Hirtelen ötlettől vezérelve újra városlakó lettem.
Egy ismerős kiadta a lakását 2 km-re az új munkahelyemtől. Szuper. Nem kell minden reggel araszolni a Hungárián, aludhatok nyolcig, és ha nem zuhog az eső, gyalog is mehetek.
Nagyjából ugyanolyan költségekkel kalkulálok, mintha tankolni kéne a kocsit, és ugye megspórolom az utazási időt. Reggel nem kell korán kelni, és enyém a délután, meg az este.
Bár most pont azon töprengek, hogy mit is kezdjek ezekkel a plusz órákkal….
Nyuszi szokja az új helyet, csúszik a parketta, ismeretlenek a szagok, és két éjszakát végig dobbogatott. Van hangja….
Lassan pszichológushoz kell vinnem, annyit vándorlunk…
És egy akkora panelban lakok, hogy csoda. Még bírom, de persze hiányzik az otthon, a megszokott apróságokkal. Igazán semmit sem hoztam magammal, ami a régi életemre emlékeztet, se képet, se díszeket, edényeket, semmit. Csak a ruháimat pakoltam össze.
Beköltöztem egy pasilakásba, aminek a hálószobáját Casanova is megirigyelné….
Bordó színű, tükörfalú háló, diszkógömbbel, hangulatvilágítással, apró kis kék világító tükrökkel az ágy alatt is… Ütős, nagyon. Sokan megfordulhattak ebben az ágyban.
Húúúú. Ennél egy durvább hálószobát láttam, ahol minden fekete volt. A falak, a bútor, az ágynemű, minden…
Így most itt vagyok, egyedül egy nyúllal.
A költözés? Köszönöm, hogy van kire számítanom, hogy van egy olyan barátom, aki magától felajánlotta, hogy segít. Köszi, Katibébi, és az első éjszakát is a nagy ágyban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése