Már írtam arról, mennyire jól esik a hideg hóból a hüttébe betérve egy tál forró levest megenni. Ugyanolyan gyorsan felmelegít, mint a forralt bor, de néha enni is kell, hogy legyen erő síelni vagy túrázni. Egy tál leves egy tartalmas levesbetéttel átjárja a tested, jó megfázás ellen, és akár másnaposságra is.
A választékban mindenhol szerepelnek a hagyományos tiroli gombócos levesek, amik marhahús alaplében tálalt zsemlealapú gombócok: hagymával, szalonnával vagy májjal ízesítve.
A Speckknödelsuppe, a szalonnagombócos leves az egyik kedvencem, de ha a levesekről írok, meg kell említeni a palacsintatésztás húslevest is.
Ezt még tízévesként kóstoltam először, amikor a Wörthi-tónál táboroztunk, és a játszótérről beláttunk a konyhába, ahol a konyhásnénik palacsintát sütöttek. Annyira örültünk, hogy ebédre palacsintát fogunk majd enni, hogy szinte sokkolt bennünket, amikor a húslevesben láttuk a felcsíkozott tésztát. Semmi kakaós vagy túrós desszert nem lett, ment minden a levesbe. Amit akkor majdnem sírva ettünk meg, hiszen ki látott már palacsintás húslevest?
Azóta kicsit szélesedett a gasztronómiai világképem, és szívesen eszem a palacsintát akár levesben is.
A szalonnát meg ugye bárhol és bármikor, levesgombócban is.
Te milyen gombócos levest eszel szívesen?
És ki emlékszik a Wörthi táboros mókusunkra? Nem, nem ettük meg a palacsinta helyett…
A képet a Koch Rezept oldalról szedtem, mert a legutóbbi gombócos levesnél úgy át voltunk fagyva, hogy még fotózni is elfelejtettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése