Téli álmomból felkelve újra igyekszem megosztani veletek az elmúlt időszak eseményeit.
Nem, nem kell aggódni, nem írok mindenről és mindenkiről.
Nem lesz siránkozás és újévi fogadalmak sem, csak a nagykanállal elfogyasztott napok, esték, éjszakák köszönnek vissza. Aki átélte velem az egyes bejegyzéseket, az nyugodtan kommentálja, aki meg csatlakozna a következő időszak hasonlóan pörgősre tervezett napjaihoz, az tudja, hol talál.
Ha ebben az egy bejegyzésben összegezném az előző év végét, akkor csak röviden ennyi: hedonistáztam.
Azt hiszem, az egyik legjobb döntésem volt, hogy ősszel elkezdtem járni a Gasztrowerk kurzusra, ahol hozzám hasonló hedonista barátokra találtam. A szürke napokból a szerdák és a szombatok maradtam meg igazán, amikor is ettünk, ittunk, ittunk, ettünk, főztünk, sütöttünk, ittunk. Finomakat, jókat, jókkal. Remélem, folyt. köv.
Az órákról és a főzésekről, bortúrákról részletes élménybeszámolók jönnek, most már tényleg hamarosan.
Kérem, hogy a máig hiányzó móri gesztenyefákat küldje már el valaki, addig is!
Szóval, akit érdekelnek az év végi kulináris élményeim, azokat várom újra, nagyon, itt.
És üzenem azoknak, akik jelezték, hogy szerencsére nem látszik rajtam, hogy ilyen evős suliba járok, hogy de, már látszik, viszont igyekszem a szobabiciklimet nem ruhaszárítónak használni ezután, és akkor újra nem látszanak a sütemények és borok…
Persze azokat is imádom ám, akik nem a gasztrós barátaim, és akik elviselik, netán megkóstolják, amit főzök, sütök. Vagy azt, hogy hetekig nem látnak. Bár, lehet, hogy ez nektek jobb is…
És külön köszönet annak, aki megeszi a szénné égett krumplimat, vagy az elcsipszesedő fokhagymámat.
Számvetésből ennyi, kezdjünk most már enni…Inni..Bocsika…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése