Szőlőből, nem bort

Piros szőlő lekvárt főztem.

Nem sokat, de finomat. A hétvégi szüreten megmentettünk néhány fürtöt, amit nem hordóba, hanem befőttes üvegbe zártunk.

Több tippet is olvastam, hallottam, hogyan lehet jó szőlőlekvárt készíteni.

Az almával dúsított változatot első körben most kizártam, nem akartam lágyítani sem a színét, sem az ízét a bogyóknak.

Már főttek a szőlőszemek, amikor anyu kitalálta, hogy talán egyszerűbb lett volna a mustot felfőzni…

De talán így intenzívebb lett az íze, hogy a héjából is kifőtt minden aroma, és nem nyersen lett kinyomva a lé.

Az ízesítési arányokat Limara oldaláról vettem át, a főzési időt kicsit módosítottam.

Hozzávalók:

7 dl piros szőlőlé-ezt kb 1,5 kg szőlőből főztem

12 dkg cukor

1 tasak 3:1 zselésítő

Elkészítési mód:

A megmosott szőlőfürtöket leszemezzük, a szemeket feltesszük a tűzre egy fazékba, én forrás után még 40 percig főztem. Amíg nem engedett levet, addig gyakori kevergetéssel, amikor aztán szétdőltek a szőlőszemek, és a sötét lében bugyogtak, akkor lassú tűzön, fedő alatt főttek.

Néha belekukkantottunk a lábosba, és olyankor, amikor a fedőt levettük, megcsapott a kellemes, szőlőkompót illat.

Ezután a paradicsompasszírozón áttekertem, és kiderült, hogy nem lett 1 l levem, csak 7 dl.

Viszont olyan lelkesen számoltam ki a kevesebb cukrot hozzá, hogy a zselésítőt mind beleborítottam, pedig kicsit kevesebb kellett volna.

A hozzávalóknál az én arányaimat írtam már.

Gyönyörű, szinte sötétlila lekvárom lett. Két üveggel.

Nem ízesítettem sem levendulával, sem borral, most csak natur szőlőlekvár lett.

Reggelre még szebb lett a színe. És finom is. Nagyon.