Keresés ebben a blogban

2013. március 28., csütörtök

Húsvétra elefántot?


Sokáig barátkoztam a gondolattal, hogy vajas, lisztes krémes sütit süssek.
Valahogy idegennek, nehéznek, töménynek gondoltam ezeket a krémeket, igyekeztem az anyukámtól tanult könnyedebb, joghurtos, tejszínes, túrós krémeket készíteni.
De az elefántszem süti lisztes krémet kívánt. 
Mert bár kísérleteztem sima csoki pudinggal, az elefántszem-kedvelő tesztelő észrevette a különbséget.
Így aztán, rászántam magam az eredeti változatra.

Kakaós piskótatekercs, aztán a krém, csavarás, hűtés, kész. Nem nagy ügy, csak több edény kell hozzá, mint ami a konyhában van…..

Hozzávalók a piskótához:
6 tojás
6 evőkanál cukor
5 evőkanál liszt
2 evőkanál kakaópor
Egy csipet só
Fél tasak sütőpor
  

Elkészítés:
A tojásokat szétválasztom, a sárgákhoz adagolom a cukrot és a csipet sót, majd habverővel legalább öt percig keverem, hogy szép habos, levegős sárga masszát kapjak.
A másik edényben kemény habbá verem a tojások fehérjét, ez is legalább öt percig tart.
A sárga masszához adagolom a kakaóval és sütőporral kevert lisztet, de nem egyben, hanem kanalanként, óvatosan keverem hozzá.


A végén lazítom fel a felvert tojáshabbal, és öntöm sütőpapírral bélelt tepsibe.
200 fokos sütőben 12 perc alatt sül meg.
Ezután tálcára borítom, lehúzom a papírt, és nem tekerem fel teljesen, csak a recept szerint sodrófa segítségével félbehajtom. Ennek híján pálinkásüveggel….


Míg hűl, elkészítem a krémet.

Hozzávalók a krémhez:
3 evőkanál liszt
3 dl tej
20 dkg vaj
20 dkg porcukor
4 evőkanál kakaópor
2 csomag vaníliás cukor
2 banán

A krém elkészítése:
A lisztet a tejjel sűrűre főzöm. És csomómentesre, ami azt jelenti, hogy keverni-keverni-keverni.



Egy másik edényben a porcukrot habosra keverem a vajjal, célszerű szoba-hőmérsékletű vajjal dolgozni, úgy könnyebb a keverőlapátoknak.
Ezt belekeverem a már kihűlt fehér lisztes masszához, és szépen beleadagolom a kakaót és vaníliás cukrot.
Nem is lett túl nehéz az állaga, és nagyon finom.
A krém ¾-ét kenem a piskóta belsejébe. 
A süti mélyedésébe tuszkolok két banánt, majd az egészet összehajtom, és kívül is lekenem csokis krémmel.
Hűtőben tartjuk vagy két órát, mielőtt szeleteljük.
Nem túl szép, de nagyon finom süti lett. Nekem kicsit kínai elefántos, de finom.


2013. március 22., péntek

Majorannás sült kacsa vajas krumplipürével, körtekompóttal, bodzabogyó lekvárral


A hangzatos cím hozzávalóinak egy részét otthonról hoztam Syltre, így igazi, anyuféle körtekompót, és Lia-féle bodzabogyó lekvár színesíthette a kacsafalatokat.
A majoranna is anyukám kertjében nőtt, ő szárította.
Sajnos az idei befőzésről, gyűjtögetésről lemaradtam, de néhány üveg hazai íz felidézte a nyári illatokat, köszönet érte.
A kacsasütés legbonyolultabb része a kacsa felaprítása. Amikor a vágódeszkámat bőven túllógó, csúszós kacsával küzdöttem, néha arra gondoltam, mégis jobb lenne pizzát rendelni vacsorára.


Pedig a kacsa megkopasztása nem is az én dolgom volt…
A német kacsák jóval kisebbek, mint a megszokott magyar darabok, se a májuk, se a hájuk nem nőtt nagyra, így a kacsazsíros kenyér másnap reggel sajnos nem jöhetett szóba, szinte az összes zsírját elsülte szegény jószág.
A máját is csak levesben főztem meg, a nyakával, zúzájával, szívével, szárnyával és a mell, valamint hátcsontokkal együtt.
Sütésre csak a nagyobb, húsos darabok kerültek.


A megsózott, majd majoránnával megszórt kacsadarabokat bőrükkel felfelé ültettem a tepsibe, majd vizet öntöttem alájuk, és betoltam őket a 170 fokos sütőbe.
Itt vagy két és fél órán keresztül sültek, az első egy órában fólia alatt, és egyszer a vége felé kaptak még egy kis vizet. A légkeverés nem igazán pirította meg a kacsabőrt, így még kaptak 10 perc grillezést a legvégén.


Közben elkészült a hagyományos krumplipüré: főtt krumplikockák összetörve, sóval, vajjal, kevés tejjel kikeverve.
Én nem szoktam teljesen híg pürét készíteni, jobban szeretem a kicsit darabos változatot, amihez csak krumplitörőt használunk.
A tálalásnál pedig került a tányérra egy pár szelet körte és egy kis bodzalekvár is.
Te hogyan sütöd a kacsát?

2013. március 15., péntek

Marcipán, szeretetből



Az észak-német kikötővárosról, Lübeckről nekem elsőre a marcipán ugrik be, és csak később tudatosul, hogy ez a város a Hanza kereskedelem központja, hogy innét indult az igazi világkereskedelem, itt alkották meg a tengeri és szárazföldi kereskedés alapszabályait, hogy csaknem 1800 műemlék található az ezer éves városban, ami a világörökség része.
Ha lübecki marcipán, akkor a Niederegger név jut eszembe, ennek a családi vállalkozásnak csaknem 300 marcipán alapú terméke van, nekem nagy kedvencem volt korábban a likőrjük is.

Az igazi marcipánba a szereteten kívül csak két dolog kell, mandula és nádcukor.
A marcipánok összetétele alapján a lübeckibe 90% mandula kerül, a gyengébb minőségű termékek fele-fele arányban keverik a cukrot és mandulát, a nádcukor helyett pedig a könnyebben hozzáférhető és olcsóbb répacukrot használják.
A Niederegger termékek alapreceptje 1806 óta változatlan, ők egy kis rózsavizet is tesznek a marcipánhoz.
A marcipán keleti csemege, a háremhölgyek kedvelt édessége volt.
A XVI. században Európában még csak patikákban lehetett hozzájutni, úgy gondolták, nagyszerű szer a szívbajokra, nem mellesleg pedig igazi afrodiziákum.


Lübeckben járva sajnos a Niederegger birodalom múzeumát és kávézóját zárva találtuk, de a közeli Travemündében sikerült megkóstolni a tortakülönlegességeiket is.
23 állandó tortacsoda mellet 17 szezonális termékük van, a vitrin előtt állva választani sem tud az ember a gyönyörű szeletek közül. 


A bőség zavarában aztán rábukkanunk a híres diótortára és a Baumkuchen szeletre.
A sütik alapja egy vékony kekszes tészta, erre rétegezik a fenséges vajas és légiesen könnyű tejszínes krémeket és piskótaszeleteket.


Az egész kap egy nem túl vastag, de jellegzetes marcipán réteget, és ezt borítják be csokoládémázzal, vagy újabb krémcsodákkal.


Niederegger marcipánt Magyarországon is lehet kapni, nem tartozik az olcsó termékek közé, de ha egyszer megkóstoljátok, tudni fogjátok miért. Húsvétra nagyon szép kollekcióval készülnek.

Én most is azt vallom, inkább ritkábban veszek meg valamit, de akkor abból a legfinomabbat választom. És a lübecki ördög sem visz el miatta....
Észak-Németországban járva mindenképp nézzétek meg Lübecket, télen-nyáron, hóban-fagyban. És sütizzetek egy Niederegger cukrászdában.

2013. március 11., hétfő

Slambuc Sylten


Csaknem kétezer kilométerre a Hortobágytól ettem életem első slambucát.
Ezt a tipikus, bográcsban főtt alföldi pásztor ételt a mi vidékünkön (Zala, Vas megye) nem készítik. 
Mi a krumplis tésztát szalonna nélkül szoktuk enni, savanyú uborkával.
Sylten nem bográcsban, hanem wokban készítettük a slmabucot, igazi magyar szalonnával, magyar szárított paprikával. 
Nem szabad tűzön, hanem villanytűzhelyen főttek össze az ízek, de így is nagyon finom, laktató vacsoránk lett.

Hozzávalók a sylti slambuchoz:
3 nagy fej vöröshagyma
1 kg krumpli
12 dkg szalonna
1,5 db szárított piros paprika
bors
50 dkg kifőtt tészta (nagykocka)
Őrölt piros paprika

Elkészítés:
Előkészítjük a hozzávalókat.
Először felkockázzuk a szalonnát, majd megpucoljuk és kockára vágjuk a hagymát is. Míg jól kikönnyezzük magunkat, meghámozzuk a krumplit, és szintén kockára vágjuk.
Forró wokban a szalonnát üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a hagymadarabokat is. 


Ha ezek is pirulnak már, lehet sózni, borsózni és paprikázni, majd hozzázuttyintjuk a krumplit is.
Jól összekeverjük, felöntjük annyi vízzel, ami ellepi, és beledobjuk a szárított paprikát is.


Ha a krumpli félig megfőtt, mehet hozzá a tészta is.
Az alaprecept szerint ekkor a bográcsot keverés nélkül kell rázogatni, de wokban sokkal jobban jársz, ha kevergeted a tésztás masszát.
Ha beszívta az összes vizet, akkor egy kicsit oda kell pirítani, ilyenkor is bőszen kell forgatni a fakanalat.
Ezután már csak tálalni, és enni kell.
Lehetőleg egy jó kupica szilvapálinkával kísérd.

2013. március 4., hétfő

A császári Németország cári vacsorája

Hogy is van ez?
Hogy kerül Potsdam közepére egy orosz negyed, hagyományos faházakkal, kertészkedő, méhészkedő oroszokkal, és egy igazi orosz étteremmel?
Vilmos császár I. Alexandrow cár barátságának jeléül 1823-ban Potsdamban 13 telket, rajta orosz stílusú faházakat ajándékozott a cári katonáknak, az ő leszármazottaik azóta is itt élnek.
Érdekesség, hogy a katonák zenekari kórusa kapta ezt az ajándékot, vagyis orosz énekesek, zenészek telepedtek le itt anno.
A házak egy része múzeumként működik, de közben lakóházként is funkcionálnak.
A városrész 1990-től az Unesco világörökség része.


Meglepően sok a turista, sokan csak egy szamovár teára ülnek le az étterem asztalaihoz, de sokan kóstolják meg a hagyományos orosz ízeket.


A pincérnő orosz, fantasztikus akcentussal beszéli a németet, majd megörül annak, hogy mi oroszul dicsérjük a fogásokat.
Elsőre egy jó forró levessel kezdjük, ez az egész napos kastélytúra után igazi melengető élmény, hiába, na, tél van.
A borscs egy cékla alapú leves, káposztával, zöldségekkel, húskockákkal.
Az elkészítése igen bonyolult, mert az összes zöldséget külön főzik, a cékla színét sem szabad elveszíteni, még az sem mindegy, hogy a zöldségeket milyen sorrendben teszik a levesbe.


Másodikként egy  kedvelt orosz tésztaételt, pelmenyit eszünk, ezt Szibériától Ukrajnáig készítik, számos variációja ismert.
Engem ránézésre a raviolira emlékeztetett, persze az ízvilága eltér az olasz változattól.
Egy vajjal és pirított hagymával, tejföllel megszórt darált hússal töltött tésztát kaptunk, de sokan eszik ecettel és borssal meghintve is, ez a fülre hasonlító ételt.


Igazán finom falatok és meghitt, családias hangulat várja az Alexandrowkába látogatókat.
Aki arra jár, próbálja ki őket!
És nézze meg a várost körülölelő kastélyokat, parkokat, melyek szintén a világörökség részét képezik.


2013. március 2., szombat

Kakaós csiga Sylten


Kakaós csigával már többször próbálkoztam, ez lett az eddigi legjobb. A kelt tészták közül ez az egyik kedvencem.

Az alapreceptet Limara oldaláról néztem, aki pont a napokban kapta meg a Nők Lapja Café Bloggerinája kitüntetést.

Kicsit módosítottam a recepten, és az elkészítés is szokásos, egyedi volt, például pálinkás üveget használtam sodrófa helyett, de hát az ember lánya azzal dolgozik, ami van neki. Pálinka meg van, ugye.
Az én kakaós csigám hozzávalói:
50 dkg finomliszt
3 evőkanál cukor
1 kis kanál só
1 tojás
1 tojás sárga
2,5 dl tej
1 tasak porélesztő
8 dkg olvasztott vaj

A töltelék hozzávalói:
5 dkg vaj
Cukrozatlan kakaó
porcukor

A tetejére:
2 dl vaníliás tej (én vanília esszenciát csepegtettem a tejbe, de vaníliás cukor vagy vanília rúd is jó)

Elkészítés:
Limara kenyérsütőben dagasztotta a tésztát, én úgy gondoltam, robotgépet használok.
Nekem fura volt, hogy a vajat csak tíz perc dagasztás után kellett hozzáadni az eredeti recept szerint, de nagy nehezen összeállt a tészta.
Kicsit rásegítettem kézzel is, biztos, ami biztos. Legközelebb én a vajat is beleteszem a legelején.
A tészta másfél óra alatt nőtt a duplájára, ezután kb. 3 mm vastag téglalappá nyújtottam, lisztezett felületen, pálinkás üveggel.
A kinyújtott tésztát megkentem a felolvasztott 5 dkg vajjal, majd jó alaposan megszórtam kakaóval, nem sajnáltam, bőven elfedte a tésztát.


Erre került a cukros réteg, szintén jó sok, hogy finom legyen.
A megszórt téglalapot feltekertem, és kb. kétujjnyi vastag szeleteket vágtam.
Ezeket a szeleteket tepsire helyeztem,egymástól távol, hogy tudjanak nőni, majd még fél órát növesztettem őket sütés előtt.


180 fokon húsz perc alatt gyönyörűre és finomra sültek, az illata becsalogatott mindenkit a környékről.
A még forró csigákra egy csésze forró vaníliás tejet kell locsolni, ettől puhák maradnak másnapra is.
Mondanom sem kell, hogy a szomszéd lengyel lány életében nem evett még hasonlót sem.....