Egy évvel ezelőtt voltam a Sylt szigetén található kampeni
Kupferkannéban. Hetek óta terveztük már, mert annyi, de
annyi jó kritikát olvastam a helyről, hogy feltétlenül ki akartam próbálni. De egy esős szigeten egy szabadtéri teraszos sütizést nem könnyű összehozni,
főleg úgy, hogy a hely este hatkor bezár. Ha van vendég, ha nincs vendég, a
záróra az záróra. Csodálkoztunk is, hogy a mellettünk levő asztalokat szép
lassan lepakolják, összeborítják a székeket, és hat előtt pár perccel
megkérdezik, hozhatják-e a számlát.
Na, de ne szaladjunk előre.
A hely legnagyobb
különlegessége, hogy a Wattenmeer melletti természetvédelmi partszakasz szélén
fekszik, parkjából gyönyörű kilátással a vízre, a tájra, fái között pedig
nyugalom.
Ha telt ház van, akkor nyüzsivel fűszerezve, de a hely szelleme, a
környezet, a tengeri szél illata a frissen főzött kávéval tényleg mesés.
Ilyenkor árakat sem nézünk, csak sandítunk az étlapon, hogy mennyibe is fog ez
fájni. Rajtunk kívül pedig mindenkinek édes mindegy, hogy 10 Euro egy sütemény
vagy 20.
Mert Kampen, ahogy az egész sziget, a burzsoá németek kedvelt
nyaralóhelye, nekik csak az számít, hogy valami sikkes legyen és felkapott. Ez
a kávézó pont ilyen.
A legtöbb német gasztro magazinban hirdetnek, a szállodákban
szórólapok, és elcsípett beszélgetésekből is többször hallottam, hogy azok a
sütik a Kupferkannéban...
Biztos a nagy rákészülés, a nagy türelmetlenség okozta, de
nekem a sütikínálat első blikkre lehangoló volt. Persze, szerepelt az összes
íz, amit előtte az online étlapon kinéztem, de azt gondoltam, több fantáziát
visznek a dologba, és nem egy alap tésztát töltenek meg sokfélén. Így lesz
mákos pite, sajtos, meggyes, cseresznyés, rebarbarás, vaníliás, epres, szilvás,
sárgabarackos süti.
A korábbi német és osztrák cukrászdás élmények habos
sütikreációi helyett egy teljesen alap pite tésztát ettünk, ami persze
tökéletes és óriási volt. Elvileg csak liszt, tojás, cukor és vaj felhasználásával
készítik, hagyományos recept szerint. Értem azt is, hogy ez a legegyszerűbb
módja a nagy forgalmú helynek, hogy széles sütirepertoárt tartson, ha van egy
jó alaptészta, azt csak tölteni kell másképp. Így adott az állandó minőség.
A süti finom volt, a kávé is, ahhoz képest, hogy igazi német
hosszú kávé volt, mert a barista csak 10-15 óra között dolgozott, akkor
lehetett volna espressot vagy
capucchinot is kérni. A hosszú kávé sem volt rossz.
Costa Rica, Java és Kolumbia legjobb nyerskávéiból készül a saját Kupferkanne
mix, amit ők pörkölnek, és frissen őrölve főzik le a vendégeknek. Messze
kimagasló élmény a híg kávék földjén.
Összességében kellemes kávézó a világ végén, ha arra jártok,
keressétek meg őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése