Kaját, de gyorsan

A nápolyi piaci kavalkád kellős közepén ettünk vacsorát, egy több mint száz éve működő halárus és halsütő üzlete előtt.

Ennél frissebb tengeri csemegét csak Sylten ettem, ahol mi szedtük a kagylót vagy fogtuk ki a makrélát.

A nápolyi Tripperia Fiorenzano 1897 óta működik, a saroképület egyik oldalán frissen kifogott tengeri halak, rákok, polipok és ki tudja, mik várják, hogy vacsora készüljön belőlük.

Az épületben forró olajban készülnek a tengeri herkentyűk, papírtálcán, zsírpapírral és egy fél citrommal három euróért tenger gyümölcsei sültet kapunk.

Frissen sült, forró, ropogós falatok; a halaknak és a rákoknak a szeme sem rebben, ahogy bekapjuk őket-szőrőstül-bőröstül, egy az egyben megehető minden, ami a tálkában van. 

Annyira ropogósra sülnek, mint nálunk a keszeg a Balaton parton.

Maszatosak, zsírosak vagyunk, kézzel eszünk, és már az első falatoknál tudjuk, jót választottunk.

A mellettünk levő hentesüzlet kirakatában bizarr módon, zuhany alatt mindenféle belsőség lóg: pacal, tüdő, belek-a bevállalósok ezt is kérhetik frissen sütve; nekem ehhez még bátorságot kell gyűjtenem, nem kóstoltam meg.

A hagyományos street food ételek-pizzaszelet, gyros, kebab és hamburger helyett érdemes a frissen sült tengeri halakat (frittura di pesce) kipróbálnod, ha nincs időd vagy pénzed vacsorázni, ebédelni Nápolyban.