Keresés ebben a blogban

2011. január 21., péntek

Gyúrjunk, tésztát


Ha már teljesen otthonosan mozogtok a szószok világában, akkor hétvégi gyakorlásra itt van a saját kézzel gyúrt és nyújtott tészta, amit szintén Gianni-tól és Rozinától tanultunk a Gasztrowerk tészta óráján.
Tehát adott ugye az üveg bor, ami a főzés elengedhetetlen kelléke.
És mi kerül a tésztába?
Liszt és tojás. A többi összetevő, mint a só és olaj, meg az e betűk, ami a bolti tésztákon látható, csak a nagyipari tartósításhoz szükséges.
Egy főre 100g liszt és egy közepes méretű tojás kell. Fontos a tojás mérete, mert ha az túl kicsi, akkor a tészta kemény lesz, ha meg nagy, akkor puhább, mint szeretnénk.
A lisztet egy kupacba borítsd ki a munkalapra, gyúródeszkára, majd a kis domb közepébe készíts egy krátert. Ide üsd a tojást, lehetőleg tanyasit, aminek szép sárga színe van, és nem a színezett takarmánytól, hanem a kukoricától, búzától, amit a tyúk megevett.
Na, a kráterben a tojás, és kezdődhet a móka.
Egy villával elkezdheted óvatosan beledolgozni a lisztet a tojásba, minél gyorsabban kevered, mint a rántottánál, annál egyenletesebb lesz a massza.
Ha normál tésztát akarsz, akkor folytatod a kézzel gyúrással, de ha színezni szeretnéd a kifőzni valót, akkor most tehetsz bele paradicsompasztát, vagy tintahal sűrítményt, netán spenótot. Csak a fantáziád szabhat határt a színeknek, de ne használj mesterséges ételszínezőt!
És akkor gyúrni, gyúrni, gyúrni. Sokat és kitartóan, míg össze nem áll a gombóc.
Ha nagyon fáradsz, egy korty bor segíthet.
A kész gyúrt tésztát kicsit tedd félre pihenni, kb negyed órára, és készíts egy kis tölteléket.
Ricottás-spenótos töltelék
25 dkg ricotta
10 dkg parmezán
Csipet só, bors, szerecsendió
Egy marék leforrázott, kifacsart, vízmentes spenótlevél
Figyelj oda, hogy a töltelékbe ne kerüljön víz
Ha szükséges, kenyérmorzsával keményítheted kicsit.

Ha kipihente magát a tésztagombóc, már csak azt kell kitalálnod, milyen alakúra szeled. Ha jól emlékszem, kb. 600 féle olasz tészta van….
Kezdetnek ki kell sodorni.
Semolina-t (olasz liszt) tegyünk alá bőven, és osszuk el a gombócunkat. A cél, hogy hosszúkás, ellipszis alakú tésztát kapjunk a sodrással, amit sodrófával és kézzel végzünk. Forgasd, húzogasd, emelgesd, és lisztezd, nehogy leragadjon! Mint Tibornak, aki csodaszép, vékony tésztát nyújtott, csak rátapadt az asztallapra, és külön öröm volt lehámozni!
Ha tölteni akarod a tésztádat, akkor vágd ketté az ellipszisedet hosszában, és 3 cm-enként tegyél az egyik felére kis ricottás gombócokat. A töltelék körül egy ecset segítségével vizezd be a tésztát, majd helyezd rá az ellipszised másik felét. A gombóckák körül a vizes résznél nyomkodd le, majd ravioli szaggatóval vagy egy pohár peremével szaggasd ki. A raviolit lisztezett tálra helyezzük.
Figyelj, hogy egymásra ne tegyél tésztát, mert összeragad.
Figyelni kell a főzésre is, mert a házi tészta kb. 2 perc alatt feljön a víz tetejére, ekkor még úgy egy percig kell főzni! Tehát gyorsan kész! 100g tésztára 2,5 l víz kell!

Ha metéltet készítenél, akkor az ellipszist úgy hajtsd össze, hogy a vége mindig felfelé legyen!
A pappardelle kb 3 cm széles, recés szélű, a tagliatelle pedig ½ cm széles metélt.
Ha olasz étteremben házi tészta szerepel az étlapon, akkor árgus szemekkel keresd a tányérodon a maltagliati-t, vagyis a rosszul vágott tésztadarabokat, hiszen ez a bizonyítéka annak, hogy nem gyártósori tésztát tesznek eléd. Bár előfordulhat, hogy a levesbe dobják a nem tökéletes formákat.

Jó gyúrást, nyújtást és jó étvágyat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése