Az, hogy miért mentem világgá, és mit is keresek egy osztrák szállodában, a másik blogomon olvasható.
Itt továbbra is a gasztro körül forog minden, csak egy kicsit lehet, hogy lassabban.
De tervbe van véve nagyon sok étel, sajttermelő üzem, kávézó, étterem, amit le fogok tesztelni, és ugye hamarosan nyitnak a Hütték a szokásos gőzgombóc, forralt bor kínálattal.
A szállodai személyzeti kosztról első blikkre annyit tudok, hogy azt kapjuk ebédre, és vacsorára, ami az előző főétkezésnél a vendégek asztalára került. A különbség annyi, hogy nekünk kel a tányérunkra szedni, és az asztalunkhoz vinni.
Még csak messziről nézem a séfeket és az alájuk dolgozó sok szakácsot, kisegítőt, és csodálattal bámulom, ahogy szeletelnek, aprítanak, főznek, tálalnak.
Egy közel öt csillagos szálloda éttermébe úgy mehetnek ki a felszolgálók, hogy a séf az aznapi menüt és annak hozzávalóit, elkészítési módjait kinyomtatja, ezt a vacsora előtt személyesen is ismerteti a csapattal, majd keresztkérdésekkel bombázza őket. Itt nem fordulhat elő, hogy valaki a vállát vonogatja, hogy fogalma sincs, milyen hal is szerepel az aznapi kínálatban. Vagy hogy milyen sajtok vannak a sajttálon.
Na, és reggelihez igazi vajat kapunk. Mert a tehenek itt legelnek, most hajtják le őket a hegyekből. Itt, úgy ezer méteren vagyunk a hegyen, de sok istállót láttam, gondolom itt áttelelnek.
Én is itt telelek, főzni szerintem nem nagyon fogok, de a gasztros kalandokról beszámolok, és van még néhány hazai receptem is, felidézni az otthoni ízeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése