Szépkilátó

Másodszor rendezték meg Balatongyörökön a Római-kori vígasságokhoz kötött Nyitott pincék napját.
A borkóstoló túra lovaskocsikkal és gyalogosan a római borút mentén volt teljesíthető a györöki pincesoron. A kóstolópohárral idén 7 családi pincészet várta a látogatókat.
Nem csodálkozok azon, hogy ezen a vidéken már a római korban megtelepedtek, és szőlőt, bort termeltek. Aki már járt a györöki Szépkilátónál és környékén, annak nem kell bemutatni a helyet, aki pedig nem, annak a képek próbálják visszaadni az élményt.
Alattunk a Balaton ezerszínű kékkel, zölddel, néha szürkével, körülötte a Tanuhegyek, gyerekkorunkban hetente soroltuk, hogy az ott akkor Szigliget, Gulács, Csobánc, Badacsony, a Szent György hegy.

Nem is sejtettük, hogy ami nekünk mindennapi/hétvégi látvány, azért mások órákat autóznak, hogy lefotózzák. Persze, ahogy nőttünk, úgy változott a Szépkilátóhoz való kirándulások célja. Már nem labdázni és rohangálni jártunk a szülőkkel, hanem randevúkra a gimis szerelmekkel, aztán piknikezni és borozni az újabb öröknek hitt pasikkal.
Hát, a hegyek, azok tudnának mesélni. De szó nélkül körülölelik a vizet, és táplálják nem csak a szőlőket, de a lelkünket is. És üzenik, jó helyen vagyunk.
A lovaskocsis bortúra pedig elvezetett bennünket a hegyekben megbújó apró kis családi pincékhez, ahol hol többet, hol kevesebbet beszéltek nekünk egy-egy borról, ahol hol jobb, hol kicsit rosszabb rizlingek kerültek a poharakba.

A rizling az a szőlőfajta, amiből a száraztól az édes desszertborig és jégborig szinte bármilyen bor készíthető, terroirtól és termelőtől függően.
Eke Ferenc pincéjében az évjárat időjárási viszonyainak függvényében jégbor is készül rizlingből, amit mínusz 7 fokon kell szüretelni és préselni is. A decemberi szüret reggel hattól kilencig tart, amikor még hideg van, és a pálinka meg a forralt bor keringeti a vért a szüretelők ereiben. Jégbort készíteni nem csak a hideg miatt nehéz és drága, hanem a mennyiség miatt is. Az arányokat nézve 100 liter helyett a már megfagyott szőlőszemek csak 9 litert adnak.
A Szita Pince 2009-es cuveéje zöld velteliniből, szürkebarátból és olaszrizlingből készült, bár a vendéglátásuk több pontot kap a boruknál.
Volt olyan túra társunk, aki a János pince félszáraz rizlingje miatt mászta meg a hegyet, nekem onnét a kilátás tetszett igazán.
Tudom, válogatós vagyok, a borban is, igazából nem is a csúcsborok, hanem a kirándulás kedvéért indultunk neki a délutánnak.
Így aztán kellemes meglepetés volt az utolsó állomásként beiktatott Möcsényi Mihály kertje, ahol a tájkertész professzor fantasztikus panorámájú kertkomplexumában egy igazán kellemes, gyümölcsös, friss irsai olivért iszogattunk.

A bortúra során apró, családi pincéket látogattunk körbe, ahol többnyire folyóbort kínálnak, értékesítenek a vendégeknek. Lassan haladunk a professzionális borkóstolás felé, de kezdetnek azt gondolom, nem rossz ez a balatongyöröki dolog.
Persze, szervezésben, lovaskocsi hajtó udvariasságban még van hova fejlődni, és talán néhány újító, friss ötlet sem ártana a borkészítőknek, alapvetően a célcsoport kiszolgálása tökéletes volt, ár-érték arányban pedig még többet is kaptunk az elvártnál.
És amíg egy hirtelen ötlettől vezérelve ilyen kirándulásokon tudok részt venni, egy rossz szavam sem lehet.

"Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna,
Lelkemet ihlet, gyönyör ragadta el.
Soha nem láttam még ehhez hasonló gyönyörű tüneményt"
Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül