Első körben a mellékelt fotót magyarázom.
Az a csillogó égboltnak tűnő valami a Balaton. Csak tükröződik a napsugaraktól, nagyon, és szórja a fényt mindenfelé. Ettől béna a fénykép, viszont finomak a balatoni szőlők. És jó esetben a borok.
Amikor a gazdák nem rontanak a tőkéről leszedett szemeken, és hagyják érvényesülni a fajtajelleget, amikor nem keverik össze traubival vagy cukorral és még ki tudja mivel a mustot, és családi fogyasztásra is iható, finom borokat készítenek.
Ma egy nagyon jó kis szüreten voltam, ahonnét a kilátás pazar, ahol finom a tavalyi bor, és annyit-de annyit ettünk, hogy abban is elfáradtunk.
Reggelivel kezdődött a szüret, illetve pálinkával. Aztán jött a reggeli csülök tormával, frissen szedett paradicsommal, kenyérrel, pogácsával. Lágyan sütött a délelőtti nap, jó volt ülni, és bámulni a vizet, na meg a szőlőt, ami arra várt, hogy leszedjük, ledarálják és lepréseljék.
Kicsit meredek sorokon haladtunk, párosával, föl-le, közben megmentettünk néhány fejet a borrá válástól, hogy lekvárt főzzünk belőlük.
És készült az ebéd is, halászlé, bográcsban. Mi más, egy balatoni szüreten. Kicsit csípős, nagyon finom, sűrű lé, halszeletekkel. Igen, hamar eljött az ebéd ideje is.
Közben néhány pohár bor, anekdoták az előző szüretekről, és már az asztalon volt a pörkölt, kovászos uborkával, krumplival, kenyérrel. És pogácsa.
Amikor már mozdulni sem bírtunk, egy kis desszerttel készítettük elő magunkat a délutáni mandulaszedésre. Almás-túrós és almás-mákos rétessel.
A nap pedig sütött, mint nyáron, és büszke voltam magamra, hogy reggel gondoltam a hosszú ujjú felsőre is, hátha hideg lesz. Nem volt. Pólóra sültünk.
A víz? Óráról órára másképp hullámzott, más színű kékjét mutatta, tükrözte vissza a fonyódi és a badacsonyi fákat.
Tudtátok, hogy Balatongyörök egy félkör alakú félsziget? És hogy a Keszthelyi-öbölben akkor is lehet tükörsima a víz, amikor a szigligeti részen szinte repülnek a vitorlások?
És szedtetek már mandulát? Fáról bottal leverős, földről egyenként összeszedős módszerrel? Van fogalmatok arról, hogy a kemény csonthéjat még ki kell bontani a zöld kis védőburokból (ennek a nevét nem tudom), aztán, ha megszáradt, meg kell törni, és a végén a két nagy vödör termésből, amit órákig gyűjtögettünk, csak egy-két kilót tudunk majd megenni?
És tudtátok, hogy a görög istenek mandulafává változtatták Phyllist, aki éveken át hiába várta szerelmét az oltárnál? Na, de miért nem a pasit varázsolták át valamivé?
....
Lekvárt főztetek már szőlőből?
A görög istenek tudták a dolgukat, talán azt gondolták, Phyllis majd jól átváltozik házisárkánnyá és megszidja a késésért Démophon-t (Phyllis "pasija"), akinek mentségére legyen mondva, később aztán egybeolvadt akkor már Mandulafa névre hallgató kedvesével. :) Node! Ez a szüreti élmény annyira szívnek kedves, hogy kétszer elolvastam, miközben látom a Balaton csillámló tükrét, tudom, mert a Badacsony hátán lakom, hogyan vált át türkiz kékből haragos szürkévé, tudom, hogy érett, buja szőlőszagú ilyenkor ősszel a levegő, hogy koppan a dió, a gesztenye, a mandula, és szinte feketére érik a füge... hogy az ott maga a csoda. És igen, nézni kell a szélcsíkokat a vízen, ha itt-ott ki is vasalták, egy-két szürke sávon még szépen lehet vitorlázni, és uzsgyi déli part, hogy onnan nézzük a rozsdaszínű északi tanúhegyeket. Lekvárt pedig még nem főztem szőlőből, most éppen lilahagymából készülök, de most jól bemustozok, és még lehet, hogy szőlőből is fogok! Köszönet az élményért!
VálaszTörlés