„Vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek el, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat…” /Márai Sándor : Az igazi/
Az én életemből is sok alak tűnik el hirtelen. Hopp, már nincs is szükség a telefonszámokra, már nem akarunk egymástól semmit. Én sem, ők sem. Az eddig nélkülözhetetlennek tűnő dolgok megsemmisülnek, az eddigi elvárások megszűnnek, egy pillanat alatt.
Már csak egy nap a süllyesztőben, ahol az alakok ottmaradnak.
De én felszabadultan jöhetek, mehetek az álmaim után és még azokon is túlra. Újabb biztos pont tűnik el, újabb ismeretlen út. És újabb célnélküliség.
Hol is látom magam 5 év múlva? Sehol. Az öt nap múlvát sem látom.
Balaton, igen, talán strand és koktélok. A leghosszabb távú terveim.
Mindez megkönnyebbülve, szabályok nélkül, elvárások nélkül. Munka nélkül.
De közel a számomra fontos emberekhez. És más most nem számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése