Keresés ebben a blogban

2013. szeptember 17., kedd

Napfényszínű paradicsom

A sárga paradicsommal való első találkozásom végzetes volt. Örök rajongás, és egy kidobható póló lett az eredménye. Mert a paradicsomtőkék között, mosatlanul úgy majszoltam és tömtem a számba a finom, lédús, kicsit édeskés gömböket, hogy a kifröccsenő lé ugyanúgy nem zavart, mint 3 évesen.
Már augusztus elején elhatároztam, hogy én ebből a paradicsomból paradicsomlét akarok főzni. 
Sárgát. Mert pirosat bárki tud.
Sárgát is tud, persze, ugyanaz a főzési folyamat, csak az eredmény lesz egy különleges színű, de paradicsom ízű lé.
A legnehezebben 2013. szeptemberében a tartósítószer beszerzése ment, hiszen mikor legyenek üresek a polcok, és hiányozzon a Natrium-benzonát, mint amikor nekem több kiló sárga paradicsom várja a sorsát a konyhában.
Így két részletben készült a lé, az esti sikertelen vásárlást reggel folytattam. Addig viszont egyszer felforraltam a paradicsomokat, mert nem szerettem volna, ha éjszaka elkezdenek rothadni. Az eső után szedett paradicsom héja könnyen reped, sérül, ezért célszerű szedés után minél hamarabb feldolgozni.
A megmosott paradicsomokból kivágtam a hibásnak tűnő részeket, az esőtől kirepedezett héjak barna részét is, majd a nagyobb darabokat félbevágva, a kicsiket egyben hagyva mentek a lábosba. Forrástól számítva közepes lángon rotyogtattam egy órán keresztül, majd hagytam kihűlni. Reggelig.
Reggel újabb kör a környékbeli boltokban, a legkisebben volt nátrium és celofán is.
Aztán a megfőtt paradicsomot paradicsom passzírozón áttekertem, így megszabadult a magjától és a héjtól, csak a finom lé maradt.


A paradicsomlét újra forraltam, és főztem 20 percig. Közben ízesítettem cukorral és sóval.
Még forrón üvegekbe töltöttem, a tetejére szórtam egy kevés tartósítószert, celofánnal és kupakkal légmentesre zártam, és száraz dunsztban hagytam kihűlni. Ez az üvegek bebugyolálását és békén hagyását jelenti vagy egy napig.



A sárga paradicsomlé önmagában, vodkával, vagy ételekbe főzve is finom. Ugyanúgy használható, mint a piros, csak vidámabb színe van. Kicsit édesebb az íze, mint a pirosnak.

2013. szeptember 10., kedd

Gasztrokalandok a nyáron

Rég írtam már friss bejegyzést, mondhatjuk úgy, eltűntem egy időre.
Időre és térre vágytam, a világvégéről újra a Balatonhoz költöztem, és a gasztro kalandokat egy ideig az új weboldalam számára, a hevizre.hu oldalra írtam.
Hévíz és Keszthely sok-sok falatot és kortyot kínál a vendégeknek, érdemes azonban körültekintően választanunk, ha nem akarunk csalódni.
Az én eddigi kedvenc helyeim megmaradtak, sikerült felfedezni jónéhány igazán példamutató éttermet, kávézót, a kedvencem még mindig Szigliget és Badacsony.

A személyesebb hangvételű írások, a saját receptek és étel-kreálmányok a jövőben is ezen az oldalon lesznek elérhetőek.
A rukkolás erdei gyümölcs fagyitól a füstölt disznófejig sok mindent megkóstoltam a nyáron. 
Az éttermi kedvenc továbbra is az Öreg Harang kecskéje, halászléből még mindig anyukám főzi a legjobbat, pedig kóstoltam párat a Tiszától a Balatonig.




Fagyiból a barackpálinkás hajdúszoboszlói a nyerő, de az ibolyavirágos is nagyon kellemes élmény a pesti Levendula fagyizóban. A Sylt szigeti tökmagolajos vaníliafagyiról is álmodok néha.
Friss zöldséget, gyümölcsöt továbbra is a kertből, és a szomszéd kertjéből szerzek be, persze, a környékbeli piacokon is érdemes körülnézni.
Balatoni borfesztiválok, szüreti mulatságok alkalmával kóstolt borok egy része az én poharamból a sövényen vagy talajon végzi, bor ügyben sem megy le minden a torkomon. Persze mindenhol jelen vannak az iható borokat képviselő pincészetek is, csak az ízlésünket kell követni.

Mi van még? Keresgélés, hogy ehető kenyeret, tejterméket találjak a környéken, nem horror áron (pl. 600 Ft/ fél kg kenyér). 
És mi volt a legszebb mekis élmény? A Debreceni Virágkarnevál kocsija.


Várlak benneteket szeretettel a Hévízi oldalon programokkal, hírekkel, és ezen az oldalon sok-sok finomsággal.