Légy, aki lennél...

Évnyitó party volt a werkben.
Kezdő werkesként fogalmam sem volt, mire számítsak, és csak reméltem, hogy nem sorbanállós, felolvasós est lesz.
Hát, nem az volt persze, hiszen ez a WERKAKADÉMIA.
Az első pillanatban azért azzal a lendülettel fordultam volna vissza, ahogy beléptem, amikor megláttam a sok huszonéves, divatlapokból kilépett lánykát, fiúkát(?).
Jó helyre jöttem, vagy mi?
A pulton a már-már szokásos zsíros kenyér, bor, és észrevett Réz András, és már mentünk is befelé.
Hogy mit hoztam az ÖNKI-re? Paradicsomlekvárt, Igen, én főztem, és igen, teszem a többi mellé.
Az Önki volt az első feladat, bemutatkozó dolgot kellett vinnünk magunkkal.
És én nem akartam sablonos lenni, meg amúgy is gasztro szak, tehát valami extra kellett. Így lettem paradicsomlekvár, ami első hallásra fura, aztán még furább ízeket társítunk hozzá, és csak ha megkóstolja valaki, fedezi fel az igazi élményt. Mint bennem. (?)
Az ÖNKI asztalon volt rúzs, toll, angyalszárny, telefon, kiscipellő, buszjegy, telefontöltő, táska, pénztárca, kabala, ékszerek.
Hiszen az évnyitóra mindenki jött: leendő stylistok, enteriör stylistok, art coachok, forgatókönyvírók, filmesek, írók, és gasztrósok.
Sok arc, sokféle ember, sokfajta szín, öltözet, stílus, alig-alig hasonlóak.
Az évnyitó beszéd rövid volt, de velős.
Azért lettünk werkeses, mert kimondva-kimondatlanul az itt megszerezhető kapcsolatokat akarjuk felhasználni a jövőben.
Mert a légy, aki lennél mottóhoz azért hozzátartozik, hogy akikkel tudsz.
A kapcsolati tőke fontosságáról sokan sok helyen beszéltek, írtak, sokan, sok helyen próbáljuk ezek segítségével építeni az életünket.
A werkben már befutott, ismert emberek fognak bennünket tanítani, ha elég aktívak, ügyesek és merészek leszünk, akkor tanulhatunk tőlük, dolgozhatunk nekik.
Werkesként nem lesz elég aktívan tanulni, aktívan jelen kell lenni, szerepelni, prezentálni kell, egyedül és csapatban.
Hogy erre felkészüljünk, egy rögtönzött ízlésteszttel négyfelé szedték a csapatot, és a hasonló ízlésű társaságok elkezdhették az első közös vizsgafeladatot.
A csapatnév és kabalaállat kitalálása, elkészítése mellett volt bohózatírás, ufonauta party ruha varrás, bemutatása, logikai feladatok, és szaglásteszt, ízlelés, tapogatózás.
10-15 idegen ember 2 óra alatt egy apró feladatért összerázódott, közösség lett, csapat.
Teljesen különböző korosztályok és szakok tagjai kezdték el a munkát.
Mi a Béla a kaméleon csapat lettünk, és a kezdeti káoszból nyertes vizsgamunkáig vittük!
Hurrá.
A hétkor kezdődő évnyitóról éjfélkor jöttünk el, hiszen a feladat megoldása után mind a 4 csapat előadta, bemutatta a munkáját, volt zsűri és eredményhirdetés, na meg hipp-hipp hurrá.
És aki bírta, annak még DJ party.
És egy igazi werkes nem megy el az utolsó metróval, hanem megoldja, hogy hazajusson, hiszen a csapatszellem, a közös feladatmegoldás és a kapcsolatépítés lépéseit gyakoroltuk.

Hogy milyen lesz a werk? Izgalmas, sokszínű, és teljesen más jellegű, mint az eddigi helyek, ahol tanultam.
Izgalmas és sokszínű lesz az órarendem is, ezekről a napokról is folyamatosan beszámolok majd.
Már nagyon várom a kezdést, és talán lesz alkalmam a többi szak óráira is bejárni.
Sok időt, sok energiát fog elvenni a hétköznapokból, de azt hiszem, pont ezekből a hétköznapokból akarok kiszállni.
Légy, aki lennél. Valósítsd meg önmagad! Wedd kezedbe a világot!
Igen, elkezdtem.
Önmagam, önmagamért. Jövök! Megyek!