Napfényszínű paradicsom

A sárga paradicsommal való első találkozásom végzetes volt. Örök rajongás, és egy kidobható póló lett az eredménye. Mert a paradicsomtőkék között, mosatlanul úgy majszoltam és tömtem a számba a finom, lédús, kicsit édeskés gömböket, hogy a kifröccsenő lé ugyanúgy nem zavart, mint 3 évesen.

Már augusztus elején elhatároztam, hogy én ebből a paradicsomból paradicsomlét akarok főzni. 

Sárgát. Mert pirosat bárki tud.

Sárgát is tud, persze, ugyanaz a főzési folyamat, csak az eredmény lesz egy különleges színű, de paradicsom ízű lé.

A legnehezebben 2013. szeptemberében a tartósítószer beszerzése ment, hiszen mikor legyenek üresek a polcok, és hiányozzon a Natrium-benzonát, mint amikor nekem több kiló sárga paradicsom várja a sorsát a konyhában.

Így két részletben készült a lé, az esti sikertelen vásárlást reggel folytattam. Addig viszont egyszer felforraltam a paradicsomokat, mert nem szerettem volna, ha éjszaka elkezdenek rothadni. Az eső után szedett paradicsom héja könnyen reped, sérül, ezért célszerű szedés után minél hamarabb feldolgozni.

A megmosott paradicsomokból kivágtam a hibásnak tűnő részeket, az esőtől kirepedezett héjak barna részét is, majd a nagyobb darabokat félbevágva, a kicsiket egyben hagyva mentek a lábosba. Forrástól számítva közepes lángon rotyogtattam egy órán keresztül, majd hagytam kihűlni. Reggelig.

Reggel újabb kör a környékbeli boltokban, a legkisebben volt nátrium és celofán is.

Aztán a megfőtt paradicsomot paradicsom passzírozón áttekertem, így megszabadult a magjától és a héjtól, csak a finom lé maradt.

A paradicsomlét újra forraltam, és főztem 20 percig. Közben ízesítettem cukorral és sóval.

Még forrón üvegekbe töltöttem, a tetejére szórtam egy kevés tartósítószert, celofánnal és kupakkal légmentesre zártam, és száraz dunsztban hagytam kihűlni. Ez az üvegek bebugyolálását és békén hagyását jelenti vagy egy napig.

A sárga paradicsomlé önmagában, vodkával, vagy ételekbe főzve is finom. Ugyanúgy használható, mint a piros, csak vidámabb színe van. Kicsit édesebb az íze, mint a pirosnak.