Barbár nép-e a magyar, vagy mit keres a kukorica a falon?

Külföldön élve többször szembesültem már azzal, hogy sokan nem nagyon tudják beazonosítani, hol is van Magyarország.

Bukarest vagy Budapest szinte teljesen mindegy, nagy általánosságban annyit tud rólunk egy átlagos német vagy osztrák, hogy egy volt kommunista ország, ahol valószínűleg barbárok laknak.

Hogy a mi konyhánk erre ráerősít-e, azt döntse el mindenki maga, de még a lengyel szomszéd lány is megdöbben néhány számunkra nagyon fontos ételtől, amit nálunk látott.

Nem fotóztam le mindent, Dagmara nem is nézett bele a hűtőbe, de igazából nem értette, mit keresnek a szárított paprikák a falon, és miért nem veszünk a boltban mikrós kaját, akkor nem kéne füstölt húsokat, kolbászokat hozni otthonról.

Mert nálunk itt Sylten is sok magyar finomság van, ami anyukám kertjéből, konyhájából, vagy a barátok, barátnők udvarából került ilyen messzire.

Még pattogatott kukorica is van a falon, nem messze a levendula koszorútól, mindkettő nagy kedvencem, köszönet érte Liának.

A füstölt húsok már fogytán, de a viszáki vagy a nemesgulácsi kolbász egy igazi magyar pálinkával bizony életmentő tudott lenni a hideg téli estéken, az üres pálinkás üveg pedig nagyon jó sodrófa helyett.

Volt tokaji és móri borunk, az üvegeket gondosan őrizzük, nincs szívünk kidobni.

A szárított paprikán kívül igazi, kerti kakukkfüvet, bazsalikomot, citromfüvet és mentát használunk, a hűtőben pedig házi készítésű petrezselyem, bazsalikom és medvehagyma-pesto sorakozik.

Lekvárt még nem vettünk, mert a birstől a sima almán át a meggyig még tart az otthoni választék, a birsalmasajtért igazi harcot vívtunk, és még házi készítésű pralinénk is volt.

A lengyel lány legnagyobb döbbenete a szárított csipkebogyó volt, ami egyrészt asztali díszként is jól mutat, másrészt minden nap iszunk belőle, mert igazi C-vitamin bomba, és mert jó visszagondolni arra, amikor gyűjtöttem és szárítottam.

Igen, vannak bolti szörpök és gyümölcslevek is a civilizációban, de én valahogy ragaszkodom ezekhez a barbár dolgokhoz.

Gyűjtögetünk, szárítunk, befőzünk, tudom, honnét van a szárított vargánya, és ha gomba ízre vágyunk, nem kell a vízízű champignonnal beérnünk.

Az újévi menünkhöz természetesen malacorr is volt, még egy húsos pultban sem láttam itt ilyet.

Ha pogácsát vagy kakaós csigát ennénk, akkor legyúrom az igazi kelt tésztát, és megsütöm, ma pedig, ha minden jól alakul, fánkot fogok sütni anyukám receptje szerint.

Barbárok lennénk-e ebben a túlfejlett civilizációban?

Nem hiszem. 

Csak lehetőség szerint kíméljük magunkat a bizonytalan eredetű, génkezelt élelmiszerektől.

Köszönök itt is minden alapanyagot, receptet, amit otthonról, tőletek kaptunk.