Keresés ebben a blogban

2011. december 31., szombat

Aperol Spritz

Ha valaki azt gondolja, hogy az aperol spritz csak a nyári nagy melegben esik jól, az próbálja ki ma este, amikor már unja a sima pezsgőt, habzóbort.

Igazán kellemes, fanyar ízű koktél, ami itt a tiroli hegyekben egész télen kapható a hüttékben is. Talán azért mert a Hintertux túloldala már Olaszország, ahonnét ered, de az Aperol egyre nagyobb teret hódít Európában. Kétféle ember van, aki szereti, és aki utálja. Gyógyfüves, kesernyés, narancsos beütésű Aperolt habzóborral vagy száraz pezsgővel, egy kis szódával és narancsszeletekkel vegyítünk, és télen-nyáron jó party alap, beszélgetésekhez, de tombolós bulikhoz is ajánlott.

Az Aperolt az 1910-es évek végén Padovában alkották meg a Barbieri testvérek narancs, reberbara, kínafa, jácint, encián és még nagyon sok titkos gyógynövény felhasználásával.

Népszerűsége azóta töretlen, számos koktél hozzávalója, legtöbbször mégis Aperol Spritzként találkozunk vele.

Én először Miklóscsabi Parádéjával próbáltam, szenzációs párosítás. Aztán a DiVinoban, a Bazilika tövében is jólesett a nyári estéken, de nem okoz csalódást itt a tiroli télben sem.

Igaz, hogy most nem Parádéval isszuk, hanem a különböző olasz habzóborokkal teszteljük, azért a hangulatot garantálja nekünk esténként.

Szóval, aperol spritz télen-nyáron!

Boldog új évet mindenkinek!

2011. december 21., szerda

Egy pohár tej

A legelső tiroli bejegyzésemben írtam arról, hogy mindenhol tehénszagot éreztünk, mert november elején hajtották le a hegyi legelőkről a zillertali teheneket. Most istállókban várják a tavaszt, hogy újra a zöldben csatangoljanak és legeljenek. Addig is a nyáron lekaszált szénát eszik. Hogy a lehető legfinomabb tejet adhassák, amiből tökéletes sajtok, vajak, túrók és joghurtok készülnek.

A tiroli gazdák nagyon ügyelnek a jóhírükre, nem etetik silóval, és génkezelt tápokkal az állatokat, csakis a hegyi legelőkön található füveket adják nekik. Mert azt vallják, hogy ami évszázadok óta garantálja a magas minőségű tejet, az nem más, mint a friss hegyi levegő, és a mezőkön található növények.

Nem csak a tejes dobozokon, de külön tájékoztatókban is leírják, mennyire fontos a tejtermékek minőségénél, mit is eszik az állat, legyen az tehén, kecske, birka.

Nyáron több mint 50 féle friss fűből, virágból, gyógynövényből álló terített asztal, vagyis maga a hegyoldal biztosítja ezt a takarmányt, télen pedig ennek a lekaszált, szárított változata.

Nincs szükség kukoricára, silóra, hiszen minden ásványi anyag megtalálható a szénában.

Minél aromásabb füvet legel a tehén, annál zamatosabb lesz a teje is. Ezek a zillertali tehenek sokkal magasabb tápértékű tejet adnak, mint az istállókban tápokkal etetett társaik, ezek a tejek értékesebb zsírokat tartalmaznak, melyek segítenek az izomzatunk felépítésében vagy a szívünk működésében.

A zillertali a gazdák már évszázadok óta az idilli hegyi legelőkön, festői környezetben gondozzák az állatokat családi gazdaságokban. Ezeket a legelő teheneket látjuk az autópályákról, sőt, meg a reklámokban is.

A környezetvédelem az állattartásban is nagyon fontos az osztrákoknál, a hegyi legelőket nem permetezik, és nem használnak semmiféle műtrágyát sem. Persze, a kiránduló utakon néha kerülgetni kell az óriási adag tehénlepényeket, de ez biztosítja a legelők tápanyag utánpótlását. Úgy, mint mindig. A természet körforgására és megóvására nagyon ügyelnek, hiszen az ükunokáinknak is szüksége lesz friss hegyi tejre.

A prospektusok szerint ez a többezer hegyi tehén sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb a bezárt társaiknál, ez is érződik a tej ízén.

Minden ősszel tartanak fesztivált a teheneknek, ilyenkor fejdíszekkel dekorálják őket, és versenyt is rendeznek. A kolomp díjakat pedig nagy becsben tartják, vitrinbe teszik és büszkélkednek vele a vendégeknek. Mert nagyon sokszor vendéglőt, panziót is üzemeltetnek a gazdák, ahol a saját tejből, vajból készítik a tejtermékeiket reggelire, ebédre, vacsorára.

Ja, és nem lilák. Mármint a tehenek.

2011. december 17., szombat

Diós csodakifli

Ezt az adventi sütit anyukám egész évben süti, nincs az a mennyiség, amit ne tudnánk megenni belőle. Volt már szülinapos édesség, lakodalmi sütemény, de a karácsonyi időszakban a legfinomabb.

Hozzávalók a tésztához:

25 dkg liszt

10 dkg vaj

Egy csipet só

Fél kis kanál ecet

4 tojás sárgája

Fél doboz tejföl

Olaj és liszt a kenéshez

Töltelék:

4 tojás fehérje

10 dkg darált dió

15 dkg porcukor

Egy kevés citromlé

Elkészítés:

A tészta hozzávalót összegyúrjuk, és 2 cipót formázunk belőle. Mácsik tészta vastagságúra sodorjuk, majd megkenjük olajjal, megszórjuk liszttel, és rudat tekerünk belőlük. Így leveles, réteges lesz a tésztánk. Másfél órát pihentetjük, aztán kisujjnyi vastag szeleteket szelünk a rudakból, és ezeket egyenként kávéscsésze aljnyi méretre sodorjuk.

A töltelékhez a tojásfehérjét cukor nélkül habbá verjük, és ebbe tesszük a darált diós porcukros keveréket a kevés citromlével. A kis sodort karikákat egyenként megkenjük ezzel a masszával, majd újra felcsavarjuk a tésztákat.

Forró sütőben 180 fokon kb. 15 percig sütjük.

Porcukorral, vagy anélkül esszük, akár több ezer kilométert is kibír fémdobozban, finom a tiroli hegyekben és Angliában is. Mivel elég macerás elkészíteni, csakis szeretettel együtt lesz tökéletes.

Ahogy az anyukám süti.

2011. december 14., szerda

Madártej

A néha a völgyre ereszkedő hatalmas fehér felhőkről jutott eszembe ez a kedvenc desszertem, amit lehet nagyon szeretni, de van, aki meg sem kóstolja. Talán a névadás nem volt szerencsés, ez a madártej dolog kissé bizarr. De maga az étel, az valami csoda. Főleg, amikor anyu készíti el.

Mi is kell hozzá? Sok tojás, innét a madár, és persze tej is.

Hozzávalók a habhoz:

6 tojás fehérje

9 evőkanál kristálycukor

Hozzávalók az „alapléhez”:

2 l tej

6 tojás sárgája

1 vanília rúd

6 evőkanál cukor

1 evőkanál liszt

Elkészítés:

Először a tojásfehérjéből és cukorból verünk kemény habot, majd kanállal meleg vízbe szaggatjuk, és oldalanként másfél percig főzzük. Mi nem gőzfürdőben és nem zubogó forró vízben főzzük, hanem csak lassan gyöngyöző meleg vízben. A kész madárhabot abba a tálba tesszük, amiben tálaljuk.

A tejből 1,5 dl-t a tojás sárgával, 6 evőkanál cukorral és a liszttel csomómentesre keverünk, közben a maradék tejet a vaníliarúd kikapart belsejével felforraljuk. Ha forr, hozzáöntjük a tojásos masszát, és sűrűre forraljuk.

Még melegen nyakon öntjük a habokat, és kihűtjük.

Van, aki csak tálaláskor helyezi a habokat a vaníliás lére, és van, aki egy kis karamellával tuningolja a fehér halmokat. Mi otthon szeretjük, ha a fehér habok kicsit még megszívják magukat a vaníliás lével. Általában szombaton este készítjük el, és vasárnap ebéd után a legfinomabb.

2011. december 4., vasárnap

Mi az a Krapfen?

Ezen a heten a tiroli adventi väsärokat neztük es kostoltuk sorra.


Voltunk Innsbruck több väsäräban, es Mayrhofenben.

Hogy mi a különbseg az otthoni Vörösmarty-teri vagy egyeb adventi väsär, es az oszträk kipakoläsok között?

Igazäbol mindenhol a karäcsonyi väsärläsra csäbitanak, helyi kezmüvesek es termelök termekeit vehetjük meg aranyäron, es ihatjuk a forralt bort, puncsot, forro csokit, a kölcsönözhetö vagy megväsärolhato ünnepi bögrekböl. Es amig otthon mergelödünk egy 600 Ft-os forrocsokin vagy 800 Ft-os forralt boron, addig az oszträkok fizetesehez simän belefer a 3 vagy 4 euros meleg ital.

Igazäbol nem is a forint/euro ärfolyam alapjän szämolunk, hanem hogy ez mennyi borravalonk, vagy hänyad resze a fizetesünknek. Es igen, belefer hetente többször, hogy ilyenekre költsünk.

Innsbrukban, ahol kocsival voltam a forro csokit, a hegyi sajtokat, sonkäkat, es igazi Bratwurstot teszteltünk, a pärolt käposztäval megrakott längost nem mertük megkostolni. Az itteni väsärok a becsihez hasonlithatok leginkäbb.



Mayrhofenben, az erdö szelen, ahogy a kepen is latszik, igazi mesehangulatot varäzsoltak a szervezök. Bär ho nincs, a fäklyäkkal, täbortüzekkel megvilägitott tisztäson igazän jol esett forralt bort es puncsot kortyolgatni, sült gesztenyet enni. Es valahogy ebben a gesztenye kupacban nem volt egy kökemeny sem, nem volt kukacos, nem volt ehetetlen.

Es oräkig szemezgettünk az igazi helyi specialitässal, a zillertali Krapfennel, ami egy krumplival, alpesi sajtokkal, turoval es hagymäval töltött fänk, de nem szalagos, kerek, hanem felkör alaku, vekony tesztäju. Elsö ränezesre valamilyen sült halnak gondoltuk, aztän a formäja miatt lekvärt kepzeltünk bele.

De igy sosan is nagyon finom, nagyon jol illik a füszeres forralt borhoz, eteti-itatja magät ez a päros.