Keresés ebben a blogban

2014. május 20., kedd

Kupferkanne, a sylti kávézóparadicsom

Egy évvel ezelőtt voltam a Sylt szigetén található kampeni Kupferkannéban. Hetek óta terveztük már, mert annyi, de annyi jó kritikát olvastam a helyről, hogy feltétlenül ki akartam próbálni. De egy esős szigeten egy szabadtéri teraszos sütizést nem könnyű összehozni, főleg úgy, hogy a hely este hatkor bezár. Ha van vendég, ha nincs vendég, a záróra az záróra. Csodálkoztunk is, hogy a mellettünk levő asztalokat szép lassan lepakolják, összeborítják a székeket, és hat előtt pár perccel megkérdezik, hozhatják-e a számlát.
Na, de ne szaladjunk előre. 
A hely legnagyobb különlegessége, hogy a Wattenmeer melletti természetvédelmi partszakasz szélén fekszik, parkjából gyönyörű kilátással a vízre, a tájra, fái között pedig nyugalom. 


Ha telt ház van, akkor nyüzsivel fűszerezve, de a hely szelleme, a környezet, a tengeri szél illata a frissen főzött kávéval tényleg mesés. Ilyenkor árakat sem nézünk, csak sandítunk az étlapon, hogy mennyibe is fog ez fájni. Rajtunk kívül pedig mindenkinek édes mindegy, hogy 10 Euro egy sütemény vagy 20. 
Mert Kampen, ahogy az egész sziget, a burzsoá németek kedvelt nyaralóhelye, nekik csak az számít, hogy valami sikkes legyen és felkapott. Ez a kávézó pont ilyen.
A legtöbb német gasztro magazinban hirdetnek, a szállodákban szórólapok, és elcsípett beszélgetésekből is többször hallottam, hogy azok a sütik a Kupferkannéban...


Biztos a nagy rákészülés, a nagy türelmetlenség okozta, de nekem a sütikínálat első blikkre lehangoló volt. Persze, szerepelt az összes íz, amit előtte az online étlapon kinéztem, de azt gondoltam, több fantáziát visznek a dologba, és nem egy alap tésztát töltenek meg sokfélén. Így lesz mákos pite, sajtos, meggyes, cseresznyés, rebarbarás, vaníliás, epres, szilvás, sárgabarackos süti.
A korábbi német és osztrák cukrászdás élmények habos sütikreációi helyett egy teljesen alap pite tésztát ettünk, ami persze tökéletes és óriási volt. Elvileg csak liszt, tojás, cukor és vaj felhasználásával készítik, hagyományos recept szerint. Értem azt is, hogy ez a legegyszerűbb módja a nagy forgalmú helynek, hogy széles sütirepertoárt tartson, ha van egy jó alaptészta, azt csak tölteni kell másképp. Így adott az állandó minőség.

A süti finom volt, a kávé is, ahhoz képest, hogy igazi német hosszú kávé volt, mert a barista csak 10-15 óra között dolgozott, akkor lehetett volna espressot vagy
capucchinot is kérni. A hosszú kávé sem volt rossz. Costa Rica, Java és Kolumbia legjobb nyerskávéiból készül a saját Kupferkanne mix, amit ők pörkölnek, és frissen őrölve főzik le a vendégeknek. Messze kimagasló élmény a híg kávék földjén.
Összességében kellemes kávézó a világ végén, ha arra jártok, keressétek meg őket.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése