Forralt bor

A forralt bor egyes források szerint a Római Birodalom fűszer borából alakult ki.

Abban az időben a bort különböző fűszerekkel tartósították, hogy megelőzzék a romláskor előforduló kellemetlen ízeket.

Így került a borba méz, fahéj, ánizs, szegfűszeg, koriander, gyömbér, kakukkfű, bors, babérlevél, néha narancsvirág és rózsavíz.

Hogy a fűszerek egyszerre lettek volna a borban vagy ezeket variálták, arról nem szól a legenda. Mindenesetre ezt a fűszeres bort még hidegen itták, csak később jöttek rá arra, hogy a hideg télben mennyire jólesik ennek a meleg változatát elkortyolni.

Az igazán titkos és utánozhatatlan miklóscsabi forralt bor után idén az osztrák Glühweint iszogatom.

Az élelmiszerboltokban már készen bekevert, ízesített változatokat vehetünk, csak csészébe kell tölteni, mikróba tenni és megmelegíteni. Persze, ez nem ugyanaz az ízélmény, mint egy minőségi, palackos borból saját fűszerekkel és gyümölcsökkel feldobott meleg ital, de nagyon gyors és népszerű errefelé.

A hüttékben több fogy szerintem a Glühweinból, mint a forró levesekből.

Hippokratész szerint is nagyon jó orvosság, segíti az emésztést, és diétákhoz is alkalmazható. Szerintem megfázás ellen is hatásosabb, mint a mézes tea.