Ezt a gőzgombócot, Germknödelt 2160 m magasan, a Hintertuxi gleccseren ettük.
A fotó kicsit béna lett, mert megolvadt a fahéjas porcukor, mire ebédidőben olyan helyet találtunk, ahonnét jól rálátunk a hegyekre, de talán sikerül visszaadni azt az élményt, amit átéltünk.
A Hintertuxi gleccseren ebédelni, majd uzsonnázni egészen különleges dolog, főleg, ha mindezt a testvéremmel tehetem, akit két hónapja nem láttam.
Egy hüttében biztosan eszik az ember császármorzsát, erről már írtam, gőzgombócot, és forralt borral vagy jageteevel öblíti le ezeket. A nagy hidegben gyorsan lebomlik a szénhidrát és az alkohol is, akkor is, ha nem síelsz.
A gőzgombóc egy szilvalekvárral töltött, vaníliasodóval leöntött, és mákkal vagy fahéjjal megszórt kelt tészta, melegen tálalva.
Ha az otthoni, mirelit változatot kóstoljátok, amit mikróban kell felmelegíteni, biztos nem fog ízleni, de frissen, egy hegytetőn nagyon finom. Interneten több recept is található, de majd tesztelés után teszem közzé, melyik vált be nekem.
Addig is szorgalmasan kóstolgatom a környékbeli finomságokat:
jaj, de lennék ott, a Hintertuxon, vagy a közelében, egy picit...
VálaszTörlésTudom, hogy te sem poénból vagy arrafelé, de azért ez az egész életérzés, ami egy ilyen étel ilyen körülmények közötti elfogyasztása nagyon kellemes, nem?
Üdv,
Szilvi
Szia! Igen, az életérzés, az élmények és a sok finomság azért nagyon jó tud lenni!
VálaszTörlés