnos nem sikerült közös fotót készíteni, mire visszaértünk a bámészkodásból, ő már elvesztette a fejét, ami egy széken pihent. Fotó helyett Zekk egy kicsit veszélyes Heumann Villányi Roséját kóstoltuk meg, friss, gyümölcsös, és Zekk szerint ez 2011 legszexisebb roséja.
Gere Tamás és Zsolt erdei gyümölcsökre emlékeztető Aureusa volt nekem a vörösök közül a kedvenc, de én nem vagyok nagy vörösbor értő.

Persze, a kóstolási sorunk mellőzött minden szakmaiságot, mindenki a saját ízlése és pillanatnyi döntése alapján választotta a tételeket.

A bejegyzés címe a csigalépcsős kacskaringózásban született, mert most kipróbáltuk, milyen, ha nem lifttel jövünk vissza a kupolától a rendezvényterembe. Kár lett volna kihagyni, ahogy borospohárral a kezünkben suhanunk lefelé.
És kár lett volna kihagyni ezt az estét! Én várom a következőt!

2011. október 7., péntek

Édesköményes mentás zöldségek kolbász chipsszel

Ahogy kész ételt, úgy alapanyagot sem dobunk ki, mindent fel lehet használni, vagy el lehet tenni télire. Ha másképp nem, a fagyasztóba tesszük. De mi van akkor, ha a hűtőből és a fagyasztóból el kell tüntetni látszólag össze nem illő hozzávalókat?
Ilyenkor készülnek a kísérleti vacsorák, amik vagy bekerülnek a családi receptek közé, vagy nem.
A most talált hozzávalók egy része még friss volt, de nem akartam újabb 200 km-t utaztatni a paradicsomot, így találtam ki a következő édesköményes, mentás, paradicsomos vacsorát.
Hozzávalók:
500 g hámozott lucullus paradicsom
Egy kisebb édeskömény gumó
2 kocka cukor
Egy kis kanál só
Bors
1 kis kanál vaj
300 g szeletelt cukkíni-ez most fagyasztott volt, frissből biztos finomabb
Vaj
3 gerezd fokhagyma
300 g cukorborsó-szintén a fagyasztóból
Egy evőkanál szárított mentalevél
2 evőkanál vaj
1 kis kanál só
200 g kolbász

Elkészítés:
A nyersen is könnyen hámozható lucullus paradicsomot és az apróra vágott édeskömény gumót feltesszük, és paradicsomlét főzünk belőlük. Sót, borsot és cukrot teszünk hozzá, amikor már forr, és kb. 15 perc alatt megfőzzük. Nem szitáljuk, hanem turmixoljuk, hogy az édeskömény íze még jobban érvényesüljön. Így a magok ugyan benne maradnak, de ez most jól is mutat. A leturmixolt paradicsomlét egy kanál vajjal összeforraljuk, ez kicsit lágyítja az ízét, és sűríti is.
A cukkínit felengedjük, majd vajon átpirítjuk mindkét oldalát, és nyers, apróra vágott fokhagymával és sóval ízesítjük.
A cukorborsót felengedés után forró vajon megforgatjuk, majd kevés vizet öntve hozzá 7-8 percig pároljuk. Közben sózzuk, és belemorzsoljuk a mentaleveleket is.
A kolbászt vékony karikákra szeljük, és a cukkíni visszamaradt vaján megpirítjuk. Így a húsevők sem háborognak most.
A menta és az édeskömény friss íze tökéletes összhangban van a paradicsommal és a cukkínivel valamint a cukorborsóval is.
A szokásos mentás cukkínit most a mentás borsószemek bolondították meg, amihez az édesköményes paradicsompüré jó kísérőnek bizonyult.
Így egyben egy könnyű vacsora, de külön-külön is nagyon jó köretek.
A paradicsomlé pedig nagyon friss, hidegen is fogyasztható ital lett.


2011. október 4., kedd

Szőlőből, nem bort

Piros szőlő lekvárt főztem.
Nem sokat, de finomat. A hétvégi szüreten megmentettünk néhány fürtöt, amit nem hordóba, hanem befőttes üvegbe zártunk.
Több tippet is olvastam, hallottam, hogyan lehet jó szőlőlekvárt készíteni.
Az almával dúsított változatot első körben most kizártam, nem akartam lágyítani sem a színét, sem az ízét a bogyóknak.
Már főttek a szőlőszemek, amikor anyu kitalálta, hogy talán egyszerűbb lett volna a mustot felfőzni…
De talán így intenzívebb lett az íze, hogy a héjából is kifőtt minden aroma, és nem nyersen lett kinyomva a lé.
Az ízesítési arányokat Limara oldaláról vettem át, a főzési időt kicsit módosítottam.
Hozzávalók:
7 dl piros szőlőlé-ezt kb 1,5 kg szőlőből főztem
12 dkg cukor
1 tasak 3:1 zselésítő

Elkészítési mód:
A megmosott szőlőfürtöket leszemezzük, a szemeket feltesszük a tűzre egy fazékba, én forrás után még 40 percig főztem. Amíg nem engedett levet, addig gyakori kevergetéssel, amikor aztán szétdőltek a szőlőszemek, és a sötét lében bugyogtak, akkor lassú tűzön, fedő alatt főttek.
Néha belekukkantottunk a lábosba, és olyankor, amikor a fedőt levettük, megcsapott a kellemes, szőlőkompót illat.
Ezután a paradicsompasszírozón áttekertem, és kiderült, hogy nem lett 1 l levem, csak 7 dl.
Viszont olyan lelkesen számoltam ki a kevesebb cukrot hozzá, hogy a zselésítőt mind beleborítottam, pedig kicsit kevesebb kellett volna.
A hozzávalóknál az én arányaimat írtam már.
Gyönyörű, szinte sötétlila lekvárom lett. Két üveggel.
Nem ízesítettem sem levendulával, sem borral, most csak natur szőlőlekvár lett.
Reggelre még szebb lett a színe. És finom is. Nagyon.

2011. október 2., vasárnap

Szőlő és mandula


Első körben a mellékelt fotót magyarázom.
Az a csillogó égboltnak tűnő valami a Balaton. Csak tükröződik a napsugaraktól, nagyon, és szórja a fényt mindenfelé. Ettől béna a fénykép, viszont finomak a balatoni szőlők. És jó esetben a borok.
Amikor a gazdák nem rontanak a tőkéről leszedett szemeken, és hagyják érvényesülni a fajtajelleget, amikor nem keverik össze traubival vagy cukorral és még ki tudja mivel a mustot, és családi fogyasztásra is iható, finom borokat készítenek.
Ma egy nagyon jó kis szüreten voltam, ahonnét a kilátás pazar, ahol finom a tavalyi bor, és annyit-de annyit ettünk, hogy abban is elfáradtunk.
Reggelivel kezdődött a szüret, illetve pálinkával. Aztán jött a reggeli csülök tormával, frissen szedett paradicsommal, kenyérrel, pogácsával. Lágyan sütött a délelőtti nap, jó volt ülni, és bámulni a vizet, na meg a szőlőt, ami arra várt, hogy leszedjük, ledarálják és lepréseljék.
Kicsit meredek sorokon haladtunk, párosával, föl-le, közben megmentettünk néhány fejet a borrá válástól, hogy lekvárt főzzünk belőlük.
És készült az ebéd is, halászlé, bográcsban. Mi más, egy balatoni szüreten. Kicsit csípős, nagyon finom, sűrű lé, halszeletekkel. Igen, hamar eljött az ebéd ideje is.
Közben néhány pohár bor, anekdoták az előző szüretekről, és már az asztalon volt a pörkölt, kovászos uborkával, krumplival, kenyérrel. És pogácsa.
Amikor már mozdulni sem bírtunk, egy kis desszerttel készítettük elő magunkat a délutáni mandulaszedésre. Almás-túrós és almás-mákos rétessel.
A nap pedig sütött, mint nyáron, és büszke voltam magamra, hogy reggel gondoltam a hosszú ujjú felsőre is, hátha hideg lesz. Nem volt. Pólóra sültünk.
A víz? Óráról órára másképp hullámzott, más színű kékjét mutatta, tükrözte vissza a fonyódi és a badacsonyi fákat.
Tudtátok, hogy Balatongyörök egy félkör alakú félsziget? És hogy a Keszthelyi-öbölben akkor is lehet tükörsima a víz, amikor a szigligeti részen szinte repülnek a vitorlások?
És szedtetek már mandulát? Fáról bottal leverős, földről egyenként összeszedős módszerrel? Van fogalmatok arról, hogy a kemény csonthéjat még ki kell bontani a zöld kis védőburokból (ennek a nevét nem tudom), aztán, ha megszáradt, meg kell törni, és a végén a két nagy vödör termésből, amit órákig gyűjtögettünk, csak egy-két kilót tudunk majd megenni?
És tudtátok, hogy a görög istenek mandulafává változtatták Phyllist, aki éveken át hiába várta szerelmét az oltárnál? Na, de miért nem a pasit varázsolták át valamivé?
....
Lekvárt főztetek már szőlőből?

2011. október 1., szombat

Gyors almás süti

A bögrés sütik egyik előnye, hogy nem kell a méricskéléssel bajlódni, az arányokra kell odafigyelni, és már lehet is keverni, sütni a tésztát.
Almaszezon elején a fáról lepottyant darabok ebbe a bögrés almás sütibe is nagyon jók, ha épp nem almáspitét sütnénk.
Szombat délutáni kényeztetés vagy vasárnapi ebéd utáni finomság még nálatok is lehet! Csak pár dolog kell hozzá, és gyors, marad idő egy őszi sétára is.

Hozzávalók:
3 tojás
1 csésze cukor
¾ csésze olaj
1,5 csésze liszt
4 alma
Fél csomag sütőpor
Egy citrom reszelt héja
Egy teáskanál fahéj
Egy marék dió

Elkészítés:
A tojásokat habosra keverjük a cukorral, fahéjjal, citromhéjjal. Hozzáadjuk az olajat, folytatjuk a keverést géppel még pár percig. A sütőport és a lisztet már fakanállal keverjük hozzá, a végén pedig a meghámozott, karikára szelt almát forgatjuk a masszába.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, a tetejét megszórjuk az apróra vágott dióval és 180 fokon kb. fél óra alatt megsütjük.
Mogyorókrémet, vaníliafagyit vagy egy kis almakompótot kínálhatunk mellé, ha turbózni akarjuk, de önmagában is nagyon finom.
És annyira gyorsan elkészül, hogy mire felértem a konyhába anyunak segíteni, már össze is keverte a tésztát.

2011. szeptember 27., kedd

Felvétel


Nem is tudom, hol kezdjem, hogy is kerültem a Laptopkonyha tévéstúdiójába, ahol Buza Sanyival főztem paradicsom lekvárt. Mint az igazi tévés gasztrobloggerek.
Még azelőtt kell kezdenem, hogy állok a ruhásszekrény előtt, hogy mi is az, ami rámjön a nyári kelt tésztás és lekváros dőzsölés után, amiben nem vett malacnak nézek ki…
Szóval. A Laptopkonyha oldalára lehet recepteket felölteni, bárkinek. Neked is. Havonta a szerkesztőség kiválaszt hármat, amit aztán a stúdiójukban kamerák előtt meg lehet főzni. Hogy mások is lássák, tényleg elkészíthető, amit beküldtünk.
Az augusztusi receptek között az én paradicsom lekváromat is elég érdekesnek gondolták a szerkesztők ahhoz, hogy megmutassuk a világnak.
Nem kicsit izgultam, hogyan is főz az ember lekvárt, és tölti ki a műsoridőt, anélkül, hogy nagyokat bénázna. Mert azért egész más kint a kertben paradicsomot aprítani, majd este megfőzni, mint egy stúdióban.
Ahol minden mozdulatot rögzítenek.
A laptopkonyha adásának a lényege, hogy a folyamatokat egy-az egyben végigvisszük, nem trükköznek félkész, előre lesütött kellék hozzávalókkal, hanem minden ott készül, ennek köszönhetően a végén minden ehető is lesz, a stáb örömére. Nem a megstylistolt ételelemeket mutatja a kamera, hanem a valóban elkészített ételeket.
A stúdió előtt Juli fogadott, akivel már leleveleztük a lényegi tudnivalókat. Látom, hogy már valaki főz, mint a profik, úgy pörög a kamerák előtt.
Kicsit meghűl bennem a vér, tuti én leszek az első, aki egy mukkot sem tud kinyögni.
Már nagyon régen volt, amikor a városi tévé kamerái előtt magabiztosan készítettem a riportokat, vagy mondtam a híreket….
De nincs időm gondolkodni, vége az előző felvételnek, gyors bemutatkozás a stábtagoknak, jön Buza Sanyi egy harsány Szia Szilva köszönéssel, mintha ezer éve ismernénk egymást, és már ülök is a sminkes előtt, hogy kameraképes arcot varázsoljon rám.
És a hangulat tényleg olyan, mintha ezer éve jó ismerősök lennénk, szinte észre sem veszem a 3 kamerát konyha körül és a vágóasztalt a sarokban.
Persze, rámkerül a mikroport, látom az operatőröket, a szerkesztőket, és meglátom a pár perc alatt elkészült sminkemet is. Húúú, nagyon szép lett.
Kezdhetünk? Kezdünk.
Igazából nem is tudom visszaidézni a részleteket, a beszélgetést, de egy másodperc alatt sikerült elfelejtenem a forgó kamerákat, azt, hogy ebből most műsor lesz.
Buza Sanyi viccelődött, sztorizott, és én azt hiszem mindenre válaszoltam, miközben paradicsomot szeltem, vaníliát pucoltam, és kavargattam a paradicsomlét.
Fogalmam sincs, hány perig tartott, nem tudom, mennyire lett jó vagy rossz a műsor, én nagyon jól éreztem magam közben.
A végén feltálaltuk az általam vitt lekvárt is, igazi gasztrofotók készültek róla, profi beállítással, és hogy igazán belelessek a kulisszák mögé, maradhattam a következő étel forgatásán is.
Mindenkiből profi főzőműsor szereplő lesz-e ebben a stúdióban, azt nem tudom, de az engem követő Anita úgy mozgott a kamerák előtt, mintha mindig ezt csinálná. Én már a keverőgép mellett állva láttam aztán, hogyan dolgoznak az operatőrök, milyen utasításokat kapnak a fülesükbe, és hogyan vágják össze a legjobb képeket a keverőpulton, hogy folyamatosan a legfontosabb mozzanatokat mutassák. Hol az alapanyagok, hol egy-egy mozdulat-gesztus kerül előtérbe, miközben a hangmérnök figyeli a hangszíneket, a sminkes pedig ügyel az arcokra, hajakra.
A felvétel akkor áll meg, ha akkumulátort, vagy memoriaegységet kell cserélni a kamerákban, ilyenkor a félbehagyott sztorit vagy mozdulatot folytatjuk.
Amíg egy-egy étel sül, addig felveszik a következő étel bevezetőjét, az alapanyag ismertetését, előkészítést.
Mivel a Saint Honoré torta nem az én művem, nem lövöm el a sztorit, hogy hány órán keresztül készül, mi minden kell hozzá, de azért örülök, hogy nekem nem a rétesemet kellett kinyújtanom a kamerák előtt. Vagy a levestésztát…
Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, remélem, ez majd a műsorban sem tűnik bénázásnak. Nem utolsó sorban pedig a lekvár is mindenkinek ízlett, aki megkóstolta. Tehát tessék paradicsomlekvárt főzni.
Majd linkelem az adást, ha felkerül a laptopkonyha.hu oldalára.

Köszönöm a Laptopkonyha csapatának, hogy kipróbálhattam magam nálatok!

2011. szeptember 25., vasárnap

Gulyáskrém


Az alap paprika krémről már írtam nektek, meg arról is, hogy ami van a kertben, azt eltesszük télire.
És még mindig van paprika és paradicsom, tehát jöjjön egy újabb paprika krémrecept. Ebből a krémből minden magyaros ételbe tehetsz, és nem kell aggódnod amiatt, hogy milyen ízfokozókkal bombázod magad. Minden gulyáskrémet és ízfokozó kockaízesítőt elfelejthetsz.


Hozzávalók:
2 kg paprika
6 nagy fej vöröshagyma
Kevés olaj
1 kis kanál + 2 evőkanál só
Fél l sűrű paradicsomlé-recept, ha kattintasz

Elkészítés:
A felszeletelt hagymát párold kevés olajon, majd add hozzá a kicsumázott, felaprított paprikát és egy kis kanál sót. Ha megpuhult, ez kb. 40 perc, akkor passzírozd át, hogy sűrű masszát kapjál. Ezt öntsd fel fél liter sűrűre főzött paradicsomlével, ízesítsd 2 kanál sóval, és 10 percig forrald. Nagyon kellemes illata és finom íze van.
Forrón töltsd üvegekbe, és száraz dunsztban hagyd kihűlni.

A száraz dunszt lényege, hogy az üvegekbe mert forró lekvárt, befőttet, krémeket nagyon lassan hűtjük ki. Ezért a jól lezárt forró üvegeket minél jobban be kell takargatni-pléddel, terítővel, konyharuhával. És így egy éjszaka vagy egy nap alatt lesznek szobahőmérsékletűek.
Ezután lehet felcímkézni és a spájzba tenni a finomságokat!

2011. szeptember 23., péntek

Madzag vagy cérna?


A levestésztával általában mindenki úgy van, hogy leveszi a boltban a polcról, néha visszasírja a nagymama aranyló húslevesében úszó tésztacsodát, de gyúrni, nyújtani, cérnavékonyra szelni ritkán állunk neki. Még akkor sem, ha ma már elég jó nyújtó, szeletelő gépeket lehet kapni. Cérnametéltet alkotni macerás.
Madzagmetéltet kicsit egyszerűbb, de a kezem a gyúrástól és a sodrától még most is sajog.
Azt ugye már nem is kell mondanom/írnom, hogy nem géppel gyúrtuk meg a tésztát. És nem is azzal nyújtottuk. Igazi sodrófás hadművelet volt. A tésztaszelő gépünk neve Áldás, 180 Ft-os darab, nagymama korabeli. Valamiért nem működött rendesen. Így lett a cérna mellett madzag, metélt, tarhonya és sodort tésztánk is.
A levestészta hozzávalói a visszaemlékezések és a netes irodalom szerint liszt és tojás.
Van, aki sót és vizet is tesz bele, mi nem tettünk. Viszont a lisztet egy kis rétesliszttel vegyítettük.
Hozzávalók:
1 kg liszt 60/40 arányban sima és rétesliszt
10 tojás

Elkészítés:
A lisztet a tojásokkal összegyúrjuk, míg szép, puha, sárga cipót nem kapunk. Ez elég sokáig tart, az egy kilo lisztből 4 cipót készítettünk. Gyúrni-gyúrni, míg a tenyéren apró kis hajszálérrepedések nem lesznek. Majd a sodrás eltünteti. Gyenge csuklókkal nem ajánlom, még gépelni is nehezen tudok így fél nappal később.
A cipókat 20 percig pihentetjük, és kezdődhet a nyújtás. Sokkal vékonyabbra is lehet, mint azt gondolnánk. Amikor azt hiszed, hogy nincs vékonyabb tészta annál, amit csináltál, akkor tartasz a fele vastagságnál. Az igazi cérnametélt annyira vékony, hogy szinte átlátszó a tészta sodrás után.
Mivel nem jöttünk rá, hogy a tésztaszelő géppel vagy a tésztánkkal volt a hiba, az eredetileg tervezett cérnametélt mellé igazi rusztikus széles metélt, tarhonya és sodort tészta is készült.
A fenti hozzávalók minden házi tésztához jó alapok, csak a formájuk, vastagságuk más.
A tarhonyát például belisztezett almareszelőn reszeltük át. Ez a legegyszerűbb, mert itt nem kell sodorni, csak a cipót kell meggyúrni.
Az ujjal nyújtott, visszasodort változathoz sem kell a sodrófa, de a metéltekhez igen.
Na, a sodrástól aztán a csuklóm mellett a tenyerem is kikészült, lehet, hogy vízhólyagok is nőnek rá reggelig….
Viszont a napra kitett tésztáink annyira szépen megszáradtak, és annyira jók lettek, hogy egy új szelőgép beszerzése után ismét gyúrunk.
És persze már kóstoltuk is. Lia speciális Jamie Oliver-féle pikáns paradicsom szószával öntöttünk nyakon egy adag széles metéltet.
A megszárított tésztát pedig dobozban tároljuk.

2011. szeptember 20., kedd

Kőtt rétes


Na, most már tudom, miért gyúrnak olyan ritkán kelt rétest mostanában.
A 15 percig dagaszd csak, míg össze nem áll felszólítás az elején viccesnek tűnt, hogy ha-ha, majd tényleg gyúrom negyed órát. Pikk-pakk összeáll a tészta.
Vagy nem? Nem. És ha hagyományos receptet tesztelünk, akkor nem dagasztunk géppel, a dédik is bírták, akkor én is. Én is? Húúúú.

Hogy milyen, amikor a fánknál gyengébb? Én voltam a gyengébb, majdnem feladtam. Na, de hogy fog ez nyúlni? Hisz ragacs. Dagaszd még, jó lesz az. Aha, pont jóóóó.
Még szerencse, hogy aztán fél órákat kellett pihentetni a tésztát. Is. Meg engem.
És tudod, hogy hívják Viszákon? Tudom. Kőtt rétesnek.
És tudod, mit gyúrok legközelebb? Na, az még titok. Kicsit pihenek, aztán jön egy újabb teszt.
Nézzük akkor a kőtt rétest, mi kell hozzá.
1,20 kg liszt- Tüskeszentpéteri, az jó
1 evőkanál só
2+2+1 tojás
3 evőkanál étolaj
2 csomag élesztő
9 dl langyos tej
2 kocka+ 1 evőkanál cukor
Fél dl olaj a kenéshez
7 dl tejföl
4 reszelt alma
1 evőkanál fahéj
4 marék cukros mák
2 marék búzadara
20 dkg túró

Elkészítés:
Gyúrj a fánknál lágyabb tésztát. Hogy is?
Az élesztőket a cukorral és 3 dl tejjel futtasd fel. A lisztbe keverd bele a sót, 2 tojást, 3 evőkanál olajat, majd add hozzá az élesztős tejet. Kezdd el gyúrni, és apránként add hozzá a többi tejet. Tényleg dagaszd 15 percig, és légyszi, te se géppel. A felénél még ragacsos, cuppanós massza, de szépen összeáll, levegős lesz, és elválik az edény szélétől, meg a kezedtől.
És itt is van az ideje egy fél órás pihenésnek.
Közben összekeverheted a mákot a cukorral, egy másik edényben pedig a tejfölt a másik két tojással, a túrót pedig egy tojással és egy kanál cukorral.
Ha megkelt a tészta, átgyúrjuk egyet, majd 3 cipóba szedjük szét. Újra pihentetjük 30 percet.
Most már reszelheted az almákat, szórd meg fahéjjal, és készítsd elő az asztalt a nyújtáshoz.
Egy nagy terítőt lisztezz meg, erre fogod rátenni a rétest, és ezzel göngyölöd fel.
A pihenő után a megkelt cipókat egyenként ki kell nyújtani.
Ehhez először a tetejét meg kell kenni olajjal, ezt nem tudom, miért, de a recept így írta. Aztán óvatosan, ha lehet, két ember fogja meg, és nyújtsa, nyújtsa, óvatosan, el ne szakadjon. Hártyás, hólyagos, nagyon vékony tésztát kapunk, a szélét, ami nem nyúlt ki, leszedjük. Meglocsoljuk olajjal, a tejfölös szósszal, és vagy mákot, vagy darát szórunk rá. A végén pedig almát. A túrósra nem teszünk az almából.
A terítőt mindkét oldalon megemelve felgöngyöljük két irányból.
Ezután tepsibe tesszük, ott megint megkenjük olajjal és a tejfölös tojással, és újabb fél órát pihennek.
180 fokos sütőben kb. 35 perc alatt sült pirosra a tetejük, szépen kiemelkedtek, megnőttek a rudak.
Porcukorral hintve tálaljuk.
Az igazi, hagyományos alapváltozatot csak a tejfölös szósszal töltötték, nyílván, ezt ízlés szerint lehet turbózni.
Nagyon finom, de nagyon munka és időigényes étel. És persze kétszemélyes feladat. Én anyukámmal nyújtottam, a töltelékeket is ő szórta, míg én pihentem.

2011. szeptember 17., szombat

Bundába bújtatott almakarikák


Azt már korábban is írtam, hogy amikor a kertben érik valami, akkor abból készül minden. Frissen, télire elrakva, de fel lesz dolgozva, nem vész kárba semmi. Egyetlen zöldségféle került a csömör kategóriába, talán erről is írtam, a zöldbab. Na, az évente max kétszer. Soha többet.
Most lassan az alma érik be, sajnos valamiért idén több potyog a fáról még a teljes beérés előtt. Ezeket nem lehet elrakni ládában télire, sőt pár napig fogyaszthatók csak, így most előalma-szezon van. A préselés mellett pite, kompót, gyümölcsleves és bundás alma is készül.
Ez egy sűrű palacsinta tésztában kisütött változat, viszonylag gyorsan megvan, és nagyon finom. Az őszi diétának nem kedvez, talán a tészta és a fahéjas cukor nélkül. Ha csak az almaszeleteket ennénk meg…

Hozzávalók a tésztához:
4 tojás
1 kávéskanál só
1 teáskanál cukor
4 dl tej
Fél kg liszt
1 dl szénsavas víz
És alma, sok-ízlés szerint
Fahéjas porcukor

Elkészítés:
A hozzávalókat csomómentesre keverjük, és egy órát pihentetjük. A palacsintatésztánál sűrűbb lesz.
Közben a meghámozott, kicsumázott almát karikákra szeljük. Sütés előtt belekeverjük a tésztába, és vagy tükörtojás sütő serpenyőben sütjük, vagy a sima palacsintasütőben. Csak akkor nem egy nagy palacsintát kell forgatni, hanem almakarikánként beletenni, kb. 4 elfér egymás mellett, és egyenként mindkét oldalukat megsütjük.
Fahéjas porcukorral tálaljuk.

Korlátlan mennyiség fogy el belőle, pillanatok alatt.
Ha turbózni szeretné valaki, akkor vaníliafagyit tudok mellé még elképzelni.
Persze, csak annak, aki belefér az őszi nadrágjaiba.

2011. szeptember 10., szombat

Aszalódunk

Az utolsó napsugarakat még kihasználhatjuk nem csak napozásra, de aszalásra is.
Még mindig sok a kertben a paradicsom, már van belőle minden formában téliesítve, de aszalni még nem próbáltuk.
Erre persze van speciális, aszalni való fajta is, kemény húsú, hosszúkás alakú. De a koktél paradicsom is finom lesz, kissé savanykásabb, és magos, de jó.
Hogyan készül az aszalt paradicsom?
Hozzávalók:
Paradicsom
Napsütés
Szél

Olívaolaj
Fokhagyma
Bazsalikom

Elkészítési mód:
A koktélparadicsomokat félbevágjuk, a hosszúkás változatot negyedeljük, és kiszedjük a magos-leves belsejét, hogy csak a húsos rész maradjon.
Alaposan megsózzuk, és kitesszük a napra száradni. A só elriassza a bogarakat, darazsakat. Esténként be kell hozni, hogy a reggeli pára ne nedvesítse újra, és pár napig ki-be hordozzuk a lakásból a kertbe, teraszra, napközben pedig pakoljuk a legnaposabb helyekre.
Ha megszáradt, fokhagymagerezdekkel és bazsalikom levéllel együtt üvegekbe tesszük, és felöntjük olívaolajjal.

Ha nincs türelmünk ehhez, akkor tegyük sütőbe, és alacsony hőfokon (40-50 fok) szárítsuk ki.
Vagy aszalógéppel készítsük. De az az igazi, ha a napon szárad.

Télen pedig olasz ételekhez, tésztákhoz megesszük.

2011. szeptember 9., péntek

Krémes, de paprika

Ha érik a kertben a paradicsom, akkor érik mellette a paprika is. Ilyenkor ipari mennyiségben készülnek a lecsók, minden családnál más és más változat, és frissen vacsorára, reggelire, aztán télire fagyasztóba vagy üvegekbe töltjük.

És még mindig van paprika, egy része be is pirosodott már, ebből lehet készíteni paprika krémet, ami majd jó lesz télen pörköltbe, gulyásba. Nem kell majd a vízízű bolti paprikát, vagy műanyag gulyáskrémet használni.


Hozzávalók:
1 kg piros színű paprika
1 evőkanál só

Elkészítés:
A kimagozott, felszeletelt paprikát puhára pároljuk, majd átpasszírozzuk.
Ezután a paprikaszószt sózzuk, ez lesz a tartósítónk, és újraforraljuk. Egy-két perc után forrón üvegekbe töltjük, és száraz dunsztba tesszük.

2011. szeptember 7., szerda

Zöld paradicsom, liliom helyett rozmaringgal


Már nyár elején kitaláltam, hogy idén zöld paradicsomból is főzök valamilyen lekvárt. A netes szakirodalmat és blogokat böngészve a legtöbben fahéjjal, szegfűszeggel ízesítik, és 3-4 órán keresztül főzik. Na, ezt én nem akartam, szerencsére gabojszakonyhája oldalán megtaláltam a nekem is szimpatikus változatot, amin egy kicsit módosítottam.
Zöld alma helyett piros alma került bele, mert most az érik a kertben. És ha a fákon van mosolygó alma, akkor nem veszünk a boltban.


Hozzávalók a rozmaringos zöld paradicsom lekvárhoz:
1 kg zöld paradicsom
Fél kg alma
40 dkg cukor
1 tasak 2:1 zselésítő
2 citrom leve
3 ág rozmaring

Elkészítési mód:
A zöld paradicsomok csumáját kivágjuk, majd felszeleteljük. Az almákat kimagozzuk, és héjastól feldaraboljuk.
Kb. fél órát főzzük, ezalatt megpuhulnak, és át tudjuk nyomni valami passzírozón, hogy a héjuk és a paradicsom magok fennakadjanak.
A sűrű lébe belekeverjük a cukrot, zselésítőt és a citromok levét, majd feltesszük, lassú tűzön újraforraljuk. Beleszórjuk az apróra vágott rozmaringot, és folyamatosan 5 percig forraljuk, közben kavargatjuk.

Nagyon kellemes, rozmaring illatű, zöld színű lekvárt kapunk, amit hidegen sajtokhoz, sült húsokhoz adhatunk. Én simán, pirítósra, kalácsra is fogom kenni.
Nagyon finom lett.
És zöld paradicsom októberig lesz a kertekben, azt hiszem, kísérletezek még pár fűszerrel.


2011. szeptember 5., hétfő

Szeretnék egy kemencét


Már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni, milyen is az igazi kemencében sült kenyér. Akkor, ha én süthetem.
Most végre sikerült letesztelni, és már az első próba sikerült.
Leginkább arra voltam kíváncsi, hogy az a bizonyos titkos kenyértészta hogy viselkedik a kemencében, mennyire lesz más, ha a tészta egyik felét jénai tálban sütjük, a másikat meg csupaszon.
A tesztsütéshez társult még Lia is két kenyérrel, ő kovásszal kelesztette, és az egyik cipóját fetával és aszalt paradicsommal töltötte.
A kemencét a Vonyarcvashegy határában levő Szent Mihály piacon fűtötték fel a hétvégén, és két langalló között belapátoltuk a mi tésztáinkat is.
A biztonság kedvéért Lia egy vízbe áztatott téglát is tolt a kemencébe, hogy ne száradjanak ki a kiscipók.
A tűzrakásban és előmelegítésben ugyan nem voltunk profik, de kb egy óra alatt elkészültek a művek.
Persze folyamatosan figyeltük, forgattuk őket, köszönjük Szalagyi Roland közreműködését.
A végeredmény? Csodaszép, finom kenyérkék lettek, amiket a kemencéből kivéve hideg vízzel kentünk át.
A kovászos cipók nem keltek túl, megőrizték a formájukat, a töltött kenyér pedig pillanatok alatt mindenki kedvence lett.
Az én kísérletem? Egész más íz és állag. Ugyanabból a tésztából. A jénai tálas változat semmiben sem különbözött az otthoni sütőben sült változattól, csak lassabban készült el. Viszont jénai nélkül is tökéletes lett a másik fele. Kicsit feketébb, de ropogós héjjal, és az íze is rusztikusabb lett, hiszen átjárta a kemence levegője, a friss parázs illata. Kissé nagyobbra is nőtt sütés közben, és a közepe szépen levegős lett, lazább szeleteket kaptunk belőle.

Elmondhatom, hogy teljesen felesleges a kemencébe jénai tálban sütni a kenyeret, csak a macera van vele…Ez a módszer az otthoni sütőkhöz lett kitalálva.
Négy kiscipó, négy különböző kenyér, mindegyik tökéletes. Sajnos/szerencsére azt ismét nem tudom tesztelni, hogy hány napig tartható el, mert elfogytak.
A kemence hője, illata, hangulata utánozhatatlan, még mindig szeretnék egy sajátot, és tesztelném benne a sült húsokat, leveseket, réteseket.

Szeretnék egy kemencét. Most már még jobban.

2011. szeptember 2., péntek

Szigligeti patkó


Szigligetet évek óta nagyon szeretem, az idei nyáron több időt is töltöttem itt, minden alkalommal úgy éreztem, mintha egy távoli nyaraláson lennék. Annyira meseszerű ez az apró falu a Balaton mellett a vár alatt kanyargó utcáival, a hatalmas gesztenye, mandula és diófákkal, a nádtetős házakkal, a domboldalba kapaszkodó szőlőkkel, az ember azt érzi, itt megáll az idő, minden tökéletes.
Lovaskocsival vagy gyalog, naplementében vagy cikázó villámok fényében, a vízparton vagy a vár tövében, minden szeglete felfedezésre vár.

Az óváros peremén, a városközpontban található az egész évben nyitva tartó Aranypatkó Vendéglő, melynek teraszán még ezekben a napokban is kellemes üldögélni és falatozni.
Jó pont, hogy a borlap a helyi termelők boraival indít, majd a többi borrégió választékát is felvonultatja. Kevésbé jó pont, hogy a borlapot csak megkapjuk, de ajánlatot nem kapunk a választott ételekhez. Na, nem baj, úgyis vezettem.
Igazából a pincérünk akkor kezd el kicsit figyelmesebb lenni, amikor az ételeket fotózva elmesélem neki, hogy valószínűleg megírom az élményeimet. Ezt, mármint, hogy megírom az élményeket, csak az ételek felszolgálása után árulom el, ha elmondom egyáltalán a helyszíneken.
Mert nem akarok különlegesebb bánásmódot és ételt.
Az aranypatkós étlap külleme és terjedelme nagyon tetszett, sajnos a választék nem szezonális, hanem közkedvelt ételekre fókuszált, de szerepeltek balatoni halak, nem csak rántva, ami bíztató. Nem a teljesen hagyományos csárda vonalat követik, sem az ételek elnevezésében, sem az étlap összetételében, persze bécsi szelet, marhapörkölt, túrós csusza itt is van.
Előételnek a konfitált kacsamájat választottam, levendulás hagymalekvárral és házi kaláccsal.
A kalács szerintem bolti volt, de a hagymalekvár annyira lenyűgözött, hogy nem mérgelődtem, csak falatoztam. És külön jó pont a szalvétából hajtogatott tavirózsának, amiben a kacsamájas tál érkezett.
A választott főételünk ropogós kacsacomb volt hagymás tört burgonyával és lilakáposztával. Nekem ez inkább téli étel, de finoman elkészítették.
Díszítésnél meg nem kell mindenre paradicsom és petrezselyem levélke…
Desszertként a szigligeti borban párolt körte diókrémmel és csokiöntettel nem szögezett úgy a székhez, igazából én egész másképp készíteném ezekből az alapanyagokból. Éppencsak nem volt gejl, a körte túl puhára főtt, és a mellé nyomott tejszínhabot meg sem kóstoltam.
A hely varázsa az árnyas teraszban, a nyugalomban, a környezetben rejlik.
Az ételek ár-érték aránya a balatoni elrugaszkodott árakhoz képest rendben van.
Én merészebben kísérleteznék az alapanyagokkal, követném az előételeknél és a halaknál már felvillantott irányzatot, és merészebben ajánlanám a borokat az ételek mellé. Vagy legalább megpróbálnám ajánlani.
Összességében egy kellemes, romantikus hely. Néha nekem vannak elrugaszkodott vágyaim.

Paradicsom, pikáns


Az édes paradicsomlekvár mellé szerettünk volna valami kissé pikáns, fűszeres, de nem csípős változatot is készíteni, ami ízében egy jó ketchup, viszont állagában inkább zselés, mint folyós, hogy sült húsok mellé kínálhassuk.
Kísérletezésünk első eredménye egy adag paradicsomszósz lett, ami tésztákra, mártásokra jó lesz, de másodszorra sikerült megalkotni a pikáns paradicsomzselét. Ehhez némi zselésítő anyagot is be kellett vetni, de ha a bodzalekvárnál bevált, akkor a paradicsomot sem fogja elrontani.
Hozzávalók:
2 l paradicsomlé/ friss, napon érett datolyaparadicsomból főztük, sokkal húsosabb, ezáltal sűrűbb
4 db vöröshagyma
4 db tv paprika, lehet már narancsba átmenő színű is, szintén feltétel, hogy nap érlelje, és ne a hűtőkamrák
Egy kevés olaj
2 db babérlevél
1 kávéskanál gyömbér (őrölt, frissből kevesebb kell)
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál reszelt szerecsendió
1 kávéskanál szegfűszeg
5 evőkanál cukor
1 evőkanál só
1 nagy tasak zselatin
1 tasak 2:1 tartósító

Elkészítés:
A feldarabolt, kicsumázott paradicsomot feltesszük főni, és kb. fél órán keresztül forraljuk.
Közben egy másik lábosban a felaprított hagymát és paprikát is megfonnyasztjuk egy kevés olajon, majd felöntjük a paradicsom lével, és puhára pároljuk.
Mindkét masszát áttekerjük a passzírozón, majd összekeverjük, ízesítjük a fűszerekkel, és még 10 percig lassú tűzön rotyogtatjuk.
Folyamatosan keverjük, egyrészt, hogy ne égjen le, másrészt mert nem tudunk betelni az illatával.
Forrón üvegekbe töltjük, és száraz dunsztban kihűtjük.
Minden cseppje egy falat nyár.

2011. augusztus 31., szerda

Paradicsomláva


Érik a paradicsom. Nagyon. Szép, mosolygós lédús, kerek, hosszúkás, koktél és körte.
Az egyikből lekvár, a másikból szósz vagy épp savanyúság készül.
Amikor szedjük, akkor zöld lesz a kezünk a szárától, piros a lábunk a kiloccsanó létől, vagy épp összekarcolom magam a karókkal.
De jó. És összehasonlíthatatlan íze van. Nyersen vajas kenyérrel, bazsalikkommal, mozarellával, vagy befőzve.
Finom. Nyárízű.
A befőzéshez sokat szedünk, sokat főzünk, a mennyiséget pedig nem a nyers paradicsom adja a receptekhez, hanem a lé.
Az hogy hány kilo paradicsom kell egy liter léhez, függ a paradicsom fajtától, és attól, meddig főzöd.
Az ízesítésnél, főzési időnél is minden családnak megvannak a saját bevált trükkjei, nálunk a rövidebb főzési idő is évekig elálló paradicsomlét eredményez.

Hozzávalók az alap paradicsomléhez:
1 l paradicsomlé
1 kávéskanál só
1 evőkanál cukor
Egy kevés natrium-benzonát

Elkészítési mód:
A frissen szedett, megmosott paradicsomokból eltávolítjuk a nem piros részeket: a zöld tetejét, ahol a szárba csimpaszkodott, az esetleges fekete pöttyöket, sérüléseket, és kettévágva feltesszük főni. A legnagyobb lábosban persze, paradicsomfőzésnek nem egy kiló nyers paradicsommal kezdünk neki.
Forrástól számítva még fél órát rotyogtatjuk, aztán vagy paradicsom darálón vagy passzírozón áttekerjük. Így a héja és a magok nem kerülnek bele a lébe.
Ezután kimérjük, hány literünk van, és a fenti arányok alapján ízesítjük, majd újra tűzre tesszük. Ekkor újraforrástól kezdve még 10 percig főzzük, forrón üvegekbe töltjük, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Az üvegek tetejére szórunk egy kis tartósítót, amit majd felhasználáskor leszedünk róla.
Ez az alap paradicsomlé aztán télen kaphat majd egyéb fűszerezést, attól függően, mi készül belőle.

2011. augusztus 28., vasárnap

Fasírozott, cukkíniből


Ezen a héten próbafőztem, aminek a receptjeit most még nem oszthatom meg veletek, vagy egyáltalán nem is főztem, mert meleg volt.
Helyette volt napozás, éjszakai fürdőzés a Balcsiban, és egy őrült forró nap a nagyvárosban, ahonnét annyira, de annyira jó volt visszajönni.
Nem is értem. Álltam az Andrássy úton, a kedvenc helyemen, és nem éreztem a város ritmusát.

Ezt a receptet bárki gyorsan el tudja készíteni, lakjon akár a nyüzsgő, rohanó városban, vagy egy nyugisabb helyen a világban. Nem kell sok idő hozzá, csak a hozzávalók minőségére figyeljetek. Friss, napon érett cukkínire nagyobb esélyetek van vidéken, nekem szerencsém van, a kertben szedtük. És mivel most van a dömping, cukkíni készül cukkínivel, hiszen ez a zöldség ilyenkor a legfinomabb.

Cukkíni fasírozott, ahogy az én anyukám fűszerezi
Hozzávalók:
2 kisebb (kb. 40 dkg-os) cukkíni
3 szikkadt zsemle
2 tojás
3 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
1 kávéskanál őrölt piros paprika
1 fél kávéskanál majoránna

Bors

Elkészítés:
A zsemléket vízbe áztatjuk, majd kinyomkodjuk belőlük a lét. A cukkínit héjastól almareszelőn lereszeljük, a vöröshagymát is, a fokhagymát pedig apróra szeljük. Összekeverjük a zsemlecafatokkal, a tojásokkal és a fűszerekkel, majd 10 percig pihentetjük.
Ekkor összeáll már a massza, és könnyen tudunk belőle kicsi lepényeket formázni a kezünkkel.
Ujjnyi vastag forró olajban lassú tűzön oldalanként 6-7 perci sütjük.
Petrezselymes krumplival, vagy friss zöldségekkel tálaljuk.

2011. augusztus 26., péntek

Köszönöm




Köszönöm nektek a Goldenblog szavazatokat.


A 164 gasztroblog közül a 29. lettem, örülök, hogy olvastok és szavaztatok!
Jövőre tudatosabban készülök majd a versenyre, kicsit több lekvárral, sütivel, kenyérrel próbálok majd szavazatokat kicsikarni tőletek!
Addig is, roskadásig a kert, jönnek az újabb kalandok, receptek és tesztek.
Egy éve még azt írtam itt, hogy nem vagyok igazi gasztroblogger, csak kísérletezek. Ma már azt mondom, igazi gasztroblogger vagyok és kísérletezek.
Az ízekkel, illatokkal, színekkel és élményekkel.
Tartsatok velem, és kóstoljatok bele ti is!

2011. augusztus 22., hétfő

Vörösen izzó csodalekvár



Az elmúlt év egyik kedvence a paradicsomlekvár volt, ígértem, hogy főzök újra, csak meg kellett várni az igazi, napon érett, lédús paradicsomokat hozzá.
A paradicsom érik, folyamatosan főzzük, kavarjuk, és tesszük el üvegekbe: paradicsomlé, ketchup, lekvár formájában.


Vaníliás paradicsomlekvár:
Hozzávalók:
1,3 kg érett, illatos, zamatos lédús paradicsom
1 vaníliarúd
200 ml narancslé (frissen préselt, vagy 100%-os dobozos)
1 tasak citromsav
500 g befőzőcukor 2:1

Elkészítési mód:
A megmosott paradicsomot felkockázzuk, majd a kikapart vaníliamagokkal együtt állandó keverés mellett nagy lángon felforraljuk. Ha felforrt, közepes lángon addig főzzük és kevergetjük, amíg szétfőnek a paradicsom darabok.
Mennyei illata van, ahogy a vanília összeolvad a paradicsommal. Ha megfőtt, szűrőn vagy paradicsom passzírozón kinyerjük a levét, amiből 700 ml kell a lekvárhoz.
Ezt összekeverjük a narancslével, a citromsavval és a befőzőcukorral, majd állandó keverés mellett újra felforraljuk, és 10 percig zubogva forrni hagyjuk.
Vigyázat, keverjük nagyon, nehogy leégjen. Az illatorgia itt már teljes, paradicsom, vanília, narancs. Csodás.
Jól elmosott üvegekbe szedjük, légmentesen lezárjuk, és dunsztban hagyjuk kihűlni.
Hónapokig eláll, ha nem kezded meg. Akkor pedig csak azért nem, mert gyorsan fogy. Süteményre, süteménybe, kenyérre, palacsintára, lángosra. És gofrira.

2011. augusztus 19., péntek

Kenyér és bor



Augusztus 20. a kenyér ünnepe.
Bár ennek kialakulásáról többféle nézet is olvasható, napjainkban is ekkor készül az ország kenyere, az ország különböző pontjairól származó búzából.
Bárminek is hívod, bárhol is töltöd ezt a napot, készítsd el a saját kenyeredet, válassz hozzá egy jó fehérbort, és menj piknikelni, grillezni a szabadba!
Nálam a borválasztás Miklóscsabi egyik királyleánykájára esett.
Egyrészt, mert a Marilyn Mórról egy könnyed kaland, másrészt a címkén található bodzavirágos út most jól jönne a bogyógyűjtő projekthez.
Teljesség kedvéért: Marilyn Mórról indította karrierjét. Márkus-hegyi bodzavirágos út vezetett a csillagokig. Dívás, mórias.

Ha a friss bor mellé friss kenyeret is szeretnél, akkor pedig ajánlom a Hernyák Tomi-féle titkos recept alapján készített házikenyeret.
Na, igen, ezek a borászfiúk nem csak a szőlőhöz értenek.
Hozzávalók egy 1,5 kg-os kenyérhez:
1 kg fehér liszt
7 dl víz
2 kanál só
2 tasak porélesztő
Elkészítési mód:
A hozzávalókat keverd össze, gyúrd néhány percig, majd minimum két órát keleszd. Ha egy éjszakára magára hagyod, nem fog megsértődni.
Kivajazott vagy zsírozott, lisztezett jénai tálban süsd a legmagasabb hőfokon 35-40 percig, a tetőt a legvégén még 5 percre vedd le. Mivel nagy lesz a kenyér, sütés előtt a tetejét irdald be kicsit.
Forrón borítsd ki egy kenyérruhára, hagyd kihűlni, és szeleteld fel, miután megkeresztelted.
Ha csak borod van hozzá, akkor is sikert aratsz, de a kertből szedhetsz hozzá bármit, vagy süss hozzá saslikot, tarját.
Vigyázat, eteti magát, szinte nem tudod abbahagyni. Annyira finom, roppanós a héja, és közben lágy a belseje, hogy nem tudsz betelni sem az ízével, sem az illatával.
Ha mégis maradna, napokig eláll, pedig nincs is benne tartósítószer.
Kortyolj bele Marilynbe, harapj a kenyérbe, és élvezd augusztus 20-át. Is.

2011. augusztus 17., szerda

Bundáskenyér, avagy a gasztrocica felsülése



Tegnap este bundáskenyeret vacsiztunk.
És erről eszembe jutott egy korábbi bundás kenyér sztori, szerintem elévült már, leírható. Mondhatnám, hogy a szereplők a képzelet szüleményei…
Szóval egy igazi hedonista két fős vacsora volt készülőben, semmi extra, csak egy kis könnyű fogás egy finom bor mellé.
Héjában sült zsályás krumpli, terv szerint ez pikk-pakk elkészül, nem kell hozzá sok minden, tehát nem lesz egy nyomulós vacsi, és jól illik hozzá Miklóscsabi Haramiája, friss szerzemény volt, egyenesen a móri pincéből.
A krumplik megmosva, félbevágva, friss zsályalevelekkel és sóval megszórva, kevés olívaolajjal meglocsolva mentek a sütőbe.
Míg elkészül, addig pont le lehet rohanni a csomagtartóban felejtett borért, és a hótaposó szerkóból vissza lehet vedleni házitündérré.
Na, a bajok itt kezdődtek.
A bor a hidegben túlhűlt, szinte jégkristályosra, míg elkészült a laza smink, a krumpli is túlsült, tehát amikor csengettek, adott volt egy ehetetlenre száradt kormos krumplikupac, és egy üveg jégkása.
És így lett a zsályás krumpli helyett bundáskenyér a vacsora.
Amit persze nem a gasztrotündér, hanem a vendége készített el, mert előbbi romokban hevert, és csak szorongatta a jéghideg boros poharat a kezében, bizonygatva, hogy ez tényleg jó bor, de tényleg.
És mire megsültek a kenyerek, a Haramia is megszelídült, és tökéletesen passzolt a bundás kenyérhez is.
Amihez a hozzávalók:
4-6 szelet kenyér-ha nem friss, úgy jobb
3 tojás

Olaj a sütéshez

Elkészítés:
Ha nem kell közben egy hisztis gasztrocicát vigasztalni, akkor a felvert tojásban meghempergetett kenyereket csak egyszerűen ki kell sütni az olajban. De ha közben krumpli halmokat kell eltüntetni a negyedikről, kicsit tovább tarthat.
Mindenesetre, ha vacsoravendéget vársz, akkor legyen otthon tartalék kenyér és tojás, mert ezzel megmentheted a korgó gyomrokat!

2011. augusztus 16., kedd

Szilvásgombóóóóóóc



Elkészült az első igazi szilvás gombócom, ráadásul egyszerre 3 adagnyi. Mert ugye, nagycsalád vagyunk. A hozzávalókat így mindenki ossza el magának kevesebbre, ebből a tésztamennyiségből két nagy adag gombóc (30 db) és kb. 2 személyre való nudli készült.
Már értem azt is, miért mondja anyukám, hogy érzésre kell a lisztet adagolni, hiszen gyúrás és nyújtás közben érződik, hogy mennyire lágy vagy kemény a tészta. Azért persze kimértünk mindent pontosan, de szerintem ezt irányadónak tekintsétek, nyílván függ a krumplifajtától és a liszt márkától is, mennyit vesz fel a tésztátok.
És ha rászánjátok az időtöket, soha többé nem vesztek mirelit gombócot a boltban, azt garantálom.
Hozzávalók sok személyre:
Fél kg liszt
1,4 kg főtt krumpli
1 kis kanál só
15 db szilva-félbevágva
Fahéj
Cukor
Vaníliás cukor
25 dkg zsemlemorzsa
Fél dl olaj


Elkészítési mód:
Na, ez egy macerás kaja, már ami az előkészületeket illeti. A krumplit meg kell főzni, aztán amikor langyosra hűlt, meghámozni, majd a krumplinyomón átnyomni.
A kis girbe-gurba masszát össze kell keverni a sóval, liszttel, kb. 5 perc alatt kézzel összeáll, és nyújtható a tészta.
Ezt az adagot 3 részre szedtük, és külön-külön nyújtottam ki.
Ha áll a tészta, akkor puhul kicsit, tehát a harmadik nyújtás előtt még egy kis lisztet tettem bele, nehogy szétessen főzés közben.
A felkockázott tésztára egyenként tettük rá a félbevágott szilvaszemeket, majd szórtuk meg a cukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal. Így nem ázik el, és könnyű lesz belőle gombócokat formálni.
Forrásban levő vízbe tesszük, majd újraforrástól számítva még 5 percig főzzük őket.
Közben a zsemlemorzsát megpirítjuk az olajon, és ebbe hempergetjük a meztelen gombócokat.
Ha nem szereted a zsemlemorzsás bundát, akkor cukrozott mákba is forgathatod a gombócokat.
A nudli és a derelye is hasonló, hamarosan azokkal is jövök.
Közben pedig készül a szilvalekvár.
Azt hiszem, a legjobb gasztrosuliban tanulhatok ezen a nyáron.
Köszi, anyu.
Ja, és ha nem egy adaggal bohóckodik az ember lánya, akkor a főzés is kemény meló. Tényleg.
Ezért hallgassátok közben a Padlást!

2011. augusztus 13., szombat

Lila kezű lányok bodzabogyó lekvárja



A bodzabogyó lekvár elkészítéséhez az alap hozzávalókon túl egy nagy adag türelem is kell.
Kezdjük azzal, hogy az érett bodzabogyókért meg kell küzdeni, ha nem időben mész szüretelni, akkor csak a megtépázott bokrokat találod. Ahogy mi is…
Mivel a bodza termése gyógyszeralapanyag, ezért a könnyen elérhető helyekről pikk-pakk leszedik, és maradnak az aszott szemű bogyók vagy az éretlenek.
De ha erős az elhatározás és a kitartás benned, akkor egy metszőollóval és egy ládával indulj neki a környéknek, és szüreteld le a maradékot. Két kiló szedése nekünk most elég sokáig tartott, de jó kis kirándulás volt.
Lia receptje alapján kezdtünk a munkához.
Mi is kell a bodzalekvárhoz?
1 kg bodzabogyó
1 kg alma
1 kg cukor
1 zselésítő

Elkészítés:
Ha megvannak a tenyérnyi bodzabogyós ágacskák, akkor elkezdődhet a lemagozás. Ezt vagy óvatosan kézzel vagy villával tudod végezni, ígyis-úgyis lila lesz a kezed, hacsak nem gumikesztyűben szemezgetsz. Elég aprólékos, pepecselős munka.
És a neheze csak ezután jön. Ki kell préselni a bogyók levét. Ez sima paradicsom darálóval nem ment nekünk, még jó, hogy van halászléhez használható szerkenytű, mert azzal szét tudtuk választani a héjat, magot a létől. Nagyon kellemes, fanyar illata van, néha talán a szőlőpréselés illatát idézte.
Legjobb az egészet az udvaron csinálni, mert minden csupa lila lesz. Nagyon lila. Tekertünk, préseltünk, közben meghámoztuk, kimagoztuk és felkockáztuk az almát, nyakon öntöttük a mélykék lével, hozzáadtuk a cukrot, és egy fél napig pihentettük. Ezalatt lesikáltuk a kerti bútorokat, beáztattuk a tálakat, darálókat, edényeket. Minden gyorsan visszakapta az eredeti színét, kivéve a kezünket.
A lila szépen átváltott kékre, és úgy tűnik, jobban ragaszkodik a bőrhöz, mint egy tetoválás.
A cukros bodzás almát feltettük főni, persze elsőre kicsi lett a fazék a turmixoláshoz, úgyhogy öntöttük át egy nagyobba. Kb fél órát rotyogott, eközben elég bizar illata, szaga volt, de szerencsére az összeturmixolással eltűnt ez a furaság.
Hozzákevertük a zselésítőt, forraltuk még 10 percig, ezalatt besűrűsödött, és üvegekbe öntöttük, most pedig egy napig száraz dunsztban pihennek a lekvárok.
Téli megfázások idején nem csak finom, hanem a betegségeket is legyőzi. És nem kell a hidegben elmenni a gyógyszertárig, elég csak a spájzból behozni.