„A világ kakaótermésének 90%-ából úgynevezett ipari csokoládét termelnek. Az Academy of Chocolate tagjainak meggyőződése, hogy kevés csokoládégyártó érti meg igazán, milyen óriási a különbség a kézműves és az ipari csokoládé között. Nem figyelnek oda arra, hogy az alapanyag gyümölcs, melynek nemes aromáit érvényre kell juttatni, nem pedig sok cukorral és zsiradékkal elmaszkírozni. Arra törekszünk, hogy a közönség ismerje meg a legjobb csokoládékat, s ezek ismeretében döntse el, mit választ”.
Az idézetet a búvös szakácstól szedtem, apropója pedig a Rózsavölgyi csokoládé, ami a 10%-ba tartozik. Sőt. Annak az elitjébe, hiszen 2009-ben ezüst és bronzéremmel jutalmazták őket!
A csokinál még kevesen értik, hogy mi a különbség a 100 Ft-os és az ezer Ft-os darab között. Az árán kívül. És hogy miért éri meg megkóstolni a kézműves csokit. És ha egyszer kóstoltad, akkor miért akarod még-még és még érezni a szádban az ízét. Hogy miért harapod egyre kisebb falatokban, hogy miért sóhajtozol elégedetten, miközben olvad a szádban, és érzed az illatát, ízét, selymességét.
Egy belvárosi séta alkalmával botlottunk bele a Rózsavölgyi Csokoládékba a Királyi Pál utcán, és rabul ejtettek.
Már korábban is olvastam róluk, hogy a bonbonokat készítő Csiszár Katalin grafikus volt, és ez a csomagolásokat is különlegessé teszi.
Venezuelai ültetvényekről szerzik be a gyümölcsös kakaóbabokat, ami kíméletes pörkölés után lesz a bonbonok alapanyaga. A tisztítás, pörkölés, héjazás, finomítás és konsírozás is a soroksári úti csokoládéműhelyükben történik.
A csokoládékészítés titkos, varázslatos mesterségét már a nagysikerű J. Harris Csokoládé című könyvéből ismerhetjük, aki nem olvas, annak filmen is ajánlom. Szóval tudjuk, hogy a csokoládé édes bűnbeesés, a csokoládé készítése, formázása, kóstolása pedig ördögi élvezet.
Imádjuk az ördögi dolgokat, a titkos falatokat, és a szentségtörésnek tűnő párosításokat! A boltban tanácstalanul állunk a pult előtt, mert nem tudunk választani a meseszép csokicsodákból.
Én, mint akit megbabonáztak, végigsimogatom a becsomagolt táblákat, megérintem a csomagolásukat, és áhítattal nézem az ízvariációkat. Levendulás, vaníliás, feketeborsos, szerecsendiós, sós, rózsaborsos, zöld teás…
Az üvegvitrinben pedig csábítóan kelletik magukat a pőre, apró falatok.
Így nem tudtunk ellenállni a tárkonnyal ízesített zöld csodagolyónak, a citrom olajos csodának, a meggypálinkával és málnával töltött falatnak, a csillagánizsos bonbonnak, és Hédi gondolkodás nélkül, csak az ösztöneire hallgatva tüntette el a trüffelt. Én meg a morzsáiból próbáltam beazonosítani, hogy tényleg annyira finom, vagy csak megjátsza. A tárkonyos, ahhh, az nagyon ott van.
A különleges 10%. Az ízek élvezete. A csokoládé. Ami csokoládéból van.
És lila tehén nélkül készül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése