Kezdjük egy vallomással, hedonista barátaimmal megrögzött miklóscsabi bor rajongók vagyunk, és lassan DiVino függők is. Tegnap este sikerült ismét egy igazi hedonista vacsin részt venni, ahol a bor volt a közös nevező.
Csabi boraihoz Makai Zsolt séf álmodta meg a menüsort, látni fogjátok, tökéletes párosítás.
Egy Demi Mór üdvözléssel kezdődött az este, királyleányka, igazi csókai csillag.
Aztán jöttek kecskesajtos falatkák, vaníliás mézzel vagy borssal és birsalmával. A borsos falatkához tökéletesen passzolt Blanc, aki most egy önálló pinot blanc, nem lett belőle Haramia.
Nem maradhatott ki Blanné sem a piros cipellőivel, sauvignon blanc Márkus-hegyről, ropogós, friss, zöld ízével.
Csabi 2010-es borainak új nevük van, teljesen új brandeket vezetett be a piacra.
13 parcellán 13 különböző bort termel, elnevezései évjárat függőek, de mindig különlegesek, egyediek, ahogy a címkék grafikái is messziről kitűnnek.
A friss, fűszeres fehérborait idén csavarzárral palackozta, ezt jobban szereti a piac a szilikon dugónál. Parafából csak extra minőséget használ a testesebb borokhoz.
Miközben tölt, mesél, és megtudjuk, hogy volt alkalmi dinnyeárus a nagyapjával, megrögzötten szeretett kispolskit vezetni, és ezt a tudását Amerikában parkolófiúként kamatoztatta. Azért közben szőlészetet is tanult Kaliforniában, ahol eldöntötte, mit nem akar majd itthon csinálni. És így jött létre a 3.5 hektáros miklóscsabi pincészet, amit tűzoltó édesapjával működtet.
Csabi feladata ott kezdődik, amikor a szőlőtőkéről lekerül a gyümölcs.
Egy mondatban összefoglalta: Apám melózik, én nagyképűsködök.
Roger Mór ezerjóhoz lilaburgonyás borjúpástétomot és olivabogyóval töltött marinált halat ettünk, nagyon összeértek az ízek.
Az ötödik bor egy rajnai rizling volt, Csóka családnak, Csókahegyről, Mór legjobb dűlőjéről. Minerális, köves íz, csicseriborsós pitát kínáltak hozzá.
A Grund Selection chardonnay virágos, akácos. Bármikor, bárhol, tényleg.
A nagy kedvencem, a Csakazízéér ezerjó annyira zamatos illat és ízvilág, annyira passzol a tüzes, vörös címkéhez gitárral, tánctanítással, hogy csak forgattam a poharat, és varázsoltam az illatfelhőben.
Ó, varázslat. Közben holdfogyatkozás és telihold is volt, tehát a varázslatos borok és ételek mellett egy kis mágiát is bevetettem a Bazilika előtt, ezt persze csak titokban.
És pukkant a Parádé is, szintén nagy kedvencünk.
Olívabogyós pestos pirítóssal melegítettünk a szarvasgombás spárgasalátára, majd megkóstoltuk a Tom Yum lazacot narancsos zöldbabbal, és a konfitált kacsacombot tejben áztatott kacsamellel, lilahagyma lekvárral és reteksalátával.
És ha a Mámor cuvée-t desszertnek vehetjük, akkor nincs is hiányérzetem. Bár legközelebb egy levendulás epres falatka jöhetne még a végén.
Éjfélre a DiVino is megtelt, sőt a kinti placc is, igazi, nyüzsgő színfoltja és új találkozási pontja lett a belvárosi éjszakának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése