Hurrá, nyár, hurrá lekvárszezon.
Bár tegnap délután a közel 30 fokos hőségben először arra gondoltam, inkább nem is szedek meggyet, jobb lesz egy kicsit ejtőzni a hűvös szobában, de a lustaságot legyőzve megszereztem az alapanyagot a fáról.
Bár tegnap délután a közel 30 fokos hőségben először arra gondoltam, inkább nem is szedek meggyet, jobb lesz egy kicsit ejtőzni a hűvös szobában, de a lustaságot legyőzve megszereztem az alapanyagot a fáról.
Biztos, ami biztos alapon a magozást és a főzést csak naplemente után
kezdtem el, így is elég meleg már a tetőtéri lakás.
Hogy lazább legyen a magozás, a meggyhez passzoló konyakot
előre lehet kóstolgatni, de csak óvatosan, figyelni kell a gyümölcsre és az
arányokra. Mert ebbe a lekvárba kell a meggy, cukor és zselésítő mellé még
étcsoki és konyak is. Van 15 éves moldáv konyakom, és 80%-os étcsokim, ezek
fogják megbolondítani az üvegbe zárt meggyszemeket.
Hozzávalók a konyakos meggylekvárhoz:
1300 g kimagozott meggy
350 g cukor
1 tasak 3:1 zselésítő
125 g 80%-os étcsoki
0.5 dl konyak
Elkészítés:
Meggyszedés és magozás.
Ez a macerás rész, csak alkalomhoz
illő ruhában kezdj neki, már a szedésnek is. Mert a meggy spriccel és színez,
ha erősen markolod, akkor már a fán is összekened magad. Ha nincs meggymagozód,
akkor a konyhában tuti minden meggyszínű lesz, apró pöttyökkel tudod díszíteni
akár a plafont is, ha nem figyelsz. Ha figyelsz, akkor is.
A kimagozott meggyet megszórom a cukorral, és pihentetem egy
órát. Addig elmosom az üvegeket, na és lemosom a csempét.
A pihenő után hozzákeverem a cukrozott meggyhez a zselésítő
port, és lassú tűzön felforralom. Öt percig zubogtatva főzöm, aztán beledobálom
az étcsoki darabokat és nyakon öntöm a konyakkal.
Biztos valami különös perverzió, de imádom nézni a zubogó
vörös lávát, és kevergetni benne a meggydarabokat.
Az illata mesés, vigyázz a kóstolásnál, mert leégeti a
nyelved! A konyak íz nem dominál, épp csak kicsit sejlik fel benne. Az étcsoki
kellemes keserűsége és a savanykás meggy tökéletesen harmonizál, annyi cukor
került csak bele, ami nem nyomta agyon az alap ízeket.
Ha nem kenyérre kened reggelire, akkor piskóták,
vaníliakrémek, fagyi mellé ajánlom.
Elzárom a tüzet, a forró meggy kavalkádot jól záródó
üvegekbe szedem, és száraz dunsztban hagyom kihűlni. Ez az, amikor betakargatom
az üvegeket mindenféle asztalterítőbe, hogy nagyon lassan hűljenek ki. Én nem
szoktam fejtetőre állítani őket, de szokás kérdése. Nekem szerencsére ezzel a
módszerrel sem romlanak meg a lekvárok.
Az első teszt. Az üveg felbontásakor kellemes konyakos illatot érzünk, ízében továbbra sem tolakodó az alkohol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése