Keresés ebben a blogban

2011. július 29., péntek

Rózsabarack levendulával


Újabb különlegesnek számító üvegek kerültek a polcra, levendulával illatosított baracklekvárt főztem.
A rózsabarack héja pirosabb és keményebb is, mint a normál sárgabaracké, ezért a lekvárhoz meg kell hámozni. Kicsit savanykásabb az íze is, de nagyon finom.
A levendulás barack lekvárhoz Limara blogját vettem alapul, legalábbis az arányokat tekintve.
Hozzávalók:
1 kg sárgabarack/rózsabarack-hámozva, magozva mérjük
30 dkg cukor
1 evőkanál levendulavirág-nekem a teáskanál kevésnek tűnt, ezért többet tettem
1 mokkáskanál citromsav
1 tasak 3:1 zselésítő

Elkészítés:
A megmosott rózsabarackot forró vízbe tesszük, csak épp egy percre, hogy könnyen le tudjuk szedni a héját. Eközben ki is magozzuk. Nagyon jó a kéznek ez a barackpakolás, bár a körmöket kicsit sikálni kell a végén.
Az előkészített barackot összekeverjük a cukorral, a citromsavval és a zselésítővel, majd feltesszük főni.
Egy negyed órát forraljuk, kavargatjuk, miközben bugyog a tűzön, aztán összeturmixoljuk. Ezután szórjuk bele az illatos levendulavirágokat, és még így is főzzük öt percig.
Forrón üvegekbe töltjük, majd egy éjszakára dunsztoljuk.
Nagyon kellemes íze van, de ne számítsunk a hagyományos barack lekvár ízre, mert ahhoz nem sok köze van.
Pikáns, illatos, meghökkentő íz, az üvegekben pedig elő-előbukkannak a napsárga barackból a lila levendulavirágok.
Süteménybe, húsok mellé egyaránt adható, és gasztro ajándéknak is jó ötlet.
Persze, csak annak, akinek a levenduláról nem a molyirtó jut eszébe.

2011. július 27., szerda

Batyu, túróval


A hűvös nyári napokon igazán jólesik a tűzhelyben sütni valamit. Ha pedig a tésztát gyúrjuk, akkor már eleve kimelegedhetünk.
Most megint nem a saját túrós batyumat reklámozom, hanem anyuét, fene jó dolgom van itthon. Mire felébredek, már sül valami finomság a sütőben, ma épp szilváslepény illatra ébredtem. Erről majd később, most a túrós batyu, amihez a túrót én kevertem össze…
A családi kelt tésztánk receptjét már korábban leírtam, ebből az adagból most is kétféle finomság készült.
Egy adag sajtos kifli és egy adag batyu.
A túrós töltelékhez a hozzávalók:
450 g túró
2 tojás
2 evőkanál cukor
1 vaníliás cukor
Ha valaki szereti, akkor mazsola.

A töltelék hozzávalóit összekeverjük, majd a kinyújtott és feldarabolt tészta közepére halmozzuk. A négyzeteket összehajtjuk, és forró sütőben megsütjük. A tetejére cukros vizet kenünk, amikor kivesszük a sütőből.
Frissen, de nem melegen a legjobb, de másnap reggelire is tökéletes, a boltinál ezerszer finomabb és laktatóbb.
Ha rászánod az időt, és kipróbálod, soha többet nem akarsz majd gyári péksütiket enni!
Jó étvágyat!

2011. július 22., péntek

A legjobb, ami a málnával történhet


Vigyázat! A málna függőséget okoz.
A legfinomabb a bokorról szedve, frissen, mosatlanul, amikor még meleg a napfénytől, és amikor közben böködnek az ágai. Nem egyszerű nagyobb mennyiséget szedni belőle, igazán kényes gyümölcs, óvatosan kell megfogni, hogy ne törjön össze, ne nyomjuk szét.
Persze, süteménybe, lekvárba, szörpbe téve megmossuk, de a saját kertben nyugodtan lehet falatozni. Úgy a tálka is jobban telik.
A málna a szörpök királya. Gyerekkoromban fehér vászon volt fellógatva a spájzban, és azon keresztül csöpögött napokig a leve, amit aztán üvegekbe töltöttünk, és tettünk el télire.
Ma is lehet így csepegtetni, de ha egy nagy edényben összekeverjük a cukorral és a citromsavval, akkor úgy is kiengedi a levét 2-3 nap alatt, aztán áttekerjük a gyümölcsös lét egy halászléhez is használt passzírozón, majd egy hagyományos szűrőn is átcsurgatjuk, hogy minden magdarabka eltűnjön. Egy csepp sem veszhet kárba…
Na, ez most egy fordított recept lett, mert a hozzávalók jönnek később.
1 kg málna
Fél kg cukor
1 kávéskanál citromsav

Vízzel, szódával hígítva önmagában is tökéletes, de turbózhatjuk citromkarikával vagy mentalevéllel, télen szárított mentával.

És van egy málnalikőr recept is….

2011. július 19., kedd

Mácsik


A házi gyúrt tésztáról írtam már, amikor Giannival tanultuk az igazi olasz tészta rejtelmeit.
Most a mácsikról lesz szó, ami nálunk a túrós tésztát jelenti, de csak akkor, ha anyu gyúrja a tésztáját, és nem csúszós bolti cuccra pakoljuk a hozzávalókat.
A túrós tészta egyik nagy talánya, hogy akkor most cukorral vagy szalonnával együk-e. Én többnyire cukrosan és szalonnával eszem. Igazi hedonizmus.
Az alábbi mennyiség szokás szerint egy nagy családnak készült, de érdemes megpróbálni, mert nagyon finom.
A hozzávalók azért nem a megszokott kerek számban vannak megadva, mert anyu érzésből készíti, és a végén a maradékokat mértük le mérlegen. Mert aki tud tésztát gyúrni, az ugye az állag alapján tesz még bele lisztet, ha kell, vagy egy kis vizet, ha túl kemény lenne.
Azt meg tudjátok, hogy ha én számolom át kisebb mennyiségre, akkor ott valami elcsúszhat.
Tudom, harmadik osztály, mértékváltás. De hiányoztam….

Hozzávalók a mácsik tésztához:
90 dkg liszt
3,2 dl víz
1 teáskanál só
2 tojás
És kb. 5 dkg liszt a szóráshoz, gyúráshoz.
A tésztára kell: túró, szalonna, tejföl

Elkészítés:
A hozzávalókat kb. 5 percig gyúrjuk, míg egyenletes állagú tésztánk lesz. Aztán lisztezett deszkán kinyújtjuk, majd 5 cm-es sávokat szelünk. A sávokat belisztezve egymásra teszünk 3-4-et, és vékony csíkokra szeljük.
Nem használunk hozzá gépet, sodrófa és kés kell hozzá.


Forró, sós vízben addig kell főzni, míg feljönnek a víz tetejére s csíkokcskák. Le kell szűrni, hideg vízzel öblíteni, majd forró olajon vagy zsíron kicsit átpirítjuk.
A túrós tésztához a szalonnát kockákra szeljük, megsütjük. A bátrak ezt tejföllel, túróval és cukorral teszik a tésztára.


A hagyományos felfogás pedig vagy a szalonnás vagy a cukros változatot eszi.
Jó étvágyat!

2011. július 16., szombat

Lángos


Ha nyár, akkor Balaton, ha Balaton, akkor lángos.
És amit meg lehet sütni-venni a parton, azt ugye egy átlag konyhában is elkészíthetjük.
Anyunak szokás szerint nagyon tuti receptje van, lángosra is, csak kivártuk azt a napot, amikor nem 200 fok van a konyhában, hanem csak 50. És sütött nekünk, lángost.
A múltkori aludttejes kísérletezés annyira bejött, hogy ismét sikerült egy zacskóból aludttejet alkotni, így a sima, kefíres változat helyett aludtejből készült a tészta.

Hozzávalók a lángoshoz, egy nagy csapat részére:
1 kg liszt
1 l aludt tej vagy kefír
1 kis kanál só
3 dkg élesztő
1 dl tej
1 kocka cukor

Elkészítés:
Az élesztőt fel kell futtatni, majd összekeverni a hozzávalókkal. Alapos kidolgozás után a tésztát kelesztő tálba tesszük, és hagyjuk megkelni.
Ezután cipókat formázunk belőle, melyeket még 10 percig pihentetünk. Ez alatt pont felforrósodik az olaj, amiben sütjük.


A kezünkkel a cipókat óvatosan lángos méretűre formáljuk, vigyázzunk, el ne szakadjon a tészta, majd forró olajban mindkét oldalát megsütjük.


Ha ügyesek vagyunk, szalagos lesz, mint a fánk.


A cipóformák fél napig hűtőben is tarthatók, így vacsorára majd másnap reggelire is lehet frissen sütni.
A tetejére fokhagymát, tejfölt, sajtot teszünk, van, aki csak sózza, és vannak, akik porcukorral vagy lekvárral eszik.
Jó étvágyat!

2011. július 13., szerda

BAB-piacon


Piacra járni jó. Akkor, ha van szép piac, ahol friss, hazai zöldséget-gyümölcsöt és kézműves lekvárt, sajtot, szalámit lehet kapni.
Pár éve még nem volt igazi kereslet az ilyen piacokra, a Balaton-partján leginkább a német és osztrák turisták részére szerveztek szombat délelőtti piac napokat, ahol a mézet, savanyúságot arany árban mérték, és ha nem németül kértél, esélyed sem volt, hogy kiszolgáljanak. A cél a gyors haszon volt, a minőséget meg senki nem reklamálta több száz kilométer távolságból egy-egy nyaralás után.
Aztán szépen kezdett ennek is kultúrája lenni, a magyar turista eljutott olasz és horvát piacokra, látta, hogy a gazdák reggelente kipakolnak, friss és finom a termékük, és meg is lehet fizetni.
Igazi francia piacot sikerült pár éve varázsolni a Káptalantótiba a Liliomkert Piac tulajdonosának, még a fővárosból is leautóznak az emberek egy-egy vasárnap délelőtt, hogy finomakat egyenek-igyanak és vigyenek haza egy darab valóságot.
Egyre több városlakóban merül fel az igény, hogy a génkezelt, hajón, kamionban érlelt alapanyagok helyett valami igazán ehetőt vigyen a konyhájába, és hát egy szupermarketes vásárlás soha nem olyan szórakoztató, mint egy piacon sétálgatni.
Gyenesdiáson a nagy strand közelében nyitották meg a BAB-ot, a Balatoni Autentikus Bio és Látványpiacot, ahol nem mellesleg balatoni halakat is árulnak.
A piac minden nap reggel és este is nyitva van, így strand előtt és után is be lehet vásárolni, lehet falatozni.
Az állandó faházas árusok közül egyediségével tűnik ki a Halbolt és halsütő, ahol a jégbe hűtött balatoni halakat kérésre helyben meg is sütik. Végre, talán megtanuljuk, hogy a hekk helyett keszeget, kárászt vagy pontyot együnk a strandokon.
Igazi halászléhez igazi és friss halak, ikra, haltej és halászlé alap is kapható. A pult túloldalán szívesen elmagyarázzák, melyik halat hogyan érdemes elkészíteni otthon, de akinek nincs türelme vagy kedve a nyári melegben sütögetni, annak a helyszínen frissen ki is sütik a választottját.
Ha nem halra vágyunk, hanem igazi húsokra, akkor a Káptalantóti mangalicásokhoz kell benézni. Éhesen érdemes, mert a kóstoló falatok elől senki nem menekülhet. Nem is akar.
Kolbászok, füstölt sonkák, szalonnák, májas van a fatányéron, és nemcsak az étel ízletes, hanem a vendéglátás is tökéletes. Üres kézzel nem távozik senki, mert addig kínálják a finom falatokat, míg megtaláljuk a reggelihez, vacsorához valót. És közben megismerjük a különböző mangalica típusokat is, és a különböző szalonnákat. Nem kifejezetten diétás falatok ezek, csak úgy olvad a szánkban a zsíros szalonna. Viszont könnyítik az emésztést, és jótékony hatással vannak a vérképződésre.
Találunk még füstölt pisztrángot, mézeket, sajtokat, pálinkát, kürtös kalácsot és langallót, de házi savanyúságot, lekvárt és rétest is vehetünk.
A friss zöldségek-gyümölcsök mellett kézműves termékek, ékszerek, faragott fa tárgyak, edények is vannak.
Közel van a Balatoni Bringakörút is, így akár Keszthelyről is gyorsan át lehet tekerni, de a strand parkolójában autóval is meg lehet állni. Persze, aki vezet, az nem kóstolhatja meg a pálinkákat, borokat, viszont neki is jut a házi szörpökből, limonádéból.
Aki erre jár, nézzen be, kóstolja meg a helyi ízeket, és hűtőmágnes helyett vigyen egy igazi falatot magával a Balatontól. Aki pedig a környéken lakik, az a szupermarketek helyett sétáljon el ide, és intézze el itt a hétvégi bevásárlását. A különbséget érezni fogja.

2011. július 12., kedd

Málé, prósza...


Gyerekkoromban sokszor ettünk aludtejes prószát, legtöbbször szilvalekvárral.
Igen, volt hozzá tej, amiből tudtunk aludttejet készíteni. Vagy azért, mert megsavanyodott, és kényszerből lett aludttej, vagy mert direkt ezt akarta vele anyu.
A mostani dobozos tejekből nem lesz aludtej, még csak meg sem savanyodnak.
És a környékünkön viszonylag bonyolult megbízható házi tehén tejhez jutni. Az adagoló automatás rendszerek valahogy nem tűnnek megbízhatónak nekem, és talán már nem is tudnám jóízűen meginni. Pedig emlékszem, mennyire szerettem a langyos tehén tejet zománcbögréből inni Kisrákoson, még a pajtában, közvetlenül fejés után, mindenféle fertőtlenítés, sterilizálás nélkül, ahogy Marika néni kifejte, és kiöntötte nekünk. Igen, tehén szaga volt, igen habos volt a teteje, és igen, csapkodott a tehén a farkával, és nem, eszünkbe sem jutott, hogy bármi bajunk lehetne ettől. Mennyire szerettem én azokat a nyárestéket. És mennyire távol kerültünk ma már ezektől a természetes dolgoktól.
Így aludtejes prósza helyett a modern, kefires változat készül mostanában, és „élvezzük” a dobozos tej örökkévalóságát…..
A kefires prósza hozzávalói:
40 dkg liszt, ez lehet kukoricaliszt is
9 dl kefír, ami jobb lenne aludtejből
1 kis kanál só
1 kis kanál cukor
1 evőkanál olaj
2 dl tejföl
Sok evőkanál lekvár

Elkészítési mód:
A lisztet összekeverjük az aludttejjel/kefirrel, sóval, cukorral, és beleöntjük egy kivajazott/zsírozott tepsibe. Meglocsoljuk olajjal vagy zsírral, rácsepegtetünk egy doboz tejfölt, és a végén rápotyogtatunk sok-sok evőkanál lekvárt.
Forró sütőben megsütjük, a széle ropogós lesz, az alja kicsit beleragad a tepsibe…
Porcukorral meghintve tálaljuk, és megesszük.
Hagyományosan őrségi, göcseji paraszti étel, és az aludttejes változat sokkal finomabb a kefíresnél.
Tehát, ha valakinek van tehene, és megbízható házi teje, akkor ugorjon már be hozzánk egy kannával.
És igen, a bejegyzés megírása után találtunk az InterSparban rövid szavatosságú tejet, ami megsavanyodott egy éjszaka alatt, és így egy baracklekváros prósza is készült, most már aludt tejből.

2011. július 10., vasárnap

Napfényízű nyár


Sárgabarack lekvár szezon van.
Ez az a lekvár, amit minden családban a lekvárként emlegetnek, ez az a lekvár, ami kenyérre, sütibe, palacsintába kerül a legtöbb helyen. Aki nem annyira lekvárfüggő, mint mi, annál a lekvár ki is merül a sárgabarackban.
És akinél így van, az biztos nem kóstolná meg azokat az újításokat, amiket most próbáltunk ki.
Mert a hagyományos alap lekváron kívül idén két új variáció is készült nálunk.
A narancsos változat kissé savanykásabb ízű, de lágyabb állagú lett, míg a rozmaringos igazán pikáns, különleges illatú csodadesszert, vagy akár húsok kiegészítője is lehet.

Hozzávalók a narancsos sárgabarack lekvárhoz:
1 kg kimagozott sárgabarack
Fél kg cukor
2 dl 100%-os narancslé
1 tasak 2:1 dzsemfix

Hozzávalók a rozmaringos sárgabarack lekvárhoz:
1 kg kimagozott sárgabarack
Fél kg cukor
1 marék friss rozmaring levél
1 tasak 2:1 dzsemfix

Elkészítés:
A kimagozott félbevágott gyümölcsöt összekeverem a cukorral, dzsemfixálóval, és felteszem főni.
A lekvárfőzés folyamata a sárgabarack esetében kiegészül az összeturmixolással, amihez egy botmixer kell, hogy még forrón, az első 5 perces forralás végén összepépesítsük. Ezután még 5 perc forralás, a rozmaring az utolsó egy percre kerül csak bele. A narancslé meg már az elején, a cukorral. Így keverni is könnyebb.

Nincs is jobb, mint egy forró nyári nap végén a még meleg lekvárokat kóstolgatni, és üvegekbe töltögetni, majd másnap reggelire letesztelni, mennyire sikerült a kreáció.
Azt hiszem, ezek a gyönyörű sárga színek igazi napfényt fognak hozni majd a hideg téli napokon is!

2011. július 6., szerda

Frizzante és tintahal


Végre nyár, újra, süt a nap, és aki nem jutott el még a tengerhez, vagy már visszajött, annak sem kell a partmenti életérzést nélkülözni.
Igaz, a szél nem úgy fúj a Bazilika tövében a DiVinoban, és a sós áramlatot sem lehet érezni, de a hangulat igazi, nyüzsgő mediterrán esti.
Egy könnyed, beszélgetős vacsorához pedig igazi telitalálat volt, most is.
Makai Zsolt séf kreációi és a borválaszték 3 táblányi átbogarászása után nem csalódtunk a választásunkban.
Kezdésnek Demeter Endre Lasa Frizzantéját kértük, ami Tokaj-Hegyalja üde, könnyed gyöngyözőbora. A furmint-hárslevelű alapbornak a mádi dűlők adnak egy jellegzetes vulkáni karaktert, de a gyümölcsízek megőrzése is tökéletes lett.
Kis szériában készült bor, a DiVino utolsó palackját bontotta nekünk, így most haza nem tudtunk hozni belőle, majd legközelebb beugrunk. Nagyon könnyed, üde, mégis elegáns bor, igazi mediterrán érzés. Nem túl szénsavas, de a buborékok játéka mind a pohárban mind a szánkban jelen van. Frizzante….
Ha már tengerpart feeling, mi mást kérhettünk volna, mint sáfránymártással tálalt tintahalat, ami nem csak finom, hanem ötletesen is komponált.
Desszertnek mandulás narancstortát és citromtortát rendelünk. Két teljesen más karakterű süteményt kapunk, feleztünk persze, hogy minden ízt megkóstolhassunk. Körítésnek mályvacukor, búzavirág, ezüstcukorka és mandulamorzsa. Finom, szép, és könnyed.
Tökéletes falatok, tökéletes kortyok, és ismét kiderült, Miklós Csabi még mindig figyelmes vendéglátó. Jön-megy, beszél, kínál, sokan tanulhatnának tőle.
Várjuk a San Daniele-i sonkás étlapot!

2011. július 4., hétfő

Bledi krémes


Bled Szlovénia gyöngyszeme, ahol apuval és anyuval teszteltük a helyi krémest. Minden útikalauz javasolja, hogy krémes nélkül Bledből ne induljon tovább senki.
Mivel anyu is nagy krémes készítő, és ugye az etalon nálunk az ő sütije, így nagy várakozással ültünk be egy ragyogó nyári estén a tó fölötti cukrászdába.
Mit vártunk az útikönyvek, internetes ajánlások alapján?

Már évtizedeken át ismert a Bledi krémes, a Bledi szakácsművészet szimbóluma.
Lehet venni krémest máshol is, de igazi Bledi krémest csak egy helyen kapni.
Ištvan Lukačevič, a Park szálloda cukrászda előbbi főnökének, több esztendő kísérletezés után sikerült megtalálni az igazi receptet.
Még ma is nevezetesek a krémesek, melyet e cukrászdában készítenek elő, és a szállodával szembeni kávézóban árusítanak.
És miben van a titok? Valójában nincs titok - csak tapasztalat.
És Bleden a tapasztalat igazán nem hiányzik, az elmúlt 50 évben 9 millió krémest készítettek és adtak el.
Leveles tésztából (vajjal és nem margarinnal) aranyra sütött alap, egy ízletes, megfelelően sűrű vaníliás krém pontosan a helyes mértékű liszttel, amit patikamérlegen mérnek, mert ha túl sok van benne, a krémes sütemény hasznavehetetlen, ha kévés a liszt, a felvágásnál összeomlik. A krém rezegős legyen, ne kemény vagy folyós.
A krémre felvert édes tejszínhab és egy réteg tészta jön, mely sütő cukorral van meghintve.
Ki ne kivánná meg...


Mi is megkívántuk, megettük, finom is volt, tényleg, de azért a városmarketing sokat hozzá tud tenni egy-egy helyi ételhez.
Aranyra sült a tészta, rezegős volt a krém is. De ennyi.
Egy finom krémes. Bledi.

És anyu hogyan süti itthon?
Keszthelyi krémes, ahogy mi szeretjük
Hozzávalók:
Leveles tészta-hát, ez bolti
Krém:
1 l tej
2 csomag vaníliás pudingpor
8 evőkanál cukor
3 tojás
Elkészítés:
2 dl tejjel ki kell keverni a tojások sárgáját, a pudingport és a cukrot.
A maradék tejet fel kell forralni, majd a tűzről lehúzva hozzákeverni a cukros masszát. Ha jól elvegyült, akkor sűrűre főzzük.
A tojásfehérjéből habot kell verni, és belekeverni a sűrű, forró krémhez.
Hagyjuk kihűlni, de közben többször átkeverjük, hogy ne bőrösödjön meg a teteje.
Megkenjük vele az egyik aranybarnára sütött leveles tészta lapot, majd a másikkal lefedjük, meghintjük porcukorral, és óvatosan szeleteljük.

Bledben pedig együnk pisztrángot, friss péksüteményeket is, ne csak a krémesre ácsingózzunk!
Igazi mediterrán kis város, ahol az olasz-osztrák és szlovén konyha elemei vegyülnek, a városközpontban erősen a turisták igényei szerint.
Bled megér egy kirándulást, a vízesések, erdők, patakok meseszépek.

2011. július 2., szombat

Szilvakék levendula


Nem tudom, mikor alakult ki a levendula mániám. Évek óta tart, és már nagyon sok formában kipróbáltam a levendulát.
Wellnes szállodákban imádom a szaunák melletti levendula illatú pihenőket, vagy a levendulavirággal dúsított fürdőgolyókat. Hvar szigetén beleszerettem a levendula mézbe, de időközben kiderült, nem kell olyan messze menni, hisz Tihany és Pannonhalma is igazi levendulamezők mellett fekszik, és a helyi termelőknek is nagyon finom mézük van.
Illóolaja, szárított virága nem csak aromaterápiás gyógynövény vagy molyűző, hanem kiváló fertőtlenítő és illatosító hatása is van.
Teája nyugtat, ellazít. Amióta pedig saját kertem van, az általam szedett és szárított levendula kis csokorban, organza tasakokban gyakori ajándék tőlem.

Idén aztán gondoltam egy merészet, és elkezdtem süteményekbe, ételekbe is adagolni.
A siker? Vegyes. Aki alapvetően csak a nagyszülők ruhásszekrényére asszociál a levenduláról, vagy nem szereti az illatát, az a levendulával fűszerezett süteményeket, italokat, sülteket sem fogja szeretni. Aki viszont kíváncsi új ízekre, annak nem okoz csalódást.
Már írtam, hogy csokis sütibe telitalálat, teszteltem natúr joghurttal, gofritésztába szórva, és ma készül a levendulaszirupom is.
Ehhez alapos piackutatást végeztem, és a gasztrobloggerek receptjeit végigolvasva Limara levendula szirup receptjét módosítottam kicsit.
Így a Szilvakék levendulalé hozzávalói:
1 l víz
60 dkg cukor
30 g levendulavirág
Elkészítés:
A cukorból, vízből szirupot főzök, ha forr, beleszórom a levendulavirágokat, és öt percig lassan tovább forralom. Ezután 3 órát pihentetem, leszűröm, és újra összeforralom, majd üvegekbe töltöm, és dunszt alatt hűtöm le.
Gondolkodtam azon, hogy citrommal vagy mentával turbósítom, de annyira finom ez az alapíz, hogy most elsőre nem kevertem hozzá semmit. Az alap recept több cukrot ír, én nem akartam annyira sziruposra készíteni.
Hűtőben elvileg 6 hónapig eláll. Ha ajándékba adod, az üveget díszítsd levendulával.
A szirup tejszínhabhoz, vaníliafagyihoz, barack kompóthoz, csokis sütihez, de még bárány sülthöz is felhasználható.
Legegyszerűbb fogyasztási módja pedig forró nyári estéken jéghideg vízzel/szódával hígítva.