A bor a közös nevező

DiVino, egy szóval a csoda, több szóval, vissza kell menni. Vagy ott kell ragadni. Valahol csak el lehetne bújni zárás után…
Bár miklóscsabi észrevenné. Ahogy minden apróságot észrevesz, ahogy tökéletesen kalauzolja végig az asztaltársaságokat a borokon, az ételeken.
Üdvözléskor egy Demi Mór királyleánykát kínál, friss, zamatos kezdés. És ahogy forgatjuk a bort a pohárban, úgy forog Csabi is az asztalok között. Pár kedves szó kint, a könyöklőknek, kérdések-válaszok bent, egyszer egy fiatal lány csapatot terelget, aztán komoly angol üzletemberfélét.
Kóstoltat, kínál és mesél, és kérdez. Viszont nem tolakodó, nem sok. Hagyja, hogy minden társaság kiélvezze a baráti beszélgetéseket, de a kellő pillanatban az asztalunknál van, és már elénk is tesz a lilaburgonyán pihenő szilvalekváros kacsapástétom falatot. A séf küldi. Mi köszönjük, és ösztönösen jön a kérdésem:
A séfet meg lehet nézni munka közben?
Miklóscsabi mosolyog, és míg elmegy egyeztetni Makai Zsolt séffel, ajánlja nekünk a Konyári rosét és Gróf Buttler chardonét. Én visszafogottan borozok, valakinek jegyzetelni is kell.

A séf türelmünket kéri, épp levendulából alkot, de semmi akadálya, hogy leszálljunk a konyha szentélyébe. Amikor elénk jön, és miklóscsabi átadja kis csapatunkat neki,már látjuk, hogy egy igazi megszállottal van dolgunk. Még csak lefelé megyünk Makai Zsolttal a lépcsőn, de a lelkesedése magával ragadó.
Mesél-mesél, arról, hogyan szerzi be az alapanyagokat, hogyan találja ki a 26 juniborász boraihoz a legtökéletesebb ételpárokat, és hogyan reagálnak a vendégek a kompozíciókra. Igaz, hogy még csak két hét telt el a nyitás óta, de Zsolt folyamatosan szemmel tartja a vendégeket is, figyeli a reakciókat, egy-egy falat után.
Nézzük például az első tesztet, amin hedonistaként ugye simán átmentünk. Viszont az emberek 60% nem ismeri fel, hogy a csokoládé töpörtyűt rejt. És néhányan elborzadnak azon, hogy a töpörtyű nem lilahagymával van és kenyérrel, de ki kell próbálni, mert így is csúcs.
Lilának meg hagyma helyett itt van a tonkababos, levendulás epercsoda. De epret kaphatunk friss kecskesajttal és olívabogyó krémmel is, ami szintén földöntúli élmény. Ha desszert, akkor akár sajt is lehet. Miért ne? Pecorino sajt szarvasgombás mézzel. Ahhhh.
Makai Zsolt korábban a Villányi Gere Crocusban alkotott, a Bazilika tövébe igazi impresszionizmust hozott magával, merészen társítva a toszkán alapokat a bermudai tapasztalatokkal és a beszerezhető alapanyagokkal.
Miközben mesél, és mi kóstolunk, csak halk aaa, ez mennyei, és úúú, ez tökéletes kifejezések hagyják el a szánkat, az agyunk átkattant az ízorgiára, és megbabonázva nézzük a szárított búzavirágot vagy a narancs-sót.
És már sül is a kolbász, amit egy különleges paprikával (ami, édes-savanyú és csípős is egyben) pirítóssal és mustárral tálal. A kolbászt toszkán hagyomány szerint fokhagymával és rozmaringgal süti.
Már épp elvesznénk a konyha rejtelmeiben, amikor értünk jön Csabi, hogy meseszép a kivilágított Bazilika, érdemes megnézni. Épp harangoznak, tényleg a mennyekben érezzük magunkat.
Hogy felfrissüljünk, leteszteljük az Aperol spritzet, és elgondolkodunk a főfogáson.
Erősen gondolkodunk, és hogy ihletet kapjunk, a séf küld nekünk libamájas wontont. Ahhh. És nevetve jegyzi meg, hogy a DiVino burgerrel csak nem fogok elbírni egyedül. Mivel 17 dkg-os dakotai black angus marha van benne 20% zsírtartalommal, amit 27 napig szárazon érleltek. Tényleg, elég volt ez a sok kóstoló falat után kettőnknek is.
És amikor már azt gondoltuk, hogy mindent megkóstoltunk, jön a mustárolajos wasabis-mogyorós befejező falat.
Elégedetten kortyoljuk a Maurus Rejtelmet és miklóscsabi Demi Mórját.
Biztos kifelejtettem valamit, hiába próbáltam jegyzetelni és fotózni. Annyi mindent hallottunk és kóstoltunk, és annyi mindent nem, hogy muszáj visszamenni.
Amíg miklóscsabi vendégszeretete és Makai Zsolt gasztrocsodái kavarognak ezekkel az igazán különleges borokkal, addig érdemes törzshellyé avatni a DiVinot.
Június 15-én pedig jól leteszteljük, hogy mikloscsabi boraihoz milyen komplett menüsorral rukkol elő Zsolt.
Köszönjük, nagyon, ezerszer miklóscsabinak, hogy nem kellett Mórig menni az ezerjó élményért, amit tőle kaptunk!