Szigligeti patkó

Szigligetet évek óta nagyon szeretem, az idei nyáron több időt is töltöttem itt, minden alkalommal úgy éreztem, mintha egy távoli nyaraláson lennék. Annyira meseszerű ez az apró falu a Balaton mellett a vár alatt kanyargó utcáival, a hatalmas gesztenye, mandula és diófákkal, a nádtetős házakkal, a domboldalba kapaszkodó szőlőkkel, az ember azt érzi, itt megáll az idő, minden tökéletes.
Lovaskocsival vagy gyalog, naplementében vagy cikázó villámok fényében, a vízparton vagy a vár tövében, minden szeglete felfedezésre vár.

Az óváros peremén, a városközpontban található az egész évben nyitva tartó Aranypatkó Vendéglő, melynek teraszán még ezekben a napokban is kellemes üldögélni és falatozni.
Jó pont, hogy a borlap a helyi termelők boraival indít, majd a többi borrégió választékát is felvonultatja. Kevésbé jó pont, hogy a borlapot csak megkapjuk, de ajánlatot nem kapunk a választott ételekhez. Na, nem baj, úgyis vezettem.

Igazából a pincérünk akkor kezd el kicsit figyelmesebb lenni, amikor az ételeket fotózva elmesélem neki, hogy valószínűleg megírom az élményeimet. Ezt, mármint, hogy megírom az élményeket, csak az ételek felszolgálása után árulom el, ha elmondom egyáltalán a helyszíneken.
Mert nem akarok különlegesebb bánásmódot és ételt.

Az aranypatkós étlap külleme és terjedelme nagyon tetszett, sajnos a választék nem szezonális, hanem közkedvelt ételekre fókuszált, de szerepeltek balatoni halak, nem csak rántva, ami bíztató. Nem a teljesen hagyományos csárda vonalat követik, sem az ételek elnevezésében, sem az étlap összetételében, persze bécsi szelet, marhapörkölt, túrós csusza itt is van.
Előételnek a konfitált kacsamájat választottam, levendulás hagymalekvárral és házi kaláccsal.
A kalács szerintem bolti volt, de a hagymalekvár annyira lenyűgözött, hogy nem mérgelődtem, csak falatoztam. És külön jó pont a szalvétából hajtogatott tavirózsának, amiben a kacsamájas tál érkezett.
A választott főételünk ropogós kacsacomb volt hagymás tört burgonyával és lilakáposztával. Nekem ez inkább téli étel, de finoman elkészítették.
Díszítésnél meg nem kell mindenre paradicsom és petrezselyem levélke…
Desszertként a szigligeti borban párolt körte diókrémmel és csokiöntettel nem szögezett úgy a székhez, igazából én egész másképp készíteném ezekből az alapanyagokból. Éppencsak nem volt gejl, a körte túl puhára főtt, és a mellé nyomott tejszínhabot meg sem kóstoltam.

A hely varázsa az árnyas teraszban, a nyugalomban, a környezetben rejlik.
Az ételek ár-érték aránya a balatoni elrugaszkodott árakhoz képest rendben van.
Én merészebben kísérleteznék az alapanyagokkal, követném az előételeknél és a halaknál már felvillantott irányzatot, és merészebben ajánlanám a borokat az ételek mellé. Vagy legalább megpróbálnám ajánlani.

Összességében egy kellemes, romantikus hely. Néha nekem vannak elrugaszkodott vágyaim.