Roppanós, pirítós

A hétvégi próbafőzés után a hűtőben talált maradékokat dobtam fel egy kicsit.

Mondanom sem kell, mennyire szerencsés vagyok, hogy mindig van itthon szárított vargánya és tökmagolaj.
Köszönet érte az Őrségben élő rokonoknak, akik maguk szedik, szárítják a gombát, és termelik, szárítják, préselik a tökmagot. Igazi, szín-, íz- és adalékmentes tökéletességek.
Bár azt hiszem, viszáki búcsúkor mindenki sokkot kapna egy ilyen salátától, sőt, gondolom most is arra gondoltok többen, hogy hol a hús, vagy legalább egy kis pálinka.
De biztosíthatok mindenkit, hogy nem éhenhalásra készülök, és ilyenkor tavasszal amúgy is divatos lesz sok zöldet enni, hogy beleférjünk a kis szoknyákba.

Tehát a Pirított zellersaláta tökmagolaj cseppekkel:
Hozzávalók:
4 szál angol zeller
1 csokor zellerlevél
1 szál újhagyma
1 kávéskanál reszelt gyömbér
4 gerezd zúzott fokhagyma
2 marék szárított vargánya
Fél dl semleges olívaolaj
1 marék pirított szeletelt mandula
tökmagolaj

Elkészítési mód:
Azért, hogy elmondhassam, hogy ma is meleg ebédet ettem, az összetevőket nem simán felszeltem, összekevertem, megettem, hanem pirítgattam kicsit.
Először felforrósítottam az olívaolajat-nem kell extraszűz-és megpirítottam benne a fokhagymát és a gyömbért.
Közben egy másik forró serpenyőben szárazon átpörgettem a mandulaforgácsot.
Igazi illatkavalkád volt, legközelebb azt hiszem, kipróbálom a pirított gyömbéres mandulát is. Most azonban külön pirultak.
A mandulánál nagyon kell figyelni, nehogy leégjen, de közben a gyömbért is kevergetni kell.
Leírni hosszabb, tehát kb. egy percig tart a párhuzamos serpenyőzés. A gyömbérhez hozzáadjuk a felszeletelt zellert, újhagymát és vargányát, szinte csak átforrósítjuk, tényleg csak 2-3 percig pirítottam.
Tálaláskor a zöldséges cuccra szórtam a mandulát, és meglocsoltam tökmagolajjal.
Mivel elég intenzív ízek, én nem sóztam, ez ízlés dolga.
Házi sütésű rozskenyérrel nagyon finom.
Oké, egy szelet sonka sem rontaná el. Akkor nem oliván, hanem a pirított sonkán készülne minden.
Jó étvágyat!